A pince titkai 17. Felspanolva
Látogatók száma: 43
A következő két nap az irodaház biztonsági rendszerének a tesztelésével és a rendszert működtető személyzet betanításával telik. A főnök továbbra is rosszkedvű, és Kovács Karcsit kérte meg, hogy mindezeket megcselekedje. Nem érti Laci és maga Karcsi sem, mire ez a változtatás, de nem szólnak egyetlen szót sem, elvégre az ember azt teszi, amivel a főnöke megbízza.
Az újabb munkába hétfő reggel kezdenek bele, mert nem szívesen hagyják félbe két egész napra a szerelést. Emiatt péntekenként számtalanszor korábban hazaengedte a csapatot a főnök, ám ez a péntek nem az a péntek, beültette a jónépet a továbbképzésekre és céges bulik tartására kialakított terembe, és folyamatosan nyomja a szöveget, a piacon megjelent új szerkezetekről, az okos telefonokról irányítható kamerákról és bűnügyi statisztikákat citál a betöréses lopások alakulásáról. Eltelik a saját hangjától és azt hiszi, elkápráztatja a hallgatóságát, pedig éppen ellenkezőleg, unják a szövegét. Egyik rajzolgat, másik keresztrejtvényt fejt, a harmadik bóbiskol, a negyedik játszik a mobilján, Zentai Laci pedig számba veszi a teendőit, kis noteszébe felírja a címszavakat: felújítás kifizetése, berendezés vásárlás, Ágika meglátogatása, beszélgetés Csillával, felhívni az öreget.
Hallgat az edzője, pedig azt ígérte, hogy már másnap jelentkezik, ki a Csillát követő szürke kocsi tulajdonosa, ennek már több napja és, és nem jelentkezik az öreg. Lehet, hogy szó sincs semmiféle követésről, csak véletlen az egész.
Ahogyan Mara mondta, lépkedni kell a sakktáblán, nem egyhelyben toporogni, míg mattot nem kap az ember, mert mindig történhet valami, még egy rossz lépésből is kisülhet valami jó, főleg akkor, ha az ellenfél a könnyű győzelem reményében figyelmetlenné válik, lépést vét és ezt kihasználva megfordítható a játszma végkifejlete. Mások hibáját saját javunkra fordítani, nem szokatlan a sportban, miért ne lehetne ezzel a lehetőséggel élni más szituációkban is?
Az unatkozó, lélekben elhanyagolt kisfiúnak Kropacsek bácsi jóvoltából lett elfoglaltsága, és Marának köszönhetően, tizennégy ével később, ugyanez a kisfiú rájön, hogy nem szabad sodródni a sorssal, hanem tudatosan kell alakítani az életét. Milyen érdekes, hogy időnként onnan jön segítség, ahonnan nem is gondolná az ember, csak észre kell venni és élni vele.
Elmosolyodik Zentai Laci, amit meglát a főnöke:
- Milyen érdekeset mondtam, Zentai úr, amin ilyen jól mulat?
Minden szem rászegeződik, és ahelyett, hogy zavarba jönne, frappánsan kimenti magát:
- Arra gondoltam, főnök, hogy mennyire jól teszi, ha időnként ismerteti velünk a szakmai újdonságokat, ezzel is segítve, hogy naprakészek legyünk a szakmánkban.
Derültséget okoz a riposztja, ráadásul a főnök marad alul a szópárbajban, akinek megcsörren a telefonja is, és hiába nyomja ki, újra csörög, ezért kénytelen felvenni:
- Ki vagy és mit akarsz?
Kovács Karcsi keresi, hurok van a számítógépes programban, amit képtelen kiiktatni.
- Zentai, menjen, segítsen Kovács Karcsinak, az a barom nem boldogul egyedül!
Az a barom egy órája befejezte a munkát, letesztelték a rendszert és hibátlanul működött. Csak azért szólt a főnöknek, mert tudta, hogy Lacit küldi utána és így lesz néhány órájuk ahhoz, hogy együtt lógjanak, és beszélgessenek.
Karcsi az irodaház portáján várja barátját, indulásra készen, és azonnal elköszön, amint az üvegportálon át meglátja, hogy Laci leállítja a motorját.
- Ne siess, Lacikám! Vedd csak elő a másik bukósisakot, meghívlak ebédelni, és ahhoz kissé messze van az étterem, amit kinéztem, hogy gyalog menjünk odáig.
Becsinált leves, szarvas pörkölt túrós csuszával és csokoládétorta a menü, amely elnyeri Laci tetszését és egész ebéd alatt arra gondol, hogy Kovács Karcsi még sohasem volt olyan felszabadult, mint ma. A gyerekeiről mesél, meg a felesége fogyókúrájáról, szóba kerül a házának bővítése is, mert nőnek a gyerekek és önálló szobát akarnak.
- Tényleg, Lacikám, hogyan állsz a házfelújítással?
Hirtelen nem is érti a kérdést, mert erről a kollégájával nem beszélt, talán egyszer futólag említette, de annyira nem tartozik rá, hogy érthetetlen, miért érdeklődik iránta.
Vigyázz, Zentai Laci, nem sodródunk, hanem lépünk!
Iszik egy korty kristályvizet, majd barátja szeme közé néz:
- Ó, ha tudnád! Feljött vidékről a nagyapám és ő lett a pallér, nekem semmi gondom a kivitelezéssel, ráadásul az öreg anyagilag is besegít.
Hoppá, ezzel nem tud mit kezdeni Karcsi, nagyapákkal nem vitatkozik az ember.
- Mi van a régi barátnőddel?
- Fogalmam sincs! Megsértődött, és nem jelentkezik!
- Amit veled csinált, az helybenhagyásos fejbevágás! Megkérdezhette volna, hogy érzed magad.
- Minden rendben, örülök, hogy nem hív.
- Azért körülötted zajlik az élet. Nem mondta a főnök, hogy mi lett az ellopott védett képekkel?
- Azóta az éjszaka óta, amikor kihallgattak bennünket a rendőrök, szóba se került.
- Kár, pedig jól végződött a dolog. Bécsben megtalálták a képeket és még további hatot, amiket korábban loptak el.
- No, ez igazán jó hír. Lehet, hogy a főnök még nem is hallott róla.
- Hallott, Lacikám! Sőt, a biztosító még fizetett is neki egy nagyobb összeget, az árnyékriasztó rendszer kiépítése miatt. Pedig azt te találtad ki.
- Ez a munkám, Karcsikám. De te honnan tudsz ezekről? Mármint a festmények megtalálásáról és a főnök jutalmáról.
- Vannak kapcsolataim – vágja rá a választ, és témát vált: - Kiviszel a pályaudvarra?
- Természetesen.
Feltűnik Lacinak, hogy Karcsi hosszan búcsúzkodik, mintha soha többé nem látnák egymás, ami egy hülyeség, mert hétfő reggel ismét egymás mellett öltöznek át munkaruhába, és folytatódik a közös munkájuk.
A fővárosban télen állandó jelleggel egyedül Zentai Laci közlekedik motorral, emiatt többen megbámulják, elképzelhető, hogy hóbortos különcnek tartják. Nagyot nem is tévednek, mert valóban van ebben némi különcség. Szüksége van erre Zentai Lacinak? Mennyiben építi őt ez a különcség? A fenébe is, jobb lenne, ha egy időre letenné a motort és tömegközlekedéssel járna, mint mindenki más, s lenne ideje gondolkodni, míg a buszon üldögél.
Úgyis akar beszélni az edzőjével, elmegy hozzá és nála hagyja a motort, mert ott legalább jó helyen lenne. Cinkééknél nem hagyhatja, hiszen hamarosan hazaköltözik, otthon pedig kísértésbe esne, hogy mégis csak használja a járgányt. Nem hívja fel az öreget, úgyis otthon lesz, mert hová is menne ebben a hidegben. Csakhogy nagyot téved, nincs otthon az öreg, a felesége sem tudja, merre kóricál, mert mobilon sem tudja elérni. De nincs ezzel semmi gond, állítsa be a motort a műhelybe, akár tavaszig is nyugodtan ott lehet, nem lesz semmi baja, temperált a helyiség.
Megköszöni a lehetőséget és rögvest búcsút vesz a ház asszonyától, mert igyekeznie kell, ha Csillát a munkahelyén akarja érni. Napok óta nem látta a lányt, és szinte fáj a hiánya. Szeretné átölelni, érezni az illatát, tapintani selymes haját, és megcsókolni végre, mert a csóknál nincs szebb bók, s ő bókolni szeretne neki, míg világ a világ.
Eléggé feltűnő motoros szerelésben utazni a buszon, szinte mindenki ránéz, egyesek megbámulják, mások csak sajnálkozó pillantást vetnek rá, s előfordul, hogy valaki egyenesen irigyli a ruházatát.
Félúton jár, amikor megcsörren a telefonja, Csilla hívja:
- Szia, Laci! Lenne kedved megnézni egy próbát?
- Szia! Milyen próbát?
- A divatbemutatóét!
- Persze, szívesen!
- Mondom a címet!
Sebesebben dobog a szíve, úgy tűnik, hogy ő is hiányzik Csillának, ez már fél siker! Röhej, de a lány kocsijáról, a kis pirosról ismeri fel az épületet, melyben végre találkozhat a lánnyal.
A lépcsőházban zene és hangos beszéd hallatszik az első emeletről és Laci megy a hang forrása után, és valóban megtalálja a két nagy lakásból egybenyitott térben kialakított próbatermet. Varrónők, divatguruk, asszisztensek, sminkesek futkároznak a modellek után, az egész olyan, mint egy megzavart hangyaboly, melynek egyedei képtelenek racionálisan cselekedni. A koreográfus és a rendezvény főszervezője a terem közepén üvöltöznek egymással, olyan stílusban és hangnemben, melytől még a kőszobor is ideggörcsöt kapna. Magas, vékony, férfi létére túl harsány színekben pompázó emberke, hisztis hangon szintén üvöltözni kezd, hogy ebben a ribillióban képtelenség dolgozni és ő most pedig hazamegy, és ettől kezdve mossa kezeit, s mindenki azt tehet, amit csak akar. Erre hirtelen valamennyien elhallgatnak, mert a Pipiske csúfnevű férfi távozásával értelmetlenné válik az egész vircsaft. Ebben a pillanatnyi csendben érdeklődik Laci a barátnője holléte felől:
- Sziasztok! Cinke Csillát keresem. Hol találom?
Pipiske kapcsol először:
- Ki vagy és miért keresed? Ide nem jöhetnek be civilek! Megjegyzem, kurva jó a szerelésed! Mondd, motorod is van hozzá?
- Pipiske, el e kezekkel a barátomtól! – hallja a terem végéből Csilla hangját, aki máris fut hozzá, és átöleli. – Ha tetszik, ha nem, én hívtam ide! Ugye, drágám? – kérdezi Lacitól és szemérmetlen nagy puszit nyom az arcára.
Zentai Laci nem jön zavarba, átöleli a lányt, visszaadja neki a puszit, és csak utána néz Pipiskére:
- Köszönöm, kérdésed, a válaszom: motorversenyző vagyok, ezért valóban van motorom is hozzá, kettő is.
Feléled a hangyaboly, s ott folytatja tevékenységét, ahol előzőleg abbahagyta.
- Még egy óra és végzek! – súgja a fiúnak Csilla, - remélem, megvársz!
- Megvárlak. Addig nézelődöm.
Körbe néz a teremben, üres széket keres, melyet elvihet egy távolabbi sarokba, s azon üldögélve szemlélheti ezt a bolondos hangyabolyt, miközben jól szórakozik a hisztis modelleken és a személyzet többi tagjának idegeskedésén.
Gyorsan eltelik a hatvan perc, amikor lejár a csoport gyakorlási ideje, mert át kell adni másik társaságnak a termet.
- Hogyan tudod elviselni ezt a diliházat?
- Lassan eljutok oda, hogy sehogyan. Hamarosan abbahagyom, mert hiába keresek jól vele, csak vesztegetem az időmet, mert a szakmámtól veszem el az időt. Hol a motorod?
- Gyalog vagyok. Letettem az edzőmnél a motort, egy ideig nem járok vele.
- Akkor jó! Megyünk a kis pirossal!
- Hová viszel?
- Meglátod!
A főváros közigazgatási határától öt kilométernyire Csilla lefordul jobbra, egy kis bekötőútra, amely egyenesen ahhoz a bútorraktár bázishoz vezet, melyben a barátnője dolgozik, és várja őket.
- Mondtam neked, hogy a barátnőmmel berendezzük a házad, de nem hitted el. Azt írtad vissza, hogy ne nélküled tegyük. Itt a lehetőség, még szólhatsz, ha nem tetszik valamelyik berendezés. Leértékelték a készlet felét, közel ötven százalékos árengedménnyel kisárusítják. A személyzetnek elővásárlási lehetőséget adtak, azzal, hogy még további tíz százalékot elengednek az árból és két napon belül, még a hét végén, ingyenesen kiszállítják.
Rita úgy fogadja Lacit is, minta évek óta cimborák lennének.
- Csak az a fontos, Laci, hogy úgy viselkedj, mintha a vőlegényem lennél. Tudod, itt csak a személyzet családtagjai vásárolhatnak. Mutatta már Csilla, hogyan rendeztük be a lakásodat? Nem? Na, akkor előbb megmutatom a számítógépemen, remélem, tetszeni fog.
A konyha fehér márványburkolatában körbefutó vörös márvány csíkok színével azonos a beépített konyhaszekrény színe. A nappaliban olajzöld sarok bőr ülőgarnitúra, két fotellel, és téglalap alakú dohányzóasztallal, az étkezőben az ülőgarnitúra színével azonos szövetkárpitos étkező székek, és így tovább. Kétségtelenül tetszik Lacinak a lányok összeállítása, ám nagyot dobban a szíve, amikor meglátja a rajz alatt a bútorok beárazott felsorolását, egész pontosan kettőmillió-hatszázezer forint.
- Lányok, gratulálok! Tényleg nagyon jól berendeztétek a házamat! Kár, hogy nekem nincs ennyi pénzem! – kiált fel ösztönösen, de azonnal elhallgat, amint Csilla az oldalába csíp:
- Maradj csendben, ténylegesen csak egymillió-negyvenezer forint!
- Annyit megér, de még nem fizettem ki a felújítást…
- Idefigyelj, te kisokos! – sziszegi Rita, enyhén lila fejjel – Fogalmad sincs, mennyi munkánk van ebben! Jobb, ha tudod, ezek hibátlan áruk, nem maradhatnak itt, mert lebukunk, és igen nehéz lenne néhány óra alatt gazdát találni nekik!
- Nézd, Lacikám, ennyiért még a konyhádat sem tudnád berendezni, nem az egész házat! – nyugtatja Csilla és igazat kell neki adnia, mert böngészgette a neten a bútoráruházak kínálatát és valóban csillagászati magasságokat érnek el az árak.
- Jól van, csak nagyon megleptetek! – visszakozik és attól kezdve szó nélkül mindent ráhagy a lányokra.
A dolgozói vásárt a raktárbázis igazgatója és a helyettese felügyeli, és amikor meglátja az igazgató Zentai Laci oldalán kedvenc kolléganőjét, rögtön hozzájuk siet:
- Ritácska, a fiatalember a vőlegénye?
- Igen, főnök! – vágja rá a lány és kissé elpirul.
- Ugye, tudja, fiatalember, hogy nagyon hasonlít egy motorversenyzőre? Örülök, hogy megismerhetem. Korpás Géza vagyok.
- Zentai László.
- Ó, hát akkor maga az? Ritácska, maga csak válassza ki a bútorokat, utána jöjjön be az irodámba. Addig elbeszélgetek a vőlegényével.
A két lány csak néz, mi történt a főnökkel. Kiválasztják a bútorokat, amely közel negyven percet vesz igénybe, majd bemennek a főnök irodájába, ahol ott kávézik a férfi és elmélyülten taglalják a következő szezon versenyeinek várható alakulását. Kiderült, hogy Korpás úr a motorversenyek nagy rajongója, és teljesen képben van a sportágban.
- Á, megjöttek a hölgyek! Foglaljanak helyet. Ritácska, ha lemondanak a szavatosságról, akkor sérült, törött bútorként anyagárban állítjuk ki a számlát, de azonnal kell fizetni.
Laci ránéz a lányra és bólint, máris előveszi a bankkártyáját. A számlán pontosan százhatvanezer-ötszáz forint szerepel.
- Ritácska – öleli át kolléganője vállát az igazgató – majd a szállítókkal holnap délután négykor elmegy magukhoz a Lali gyerek és segít összeszerelni a berendezést.
Ó, ez nagy kegy, mert nem olyan könnyű az összeszerelés.
Pusztán az a kérdés, hogy hol tart a szerelvényezés, mert a nélkül necces a bútorok beállítása.
- Nyugi, Lacikám! – súgja Csilla, mintha kitalálta volna a fiú gondolatát. – Az este megbeszéltem apával, hogy délig végeznek.
Zentai Laci legszívesebben összecsókolná a lányt, hogy mindenre gondol, de pillanatnyilag ez nem lehetséges, mert éppen a barátnője vőlegényének szerepét alakítja. Szép az élet!
Természetesen hazaviszik Ritát, és megbeszélik vele, hogy másnap délután kettőre érte mennek, hogy ott legyen a bútorszállításnál és szerelésnél, és csak utána indulnak haza a Cinke házba. Már Laci is úgy érzi, hogy otthon van Cinkééknél. Felvillanyozva és jókedvűen érnek haza, leparkolják a kis pirost, és kézen fogva ballagnak a házba, ahol ott várja őket az egész család.
Láthatóan Csaba és Ernő papa virágos jó kedvükben vannak, köszönhetően annak, hogy délután négytől egyfolytában borozgatnak, és nem tudni, mely okból, de kivételesen Mamókának is megengedik, hogy velük tartson. Csakhogy nyolcvan év felett az ember már kissé gyámoltalanabb, mint a hatvanas éveiben, és mamóka szép csendben elaludt, lefektették az ülőgarnitúrára, gondosan betakarták a pléddel és kissé hortyogva immár egy órája pihen.
Mara töltött dagadót készített vacsorára, sült krumplival és túrós pogácsával etette délután a férfinépet, nehogy teljesen elázzanak a bortól.
Vacsora után Csaba lemegy az irodába és egy tömött dossziéval tér vissza.
- Kedves Lacikám, akkor most eljött az ideje, hogy szépen elszámoljunk egymással. Ez az igazság pillanata, amikor színt kell vallanom, itt, a családom, Ernő barátom előtt, hogy tanúi legyenek az elmúlt hetekben tapasztalt titkolózásaim felfedésének.
Mara komolyan ránéz Lacira, jelezve, hogy adja nyugodtan a tudatlant, ne árulja el, hogy miről beszélgettek. Érti a fiatalember, hogyne értené. Nem nyeretlen kétéves, és pontosan tudja, hogy nyerő szériában van. Csilla szokása szerint kávét főz a konyhában, nem siet, mert biztos abban, hogy az apja megvárja a nagy monológjával, s nem téved.
- Zentai úr, parancsoljon, elkészült a felújítás számlája!
Átveszi a fiú a számlát és kikerekedik a szeme. Elromlott volna a látása? Vagy ez csak egy vicc?
- Mi a baj, Lacikám, sokallod? – aggodalmaskodik Mara, aki előtt ismeretlen a számla végösszege.
- Dehogy! Éppen ellenkezőleg! Az előzetes költségvetésnek a fele összeg! Gondolom, Cinke úr, ez csak egy résszámla?
- Nem, fiam, nem az!
- De ennél sokkal többe került maga az anyag!
- Hát, anyagot nem is tartalmaz a számla, csak munkadíjat!
- Nem értem!
- Akkor elmagyarázom! A vakolatanyag ingyen van, mert ama bizonyos észak európai cég ingyen biztosította, ennek ellentételezéseként amint berendezkedtél, külső és belső fotókat készít a házról, mert a prospektusaiban szerepeltetni akarja, s nem mellesleg megtanította kollégáimnak a felhasználásukhoz kapcsolódó speciális technológiát, és úgy tűnik, hogy benne leszünk abban a négy cégben, akik ezzel dolgozhatunk. Tehát, tisztességtelen lenne, ha ezért pénzt kérnék tőled. A burkolóanyagokat illetően nem vettem egy négyzetmétert sem, amit a raktárban találtam, azokat használtam fel. Egyedül a nyílászárókért, a gépészeti és elektromos szerelvényekért fizettem, meg a konyhapult borításáért. De nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy neked ingyen dolgozik bárki, továbbá öt hete itt laksz nálam, ezért leszámláztam neked egy méltányos összeget. Emiatt a későbbiekben semmiféle reklamációt nem áll módomban elfogadni, kivéve, ha az új vakolat minősége nem az, mint amit a külföldi cég megadott.
- Nagyon köszönöm, de igazán ki tudnám fizetni a teljes összeget.
- Ne szabadkozz, Laci, hagyd rá apára a dolgot, kell neked másra is a pénz.
- Komolyan gondoltam, amit mondtam.
Egy pillanatra csend lesz, majd Ernő papa megköszörüli a torkát, és megszólal:
- Idefigyelj, te gyerek! Használd a káposztalét, ami a fejedben van! Tudod, hogy mennyi lenne, ha leszámlázná Csaba a teljes összeget? Megmondom, csak hogy tudd! Nyolcmillió- hatszázezer forint! Még mindig akarod azt a számlát?
Csilla látja, hogy vörösödik az apja arca, s pillanatokon belül bedurran a feje, közben Laci egyre sápadtabb, és mielőtt kirobbanna a két férfi közötti háború, felpattan a székről, odamegy az apjához, és átöleli:
- Nagyon rendes vagy, apa! Tudtam, hogy jó szíved vagy! Most felkísérem Lacit a szobájába és ráveszem, hogy interneten azonnal átutalja a pénzt, mielőtt meggondolnád magad! Gyere, Laci, húsz perc az egész, utána majd visszajövünk!
A háziasszony felsóhajt, büszke a lányára, mindig feltalálja magát.
A házigazda megvárja, míg elmennek a fiatalok, majd az ököllel az asztalra csap:
- A fenébe is! És még elintéztem ennek a taknyosnak azt is, hogy a külföldi szállító cég reklámarca legyen és szponzorálják a versenyzésben is!
- Nyugodj meg, Csaba, fiatal még, nem ismeri az életet!
- Ideje lenne, hogy megismerje!
A tetőtéri szobában Csilla csillapítja Laci háborgó lelkét:
- Nyugi, Laci, hidd el, apa nem fizet rá az üzletre!
- Nem ez az érdekes! Hanem, nem akarok a lekötelezettje lenni!
- Miért nem veszed észre, hogy nem neked tesz szívességet az apám, hanem a nagyapádnak! – kiabálja türelmét vesztve a lány, és amint kimondta, máris megbánja, hogy nem tudott lakatot tenni a nyelvére.
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
mert igazán lebilincselő olvasmány!
(azért a benne lévő hibák, változatlanul
javításra szorulnak!)
Pussz: emillio