A pince titkai 12. rész: Hosszú az éjszaka
Látogatók száma: 52
Laci továbbra is narancslét iszik és ezt valamennyien tiszteletben tartják. Mamika kivételesen felfüggesztheti a diétáját, s emiatt elemében érzi magát. Egészen jól van, belefolyik a társalgásba és egyetlen pikírt megjegyzése nélkül lezajlik a vacsora.
Huszonnégy gyertya ég a születésnapi tortán, és amint elfújja Csilla, jönnek a jókívánságok és az ajándékok, egyedül Laci nem adja át az övét, higgye csak azt, hogy az ő ajándéka a malomkerék nagyságú virágcsokor. Szüleitől négynapos két személyre szóló wellness utalványt kap, Ernő papától egy aranyláncot medállal, és a Mamika neki adja a brillköves eljegyzési gyűrűjét. Bánja már a fiú, hogy nem hozta magával az ajándékát, de nem mehet érte. Pezsgőt bontanak, koccintanak, a két fiatal azonban éppen csak belekortyol az italba.
- Főzök egy kávét! – perdül a konyha felé Csilla, mert születésnap ide vagy oda, a kávéfőzés továbbra is az ő reszortja.
Laci kivárja az alkalmat, amikor nem nagyon figyelnek rá és Csilla után megy.
- Neked még meg sem köszöntem az ajándékot! – szól a lány, anélkül, hogy megfordulna, mert biztos benne, hogy Laci áll a konyhaajtóban.
- Nincs mit megköszönnöd, mert az én ajándékomat még nem adtam át.
- Miért, a csokor nem az?
- Az csak a körítés. Kettesben szeretném átadni.
- Mégis mikor? – incselkedik a lány, tréfára véve a dolgot, mert meggyőződése, hogy a fiú nem vett neki ajándékot és nincs is oka rá.
- Gyere be hozzám a kávé után és átadom.
- Hajaj, miket nem képzelsz rólam?
Zentai Laci megissza a kávéját és visszavonul, mert fájni kezd a feje. Tusol, beveszi a gyógyszerét és nézi a televíziót, míg el nem alszik. Abban bízott, hogy utána jön Csilla, de nem jött. Tizenegy órakor még mindig megy a tévé, amikor nyílik az ajtó és megérkezik lány. Látja, hogy elaludt a fiú, kikapcsolja a televíziót és elmenne, ámde megnyikordul a talpa alatt a parketta, melyre felébred Laci.
- Csilla, ne menj el, kérlek, maradj. Szeretném átadni az ajándékomat.
- Ugyan, azt hittem, csak viccelsz.
Az éjjeliszekrényen díszcsomagolásban ott lapul a karóra. Kissé körülményesen felkel a fiú, mert nagyon fáj a feje, kezébe veszi a dobozkát:
- Csilla, az isten éltessen! Remélem, tetszeni fog, és ha ránézel, mindig rám gondolsz!
- Nagyon köszönöm!
Meglepődik a lány, és zavarában suta puszit ad fiú arcára, majd leül az ágy szélére és kibontja az ajándékot.
- Hát, ez gyönyörű! Laci, ez egy vagyon volt!
- Azért nem igazán, mert annyim nincs! Bocsáss meg, be kell vennem a gyógyszeremet!
- Rendben, de utána felcsatolod a csuklómra az új órámat?
Zentai Laci is férfiből van, nincs a pénz, amennyiért bevallaná, hogy fájdalomcsillapítóra van szüksége.
Jól mutat az óra Csilla csuklóján.
- Elmeséled, mi történt veled?
Elmeséli, ez csak természetes.
- Tegnap este Barbarával volt randevúm, meghívtam vacsorára, hogy békében elváljanak az útjaink. Azt hittem, hogy úgy ítéli meg a kapcsolatunkat, ahogyan én magam is tettem. Hatalmasat tévedtem. Vázástól a fejemhez vágta a virágcsokrát. Szerencsére csak ez a dudor lett az eredménye. Régóta kiürült a kapcsolatunk, nem voltak közös céljaink. Olyan volt, mint a langyos víz, fürödni nem jó benne, mert ahhoz hideg, de inni sem lehet belőle, mert ahhoz meg meleg. Ki tudja, meddig húzhattuk volna, de annak nem lenne semmi értelme, csak arra lenne jó, hogy elhalasszuk az igazit.
- Miért, szerinted van olyan, hogy igazi?
- Remélem!
- Azért ez nem olyan egyértelmű! Akiről azt hiszed, hogy ő az igazi, egy idő után kiderülhet róla, hogy nem az!
- Rosszak a tapasztalataid?
- Úgyis mondhatnám.
- Mesélj!
Csilla tölt magának egy pohár narancslét, megissza és tekintete a semmibe réved.
- Ne haragudj, de erről még nem tudok beszélni.
- Megértelek. Nekem is megvannak a magam mumusai.
- Hogy érted?
- Valér, azaz az apám, az utóbbi időben gyakran a fejemhez vágja, hogy olyan vagyok, mint az anyai nagyapám, Bartus Zoltán, aki személyesen nem ismerek, nem is ismertem soha. Autóversenyző volt és számára ez volt a legfontosabb. Bezzeg nekem rendes munkám van, és a motorspot csak a hobbim.
- Fogadjunk, hogy szeretnéd megismerni a nagyapádat?
- Honnan tudod?
- Kezdelek megismerni. Szóval, meddig jutottál?
Semeddig! – vágná rá a kérdésre a választ Laci, csakhogy az nem lenne teljesen igaz, hiszen elég sok mindent megtudott Farkas Tamástól és Kovács Júliától, és amennyiben jók a megérzései, még több információ birtokába juthat, ha komolyan foglalkozna a múlt eseményeinek a felderítésével.
- Megígértem Júliának, hogy felhívom és megbeszéljük, mikor keressük fel a dédnagyanyámat és apám húgát, mert mindketten élnek és itt laknak a fővárosban.
- Miért bízol abban a nőben? Hiszen azóta férjhez ment és éli a maga kis életét.
- Látod, ez nekem eddig eszembe sem jutott.
- Persze, mert egyszerre több szálon fut az életed, ezért egyikre sem tudsz koncentrálni,
- Mire gondolsz?
- Nézd, alapvetően ott a munkád és a motorversenyzés, véget vetettél egy régi kapcsolatodnak és akkor még nem is említettem a házfelújításodat, és a nagyapád ügyét.
- Nincs ezekkel semmi gond. Elbírom. Egyébként is, kettőt már kipipálhatok. Ugyan még tart a házfelújítás, de belátható időn belül befejeződik, a kapcsolatomat meg véglegesen lezártam.
- Ha te mondod, akkor úgy is van. Bár, a váza dobálás nem mondható békés lezárásnak, és tartok attól, hogy a lány részéről ez még nem egy lezárt fejezet.
- Ugyan, csak dühében tette, de utólag majd rájön, ez a legjobb dolog, amit tehettünk. Legalább megnyugszik Novák úr is, hogy megszabadult tőlem a lánya.
- Nem csípett téged?
- Nem igazán. Neki diplomás vő kell, nem egy olyan ágrólszakadt szakmunkás, mint amilyen én vagyok.
- Hát, ezt nem ő dönti el.
- Dehogynem! Meglásd, idő kérdése és Barbara mellett feltűnik egy puhány pasi, aki az apjának is megfelel.
- Értem is aggódnak a szüleim, de fogalmam sincs, hogy miért. Szerették volna, ha középiskola után egyetemre megyek, de semmiképpen sem akartam lila ködben élő, meg nem értett értelmiségi lenni! Beleborzongok, ha rágondolok, éppen elég megkeseredett nőszemélyt ismerek az ügyfélkörömből.
- Csilla, tudod, hogy a nagyapám és az apád között honnan származik ez a széttéphetetlen kapcsolat?
- Fogalmam sincs! Beleszülettem ebbe a barátságba és mondhatom, így felnőtt fejjel igazán irigylem őket. Bezzeg nekem nincs ilyen szívbéli barátnőm, de az is lehet, hogy ekkora barátság csak a férfiak között lehetséges.
- Mert ti sokkal különbek vagytok nálunk?
- Dehogy! A nők többet rivalizálnak egymással, akár a legjelentéktelenebb dolgokban, kinek szebb a sminkje, divatosabb a ruhája vagy a frizurája, kinek jobb a pasija, azt is mondhatnám, hogy sohasem elégszenek meg azzal, amijük van, mindig másra vágynak.
- Ne mondd, hogy te is közéjük tartozol?
- Miért, nem látszom nőnek?
- De, annak látszol, egy szép és kívánatos nőszemélynek! Bebizonyítsam?
Elpirul Csilla, mit képzel magáról Zentai Laci? Ha tudná, hogy nem magáról, hanem éppen róla képzeleg a fiú, akkor másként ítélné meg bimbózó kapcsolatukat.
Rezeg Laci telefonja, felkapja, hogy kinyomja a hívást, csakhogy a főnöke keresi.
- Jó estét, Lacikám! Most hívtak a rendőrségről, hogy betörtek az ügyfelünkhöz, elvitték mindkét védett festményt. Próbálja meg összeszedni magát, üljön taxiba és jöjjön be a telepre, mert fél órán belül ott lesz a rendőrség.
- Nagyon fáj a fejem, de igyekszem.
Csilla nem érti, miért kell éjnek idején bemennie Lacinak a munkahelyére.
- Majd elmesélem, de most hívok egy taxit, fél órán belül ott kell lennem.
- Nem, nem engedlek el egyedül. Öt perc alatt felöltözöm és elmegyünk a kis pirossal.
- Ugyan, Csilla, alkoholt ittál, nem vezethetsz.
- Egy korty pezsgőt ittam!
- Szó sem lehet róla, hogy elvigyél! Ráadásul ott vár a rendőrség.
- Rendőrség?!
- Ha velem akarsz jönni, akkor öltözz, és hívj egy taxit! A főnök fizeti!
A rendőrséggel egyszerre érnek a telepre, és a főnök irodájában már ég a villany. Laci hagyja, hogy főnöke váltson néhány szót a három civil ruhás rendőrrel, csak utána kopogtat az ajtón:
- Szép jó estét, Főnök!
- Azt hittem, motorral hamarabb ideér. Uraim, bemutatom a kollégámat, Zentai Lászlót, a vezető szerelőmet.
- Elnézésüket kérem, hogy a barátnőmmel jöttem, de éppen a születésnapját ünnepeltük, nem hagyhattam magára.
A marcona kinézetű rendőrtiszt nem örül a fiataloknak.
- Hölgyem, elfoglalná magát valamivel a másik irodában, míg mi beszélgetünk?
- Természetesen! – vágja rá Csilla.
- Megtennéd, kedvesem, hogy főzöl nekünk egy jó erős kávét? Gyere, megmutatom az öltözőben, hol a kávéfőzőnk.
Megvárja a főnök, míg kimennek az irodából a fiatalok.
- Nézzék, uraim, azért hívtam be Zentai Lacit, mert ketten találtuk ki a kétfenekű dob tervet.
- Bekapcsolná a számítógépét?
- Azonnal, amint visszatér a kollégám.
Valóban gyorsan visszatér Laci, kicsit sápadt, és ettől még feltűnőbb a púp a homlokán.
- Mi történt magával? – érdeklődik az egyik rendőr, enyhe vigyorral az arcán.
- Fejemhez vágta a volt barátnőm a virágvázát.
- És mégis elhozta magával?
- Nem ő volt.
Ha szemmel lehetne ölni, akkor az érdeklődő rendőr holtan esne össze.
- Térjünk a tárgyra! Uraim, elmesélnék nekünk, ha kérhetem, hogy miért változtatták meg a riasztórendszer eredeti tervét?
Ránéz a főnök Lacira, majd leül a számítógépe mellé, bekapcsolja a gépet és közben elmondja az előzményeket:
- Gondolom, az urak már utána néztek annak, hogy cégünk húsz éve végzi a vagyonvédelmi biztonsági rendszerek kiépítését, és élvezi a legnagyobb biztosítók bizalmát. Nevezett ügyfelünk ragaszkodott ahhoz, hogy a rendszer kialakítás tevét az általa megnevezett tervező végezze, és velünk pusztán a kiépítésére kötött szerződést. Tekintettel arra, hogy két védett festménnyel rendelkezik, a szerelés megkezdése előtt magam is újra átnéztem a szerelési rajzokat, majd megmutattam a munkatársamnak, mert számomra nem volt egyértelmű, hogy mit akar védeni az ügyfelünk, az anyagi javait vagy a családtagjait, esetleg mindkettőt. Azonban a tervezett rendszer e három közül maradéktalanul egyiknek sem felelt meg. Akkor kitaláltuk a vezető szerelőmmel, hogy kiépítünk egy árnyék rendszert, amely akkor kapcsol be, amikor a nagy rendszer üzemen kívül van. Ebben pusztán kamerák vannak, és a felvételek egyenesen a megbízó számítógépére rögzítik a felvételeket, melyeket háromnaponta egyenként automatikusan töröl a rendszer. A megbízóval írásban is jóváhagyattuk a második rendszer kialakítását, melyet jegyzőkönyvben is rögzítettünk. Pusztán a cégünk védelmében csináltuk.
- Persze, meg a biztosító érdekében! Nyilvánvalóan szeretnék megtartani velük a jó viszonyt!
- Így igaz!
- Szükségünk van az árnyékrendszer leírására!
- Lacikám, kinyomtatná az uraknak! Erről nem készült leírás!
- Szükségünk van az eredeti tervre is!
- Természetesen, hozom a dokumentációját!
A páncélszekrényből előveszi a főnök a dossziét, melybe gondosan lefűzte a dokumentumokat, a tervrajztól kezdve az szerelési anyagok számlájáig, a tulajdonos beleegyezését az árnyékrendszer kialakításához, az átadás-átvételi jegyzőkönyvet és az ügyfél részére kibocsátott számla másolatát.
Zentai Laci gyorsan megtalálja a rajzot és kinyomtatja. A három nyomozó érdeklődésének céltáblája mégis inkább a főnök páncélszekrénye, melyben öt évre visszamenőleg valamennyi munkájának a dokumentációja benne foglaltatik.
- Mondja csak, uram, - kérdezi morcos, - és mégis hány esetben készítettek árnyékrendszert?
- Csak ebben az egy esetben.
- Meglátjuk, mert elvisszük a számítógépét és tüzetesen átnézzük. Nos, fiatalember, ez lenne a nagy mű?
- Parancsoljon.
- Ezt én nem értem!
Bosszús a főnök, a számítógépe nélkül nehezen fog boldogulni.
- Uram, - fordul a morcos felé, - ez is egy szakma! Lacikám, mondja el, mit tartalmaz a rajz.
Zentai Laci szabatosan, ám meglehetősen nagy vonalakban, elmondja a lényeget.
- Ugye, nem egyedül szerelte?
- Nem, egy munkatársammal ketten készítettük.
- Megtudhatnám, hogy ki az a munkatárs?
- Kovács Károly. Nagyon megbízható.
- A megbízó részéről ki volt jelen a szereléskor?
- Csak a bejárónő.
- Senki más?
- Tudtommal nem, de vegye figyelembe, hogy mi dolgoztunk.
A főnök elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy Laci a barátnője után menjen.
- Megnézné, Lacikám, miért készül ilyen lassan az a kávé?
Megvárja, míg a fiatalember elhagyja az irodát.
- Nézzék, uraim, ez egy bizalmi munka, itt nem lehet tévedni. Minden kivitelezésről dokumentáció készül, melyet öt évig megőrzünk.
Az íróasztalával szemben lévő falon másfél négyzetméteres olajfestmény takarja a falat, illetve az abba beépített nagyméretű széfet, melyben ott sorakoznak a dokumentációkat tartalmazó dossziék. Amikor elővette a legfelsőt és odaadta morcosnak, aki mohón belelapozott és átadta a vékony, alacsony kollégájának, aki tüzetesen átnézte az egészet. Nem hazudik a főnök, és úgy tűnik, szabálytalanul járt el, de igaza volt, mert ki gondolta volna, hogy szerdán elkészül a riasztórendszer és még azon a héten, péntek délután ellopják az értékes festményeket. Mert a többihez hozzá sem nyúltak, pedig azok sem értéktelenek, bár félmilliónál többet egyik sem ér.
Laciék hozzák a kávékat, morcos úr is levesz egyet a tálcáról és egyenesen Csillához fordul:
- Kérem, mondja meg a nevét, foglalkozását, milyen viszonyban áll Zentai úrral és hol töltötte a tegnapi napot?
Annyira hihetetlen Csilla számára ez a szituáció, hogy elkezd nevetni, melytől morcos úr egyre idegesebb lesz.
- Elveszem a kedvét a nevetéstől!
- Rögtön börtönbe is csukathatna bennünket! – kakaskodik Laci, és folytatná tovább is, ha főnöke nem fogná meg a karját:
- Erre egyáltalán nincs szükség!
Elkomorul a lány, azt hitte, ez egy vicc, de nem az.
- Péntek délután kettőig dolgoztam a fodrászatban, mert női fodrász vagyok. Utána bementem a kozmetikába és elidőztem a műkörmösnél. Hazafelé menet vettem két üveg pezsgőt, mert tegnap volt a születésnapom.
- Mit tud Zentai úr homlokán lévő dudor keletkezéséről?
- Laci péntek este együtt vacsorázott a volt barátnőjével, szakítani akart vele és a lány a fejéhez vágta a kristályvázát.
- Ismeri azt a lányt?
- Nem, nem ismerem.
- Mi a neve?
- Csak a keresztnevét tudom: Barbara.
- Előző este mikor ért haza Zentai úr?
- Érte kellett mennünk a keresztapámmal, mert elvesztette az eszméletét, és az ügyeletes orvos nem engedte motorra ülni. A kis pirossal vittem haza, Ernő papa pedig hazamotorozott. Olyan negyed nyolc körül értünk haza a Kacsából. Mármint a Kacsa étteremből.
- Szombaton mit csinált?
- Ki sem mozdultunk otthonról. Tudja, most nálunk lakik Laci, mert a háza felújítás alatt áll. Délelőtt ki sem mozdult a szobájából, ebéd után pedig apa elvitte az egyik orvos barátjához, hogy nézze meg a fején lévő dudort. Este hétkor együtt vacsoráztunk. Vacsora után Laci szobájában beszélgettünk kettesben, egészen addig, míg nem telefonáltak neki, hogy jöjjön ide. Kocsival akartam jönni, de nem engedte, mert ittam egy korty pezsgőt. Motorral nem jöhettünk, mert Laci nem vezethet, míg rendbe nem jön a homloka.
- Köszönöm. A kollégám felírja az adataikat és elmehetnek. Ja, még egy dolog! Zentai úr, adja meg a volt barátnőjének a nevét és az elérhetőségét. És kérem, mesélje el, hogy mit csinált péntek délután, munka után, egészen a volt barátnőjével való randevújáig.
Zentai Laci úgy érzi, ezen már nevetni kell, csak nem képzelik, hogy elment ellopni a két festményt? Derűs arccal elmondja, hogy virágcsokrot rendelt Csillának, egyet meg Barbarának is vett, utána az Augustnál sütizett, majd elment Csillának születésnapi ajándékot venni és onnan ment a Kacsa étterembe, ahová korán odaért, bizonyára emlékeznek rá a pincérek, mert nem ivott alkoholt. Utána megvacsoráztak Barbarával és a desszertnél közölte vele, hogy jobb lesz befejezni a kapcsolatukat, ezzel is növelve az esélyüket ahhoz, hogy mindketten megtalálhassák az igazi párjukat, no, erre a fejéhez vágta a lány a kristályvázát, virágcsokrostul. Kihívták hozzá az orvosi ügyeletet, mert elvesztette az eszméletét, utána felhívta a nagyapját, aki Csillával együtt érte jött.
- Jézusom! Nem emlékszem, hogy kifizettem a vacsora számláját!
- Nyugi, Ernő bácsi fizetett helyetted!
A főnök kihasználva a szituációt, hogy mindhárom rendőr a fiatalokkal foglalkozik, szépen visszazárja a széfet és helyére igazítja az azt takaró festményt.
- Rendben! Egyelőre végeztünk magukkal. Majd jelentkezünk, hogy mikor kell bejönniük a kapitányságra aláírni a vallomásukat.
Szinte egyszerre bólintanak a fiatalok.
- Lacikám, taxival menjenek haza, és ne felejtsen el számlát kérni, mert kifizetem.
- Köszönöm, főnök. Viszontlátásra!
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Szépen peregnek az események,
a figyelmem egy pillanatra sem
lanyhult! Alig várom a következő
részt! Próbálom kitalálni a folytatást,
de szerintem biztos, hogy nem lesz
logikus a folytatás, mert teszel bele
egy jó pár csavart! Ha nem így lenne,
akkor nem is Te írnád ezt a sztorit!
Számíthatsz rám!
Remélem, a folytatás is izgalmas lesz!
Puszi: Yolla
Szépen peregnek az események,
a figyelmem egy pillanatra sem
lanyhult! Alig várom a következő
részt! Próbálom kitalálni a folytatást,
de szerintem biztos, hogy nem lesz
logikus a folytatás, mert teszel bele
egy jó pár csavart! Ha nem így lenne,
akkor nem is Te írnád ezt a sztorit!
Szépen peregnek az események,
a figyelmem egy pillanatra sem
lanyhult! Alig várom a következő
részt! Próbálom kitalálni a folytatást,
de szerintem biztos, hogy nem lesz
logikus a folytatás, mert teszel bele
egy jó pár csavart! Ha nem így lenne,
akkor nem is Te írnád ezt a sztorit!