A menyasszonyi ruha titka

Látogatók száma: 57

Bérczi Domán ajka felett sötétednek a pihék, ám sima arca selymes, még nem csúfítják pattanások, és a szeme, hát, az bizony tengerzöld. Kár, hogy nem mer belenézni, mert elveszne benne. Tetszik neki ez a fiú, igaz, a párhuzamos osztályba jár, ezért csak a folyosón meg az udvaron találkoznak.

Domán kiválóan kosarazik, ezért Szironka három hónapja minden kosármeccsen ott drukkol a csapatnak, és viszi magával a barátnőjét is, hogy ne csak az ő hangja tűnjön ki a biztató szavakat hangosan kántáló tömegből. Időközben Ilonkának is megtetszik egy fiú, a Pataki Imi, aki a nyolcadik cébe jár és majdnem olyan tehetséges kosaras, mint Domán. Kiderült, hogy a két fiú között jó barátság szövődött és a mérkőzések után rendszerint megajándékozzák magukat egy-egy szelet Sacher tortával.

A két lány kifigyeli a fiúkat, de odáig nem merészkednek, hogy kövessék őket a cukrászdába és véletlenül találkozzanak, pedig minél hamarabb szeretnék felhívni magukra a fiúk figyelmét.

Szinte minden nap újabb taktikát dolgoztak ki, melyet rendszerint másnap el is vetnek. Együtt tanulnak este öttől hétig, hiszen mindketten ugyanazokba a középiskolákba jelentkeznek és mindössze öt nap van hátra a felvételi vizsgáig.

Mindketten jeles tanulók, előkészítőbe is járnak, azért kívánatos lenne Szidonkának történelemből, Ilonkának meg matematikából jobban felkészülni a megmérettetésre.
Legújabb tervük szerint az iskolai jelmezbálon, álarcaik jótékony takarásában veszik fel a kontaktust a fiúkkal. Kétség sem fér hozzá, hogy ők is ott lesznek, és felismerik a fiúkat, legyenek bármely jelmezben.

Szironka édesanyjának nincs ideje a jelmezbállal foglalkozni, így reá hárul, hogy magának és hatodikos öccsének is megfelelő jelmezt keressen. Ehhez persze segítségre is szüksége lenne, s kire számíthatna, ha nem a nagyira. Öccse hajóskapitány akar lenni, mert az olyan egyszerű. Persze, kigondolni! Neki legalább van elképzelése, ám Szironkának sejtelme sincs, minek öltözzön. Természetesen álarc is kell, egy fekete, meg egy fehér, mert abban bizonyossága van, hogy jelmezének fehér színe lesz, mert az kiemeli fekete haját, és karcsú alakját. Magassága is meg van hozzá, hiszen százhetvenhat centiméterével egyenesen manöken alkat.

Szombat reggel a nyolcórás vonattal elutaznak a nagyihoz, nem kell átszállni és az intercity gyors és pontos vonat.

Édesanyjuk hat szendvicset csomagol nekik az útra, melyből négyet az öccse azonnal eltüntet, bezzeg a csomagjaikat nem segít cipelni, azokat Szironkának kell kézben tartania, és ügyelni az öccsére, nehogy elkeveredjen a pályaudvaron, ahol a nagyi már vár rájuk.

Márta nagyi édesapjuk édesanyja, aki imádja őket. Családi vonás a Tombor családban a válás, mondogatta, amikor a szüleik elváltak, és apjuk azonnal kiment Angliába dolgozni, s nem is látták már vagy négy éve. Nagyi is elvált, a nagyapjukat sohasem emlegette, és a gyerekek sem érdeklődtek utána.

Márta nagyi húslevessel, rántott csirkével és palacsintával várja őket és amint elhelyezkednek, már tizenegy órakor megebédelnek, hogy minél több idejük legyen a szórakozásra. Így mondja nagyi, a szórakozásra, mert számára az unokáival folytatott kalandozás annak számít. Délben már moziban ülnek, utána sétálnak egy nagyot a parkerdőben, majd beülnek egy cukrászdába krémest enni, és hazamennek, ahol vacsora után pizsama partit tartanak.

Nagyi hatvanöt évesen is képes önfeledten táncolni, megtanítani az unokáit keringőzni, bár e tudást Egonka egyszerűen felesleges butaságnak tartja, nem úgy Szironka, aki tudja, hogy a keringő a táncok királya marad, míg világ a világ. Igyekszik megtanulni a lépéseket, és olyan könnyedén suhanni a parketten, mint nagyi.

Egonka kilenc órakor lefekszik aludni és végre megoszthatja nagyival a gondjait, ami a jelmezeket és az álarcokat illeti.
- Szironka, holnap reggel keresünk neked egy megfelelő ruhát, már tudom is, hogy melyiket. Egonkának meg apátok gyerekkori holmiijai közül választunk megfelelő szerelést. Holnap elkészítjük a hozzájuk való álarcokat is. Rendben?

Nagyon nehéz tizennégy évesnek lenni! Főleg akkor, ha a szerelem nem engedi aludni, csak ábrándozással telik a fél éjszaka és reggel nyűgösen ébred. Ráadásul a nagyanyja azonnal kiszúrja, és csak somolyog rajta, mert reggeli közben egyre csak ásítozik.
Bezzeg Egonka elkunyerálja a tányérjáról az egyik szendvicsét.
- Kislányom, menj fel a padlásra, neked könnyebb a meredek lépcsőn közlekedni, mint nekem. A sarokban találsz egy csatos ruhaládát, nyisd fel és vedd ki belőle a kék dobozt, hozd le. Abban van a leendő jelmezed.

Ujjnyi vastag por fedi a ládát, s majdnem ugyanannyi a benne lévő kék dobozt, melyet úgy fog meg, mintha az törékeny üvegből lenne és egy erősebb érintésre milliom darabra törne.

Először megtisztítja nagyi a portól és óvatosan nyitja fel, mintha attól félne, hogy kirepül belőle egy kismadár. Sokszoros selyempapír csomagolásban ott fekszik benne egy hófehér ruha, melynek por és a levendula illata van, mely gyorsan betölti a szobát, s mélyen beszippantva megköhögtet.

Nagyi óvatosan hámozza ki a ruhát selyempapír burkából, majd felemeli, és ablak elé tartja, hogy áttörjön a napfény a papírvékony anyagon, amely halvány sárgára színeződött az évtizedek alatt. Ez volt az édesanyjának, azaz Szironka dédanyjának az esküvői ruhája. A ruha alatt félarasznyi kis boríték árválkodik. Egonka kikapja a dobozból és máris nyitja fel, mert elsőként szeretné megnézni a tartalmát.
- Nincs is benne semmi, csak egy kisdarab üres papír! – mondja csalódottan, s leejti a földre. – Megyek tévét nézni, ez engem nem érdekel!

Szironka felveszi a papírt, s érzi az ujjain a rajta lévő írást.
- Ne lepődj meg, kislányom! Keress gyorsan egy grafitceruzát és óvatosan satírozd be, és megjelenik az írás!

„Ki ezt a ruhát viseli, és kedvese átöleli, az megtalálta az igaz szerelmet!”

- Jól van, Szironka, nem kell ezt olyan komolyan venni! Most pedig eredj, tedd be a sütőbe sülni a húst, már előkészítettem, és foglalkozz az öcséddel, mert nekem ki kell tisztítanom ezt a szép ruhát.

Márta nagyi egy órára eltűnik a fürdőszobában. A gyerekeket lefoglalja a televízió műsor, most kivételesen nem veszekszenek, melyik csatornát nézzék.
A darázsfészek díszítésű, mell alatt enyhén húzott, bokáig érő, hófehér, pillekönnyű ruhát még Egonka is megcsodálja.

Szironka felpróbálja, és olyan légies, kecses benne, amilyennek még soha sem érezte magát.
- Figyi, Szironka, - szólal meg nővérét látva a ruhában – úgy nézel ki, mint egy hercegnő!

Márta mama mindent megőriz, ezért nem csoda, hogy az egyik szekrény mélyén hosszú ujjú matrózblúzt talál, melynek mandzsettáján ugyanolyan csíkok vannak, mint a gallérján. Percek alatt összeáll a hajóskapitány jelmeze is.
Maradék anyagokból két igen tetszetős álarcot is varr, természetesen varrógéppel. Szironkáét maradék tüllel kombinálja, s ezzel a megoldással felismerhetetlenné teszi a kislányt.

Egy hét múlva a jelmezbálon csak az jelenhet meg, aki maga is jelmezt visel, az igazgatónő kivételével. A felső tagozatosok esetében a szülők és a tanárok sem kivételek ez alól a szabály alól, és ők a tornateremben báloznak délután négytől este nyolcig, míg a kicsik az aulában, délután egytől négyig.

Ilonka nem ismeri fel Szironkát és a kislány ezt egyáltalán nem bánja, talán egyedül még könnyebb is lesz feltérképezni, hol lehet Domán. Csak mosolyog, de nem szól egy szót sem, mert a hangjáról felismernék. Az igazgatónő cerebrálja az eseményeket. Lehet szavazni a jelmezekre, és az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja, és az, akit nem ismernek fel a többiek.

Hamarosan felhangzik a zene és lehet táncolni. A falak melletti asztalokon szendvicsek, sütemények és üdítők, melyekből mindenki annyit fogyaszthat, amennyit csak akar.
Szironka nem mer enni és inni sem, félti a ruháját. Szinte valamennyi osztálytársát és tanárát felismeri.

Nem igazán mernek táncolni, nehogy elfogyjanak a tánc alatt az ételek és az italok, ezért az igazgatónő a diszkóstól keringőt és kér és elkiáltja magát, hogy hölgyválasz! Ebben a pillanatban megpillantja Szironka a fiút, aki tetszik neki, egyenesen felé tart és egy biccentéssel felkéri táncolni.

Legnagyobb meglepetésére, a Zorrónak öltözött, magas, vékony fiú sem szól egy szót sem, alig látszik az arca az álarca miatt, de kitűnően táncol, csak úgy repülnek a teremben körbe, körbe. Megcsapja partnerének kellemes illata, s már maga sem tudja, a tánctól bódul vagy a fiú illatától.

Egészen hat óráig egymást követik a legkülönbözőbb zeneszámok, és ők el nem engednék egymás kezét, csak táncolnak, táncolnak, mintha életük függene tőle.
Zorró a lassú zeneszámnál magához öleli a lányt, oly szorosan, hogy egy bolha is sikítozna, ha közéjük szorulna.

Hat órakor az igazgatónő lezárja a jelmezversenyt és eredményt hirdet. Kiderül, hogy Szironkát és Zorrót nem ismerték fel, és mindketten nyernek egy zsúrtortát. Mielőtt átvennék, le kell venniük az álarcukat.

Nagy ováció közepette először Szironka szabadul meg az álarcától, majd Zorróra kerül a sor.

Mindenki legnagyobb meglepetésére, a fekete álarc - a szeptembertől friss diplomásként matematikát oktató - tanárukat rejti.

A legnagyobb tetszésnyilvánítás Domán és társai felől érkezik.
- Szép pár vagytok! – bődül el egy mutáló fiúhang.

Szironka igyekszik megkeresni az öccsét és mielőbb hazamenni! Micsoda égés! Persze, Ilonka azonnal hozzájuk csapódik és közli, hogy velük megy, akár náluk is alhat.

A matektanárrá szelídült Zorro utánuk megy a ruhatárba és Szironkának adja a tortáját.
- Jót táncoltunk, Szironka, ezt a ballagás utáni banketten is megismételjük!

Hazafelé menet egész úton hazafelé Szironka fejében dédanyja üzenete dorombol: „Ki ezt a ruhát viseli, és kedvese átöleli, az megtalálta az igaz szerelmet!”