újabb események régebbi események további események
02:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
02:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:01
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
02:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:13
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:53
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:24
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A menyasszonyi ruha

2016. szeptember 27. - Látogatók száma: 38

A háromezer-ötszáz lelket számláló település elég nagy ahhoz, hogy Anikó elkerülje a Bánáti utcát, mert amióta megszüntették a varrodát, ami tizenöt évig a munkahelye volt, képtelen sírás nélkül elmenni az elárvult kétszintes épület előtt, melynek betonozott udvarán utat tört magának a gaz. Most mégis kénytelen elkerekezni előtte, igyekszik az útra koncentrálni, mert két telekkel arrébb két órára várják a gyógyszerészék, akkorra ér haza a lányuk, akinek menyasszonyi ruhát akarnak varratni. Nagy megtiszteltetés, hiszen nem okozna gondot nekik felmenni a fővárosba és a legnagyobb menyasszonyi ruhakölcsönzők kínálatából válogatni. Jó okuk lehet rá, hogy mégsem a készruha mellett döntöttek, de ez nem tartozik rá.
Két napja találkozott Serfőzőnével a piacon, aki félrehívta és suttogva közölte, hogy vele szeretnék megvarratni a lányuk menyasszonyi ruháját, menjen el hozzájuk megbeszélni a részleteket. Immár három éve nincs rendes munkája, jobb híján a közmunkás, a munkanélküliség és a kisegítő kertész háromszögben tengődik, s még fél évet kell kibírnia a nyugdíjazásáig. Hiába jó varrónő, és kiválthatná az ipart, de semmi értelme, mert nem lenne kuncsaftja. Nincs pénze az embereknek, majdnem hatszáz a munkanélküliek száma, és a segélyből még arra sem telik, hogy a kínainál vásároljanak olcsó ruhaneműt, a nyugdíjasoknak meg egyáltalán nem kell új ruha, az a néhány tehetős ember pedig kocsiba ül és elmegy a városba vásárolni, itthon még csak kenyeret sem vesznek.
Serfőző Magdika elvégezte a másodévet a szegedi orvosi egyetemen, szép, magas, karcsú lány, aki Anikó legidősebb unokájának, Ábelnek volt osztálytársa az általánosban. Kár neki ilyen fiatalon férjhez menni, megvárhatná, míg befejezi az egyetemet, bár, ha szerelmes az ember, akkor minden lepereg róla. Ez utóbbira ő maga az eklatáns példa, mert tizenhat évesen kimaradt a középiskolából, megszülte a fiát és leányanyaként nehéz évek vártak rá, hiszen a gyereknevelés mellett szakmát kellett tanulnia. Szerencsére felköltözhetett a fővárosba, a keresztanyjához, akinek révén neves belvárosi szalonban tanulhatta a szakmát.
A csengetésre Serfőzőné jön kaput nyitni és invitálja Anikót, hogy vigye be a biciklijét, nehogy ellopják. A nappaliban türelmetlenül várja Magdika:
- Csókolom, Anikó néni! Tessék jönni, megmutatom, milyen ruhát választottam!
- Szervusz, Magdikám! Úgy látom, határozott elképzelésed van, ami nagyon tetszik nekem!
A kiválasztott menyasszonyi ruha rafináltan szabott nyersselyem és bézs színű csipke kombinációja, amely a későbbiekben estélyi ruhaként is jó szolgálatot tehet. A Burdában megtalálja a szabásmintát, és a méret levételét követően megmondja, melyikből hány méter anyagot kell venni, s fél óra alatt megbeszélik a további teendőket, ugyanis a vőlegénye egy hónap múlva az oltár elé akarja vezetni Magdikát. Serfőző asszony nem kérdezi, mennyi lesz a varratás díja, egyszerűen közli Anikóval, hogy hajlandó a munkájáért nyolcvanezer forintot fizetni. Ez igen szép summa, majdnem kéthavi közmunkás bére, amit most két hét alatt megkeres. Hamarosan megkapja az anyagokat, addig elkészíti a szabásmintát.
Hazafelé gyorsabban gurul a bicikli. Repes Anikó szíve, végre tetemes összeggel hozzájárulhat a háztartáshoz! Bizonyára értékeli Jóska, akivel a fia válását követően összeköltözött, hogy a házát eladva muníciót adjon a gyerekének a Londonba való kiköltözéséhez, és helyette két évre előre kifizesse a gyerektartást. Jó ember Jóska, a fővárosból költözött a faluba, nagy portás házat vett, elkezdett gazdálkodni, felvásárolt négy szőlőt és tíz hektár szántót, belevágott a jószágtartásba és könnyedén beilleszkedett a falusi életbe. Ügyesen forgatta magát, hamarosan mások dolgoztak a gazdaságában, rá pusztán a munkálatok irányítása maradt. Mellette Anikónak arany élete van, még az unokáit is segítheti.
Megáll a hentesnél, ma hoztak friss árut az üzletbe, ilyenkor megveszi a hétre való húst és felvágottat.
- Szervusz, Anikó! Összekészítettem, amit kértél, mindjárt hozom a benti hűtőből. Sugárzik az arcod, mi történt?
- Szervusz, Julikám! Nincs semmi érdekes.
- Azt hallottam, hogy Londonba megy Ábel az apjához.
- Akkor te többet tudsz nálam! Hanem mennyit fizetek, mennék, mert ebédet kell főznöm!
Micsoda szóbeszéd ez, dehogy megy az a gyerek Angliába, hiszen még főiskolás!
Dudorászik főzés közben, lesz ideje elkészíteni a háromfogásos ebédet, mert szerdánként Jóska üzleti útra megy, délután kettő körül hazajön ebédelni, és ismét elmegy, hogy csak olyan éjjel tizenegy óra körül térjen haza. Reggel és este hatkor jön Tarajos Bálint, a szomszéd utcából, megetetni a jószágokat, akkor is, ha a gazda itthon van. Így megy ez három éve, amióta együtt élnek, és időnként restelli Anikó, hogy még szemet sem szórhat a baromfi elé, annyira kíméli a párja.
Készül a becsinált leves, sül az oldalas, majd dob mellé a tepsibe néhány szem krumplit, a vaníliás és csokis puding pedig ott hűl a kamrában.
Annyi mindent pletykálnak az emberek. Rágódhatna azon, amit a hentes Juli mondott, de felesleges lenne emésztenie magát miatta, hiszen Ábel már megmondta volna neki, mit tervez, ha igaz lenne a hír. Arról is sokáig susmusoltak az emberek, hogy Jóska egy igazi uzsorás, és a megye túlsó felében százszázalékos kamatra pénzt kölcsönöz az embereknek. Butaság, hiszen tudná, ha így lenne, de írmagját sem látja ilyesminek.
Bemegy a szobába, előveszi a Burdát, kiteregeti a szabásmintát és elmélyül a tanulmányozásában. Az akasztós szekrény aljából kikotorja a pauszpapírt, mindig abból készíti az első szabásmintát, és megpróbálja összeállítani, hogyan is fest a ruha a valóságban, mert a ruhaanyag kiszabása előtt kell korrigálni a hibákat, ráadásul a jövendőbeli viselőjének alakja sem biztos, hogy éppen olyan, mint a modellé volt. Lám, Magdika derékban és mellben is öt centivel erősebb, szóval, elszöszmötölhet a szabásmintával.
Visszamegy a konyhába, befejezni az ebédfőzést. Rápillant a faliórára, egy óra lesz öt perc múlva. Odakinn tombol a hőség, itt benn pedig kellemesen hűvös a ház, akkor pedig jobban teszi, ha folytatja a munkáját. Szalad a pauszon a szabászceruza, miután Anikó keze emlékszik a mozdulatokra, amelyekkel könnyedén megrajzolható a szabásminta. Olyan takarékosan bánik a papírral, mintha az egy drága ruhaanyag lenne. Munka közben szinte érzi ujjai alatt az anyag szövését.
Előveszi a próbababát és a golyós ragasztót, mellyel a képzeletbeli varrás mentén összeállítja a ruhát. Gyorsan és pontosan dolgozik, hamarosan mindössze a csipke rátétek és a fodrok hiányoznak róla, melyekhez szánt papírba elébb egy kisebb ollóval csipke mintát utánzandó lyukakat vág. Sziszifuszi, aprólékos munka, de úgy tanították a mesterei, hogy pontosságra kell törekedni, mert a kiszabott anyag varrását már nem szabad felfejteni. Egyébként is, a próbababán nézze meg az ügyfél a papírruhát, hátha mégis elégedetlen lesz vele, s akkor kívánsága szerint módjukban áll változtatni rajta. Végre minden alkotórész a helyére került, körüljárja a próbababát, hibákat keresve tüzetesen átnézi, és jól eső fáradtággal lerogy a székre, ez jól sikerült! Jöhet Magdika az anyagokkal, meg tudja mutatni neki, milyen lesz a ruhája.
Ugat Burkus, jelezvén, családtag érkezett. Végre megjött Jóska, jól lehet, már kihűlt az ebéd. Szalad eléje, ám a langaléta Ábel unokáját kíséri a kutya.
- Szervusz, mama! Anya küldött nektek egy kis süteményt!
- Szervusz, kisfiam! Gyere csak be!
A kis sütemény egy tálca meggyes, almás és tökös-mákos rétes, amelynek a konyharuha takarója alatt nem volt érkezése kihűlni.
- Itthon van Jóska bácsi?
- Nincs, még ebédelni sem jött haza! Mennyi az idő? Négy óra? Igazán telefonálhatott volna, hogy ne várjak rá! Nem vagy éhes, gyerekem?
- Köszönöm, nem. De egy jó kávét elfogadok.
A konyhába tereli unokáját, közben sebtében behúzza a szobaajtót, nehogy a gyerek meglássa a felöltöztetett próbababát.
- Képzeld, mama, repülőjegyet küldött apa, a jövő héten hétfőn kiutazom hozzá. Azt mondta, nézzek körül, és ha kedvem van, nála maradhatok, és ott is befejezhetem a főiskolát.
Kalimpál Anikó szíve, úgy érzi, azonnal megfullad, az nem lehet, hogy az unokája is elhagyja az országot.
- Mi a baj, mama? Nem örökre megyek! Tudod, anya is férjhez megy, azt akarja, hogy adjuk el a házat és költözzünk Jászberénybe, Jani bácsihoz, de nekem semmi kedvem hozzá! Bezzeg Öcsinek tetszik a dolog, mert kocsit ígértek neki a ballagására! De velem mi lesz, mama? Hozzád nem jöhetek, ez a Jóska bácsi háza! Maradnom kellene a fővárosban, fizethetném a kezdő tanári fizetésemből a méregdrága albérletet, és sohasem jutnék egyről a kettőre.
- Kisfiam, menj ki apádhoz, két hónapra, hogy gyakorold az angol nyelvet, de gyere vissza, fejezd be a főiskolát. Megbeszélem Jóska bátyáddal, hogy lakhatsz nálunk, és két év múlva meglátjuk, mi lesz. Kaptam egy nagyobb munkát, tudok adni egy kis pénzt is.
- Hallottam, hogy a Serfőző Magdi veled varratja a menyasszonyi ruháját.
- Hol hallottad, kisfiam?
- Gál Annus néni mondta anyunak a boltban.
- Nincs itt titok semmi, gyerekem!
- Akkor biztosan tudod, mama, hogy miért megy férjhez Magdi? Egy ötvenkét éves gazdag pasi felesége lesz, aki addig fizeti Magdi tandíját, míg el nem végzi az egyetemet. Állítólag bukdácsol, és Serfőző Bandi bácsi begurult, hogy ott van még a két húga, azokat is taníttatni kell, és nem tudja a végtelenségig Magdi tanulmányait finanszírozni.
Felpattan Anikó, hogy szervírozza a kávét, és az asztalnak háttal hosszan matat a konyhapulton, nehogy meglássa a gyerek a szemébe szökő könnyeket.
- Kóstold meg mama a rétest, nagyon finom!
- Vegyél fiam, majd én is eszek belőle, csak hozok kristályvizet a kamrából.
Nézzék már, mikor jött Tarajos Bálint, észre sem vette, ott hordja a trágyát a malacok alól.
- Jó napot, Bálint!
- Jó napot, Anikó! Kicsit korábban gyüttem, mer’ estefele felöntjük a cefrét a pálinkafőzőben!
- Jól van, nincs semmi gond.
Dehogy nincs, csak gond van! Jóska nem jött haza ebédelni, Ábel Londonba akar menni, és az a bolond Magdi lány meg eladja a testét egy pasasnak! Micsoda világ ez?
Felkap egy karton kristályvizet, mintha most nehezebb lenne, mint máskor. Á, csak azért érzi úgy, mert felzaklatta Ábel mondandója.
- Kisfiam, eredj haza, megbeszélem Jóska bátyáddal, hogy ideköltözhess, és holnap délután megmondom a válaszát. Rendben lesz így, gyerekem?
Aggódik Anikó, lassan öt óra és Jóska még sehol. Felhívhatná a mobilján, de nem meri, mert egyszer már megtette, és akkor nagyon keményen lecseszte a párja, hogy ne hívogassa, majd hazajön, ha meg baj lenne, akkor majd ő keresi. Így mondta: ha meg baj lenne. De azt nem mondta, milyen baj érheti, hiszen jól vezet, és böhöm nagy BMW-vel jár.
- Gyüjjön má’ki, Anikó, keresik a rendőrök!
Az előszoba ajtajából kiabál Tarajos Bálint, csizmájáról csurog a trágyalé.
A kapu előtt forgó villogóval áll a rendőrautó, és a két rendőr várja, hogy odaérjen az asszony. Mély hangon, mérgesen csahol Burkus.
- Jó napot asszonyom! Maga Kálmán József élettársa?
- Jó napot, én vagyok! Jöjjenek be, kérem.
- Nem megyünk, sietünk. Azért jöttünk, hogy értesítsük, Kálmán József balesetet szenvedett. Válságos állapotban bevitték a megyei kórházba. Valószínűleg elvágták kocsijában a fékolaj csövét. Asszonyom, azt tanácsoljuk, mielőbb menjen be a kórházba. Holnap majd eljövünk, lesz néhány kérdésünk.
Zokog Anikó, hát ezért nem jött haza Jóska!
Az utcán rendőrautó után el sem ült az út pora, amikor megérkezik Suzukiján Magdika és nagy bevásárlószatyorral kezében odalibben a zokogó asszonyhoz:
- Csókolom, Magdi néni! Meghoztam az anyagokat! Mi baj van?
Tarajos Bálint röviden vázolja a helyzetet.
- Ne mondja tovább Bálint bácsi! Nem tudom Anikó nénit bevinni a kórházba! Eleget fizetünk a varratásért, fogadjon fel valakit!
Káromkodás közepette elkapja az öreg az asszony felé hajított szatyrot. Krákog a kocsi nyomán kavargó portól. Mindjárt végez, lepakolják a cefrét a kis teherautóról, és míg lefő a pálinka, addig megjárják vele a kórházat. Ráadásul fizetni sem kell érte.
- Ne ríjjon má’, megolgyuk!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: