A múlt árnyéka 2. rész

Látogatók száma: 43

Anna

Az asszisztensnője számítógépén lévő nyilvántartás szerint, erre a délutáni rendelésre, négytől nyolcig, huszonkét beteg jelentkezett be, azaz tízpercenként váltják egymást a páciensek. Akik bejelentkezés nélkül, csak úgy eljönnek, azok száma átlagosan hat fő, így már csak nyolc perc jut egy betegre. Átlagosan. Csakhogy a betegek nem áltagosak. Egyediek. Eltérő betegségekkel, eltérő fizikai és lelki adottságokkal, szinte mindegyikkel másként kell foglalkozni.
- Erika, ma pontban nyolckor el kell mennem. Kilenckor családi vacsoránk lesz a Márványmenyasszonyban, megünnepeljük, hogy Szederkét felvették az egyetemre.
- Gratulálok a kislányodnak, nekem nem voltak kétségeim, hogy felveszik!
- Iszunk egy kávét? Hozott tegnap egy kiló Omniát Kovács néni.
- Amit nem akartál elfogadni?
- Igen. Közben hívjuk be az első beteget, mert sohasem végzünk.

Az asszisztensnő tudja, hogyan lehet gyorsítani a betegellátást. Akik csak gyógyszert akarnak felíratni, azoknak kinyomtatja a recepteket, aláíratja a doktornővel és kiadja a betegeknek, akik ebből tudják, hogy ma elmarad a szokásos beszélgetés, hiszen nincs panaszuk, majd legközelebb sor kerül rá, ha kevesebb beteg lesz.

Nyolc óra előtt tíz perccel Annát felhívja a férje, hogy eljön érte, hagyja ott a kocsit, reggel majd ismét behozza a rendelőbe.
Erika még poénkodik is:
- Rendes a férjed, legalább te tudj egy pohár bort inni, ha már ő kocsival megy.

Anna nem veszi a lapot, mert férje hangjában felfedez egy olyan hangszínt, amely aggodalmat okoz számára. Történt valami, melyet még a vacsora előtt akar megbeszélni vele.

Milyen is a sors, amikor az ember azt hiszi, hogy minden sínen van, a lányát felvették az egyetemre, a fia jelesre államvizsgázott, jól megy mindkettőjük praxisa, akkor becsap a ménkű.

A Szunai Darabos családban a közös étkezés szent, minden reggel pont fél hétkor, és hétvégén az ebéd és a vacsora. Ma reggel még azon poénkodtak, ha nem akarnak hamarosan gyerek nélkül maradni, akkor ideje lenne összehozni egy újabb bébit, hiszen Patrik nősülni akar, és bármilyen szeleburdi még Szederke, azért racionálisan végiggondolva a dolgot, ő sem marad néhány évnél hosszabb ideig a családi fészekben. Végül is, még csak negyvenkét éves, szülhet még egyszer. Nem kellene kétszer mondania Szilárdnak, hogy akar még egy gyereket, mert a férje ötvenéves korában is úgy néz ki, mint egy negyvenéves.

Helyes lány Hanna, Patrik barátnője, annyira nagy a szerelem közöttük, hogy szinte a mozdulataik is hasonlók. Várhatnának még a házassággal, éljenek együtt, ha nem bírják ki egymás nélkül, hiszen a tetőtérben Szilárd kialakíttatott két garzont, hogy az immár felnőtt gyerekeik élhessék az életüket, anélkül, hogy zavarnák a szülőket. A két garzon között van egy nagy nappali, onnan lépcső vezet a szülők földszinti lakásába, ahová a gyerekek barátainak tilos a belépés.

Anna még mindig mulat Patrik viselt dolgain. Számtalanszor előfordult, hogy a hűtőszekrényből eltűntek a készételek, felfalták a fia barátai, és este kénytelenek voltak felvágottat vacsorázni, pedig a meleg vacsorához szoktak. Az is jó sztori, amikor Szilárd kora reggel, félálomban a fürdőszobába ment, ahol egy ismeretlen fekete szépség tusolt, nem igazán zavartatva magát. Alig néhány nap múlva, férje egy igen bonyolult bírósági tárgyalás előtt, még reggel át akarta nézni az ügyiratot, s csak úgy, pizsamában kiment a nappaliba, s a konyha felől frissen készült kávé illatát érezte. Még csodálkozott is, hogy melyik gyerek kelhetett korán, mert egyikükre sem jellemző, hogy hajnali ötkor kivetné az ágy. Egy dögös vörös szépség tüsténkedett a konyhában, fiuk egyik ingében flangálva. Másnap már kereste a tervezőt a tetőtér beépítéshez.

Erika rendet tesz, elpakolja a dolgaikat, annak ellenére, hogy másnap reggel nyolctól is ők rendelnek. Ez hozzátartozik a mindennapi szertartásukhoz, ahogyan az is, hogy Anna megeszik egy szelet csokoládét. Majd még egyet.

Nem szól Erika, hogy doktornő, sok lesz a csokoládé. Érzi, hogy valami rendkívüli dolog történhetett, mert rendelési időben Annát nem igazán zavarják telefonjaikkal a családtagok. Átmegy a szomszédos helyiségbe, nyitva hagyja az ajtót, mert sohasem csukják be, abban főzik a kávét, ott öltöznek át és a kartonokat is ott tárolják. Hallja, amint a doktornő a szüleivel beszél telefonon.

Kopogtatnak a személyzeti bejáratnál, megjött a doktornő férje.
- Kezeit csókolom, Erika! Maga megint milyen csinos!
- Jó estét, ügyvéd úr! Addig teszi nekem a szépet, hogy meghallja a doktornő és akkor nekem nem lesz maradásom!
- Hűséget fogadtam, nem vakságot!
Ezt rendszerint eljátsszák, Anna csak nevet rajtuk.
Egyszerre hagyják ott a rendelőt, kinn, az utcán elbúcsúznak Erikától.
- Gyere, szívem, beülünk a plázába egy kávézóba.
- Miről van szó, Szilárd, kérlek, ne titokzatoskodj!
- Megtudod, hamarosan.

Aprócska elegáns kávézóban foglalnak helyet. Ez inkább a középkorúak találkahelye, miután egy kávé majdnem egy ezres, igaz, százegynéhány fajtából lehet választani.
Megrendelik a kávét, majd Szilárd elővesz egy nagy sárga borítékot és leteszi az asztalra.
- Kérlek, Anna, nézd át, légy szíves. Ne, ne kérdezz, és ne szólj semmit, csak olvasd el Tamás anyagát. Egy dolog miatt megróhatsz, hogy bizalmatlan vagyok, de megérted, hogy ez most valóban többről szól, mint az én kíváncsiságom.
Az olvasottak hatására elsápad Anna és férjére néz.
- Összedől a családunk! – suttogja.
- Dehogyis, Anna, szó sincs róla. Megoldjuk.
- Megoldjuk? Hogyan? Nem csak minket érint, hanem Lajtos Gyuri családját is! Meg kellett volna mondanunk Patriknak az igazat, már régen.
- Gondolod, akkor nem találkozott volna Hannával? Vagy azzal kezdte volna, hogy Horváth a vezetékneved, kedves Hannácska, nem közös az apánk? Nyugodj meg, szívem. Kérek neked egy konyakot.

Anna szemében már gyémántként ragyognak a könnyek. Menthetetlenül kitör belőle a fojtott zokogás. Szilárd átöleli, úgy babusgatja, mint egy kisgyereket szokás, meg is lesz az eredménye, az asszony lassan megnyugszik.
- Ne sírj, szívem. Nézd, még nincs semmi veszve. Beszéltem Tatay Dénes barátommal, Patrik szeptembertől mehet Münchenbe nemzetközi magánjogot hallgatni négy szemeszterre. Jeles diplomával felvételi nélkül felveszik a fizetős szakra. Két év hosszú idő. De mindenképpen meg kell mondanunk Patriknak az igazságot. Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi insipientis in errare perseverare.(Bármely ember tévedhet; egyedül az ostoba tart ki tévedése mellett.). És Szederkének is tudnia kell. Ha lehet, Hannát hagyjuk ki a dologból. Bízom benne, hogy a fiunk megértő lesz.
- Nem lesz, Szilárd, ezt nem lehet megérteni, hogy huszonnégy éven át hazudtunk neki.
- Nem hazudtunk, csak nem mondtuk el az igazságot.
- Kérek még egy konyakot. Jó, hogy értem jöttél.
- Doktornő drága, én mondjam neked, hogy keserű a pirula, de gyógyít? Egészen kipirosodtál a sírástól és a konyaktól! Ideje elindulnunk, mert nem érünk az étterembe kilenc órára. Kisasszony! Fizetek!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink