A múlt árnyéka 3. rész

Látogatók száma: 44

Szederke

Borzasztó jó dolog, hogy hat évvel idősebb bátyja a szüleiknél már minden utat előre kitaposott, így tizenhat évesen önálló kis garzonjában húzhatja meg magát, igaz, ha egyedül van, csak aludni megy fel, de kiválóan lehet bulizni is.

Ez az ő napja, miatta lesz a mai ünnepi vacsora, ráadásul a Márványmenyasszonyban. Barátnőivel és a lovagjaikkal szombaton lesz a nagy buli, kivételesen nem itt, nála, hanem elmennek Szentendrére, Vajkékhoz. Lesznek vagy húszan, Vajk anyukája rengeteg ételt és süteményt készít, kinn lesz a kertben a parti, bográcsban főzik a marhapörköltet, és a szülők is végig otthon lesznek.

Vajk a legjobb barátnőjének, Kincsőnek a bátyja, aki nagyon tetszik Szederkének és a másodikos építészmérnök fiatalembernek sem közömbös a kislány. Mit kell ezt magyarázni, már két hónapja találkozgatnak, ebből már lesz valami.
Hamarosan bemutatja Vajkot a szüleinek, mert nem szeret és nem is akar bujkálni. Az a kérdés, hogyan fogadja apja a magas, hófehér bőrű, kék szemű és fekete hajú, örökké vidám fiatalembert.

Szederkének meggyőződése, hogy apjuk jobban szereti a fiát, mint a lányát, mert Patriknak sokkal többet megenged, mind neki. Az persze nem kérdés, hogy imádja az apját, annak ellenére, hogy anyja sokkal engedékenyebb vele, mint a bátyjával.

Apja döntött helyette, hogy az angol mellett spanyolt tanuljon és tőle is megkövetelte, hogy mindkét nyelvből nyelvvizsgája legyen, mire leérettségizik.

Már negyed kilenc, és lassan indulniuk kellene, s még Vajk nincs sehol, pedig megígérte, hogy elhozza apja kocsiját és odafuvarozza Szederkét és Patrikot a Márványmenyasszonyhoz. Amikor felajánlja Vajk a fuvart, lelkesedését azonnal lelohasztja a lány:
- Ne reménykedj, Vajk, ez egy szűk családi vacsora lesz!
- Nyugi, Szeder, csak téged akarlak látni! Nekem még a bátyád jelenléte sem hiányzik!

Megcsörren a mobilja, ideért Vajk.
- Patrik, gyere!
Bátyja is kiöltözve, útra készen várja az indulást, még zsebre vág egy kis dobozkát és ugratja a húgát:
- Szeder, figyelj, Vajk miattam jött, s ha már itt vagy, üsse kő, téged is magunkkal viszünk!

Elpirul a kislány, megigazítja dús, hosszú, gesztenyebarna, loknis haját, és világoskék, fél lábszárig érő ruhájában úgy néz ki, mint egy durcás kislány.
Vajk kerek, színes gerberából kötött csokorral várja Szederkét, melytől meghatódik a kislány, hiszen ez az első virágcsokor, amelyet hódolójától kap. Az első hódolójától. Az első virágcsokrot.

Patrik mulat a dolgon. Szép ifjú hölgy lett a cserfes kishúgából, s lám, most nem fecseg. Fogalma sincs Szederkének arról, hogy milyen csinos lány.

Az étterem előtt kiszáll a kocsiból és elköszön Vajktól. Had’ beszélgessenek kettesben néhány másodpercet. Addig körülnéz, de nem látja a szülei kocsiját, pedig két perc múlva kilenc óra.

Kipirulva mellélép Szederke és bemennek az étterembe. A pincér azonnal eléjük siet, s odavezeti őket a lefoglalt asztalukhoz, ahol már ott ülnek szüleik.
- Patrik, mit szólnak a virágcsokromhoz?
- Mondd azt, hogy tőlem kaptad.
- Az nem jó, mert akkor miért hoztam magammal?
- Nyugi, Szeder, megoldjuk.

A pincér azonnal hoz egy vízzel félig telt vázát a csokornak, s hosszan tüsténkedik körülöttük. Leadják a rendelést és egy percen belül hozza az italokat.

Szederke izeg-mozog, várja virágcsokrára vonatkozó kérdést, ám mintha szülei kicsit szórakozottak lennének. Fel sem tűnik neki, hogy anyja arcán árnyék suhan át és mintha a szeme is enyhén piros lenne. Gondolatai egyre csak Vajk körül járnak. Mit szólnának szülei, ha meghívta volna vacsorára Vajkot?

Apja egy pohár whiskyvel kezében ünnepélyesen, hosszan és kissé cikornyásan szónokol a tanulás fontosságáról, megtűzdelve latin mondásokkal, mint például „Quicquid discis, tibi discis” (bármit tanulsz, magadnak tanulod), vagy „Non schole, sed vitae discimus” (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk).

Anna szórakozottan egyre csak az italát bámulja, mintha nem is figyelné férje szavait. A két gyerek azonban megilletődik, hiszen apjuk nagyon büszke mindkettőjükre.

- Szederke, édesanyáddal úgy döntöttünk, hogy megjutalmazzuk szorgalmadat, melyet a felvételire való felkészülés során tanúsítottál, ezért befizettünk számodra egy tíznapos, két személyre szóló madridi nyaralást. Azt viszel magaddal, akit csak akarsz. Patrik fiam, még egyszer gratulálunk a jeles diplomádhoz. Ajándékként szeptembertől a Müncheni Egyetem Polgári Jogi Nemzetközi Magánjogi és Összehasonlító Jogi Tanszékén négy szemesztert hallgathatsz mester szakon, magántanulóként, Tatay Dénes professzor barátom szárnyai alatt. Lehetőséget kapsz heti húsz órában a tanulás mellett, egyik neves ügyvédi irodában gyakornokoskodni, elég tisztes fizetség mellett. Gyerekeim, édesanyátokkal együtt mindent megteszünk, hogy megalapozzuk az életeteket, nem múlandó és veszendő anyagiakkal, hanem megfelelő tudás összeszedésének a lehetőségével. Koccintsunk arra, hogy ebben egyetértetek velünk és sok sikert kívánok mindkettőtöknek! Egészségetekre!

Koccintanak és valamennyien megkóstolják az italaikat. Szederkének fülig ér a szája, nem győzi megköszönni szüleinek ezt a csodás ajándékot, hiszen erre nem számított. Gyorsan kiveszi az apjától kapott borítékból a program ismertetőt, mely szerint augusztus 10-én indul Madridba a repülő délután kettőkor. Még ma mindenképpen tudatja Vajkkal, hogy őt akarja magával vinni, nehogy más elfoglaltságot tervezzen a fiú.

Patrik is kibontja a borítékját, melyben ott a müncheni egyetem fax visszaigazolása a szeptembertől kezdődő szemeszterről, a választható tantárgyakról, a lehetséges szállás megoldásokról, és a lista, hogy mely személyi okmányok és diploma másolatok hitelesített példányait kell megküldeni két héten belül. Nem, nem akar most ezzel foglalkozni, inkább előveszi zakója zsebéből a dobozkát, melyben ezüstből készült, tintapatronos toll lapul, belevésve Szederke neve. Húga legalább annyira örül bátyja ajándékának, mint az utazásnak.
- Patrik, nagyon köszönöm! Hat évig koptathatom eleget! – vihog a lány és puszit ad bátyja arcának mindkét oldalára.

Szilárd a pincérre néz, aki bólint, és máris hozza az ételeket.

Annában oldódik a feszültség. Szederke odasúgja neki:
- Anya, komolyan gondoltátok, hogy azt viszem magammal, akit csak akarok?
- Úgy bizony, kislányom. Már van is jelölted?
- Hát, igen, van.
- Ki az, megtudhatom?
- Még nem ismeritek. De hamarosan bemutatom.
- Csak nem egy lovag?
- Valami olyasféle – bólogat, s nagyobb falatot vesz a szájába, nehogy tovább faggassa az édesanyja.
- Szóval a virágcsokros fiatalember – nyugtázza somolyogva Anna, s esze ágában sincs tovább faggatni az örömében lubickoló lányát.

Szederke fejében száguldoznak a gondolatok, az elfogyasztott két pohár bor hatására egyre határozatlanabb. Talán mégis Kincsőt kellene magával vinnie Madridba, hiszen a legjobb barátnője, akivel nyolc évig egy padban ültek, és sok stiklit megcsináltak.
Kincső matematika-földrajz szakon debütál az ELTE-n. Rövid hajú, hosszú lábú, komoly leányzó, aki mindent a racionalitásnak rendel alá. El sem tudja képzelni az életét Kincső nélkül, márpedig ezután kevesebb időt tölthetnek együtt. Alig egy hetük van arra, hogy felkészüljenek az útra, a nagy kalandra.

Már a desszertnél tartanak. Apja Patrikkal a müncheni egyetemről beszélget, anyja azonban meglehetősen szótlan. Biztosan valamely betegén jár az esze, ez nála előfordul. Szórakozottan eszeget, minden harmadik falathoz iszik egy korty bort. Szederke azon sem csodálkozna, ha amint hazaérnek, anyja beveszi magát a nappaliba, leül a sarkában álló szekreterhez és elmélyül valamely szakcikkben. Házuk alagsorában három helyiséget alakítottak ki, egyikben a családi limlomok vannak, ám a másik kettőben a szülei iratai. Oda nekik, gyerekeknek, belépni sem lehet.

Apjának szól a pincér, hogy megérkezett a gépkocsivezető.
- Kedveseim, lassan megyünk haza és otthon folytatjuk. A kocsiban ott szunnyad két üveg pezsgő.

Folyt.köv.