A Mikulás ajándéka
Látogatók száma: 46
Belenéz a tükörbe és örömmel tölti el a látvány, ismét nyakáig ér az ősz haja és arcán a fehér borosta oly sűrű, hogy szakállt sem kell ragasztania, csak felveszi a piros mikulás jelmezt, fejébe húzza a fehér bojtos sapkát, felveszi a címlistát és az ajándékokat, s máris indulhat. Hat helyre megy, délután négytől óránként más helyszínen, más gyerekeknek osztja az ajándékokat.
Otthonról úgy indult el, hogy a termoszt teletöltötte forró citromos teával és két zsemlét megvajazott, tett bele két-két szelet felvágottat és zöldpaprika karikát, mert hat óra után megéhezik, és a cukra miatt ennie kell pár falatot. Margit halála után derült ki, hogy diabétesze van, nem elég, hogy rátört a magányos élet minden keserve, még a betegséggel is küzdenie kell, amely bármennyire is nem kívánt dolog, mégis csak rendszert hoz az életébe. Hatvannyolc évesen még vállal fordításokat, szerencsére az egyik neves könyvkiadó folyamatosan foglalkoztatja, mert kitűnőek a fordításai, és lefoglalja annyira, hogy nincs ideje személyes sorsán elmélkedni. Angolból fordít kortárs könyveket, irodalmat és bestsellert egyaránt, ez a pénzkereset mellett arra is jó, hogy szép anyanyelvét megvillanthassa még a kommersz olvasnivalókban is.
Kocsija csomagtartójába beteszi a hat piros zsákot, tele ajándékkal, mindegyiken ott a név, melyik kinek szól.
Szállingózni kezd a hó. Beül a kocsiba és percekig figyeli, mint kapaszkodnak egymásba a hópelyhek, hogy leesvén minél előbb összefüggő hótakaró borítsa a tájat. Arra gondol, ha egész éjjel esik, akkor reggel ki lehet menni, szánkózni a város szélén lévő Kakasdombra, és Dini mennyire élvezné a lesiklást, orrocskáját pirosra csípné a hideg, de csak nevetnének, s kapaszkodnának újra meg újra fel a dombra, hogy megint lejöhessenek. Délig elő sem kerülnének, és a menye replikázna, hogy megfázik a gyerek, papa, s terelné mindkettőjüket, öltözzenek át, mossanak kezet és üljenek asztalhoz, mert kész az ebéd. Dénes, a fia, csak somolyogna feleségén, hiszen nagyon jól tudja, hogy apja jobban vigyáz az unokájára, mintsem saját magára, és egy ötéves kisfiúsokkal később fárad el, mint a nagyapja. Ne nosztalgiázz, indulj, mert elkésel, noszogatja magát, indít, indexel és kikanyarodik az útra. Ha már nem tudja megajándékozni a saját unokáját, akkor a másokénak okoz örömet. Képtelen megbékélni azzal, hogy Dénes családostul kiment Finnországba, ott sebészként a többszörösét keresi, legálisan, mint itt a paraszolvenciával együtt, ráadásul nem kell sakkoznia a műtétekkel, hogy melyikre van pénz és melyikre nem. Megérti, de mégis magát hibáztatja, hogy nem nevelte elég jó hazafinak a fiát. Talán maradt volna, ha a házépítéshez felvett svájci frank alapú hitel törlesztő részletének egy részét kifizethetné helyette, de nincs miből. Mindkét gyereküket egyformán segítették, pontosan annyit kapott Dénes, mint a húga, csak addig, míg a fia családot alapított, Diana a szingli lét előnyeit élvezi, és remény sincs rá, hogy valaha is változtasson ezen. Közgazdászként egy multinál dolgozik, vezető beosztásban, járja a világot, utazgat, élvezi az élet napos oldalát. Megkérdezni sem meri, mikor szándékozik férjhez menni és gyereket szülni, mert tudja a választ:
- Hol élsz, apa? Kihaltak az igazi férfiak! Semmi kedvem eltartani egyet is a mai pasik közül. Ha meg elmennék gyesre, nem várnának meg, kereshetnék új munkahelyet.
Az lesz az első cím, a nagy kétszintes sárga ház, a sarok után a második ingatlan. Gyorsan végez, mert a másfél éves kisfiú elsírja magát a Mikulás láttán, s a szülők nem tudják kezelni a helyzetet. Hiába mondja, hogy engedjék oda hozzá, majd az ölébe veszi, finoman tessékelik kifelé. Az apa kikíséri, s még hallja, amint az anyuka kiabálni kezd:
- Erzsi néni! Jöjjön, Etele megijedt a mikulástól és azt hiszem be is kakilt!
Hát, ez előfordul még a másfél évesekkel, mármint, hogy bekakilnak.
A második cím messze esik innen, és a friss hóban kicsit csúszkál a tizenöt éves kocsija. Persze, ez a téli gumi már megette a kenyere javát, majd jövőre lecseréli. A negyedik cím után, fél nyolc körül, végre szusszanhat egy kicsit. Leparkol a következő helyszín közelében, iszik egy kortyot a citromos teából és majszolni kezdi a vacsorának szánt első szendvicsét, amikor a tízemeletes panel második bejárata mellett megmozdul a hókupac, s felegyenesedik egy szakadt plédbe burkolózó alak. Lerázza magáról a havat és tétován pásztázza a parkolót, hátha éppen jön valaki, akitől kérhetne egy kevés aprópénzt. Nem lát semmi mozgolódást, visszavackol a lépcsősor védelmébe.
Brutális ez az édeskével ízesített citromos tea, de a cukor íze nélkül képtelen lenne meginni. A fenébe is, annak ott a lépcső mellett, adni kellene valamit. Mintha lenne egy kis közért a sarkon túl. Kiszáll a kocsiból, lezárja és úgy, ahogy van, mikulás jelmezben elballag a közértbe. Vesz egy kiló kenyeret, egy fél rúd párizsit meg egy üveg olcsó bort. Kis hezitálás után megfejeli egy csokoládé mikulással. A közértes kislány évődik vele, hogy a mikulás is vásárol, ahelyett, hogy a gyerekeknek vinné az ajándékokat. Nem válaszol, csak morog az orra alatt, fizet és igyekszik mielőbb a hajléktalanhoz, hogy odaadja neki a mikuláscsomagot. Mert ez az, hiszen a Mikulás adja.
Késik öt percet az ötödik címről, ahol már az öt-hat év körüli ikerpár izgatottan várja. Elmondja a mondókáját, átadja az ajándékokat és menne máris tovább. A ház ura azonban marasztalja, kínálja étellel, itallal, s nem érti, miért nem fogad el semmit. Fél kilenckor kilép az épületből, siet a kocsijához. Mintha egyre sűrűbben hullana a hó, és a szél is feltámadt, körbe-körbe kavarva a hópelyheket, ahogy azok mindenképpen az utcára merészkedők arcában landoljanak. Akkor ütik le, amikor éppen kinyitja a kocsiajtót, arrébb taszítják és mindketten beülnek a kocsiba, majd padlógázzal elhajtanak.
Mozdul a hajléktalan, innen nem indul senki padlógázzal. A Mikulás kocsija hiányzik, de mintha piroslana valami a hóban. Fűti már az alkohol, nem fázik. Kibújik takarójából és odamegy szemrevételezni, mi lehet a hóban. Megtorpan, amint meglátja, hogy az öreg fekszik ott, és hiába rázza, szólongatja, nem felel, nem reagál. Megérinti a fejét, s véres lesz a keze. Rohan a legközelebbi lépcsőház bejárathoz, és vadul nyomkodja a nevek melletti felcsengető gombokat.
- Leütötték a Mikulást, segítsenek…- hajtogatja, de nem kap választ senkitől, csak az ablakok nyílnak ki egymás után és nézegetnek lefelé, mi történhetett. Annyira azonban senki sem kíváncsi, hogy lemenjen segíteni.
A szervizút közepére áll a hajléktalan és üvölt:
- Nem laknak itt emberek?! Nézzék, az a piros kupac a Mikulás, leütötték!
- Befordul egy taxi a szervizútra, az első bejáratnál megáll, fizet az utas és elindul a taxi, hogy áthajtva a szervizúton kijusson az útra. Dudál a taxis a hajléktalanra, nem tudja kikerülni, elütni sem szeretné, ám az ahelyett, hogy elmenne, a kocsi elé áll és nem mozdul jottányit sem.
Mérgesen kipattan a taxis, megint kifogott egy őrültet, ráadásul csiklandozza nyakát a hó. Elkapja karját a hajléktalan és vonszolja az öreghez. Szitkozódik a taxis, de az erős kezek nem engedik. Közelebb érve látja már, mi a gond.
- Jól van, hívom a mentőket meg a rendőrséget!
Igazából a diszpécserének szól, aki azonnal intézkedik. Mire odaáll a Mikulás mellé és előkotorja az elsősegély ládát, már hallani a mentő szirénáját. A hajléktalan fut a mentő elé, nehogy eltévedjen.
A kórházban az ügyeletes orvos megismeri, hiszen az öreg a Dénes kollégájának az édesapja. Dianát is ismeri, még udvarolt is neki egy ideig. Ellátja az öreget, stabilizálja az állapotát, csak utána hívja fel a lányát, aki fél órán belül megérkezik a kórházba.
- Nincs törése, szerencsére csak a bőre repedt meg. Hamarosan magához tér. – vigasztalja a síró lányt, aki simogatja az öreg keze fejét és egyre csak azt hajtogatja:
- Apa, gyere vissza, hat hónap múlva megszületik a második unokád!
Az infúzió egykedvűen csöpög az öreg karjába. Megérkezik két rendőr, de az orvos elküldi őket, nincs magánál a beteg, nem kihallgatható, majd másnap jöjjenek vissza.
- Hol van a hajléktalan, aki felfedezte, hogy leütötték az öreget?
- Milyen hajléktalan? – kérdez vissza Diana értetlen képpel.
- Hát, aki segítséget kért a Mikulásnak. A házból sokan nyilatkoztak, hogy milyen bátor volt, neki köszönheti, hogy életben van. Nem tudja, mit keresett ott az édesapja? Állítólag kocsival ment, azt is elvitték a támadói. Mi a rendszáma?
A lány zaklatottan válaszolgat. Az apja minden december 6-án Mikulás, egy ügynökségen keresztül családokat látogat és átadja a gyerekeknek az ajándékokat. Kérdezzék csak meg a Családi Ünnepek Szervező Irodát. Megmondja a kocsi rendszámát és akkor döbben rá, hogy a papa táskája, benne a személyi okmányai és a lakáskulcsa is a kocsiban volt.
- Mondja a címet, odamegyünk.
A két suhanc félig nyitott ajtónál kapkodja össze az értékesebb darabokat, a televíziót, hifit, a képeket a falról, a laptopot, miközben fojtott hangon vitatkoznak, hogy keressenek-e készpénzt, vagy fogják a cuccokat és tűnjenek el. Csuklójukon kattan a bilincs, mielőtt észhez térnének. Még megvárják a helyszínelőket, csak azt követően kell megmutatni, hol hagyták az öreg kocsiját.
Kattan a zárka ajtaja, amikor felébred a Mikulás.
- Diana… kislányom, te vagy az?
- Én vagyok apa! Hogy vagy?
- Szépet álmodtam… kisfiad született…
- Nem álom, apa, kisbabát várok!
- Lesz kivel szánkózni…
Dühös magára a Családi Ünnepek Szervező Iroda tulajdonosa, mert tavaly is leütötték egyik mikulását, akkor is a rendőrségtől tudta meg. Mikor tanulja már meg, hogy öreg embereket ne alkalmazzon? Hiába kerülnek kevesebbe, de most sem kapta meg az ajándékot a kilenc órás kuncsaft!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Yolla!
Látod, az ilyen írásaidtól szoktam elolvadni!
Nagyon kedves, és életszerű történet! Sajnos, az
egyre jobban elszaporodó erőszak is megjelent az
írásodban ugyanúgy, - mint az életben! Talán ez is
az oka, hogy ennyire életszerű! Maga a történet igen
sok gondolatot ébresztett bennem! Lehet, hogy erőt
veszek magamon, és írásra kényszerítem magam! Jó
tippet adtál, de csak a tippet használom fel, - nem plagizálok!
A karácsony és a mikulás, a fenyőfa, és a gyerekek csillogó
szemeinek ábrázolása mindig is hálás téma lesz! Már csak egy
kis gombóc kölyök kutya kell hozzá, és jól megírva kész is
a bestseller! (:-D)
Pusszantlak: emillio
A élet már csak ilyen!
Sajnos, a bűnözés nem ismer mértéket! Az igazságszolgáltatás meg kullog utána, nem is nagyon siet felszámolni, ezért bármelyikünk bármikor áldozatává válhat.
Írj, kedves Barátom, bár már olvashatnám soraidat!
Hajrá!
Puszi: Yolla
Látod, az ilyen írásaidtól szoktam elolvadni!
Nagyon kedves, és életszerű történet! Sajnos, az
egyre jobban elszaporodó erőszak is megjelent az
írásodban ugyanúgy, - mint az életben! Talán ez is
az oka, hogy ennyire életszerű! Maga a történet igen
sok gondolatot ébresztett bennem! Lehet, hogy erőt
veszek magamon, és írásra kényszerítem magam! Jó
tippet adtál, de csak a tippet használom fel, - nem plagizálok!
A karácsony és a mikulás, a fenyőfa, és a gyerekek csillogó
szemeinek ábrázolása mindig is hálás téma lesz! Már csak egy
kis gombóc kölyök kutya kell hozzá, és jól megírva kész is
a bestseller! (:-D)
Pusszantlak: emillio