A pince titkai 18. rész: Sima út márpedig nem létezik
Látogatók száma: 44
A fél éjszakát átbeszélgetik Csillával, és amikor távozik a lány, Laci összepakolja a ruhaneműit, másnap máris hazaköltözik. Meglátja a televízió előtt a Kovács Julitól kapott noteszlapot, és gondosan elteszi a tárcájába, mielőtt elhagyná. Előveszi a noteszét és elkezdi összeírni, hogy miket kell venni első körben az új háztartásába. Hűtőszekrényt, televíziót, mosógépet, hajszárítót, edényeket, tányérokat, evőeszközöket, paplanokat, párnákat, ágyneműt, függönyöket, karnisokat, szőnyegeket, képeket, asztalterítőt, szemetest, és több oldalon folytatódik a felsorolás. Miután úgy érzi, hogy nagyjából teljes körű a minimálisan beszerzendő áruk listája, felmegy a netre, megnézni, hogy mennyibe kerül a beszerzésük. Lelombozza a végeredmény,
Nagyképűen odavágta Cinke úrnak, hogy ki tudná fizetni a felújítás teljes bekerülési árát, de összesen nem volt hatmillió forintnál több pénze, és igénybe kellett volna vennie a nagyapja kölcsönét, ráadásul egyáltalán nem számolt azokkal a kiadásokkal, amelyeket épp az előbb írt össze és ez a lista a továbbiakban egyre bővül, lám, máris eszébe jutott, hogy kalapács is kell, meg szög, meg csavarhúzó, és még ezernyi apróság. Ebben számíthat a nagyapjára, meg is kéri, hogy vegye meg neki ezeket, akár még ma, mert lehetséges, hogy kellenek majd a bútorok összeszereléséhez is.
Vajon mindenki így kezdi az életét, hogy nem tudja, mi az érdeke, és büszkeségből nem akarja elfogadni a jó szándékú segítséget, mert azt hiszi, hogy mindent meg tud oldani? Hogyan képzelhette, amikor még arra is képtelen volt, hogy gondoskodjon a saját élelmezéséről, és elfelejtett vacsorát venni? Tulajdonképpen mindenki segített neki, a maga módján. Ernő papa, Csaba, Mara, Csilla, sőt Rita is, és ő galád módon nyavalygott, végül mégis elfogadta a segítséget, és eszébe sem jutott, hogy valamilyen módon viszonozza azt. Oké, vett Csillának a születésnapjára egy órát, de igazából ezzel akarta meghódítani a lányt, aki azon kívül, hogy megköszönte és adott neki egy puszit érte, sohasem éreztette vele, hogy mint férfi, fontos számára. Vagy az, hogy aggódott érte, amikor Barbara fejbe vágta, meg a barátnőjével összehozta a háza berendezését, és bepillantást engedett a modellkedése árnyoldalába, már Csillaébredező érzelmeinek köszönhető?
Nem könnyű huszonöt évesnek lenni, aki abszolút naivan lézeng a világban, azt még nem tudja, mit akar, csak az formálódik meg benne, hogy mit nem szeretne.
Miért van az, hogy onnan kap segítséget, ahonnan nem számít rá, és azok nem törődnek vele, akiknek kötelessége lenne? És most nem a pénzről van szó, de Dóri hiába tudta, hogy felújítják a házát, eszébe sem jutott, hogy hazahívja, aludjon otthon, mert tatarozás közben, egy kiürített házban nem lehet életvitelszerűen lakni. Milyen érdekes, hogy Zsóka mama sem hívta fel az elmúlt hat-hétben, mi van vele, hol tartanak a munkálatokkal, egyedül Ernő papa törődik vele, aki nem is az igazi nagyapja!
Hiába akar az ember tisztességes lenni, ha azt nem értékelik. Lám, Barbara annyira kiakadt, hogy fejéhez vágta a kristályvázát, még az a szerencse, hogy nem a kést kapta fel az asztalról, mert akkor nem ússza meg ilyen könnyen a dolgot. Miért nem érezte ugyanazt, mint ő, hogy ez a kapcsolat már kiürült, és alapvetően nem illenek össze, a megszokás pedig nem tartaná össze őket mindörökre?
Jut eszébe, hogy Komlós Marci sem kereste, hogy be kell jelenteni az építési hatóságnak a felújítás befejezését. Megsértődött volna, mert nem fogadta el Komlós papa ajánlatát?
Ahelyett, hogy a kérdéseire válaszokat kapna, a környezetében élők arra késztetik, hogy egyre több kérdést tegyen fel, amelyekre nem tudja a választ, és ha ez ilyen tempóban folytatódik, akkor házának pincéje és padlása tele lesznek velük, melyeket aztán időről időre újra elővesz, s egy idő után a megválaszolatlanokat, mint érdekmúltakat, bezsákolja, és a szemétre veti. Ez a normás menet, vagy a kérdés felvetéssel még nincs vége az egésznek, mert a válaszokat magának kell megkeresnie, még az esetben is, ha az évekbe telik, mert a válaszok alkotják az emberi tapasztalás alapjait, és a tapasztalat teszi egyre könnyebbé az ember életét, felhívva figyelmét a rá leselkedő veszélyekre és ezzel segítve újabb döntéseinek meghozatalát?
Mara mondásaira visszagondolva, magának kell megkeresnie a válaszokat, de megállni nem lehet, lépkedni kell az élet sakktábláján, igaza van, nem szabad félni a rossz lépésektől, mert nincs ember, aki sohasem téved, időnként mindenki rosszat lép, csak arra kell vigyázni, hogy a király bábu, azaz ő maga, talpon maradjon, vagy ha egy csatában elbukik, akkor se adja fel, mert a másikban majd nyer. Tulajdonképpen az élet olyan, mint egy vértelen, fegyver nélküli háború, amely a születéssel kezdődik, és a halállal végződik, a kettő között lévő nyolc-tíz évtized pedig csaták sorozata, győzelmekkel, veszteségekkel, és nem egészen tisztán megítélhető, mert néha a győztes a nagyobb vesztes, és a hadakozásból a legyőzött kerül ki nyereséggel.
Az életben is, mint a sportban, arra törekszik az ember, hogy nyertes legyen, vagy legalább is pontszerző helyen végezzen, csak az a kérdés, hogy melyik versenyre adja le a nevezését. Ez mindenkinek az egyéni döntésén múlik, és bármikor megváltoztatható.
Zentai Laci a motorversenyzés mellett döntött, pillanatnyilag nem érdekli a szakmai karrier, ez a jelenlegi helyzetéből adódik, mert csupán magára van gondja, de ahogyan Kovács Karcsi mondta, amint megtalálja élete párját, az egyes szám első személy helyébe, a többe szám első személy lép, és már mi döntünk, kettőnkről, később jönnek a gyerekek, ők, akikről gondoskodni kell, és megfordulnak a fontossági sorrendek. Már nem lesz mindegy, milyen munkával keresi a pénzét, az sem, hogy mennyi lesz a jövedelme, és ehhez mennyit kell dolgoznia, mert kell, legyen szabadideje, melyet a családjával tölt.
Ha jobban belegondol, akkor bizony ennek a házfelújítással töltött heteknek az igazi nyeresége nem csupán a megújult ház, hanem az, amit a Cinke család tagjaitól és Ernő papától kapott. Zsigereiben érzi, hogy ezt nem tudja nekik meghálálni, csak azzal, ha majd ő is segít önzetlenül azon, akinek arra szüksége lesz, mert kétség sem fér hozzá, hogy találkozik a jelenlegi önmagához hasonló, gyámolításra szorulóval. Meg kell tanulni elfogadni azt, amit jó szívvel adnak, hogy később már tudja, hogyan kell adni. Mindkettőhöz egyenes gerinc kell, és ezzel nem mindenki rendelkezik. Ott a főnöke, aki elfogadta a segítségét, de arra már nem is méltatta, hogy elmondja neki, mennyire értékelte munkájukat a biztosító, és ezt nem azért hiányolja Laci, mert nem adott neki pénzjutalmat, hanem a tisztességes munkájának méltánylása végett.
Nincsenek sima utak, még a versenypályákon sem, mert bármennyire letisztítják azokat a verseny előtt, rendszerint rájuk kerül valami oda nem illő tárgy, amely a kerék alá kerülve kirepítheti a versenyzőt a pályáról, de feladni nem szabad, jön a következő verseny, amely újabb lehetőség kitűnő kvalitásának csillogtatására. A szabálytalan versenyzőt előbb-utóbb utoléri a végzete, mert nem marad büntetlen, arról gondoskodnak a többiek, amint arra a sors lehetőséget biztosít.
Feküdj le végre, Zentai Laci, mert holnap napközben állva fogsz aludni! Mint a lovak!
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz: emillio