A múlt árnyéka 7. befejező rész

Látogatók száma: 104

Mariann

Férje szó nélkül sarkon fordul és otthagyja. Hallja, hogyne hallaná, hogy vissza kell mennie a munkahelyére, de miért nem hívja ide, hozzájuk, a jövendőbeli vejét és nászurát?

Micsoda dolog ilyen faragatlanul viselkedni! Gyorsan kirángatja az ágyból Hannát, maga is átöltözik és húsz perc múlva már úton vannak az erdészet központjába.

Jó végre boldognak látni a lányát. Maga is igencsak kíváncsi a Szunai családra.

Kérdezgeti Hannát, hogy tudja-e, miért nem jött velük Patrik anyja és a húga, de Hanna sem tudja, sőt, azt sem, hogy miért éppen ilyen váratlanul állítanak be.

Korábban mintha említette volna Hanna, hogy Patrik szeptembertől Münchenben jár egyetemre, lehet, hogy ezért ez a gyors és kissé váratlan látogatás, megbeszélendő a további teendőket. Mert tennivaló bőven akad, főleg, hogy útban a trónörökös. Nem baj, ha Hannácska kihagy egy-két évet, mielőtt folytatná mester szakon az egyetemet. S ha egyáltalán nem lesz kedve tanulni, akkor sem dől össze a világ. Egy jó házasság egy életre szól, ezért nagyon fontos, hogy kivel köti össze az életét. Úgy tűnik, okos gyerek Patrik, jó a szülői háttere is.

Azért nem engedi, hogy minden költséget a Szunai szülők álljanak, kicsit hízeleg Gyurinak és vesznek egy lakást a fővárosban a gyerekeknek, no, nem egy nagyot, egy kétszobásat, de azzal már el lehet kezdeni az életet, főleg akkor, ha Németországban töltenek két évet. Nem kétséges, ez is pénzükbe kerül, legfeljebb elhalasztatnak néhány utazást, nem nagydolog.

Tarlós bácsi, a portás, elemében van, kialudta magát az éjszakai műszakban.
- Kézcsókom, Mariannka! A Szélmalom étterembe mentek! És azt mondta Horváth úr, ma már nem is jön vissza!
- Köszönöm, Tarlós bácsi! Viszontlátásra!

Mariann úgy érzi, megsül a kocsiban, hiába a légkondi, nem szereti. Hanna homlokán is gyöngyözik a veríték, érthető okok miatt.

A Szélmalom étterem parkolójában nem látja férje kocsiját. Ingerülten hívja mobilon élete párját, de a hívott szám nem kapcsolható. Hanna is próbálkozik, immár sokadszor. Patrikot sem lehet elérni.
- Anya, éhes vagyok!
- Jól van, kislányom, mi minden esetre megebédelünk. Az is lehet, hogy apád körbe mutatja nekik imádott erdőrészleteit és később érnek ide.

Vigasztalásnak szánja, hogy ne idegeskedjen a lánya. Az étteremben klimatizált, mégis a kerthelyiséget választják, melyre árnyékot vet a hatalmas cseresznyefa. Udvariasak a pincérek és elsősorban frissen sülteket ajánlanak, azokból is a specialitásaikat, továbbá a helyben készült süteményeket, hideg italokat.

Megrendelik az ételeket, és jégkockával hűtött paradicsomlét iszogatnak.

Mariann fecseg, mindenről, csakhogy Hanna figyelmét elterelje. Közben kérdezget, abszolút lényegtelen dolgokat, és a lánya szórakozottan válaszolgat.

A szomszéd asztalhoz báránysültet visznek, melynek fűszeres illata megcsapja Hanna orrát és máris rohan a lány a mosdóba.

Horváthné, nagymama leszel, mosolyog az asszony. Barátnői irigykednek rá, az biztos, ha megtudják, mert ilyen fiatalon kevés asszony lesz nagymama. Még az is lehet, ha kettesben sétálnak az unokájával, nem tiltakozik, ha idegenek a saját gyerekének vélik.

Nézzük a napos oldalt, ne az árnyékossal foglalkozzunk, mosolyog magában. Érdekes, miért mondhatott olyat a férje, hogy lányuk házasságából nem lesz semmi és a gyereket el kell vetetni? Gyuri nem lehet ennyire hiú, hogy ne tudja elviselni 45 évesen a nagypapaságot. Á, meggondolja magát, nagy lagzit csapnak és az előkészületek során úgyis elpárolog Gyuri hiúsága.

Mihamarabb átmennek Bécsbe bevásárolni, úgyis tervezik Hannával egy ideje, most azonban sürgőssé vált az utazás. Bár a müncheni áruházakban is ott vannak a világmárkák, lehet, jobb lenne csak a legszükségesebbeket megvenni a lányának, mert odakinn lesz ideje vásárolgatni.

Mi ez a nagy szirénázás? Mentő áll a bejárat előtt. Talán a személyzetből lett rosszul valaki, mondjuk egy szakács, hiszen a konyhán lehet akár ötven fok is.

- Asszonyom – lép hozzá a pincér – a kislánya rosszul lett a mosdóban, most viszi el a mentő.

A nőgyógyász nem tudja pontosan meghatározni a spontán vetélés okát, felsorol néhány lehetséges kiváltó tényezőt. Elhárítja a paraszolvenciát, korai lenne, még az anya állapota is aggódásra ad okot.

Mariann az őrület határán ténfereg. Kártyavárként omlik össze minden, mit elképzelt!
- Asszonyom, dohányzik a lánya?
- Nem, dehogyis dohányzik.
- Akkor végképp nem értem, miért mondta, hogy ma már elszívott vagy tíz szál cigarettát. Valószínűleg ez is közrejátszott, az alap baj mégis az, hogy nagyon magas a kislánya vércukorszintje. További vizsgálatokra lesz szükség. Két percre bemehet hozzá, utána pihennie kell.

Hanna arca fehér, mint a fal, szeme körül mély, sötét karikák sorjáznak, homlokán pedig kis patakokba gyűlnek a verejtékcseppek.
- Drága kislányom, nem lesz semmi baj. Hozok neked mindent, amit csak akarsz. Ne bánkódj, kicsim. A legfontosabb, hogy felépülj. Lehet még gyermeked.

Duruzsol, mintha még kislány lenne Hanna, akit el lehet altatni csalfa álmok kecsegtetésével.

Jön a nővérke és halk, ám határozott utasítással kiküldi Mariannt.

Kinn szinte remeg a levegő a hőségtől. Eszelős tempóval hajt az asszony. Miért is nem ment Hanna után a mosdóba, mint ahogyan a barátnők szoktak?

A Szélmalom étterem előtt is elsuhan, pedig most láthatná férje autóját a parkolóban, melyből egyedül száll ki Gyuri, körülnéz, és lassú léptekkel elindul a bejárat felé.

L. Horváth György, 45 éves korában tudja meg, hogy van egy 24 éves fia, aki megszólalásig hasonlít rá. Külsőleg.
Határozott fellépését, választékos modorát és higgadtságát Patrik tagadhatatlanul Szilárdtól tanulta:
- Természetes kíváncsiság részemről, hogy legalább egyszer találkozzak a biológiai apámmal, azzal, akinek létéről huszonnégy évig nem is tudtam. Nekem Szunai Szilárd az apám, aki megtanította nekem, milyen a jó apa-fiú viszony, aki mindig büszke volt rám, a fiára, amikor sikerült először egyenesen elrúgnom a pöttyös labdát, amikor egymás után nyertem a szavalóversenyeket, aki falazott nekem a csínytevéseimnél. Ön pedig, Horváth úr, úgy hagyta maga mögött az édesanyámat, hogy vissza sem nézett. A sors fintora, hogy megismertem a féltestvérem, egymásba szerettünk, mert fogalmunk sem volt a közöttünk lévő vérségi kapcsolatról. Hanna csodálatosan széplány, alakja hibátlan és bájos az arca. Igen, ez a szó illik rá. Csakhogy nem volt őszinte. Valóban gyermekáldás elé néz, ám annak a gyermeknek nem lehetek az apja, mert fogantatása idején Darabos nagyapáéknál voltam egy hónapig, náluk készültem az államvizsgára. Nem keresem többé Hanna társaságát. Bocsásson meg Horváth úr, de az önét sem. Factum fieri infectum non potest (A megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet.)
Miért is jött az étterembe, ha Szunaiék nem tartanak vele? Becsületből, ha már asztal foglalt? A fenét! Gondolkodni akar. Ha még tud.

A pincér megkérdezi, mikor jönnek a többiek, és a válasz, mely szerint egyedül ebédel a vendég, óhatatlanul grimaszt vált ki belőle. Csalódottsága ellenére udvariasan felveszi a rendelést, igyekszik gyors lenni, hogy a vendég dolga végeztével mihamarabb távozhasson.

Patrik helyében lehet, hogy maga sem viselkedne másként. Hanem Szunai Szilárd feltette az i-re a pontot.
- Horváth úr, amikor a fiam bejelentette, hogy megkeresi magát, mindent félretettem, hogy elkísérjem. Nem, mintha nem bíznék benne. Sőt. Én magában nem bíztam. Patrik szeptembertől Németországban folytatja a tanulmányait. Remélem, két év elég lesz ahhoz, hogy az új környezet, az új kihívások lecsillapítsák lelke háborgását. Ezennel lezártnak tekintjük a családjaink közötti kapcsolatot. Bízom abban, hogy ön is hasonlóan gondolkodik, s mindent megtesz annak érdekében, hogy Hanna lelke is meggyógyuljon. Ehhez kívánunk önnek elég erőt, Annával együtt.

Kihozzák az ételt, ám Gyuri csak belepiszkál, nem tud enni a gombóctól, amely szorongatja a torkát. Gyorsan fizet és távozik.

Száguld hazafelé, ott biztonságban lesz, bár fogalma sincs, hogyan tisztázza magával és családjával a kialakult helyzetet.

Mariann feldúltan, sírással küszködve lány ruhaneműit pakolja a legkisebb utazó táskába.
- Mi történt, Mariann? Hová készül Hanna?
- Sehová! Kórházban van, bezzeg téged nem érdekel!
- Mi történt, beszélj már!
- Elvesztette az unokánkat. Érted, te fatuskó? Spontán vetélése volt! Most pedig az élete is veszélyben forog! Bezzeg téged ez nem is érdekel, csak mulatozol! Hiába hívtalak, nem vetted fel a telefont! Utánad mentünk a szélmalomba, de ott sem találtunk.

Lajtos Gyuri lelkében szilánkokra törik az utolsó mentsvár is és visszafojtott indulatának erejével, visszakézből nagy pofont ad az asszonynak.

Megtántorodik Mariann, kezéből kiesik Hanna hófehér hálóinge, s szája szélén kibuggyan a vékonyka véres nyálcsík. Kitör belőle a zokogás.

Nem a pofon fáj, hanem a felismerés, hogy férje huszonkét évi házasság után sem ismeri. Kocog a fogsora, mint kit a hideg ráz. Kivonszolja magát a teraszra, hátha a kinti harmincöt fokos melegben felolvad jéggé dermedt lelke.