A menyasszony
Látogatók száma: 41
Évekkel ezelőtt vetettem papírra ,most megosztom ezt a kis tavaszi történetet.
A szépséget akkor tudja az ember igazán élvezni,ha van kivel megosztani.Lehet a szerelmed,de lehet a gyermeked is,aki még most csodálkozik rá a világra.
Van a kertünk közepén egy meggyfa.A szemünk láttára nőtt az évek során.Nyesegettük magasra törő ágait,míg szép koronájú terebélyes fa lett belőle.Sok-sok finom,nagyszemű meggyet szedtünk már róla.
Nagyfiam úgy tizenkét-tizenhároméves lehetett akkoriban.Egy tavaszi este amikor már nagyon fáradt,kimerült voltam,sok volt már a két kisebb zsünnyögése,csendre vágyva kimentem a teraszra egy kis friss levegőt szívni.Sötétedett már,de még volt egy kis fény.Ebben a szürkületben megláttam a meggyfát,hófehéren teljes virágában.Fenségesen,mint egy éppen felöltöztetett menyasszony.Valami csodálatos volt!Beszaladtam,mert valakivel meg kellett osztanom ezt a látványt.Párom már lepihent,őt sajnáltam felkölteni,így a fiamnak szóltam.Nem tudta miért hívom.Kint megálltunk és csak álltunk és néztük a sötétedő kertből kirikító fehérséget.
-Nézd csak,a menyasszony felöltözött!-mondtam.Őt éppúgy magával ragadta a látvány mint engem.Abban az évben rengeteg meggyünk termett,eladásra is ment belőle.Majd ahogy múlt az idő meg is feledkeztem az egészről.Egy év telt el,vagy kettő?Már nem tudom,de egy másik tavaszi estén a fiam szaladt be lélekszakadva:-Anya gyere gyorsan!Nézd,a menyasszony felöltözött!És újra megcsodáltuk együtt a mi "menyasszonyunkat".
Melegség járta át a szívem,mert visszakaptam valamit abból,amit próbáltam és próbálok azóta is átadni gyermekeimnek.Hogy nyitott szemmel és szívvel járjanak!Ne menjenek el még ebben a rohanó világban sem a szép és jó dolgok mellett érzéketlenül!
Tavasz van és ahogy bontogatják rügyeiket a fák jutott eszembe ez az írásom.A nagy meggyfa már rég nincs meg,de újabb szépség mindig akad,ha más nem a csillagos ég.A leányzómmal azt csodáltuk gyakran,ő arra volt fogékony.
A cikket írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szívet melengető soraid az én lelkemnek is jót tettek most... meg is könnyeztem kicsit, mert való igaz, nagyon jó érzés megosztani a szépséget és ha visszajelzést kapunk, azt nem felejtjük el...
Engem is magával tud ragadni a természet. Nincs is annál felemelőbb, mint rácsodálkozni, mire képes...
Puszi
Jönnek a nyári éjszakák is,amikor kint ülve a csillagos égben gyönyörködhetünk majd.Most éppen a természet ébredését csodálom,hogy milyen hamar tud váltani és virágbaborulni,kizöldülni minden.
Puszi
Igen, Anyu, valóban én is úgy gondolom, nincs nagyobb öröm, mint az, mikor tudatosul, hogy sikerült átadni valami szépet a gyerekeinknek és ők is a Te szemeddel látnak. Kicsit szíven ütött most ez az írásod, mert hetek óta nagyon magam alatt vagyok, pontosan az ellenkezője miatt. Végtelenül nyommaszt, lehet, hogy rászánom majd magam és egyszer megírom..
Puszi
Igen,írd ki magadból és akkor talán az a nyomasztó dolog csak egy rossz emlék lesz,te pedig továbbléphetsz.
Puszi
Engem is magával tud ragadni a természet. Nincs is annál felemelőbb, mint rácsodálkozni, mire képes...
Puszi
Puszi