A pince titkai 10. rész: Szakíts, ha bírsz!

Látogatók száma: 48

Zentai Laci egész éjszaka álmatlanul forgolódik az ágyában, mert Csilla javaslatára Csaba és Ernő papa is megfontolásra javasolta neki a ház belső tereinek átrendezését, melynek lényege, hogy a nappalit és a konyhát egy helyiségben alakítsák ki, maradjon egy rendes méretű nagyszoba és két félszoba, amiben jóformán csak aludni lehet. Van abban igazság, amit Csilla mondott, hogy házigazdaként nem hagyhatja ott a vendégeit, ha közben a konyhában ténykedik, és egyébként is a család általános tartózkodási helye a nappali, ezért célszerű lenne kialakítani a három funkciós nagyobb alapterületű helyiséget, amelyben a konyha, nappali és az ebédlő is helyet kapna, és az egyes területek elválasztására az egymástól eltérő burkolatok szolgálnának . A márvány jó a konyhába és az étkezőbe, míg a nappali részre szalagparketta kerülne, szintén Cinke úr meglévő készletéből.
Lassan Laci számára másodlagos kérdéssé válik a felújítás, mert sokkal fontosabb a magánélete rendbe tétele, mert nem halogathatja tovább a Barbarával történő szakítást, és azt követően végre szívvel, lélekkel udvarolhat Csillának.
Miért titkolta nagyapja előtte a keresztlányát? Az hagyján, de Zsóka mama sem említette soha a Cinke családot.
Ahhoz kiválóan ért, hogy kérdéseket tegyen fel, ámde a válaszok felkutatásában kevésbé jeleskedik, mert ahhoz kitartás kell és megfelelő önfegyelem, mellyel féken tudná tartani az indulatait. Érdekes módon, a motorversenyeken képes koncentrálni, a gyorsan változó helyzetekre másodperc töredéke alatt reagálni, sőt, az előre kigondolt verseny stratégián is módosítani, amennyiben nem az előzetes elképzelések szerint alakul a verseny, ám a magánéletében összekuszálódnak a szálak, pedig Zentai László a nap huszonnégy órájában ugyanaz a fiatalember, nem jobb, és nem rosszabb, egyforma erényekkel és hibákkal rendelkezik versenyzőként, munkavállalóként és magánemberként egyaránt, akkor pedig miből ered a három területen eltérő viselkedése?
A versenyeken egyértelmű a feladat, elsőként kell a célba érni, vagy legalább a pontszerző helyek egyikén, és ez mérhető teljesítmény, kifejezhető másodpercben, kilométerben, sebességben, egzakt, azaz megkérdőjelezhetetlen módon. Ebben a sportágban, ahhoz, hogy jó eredményeket érjen el, elsősorban kell egy megfelelő sporteszköz, amely maga a motor, kell a versenyző, a maga tehetségével és szorgalmas gyakorlásával, valamint az edző, aki felkészíti a versenyekben előforduló valamennyi szituációra, ismerteti az ellenfelek várható viselkedését, és Laci abban a szerencsés helyzetben van, hogy az edzője egyben a menedzsere is, aki nem csupán vigyáz arra, hogy tisztességes mértékű anyagiakra tegyen szert, hanem arra is ügyel, hogy a szponzorokból kicsiholja a versenyzéshez és a felkészüléshez szükséges pénzügyi fedezetet, és nem utolsó sorban, kihasználja vagy felkutassa a könnyű és gyors pénzkeresethez vezető utat, mint például a bemutatókat. Összességében a motorversenyzés háromszereplős játék, támaszkodhat az edzőjére, bízhat a motorja teljesítményében, és ez megfelelő önbizalmat ad Lacinak ahhoz, hogy a minden figyelmét a versenyre összpontosítsa.
A munkahelyén is megkapja a munkájához szükséges valamennyi segítséget, a tervrajzokat, a szerelésekhez szükséges anyagokat, a számítógépet, és kaphatna személyi használatú személygépkocsit is, de ehhez nem ragaszkodik, inkább jár a saját motorjával. A munkában a kollégái a keze alá dolgoznak, és mind a főnöke, mind a munkatársai bíznak Laci szakértelmében, akinek keze nyomán életre kelnek a biztonsági és vagyonvédelmi rendszerek, melyek megbízható módon működnek, ügyfeleik legnagyobb megelégedésére. Zentai Laci a saját tempóját követi, nem siet, és nem húzza az időt, számára a sebészi pontossággal végzett munka a fontos, melynek eredményeként kialakított biztonsági rendszer az üzembe helyezést követően megbízhatóan működik, s nem lesz szükség az utólagos beavatkozásra.
A magánéletben szinte teljesen eltűnik Laci magabiztossága, mert képtelen a helyén kezelni a történéseket. Nincs senki, aki bízna benne, vagy biztatná, vagy egyáltalán érdekelne bárkit is, mit csinál, és mire jut Zentai Laci. Dóri és Valér felnevelte, mert megszületett, és egyébként is, egy házasságban illik, hogy legyen legalább egy gyerek. Nem panaszkodhat, tulajdonképpen semmiben sem szenvedett hiányt, mert amit pénzért meg lehet venni, azt mindent megkapott. Egyedül a lelkével nem foglalkozott senki, mert neki még annyi szerencséje sem volt, mint az édesanyjának, akit a Bartus nagyszülők istápoltak. Zsóka mamának elég elfoglaltságot jelentett a Zsiga gyerek felnevelése, nyilvánvalóan két korábbi kevésbé sikeres gyereknevelési kísérlet után a harmadikkal nem akart kudarcot vallani. Ernő papa továbbra is igyekezett megteremteni az unoka felneveléséhez és iskoláztatásához szükséges anyagiakat. Bármilyen nevetséges, a szomszéd házban lakó, öreg Kropacsek bácsitól tanulta a legtöbbet, aki meglehetősen vaskalapos és divatja múlt nézeteket vallott. Olyanokat mondott, hogy amit elvállalsz fiam, azt meg kell csinálnod, mert az becsület kérdése! A becsületből egy van, ha elveszted, összeroppan a gerinced! Márpedig úgy élj, hogy kihúzhasd magad, ne kelljen senki előtt lesütni a szemed. A fejed meg azért van, hogy használd az eszed. Mondd ki, amit gondolsz, akinek meg nem tetszik, az győzzön meg az igazáról, ha tud. Fiam, a szó meg a logika a két legerősebb fegyver. De a gyengébbet sose bánts, azt nem illik. Meg a butábbat se. Miután Kropacsek bácsi már hetven év felett járt, ráadásul tíz éve özvegy volt, sajnálatos módon egyetlen mondatot sem szentelt a férfiember és a szebbik nem kapcsolatára, ezért e téren Laci kénytelen volt maga boldogulni. A tizenegy éves kisfiú, aki akkor volt Laci, amikor megismerkedett az öreggel, hosszas hízelgéssel rávette Dórit, hogy ne vigye magával, ha plázázni akar, inkább engedje át a szomszédba, Kropacsek bácsihoz, aki a nap huszonnégy órájából képes lenne akár tizenhatot is motorszerelésre fordítani, mert azon kívül, hogy kevés alvással is beéri, az a legkedvesebb foglalatossága. Egykori motorversenyzőként zsigereiben érzi, ha valami nem úgy működik a járműben, ahogyan kellene, és élvezettel javítgatta, akár ingyen is, a tíz évnél idősebb kétkerekűket, és nem restellte részletesen elmesélni a Laci gyereknek, hogy mit miért csinál, melyik alkatrésznek mi a funkciója, és egyáltalán, mit jelent a motorozás, mennyi élvezet képes nyújtani a férfiember számára. Lépésről lépésbe az erre fogékony vézna kisfiúba táplálta a motorok iránti kíváncsiságot, kezébe adta a kulcsokat, amelyekkel megszelídíthetők ezek a járművek és amint Laci hangja mutálni kezdett, összerakott neki egy segédmotort, hogy azon megtanulja a motozás alapjait, a kerület határában lévő szabad területen. Az sem lehetett a véletlen műve, hogy elvitte a motorversenyekre, hadd lássa a saját szemével, amiről évek óta annyit mesélt neki.
A puszta tények tekintetében, végső soron anyja divatmániájának köszönheti, hogy az unatkozó kisfiú megismerkedett Kropacsek bácsival, s rajta keresztül a motorsporttal.
Végül sikerült elaludnia, és az álommanó ismét megtréfálja, zaklató álmot bocsátott rá, melynek lényege, hogy Barbara nem akar szakítani vele, sőt, legszívesebben azonnal feleségül menne hozzá, és egyáltalán nem érdekli Laci szabadkozása, mely szerint már más szeret.
Alig háromórás alvást követően felébred Laci és fáradtabbnak érzi magát, mint amikor lefeküdt. Hat órát mutat az éjjeliszekrényen az ébresztőóra, és legalább egy percbe telik, mire képbe kerül és nyugtázza, hogy hol van, majd kikel az ágyból, nem lustálkodhat, mert innen időbe telik, mire beér a munkahelyére. Igyekszik csendben elhagyni a házat, ám erre esélye sincs, mert Mara már a tevékenykedik a konyhában, és nem engedi el addig, míg meg nem issza a kávéját és nem eszik hozzá legalább egyet a frissen sütött kifliből, melyből öt darabot a háziasszony előre becsomagolt, amit magával kell vinnie tízóraira.
Honnan van Marában ennyi energia, hogy kora reggel lépes két tepsi köménymagos kiflit sütni?
Nem látja az udvaron a kis piros autót, ezek szerint Csilla már elment dolgozni. Rádöbben, hogy semmit sem tud a lányról, még azt sem, hogy hol dolgozik. Az vigasztalja, hogy úgysem lenne ideje napközben felkeresni, mert megállása sem lesz, ha két nap alatt végezni kell a munkával, mert szerdán már az irodaházban dolgoznak.
Negyed nyolcra beér a telephelyre, kényelmesen átöltözik a céges overalljába és unatkozik, mert a kollégái csak fél nyolcra jönnek. Unalmában kiflit eszeget. A főnök irodájában ég a villany, és amikor meglátja Laci motorját az udvaron, felpattan az íróasztalától és megkeresi a fiút.
- Jó reggelt, Lacikám!
- Jó reggelt, főnök!
- Jöjjön be hozzám, nézzük át együtt a terveket, mert szerintem hibádzik benne néhány dolog! Muszáj lesz kijavítanunk és határidőre megcsinálni a munkát.
- Szívesen megnézem, de a tervezéshez nem értek. Reggelizett már, főnök? Megkínálhatom frissen sült kiflivel? Vegyen bátran, nem bolti.
Legyint a főnök, nem szokott reggelizni, de megcsapja orrát a kifli illata, és nem tud neki ellenállni.
Az irodában öt percig egyetlen szót sem szólnak. Laci tüzetesen átnézi a tervet, majd hosszan tanulmányozza az ingatlanról készült fotókat. Első benyomása az, hogy a megbízó abban reménykedik, hogy a nem kívánatos személyeknek - a külső kamerák láttán - elmegy a kedvük a betöréstől, és szép csendben elballagnak, és keresnek maguknak egy másik célpontot.
- Milyen értékeket kedd védeni a villában?
- Éppen ez a gond! A vagyonvédelmet illetően, a falba épített széf és a két védett festményen kívül igazi nagy érték nincs a villában, ám az a gyanúm, hogy a családtagok személyi védelmét is a riasztórendszerrel próbálja megteremteni a tulajdonos, mert amint látja, Lacikám, amikor valamennyi családtag visszavonul a hálóhelyére, magukra riasztják a ház többi helyiségét, nem elég a külső rendszer.
- Főnök, használhatom a számítógépét? Kérek egy negyedórát, és megmutatom, hogy én hogyan csinálnám.
- Köszönöm, Lacikám! Hanem, nagyon jó ez a kifli!
- Behozom az öltözőből, vegyen még belőle, sokat csomagoltak nekem, még elhízok a végén.
- Nem bánom, mert nagyon finom. Hanem mondja azt a fiúknak az öltözőben, hogy reggelizzenek meg, mert maga most nálam lesz, a motorsport szponzoráció miatt kell beszélgetnünk.
Háromnegyed óra múlva a szemétkosárban landol a kifliket tartalmazó kiürült zacskó, és a főnöknek tele hassal jobbnál jobb ötletei támadnak:
- Nézze, Lacikám, meggondoltam a dolgot, míg maga itt rajzolgatott. Hárman megyünk a villába, Kovács Karcsival, és ha nem végeznek két nap alatt, az sem baj. Nekem kissé gyanús az eredeti terv, ezért magunkkal visszük a maga által felvázolt kiegészítést, amit elfogadtatok a tulajdonossal, és közlöm vele, miszerint közbejött akadályok miatt csak ketten dolgoznak és egy nappal később készül el a biztonsági rendszer. Az élesítésekor én is ott leszek. Tudom, hogy maguk ketten nem szólnak senkinek sem a változtatásokról. És még egy dolog, hozzák vissza a fel nem használt anyagokat, az utolsó egy centis darabokkal bezárólag, legyenek itt az anyagok éjszakára, a kocsi hátuljában. Nyomtassuk ki az új tervet. Ügyesek legyenek, ahogyan megbeszéltük.
Kovács Karcsi a harmincas évei elején járó férfi, aki ötgyermekes családapaként megtanulta befogni a száját, mert nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy akár egy napig is munkanélküli legyen. Pontosan és gyorsan dolgozik, keveset beszél és szürkéskék szemével mindent meglát, még azt is, ami nem tartozik rá.
Úgy tesz, mintha nem látná a megbízó és a főnöke közötti széles gesztusokkal tűzdelt beszélgetést, amely láthatóan mindkét felet feldühíti, kár, hogy egyetlen szót sem hall az egészből, de úgyis minden kiderül.
- Nos, Lacikám, mondd, hogy milyen alkatrészeket hozzak a kocsiból, mert úgy látom, sokkal többet hoztunk, mint ami az eredeti tervben szereplő kivitelezéshez kell.
Délután háromkor állnak meg kávézni, akkor is csak ezért, mert a házvezetőnő rájuk parancsol, hogy vegyék tudomásul, hogy nem gépek, és negyedóra pihenés jár nekik.
Este hatkor abbahagyják a munkát és Kovács Karcsi autóversenyzőt megszégyenítő sebességgel hajt vissza a telephelyre.
- Lacikám, kiviszel a Nyugatiba? Hétkor indul a vonatom, addig beszélgessünk. Mondd el, mi a bajod, mert látom, valami nagyon rágja a lelked. Nő van a dologban, ugye?
Négy éve dolgoznak együtt, de ennyit összesen nem beszéltek egymással magánügyben, mint ezen a téli estén.
- Nem adok tanácsot, mert neked kell döntened, ahogyan döntésed ódiumát is egyedül viseled. Megjegyzem, hogy lobogó szerelem, feltétel nélküli szeretet és elfogadás hiányában kevés sót esznek meg együtt a házaspárok. Jön a másként ragozás. Amint házasságot kötsz, már az „én” helyébe a „mi” lép, és a bővülő családban azonnal a többes szám harmadik személyben beszélsz, „ők”, a gyerekek hogyan érzik magukat, s mindent megteszel az érdekükben. Gondold át és tégy azt, amit a szíved diktál.
Útban hazafelé, egyre Karcsi szavain jár az esze. Sohasem fogalmazott meg semmit, még gondolatban sem, Barbarával kapcsolatban oly módon, hogy „mi ketten”.
Leállítja motorját a Cinke ház udvarán, leveszi a bukósisakját, és nagyot sóhajt.
Zentai Laci, szakíts, ha bírsz!
Azonnal felhívja Barbarát és péntek estére kedvenc éttermükbe meghívja vacsorázni. Nem magyarázkodik, miért épp akkorra. Mondhatná, hogy addig nem ér rá, ami teljes mértékben igaz.
Sajnos, vacsora után hiába időzik a nappaliban a Cinke családdal és Ernő papával, nem kerül elő Csilla, akinek hollétét nem meri megkérdezni. Sokára jön rá, hogy bizonyára délutános, ezért nem ért haza vacsorára.
A házigazda Ernő papával elvonul valahová, Mara beveti magát a konyhába és Laci kettesben marad Mamókával, aki kényelmesen üldögél a televízióval szembeni ülőgarnitúra közepén, nézi, a ki tudja milyen műsort és közben egyfolytában beszél.
- Tudja, Lacika, szerencsétlen lány Csilluska! Hiába mondogattam neki, hogy menjen már hozzá ahhoz a szegény fiúhoz, akivel öt éve unják egymást, de csak nevetett rajtam, hogy ráér. Látja, ez lett a vége, megunta a fiú és szakított vele! Most mondja, mennyi időbe telik, míg talál egy másik rendes fiút? A nő dolga, hogy mielőbb férjhez menjen és gyerekeket szüljön! Lacika, lopna nekem egy szelet dobostortát? Tudja, a lányom sajnálja tőlem!
Engedelmeskedik a fiú, amennyiben kimegy a konyhába, abszolút feleslegesen elmondja Marának Mamóka kérését, mert a háziasszonyt ezzel már nem lehet meglepni:
- Az anyám már csak ilyen! Bepalizza a vendéget, pedig tisztában van a helyzetével, hogy nem ehet édességet. Fogadjunk, hogy Csillust is sajnáltatja veled! Szerinte egy lánynak tizennyolc évesen férjhez kell menni, gyereket kell szülni, mert az a dolga. Ne is törődj vele, inkább vigyél neki három szem diabetikus kekszet. Tudom, arra vár Mamóka, hogy Csilla hazaérjen, de későn jön haza, ruhapróbája van.
Mamóka vigyorogva kinyújtja kezét a kistányérért, amelyen három szem keksz árválkodik. Az is több a semminél.
- Lacika, nem akarja feleségül venni a kis unokámat?
Ebben a pillanatban visszavonulót fúj Laci, mert egyre kellemetlenebb az öregasszony társasága.
folyt.köv.