újabb események régebbi események további események
02:01
Pinupduzk regisztrált a weboldalra

A pince titkai 23. rész: Csak egy korsó sör

Látogatók száma: 40

Csütörtök reggel fél hatkor kipattan a szeme, muszáj felkelni, ha időre a munkahelyére akar érni. Borotválkozik, amikor eszébe jut, hogy nincs is munkahelye. Felöltözik, iszik egy kávét és hét órakor útnak indul, nem fogja az otthona. Kellemetlen, ködös az idő és megállóban hosszan várakoznak a buszra, úgy tűnik, kimaradt egy járat. Tíz perc várakozást követően megérkezik a busz, annyi utassal, hogy alig férnek fel néhányan és Laci nem tolakszik, a következő jármű is jó lesz. Ráér szemlélődni. Első látásra az utasok többsége munkába vagy iskolába igyekszik, kevés idős ember választja utazáshoz ezt a korai időpontot.
Mint minden, ez is csak feltételezés, mert a látszat és a valóság nincs minden esetben köszönő viszonyban egymással, hiszen ő maga is itt ácsorog a megállóban, céltalanul lézeng, nem megy dolgozni és az iskolapadot sem koptatja, csak az utasok számát növeli. Azzal, hogy elmenekült otthonról, nem szűntek meg a gondjai, mert azok ott lapulnak a lelkében, akkor is, ha nem gondol rájuk, és alattomosan rágják a lelkét, mint festék alatt a rozsda a fémet. Az élet nagy sakktábláján nem lehet büntetlenül sokáig álldogálni, ezért addig is, míg megtalálja a továbbhaladáshoz vezető utat, megkeresi a dédnagyanyját, aki kilencven év körül lehet, s megtudakolja tőle mindazt, amit a Bartus családról tudnia kell.
A munkahelyén, azaz a volt munkahelyén, a kollégái már bizonyára átöltöztek, és várják a főnök utasításait, melyek nélkül mozdulni sem tudnának. Így szocializálódtak vagy egyszerűen lusták? Ki tudja, még az is lehet, hogy így válogatta össze csapatát a főnök, hogy ne gondolkozzanak a beosztottjai, csak vakon engedelmeskedjenek, mert ez a módi, és kigolyózta a két eszét használót, Kovács Karcsit és őt is. Azért jelentkezhetne nála Karcsi, mert sokkal jobb viszonyban voltak annál, mintsem, hogy szó nélkül eltűnjön az életéből. Vagy azért hívta meg ebédre, és vitette ki magát a pályaudvarra, mert ezt szánta búcsúzásnak?
Nem hajlandó a buszon aszalódni a tömegben, inkább sétál egyet, úgyis lefoglalják a gondolatai.
Hol is tartott? Igen, az emberi természetnél. Lám, a haverok, akikkel együtt szilveszterezett, nem emelték fel a telefont, hogy felhívják, mi van vele, hogyan halad a házfelújítással. Apropó, Komlós Marci nem jelent meg nála vasárnap délután, hogy az építésügynek benyújtandó anyagot átnézzék, és ez még Cinke úrnak sem tűnt fel, pedig neki hivatalból tudnia kell az eljárást és személyesen ő beszélte meg Marcival a találkozót.
Rengeteg barátja csatlakozik a bulihoz, de ebben ki is merül a barátságuk. Ez nem is barátság. Marciban azonban nagyot csalódott, mert tőle nem várta, hogy átverje. Esetleg cserbenhagyta amiatt, hogy nem fogadta el Komlós papa ajánlatát? De arról sem tehet, hogy Cinke úr is lepaktált ugyanazzal a külföldi céggel, akit Komlós papa akart rászabadítani, és hiába utasította vissza, ha hagyta, hogy akit kidobott az ajtón, az visszamásszon az ablakon. Semmiben sem különbözik egymástól Komlós papa és Cinke úr, csak másként adják elő a dolgot, Zentai Laci meg következetlen, mert hagyta, hogy megfűzze a vállalkozója. Ráadásul egyszerű lustaságból, mert neki így volt kényelmes, Ernő papa és Cinke úr mehettek a saját fejük után. Kétségtelenül anyagilag jól járt a felújítással, ám hová lett a gerince? Megvan még, vagy már eltűnt, mert beépült az ingyen vakolatokba és burkolatokba? Húzd meg, ereszd meg játékot játszik vele a sors, mert egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz, csakhogy nincs szinkronban a kettő, az egyik egyszeri nyereség, míg a másikkal kihúzta lába alól a szőnyeget, a biztos megélhetést, azzal együtt a versenyzése finanszírozását, és a szépreményű, sikeres fiatalember egyik napról a másikra padlót fogott, és fogalma sincs arról, hogyan tud lábra állni, és ha feláll, bizony azt sem tudja, merre induljon az útkereszteződésben, hiába mehetne a négy égtáj felé, amint választ, a többi lehetőséget elveszti. Huszonöt évesen nem készül veszteségre az ember, mert először a nyertes pozíció ízét szeretné megismerni, hogy a siker ízét ne feledje el soha, és a továbbiakban mindig mindenben arra törekedjen. Kerek a kerék, gurul az úton, ha hajtja a motor, de lehet durrdefekt is, elfogyhat az üzemanyag, attól még kerék a kerék, és a szükséges javítások után gurul tovább. Jelenleg Zentai Lacinál is kifogyott az üzemanyag, az öregnél parkol a motorja, de nem adja fel, megkeresi a következő üzemanyagforrást és folytatódhat a motorozás. Eldönti majd, milyen üzemanyagot választ, attól függően, hogy melyik versenyben áll a starthoz, versenyez, vagy a szakmáját akarja magasabb szinten művelni, mert érzi, hogy a kettőben egyszerre nem lehet benne az első háromban, mert ahhoz kevés lenne a nap huszonnégy órája, és egyébként is, a két végén égetett gyertya hamar elég. Lám, a nagyapja is negyvennyolc évesen meghalt, az autóversenyzést választotta, és nem számított, hogyan alakul a magánélete, a szakmai karrier meg sokáig eszébe sem jutott, és az alkoholizmusba menekült, melyből későn sikerült kimenteni, addigra tönkre ment a szervezete. Ezt a példát nem követi, ahogyan a szülei példáját sem, inkább választja a saját útját.
Úgy érzi, mintha apró nyilakat lövöldöznének a hátába. Követik talán? Miért? Mi az ördögöt követhetett el a főnök, hogy árnyékot kapott? Semmit sem csinált, egyszerűen végezte a dolgát, és már ez akkora bűn, amit nem lehet megbocsájtani? És kit zavar?
Rezeg zsebében a mobilja. Kovács Karcsi keresi, hogy igyanak meg egy korsó sört. Reggel nyolckor?
- Á, dehogy! Mondjuk tízkor! Hallottam, hogy elküldött a főnök, akkor van időd sörözni. A vendégem vagy! Gyere elém tíz órára a pályaudvarra! De motor nélkül!
Máris letette, nem hagyja, hogy tiltakozzon, vagy kérdezősködjön. Végül is, ideje van, addig elkóricál a városban. Alig ismer rá Kovács Karcsira, aki frissen nyírt frizurájával, rendesen megborotválkozva, irhakabátban és öltönyben, legalább tíz évvel fiatalabbnak látszik, s nem úgy tűnik, mint aki kétkezi munkával keresi a kenyerét.
- Szia, Lacikám! Nem ismersz meg? Bemutatkozzam?
- Szervusz, Karcsi! Valóban nem ismerek rád!
- Remélem, gyalogosan vagy?
- Persze, letettem a motort.
- Gyere, van itt a közelben egy kellemes söröző.
A körútról nyíló mellékutca második házában takaros, magyaros hangulatú kis söröző működik, amely tízkor nyit, és lassan szállingóznak a vendégek. Árait tekintve nem olyan olcsó, hogy az alkoholisták itt igyák le magukat, inkább azok látogatják, akik egy pohár ital mellett beszélgetéssel múlatják az időt.
- Üdvözletem, Kovács úr!
Karcsinak a törzshelye lehet, ha a pincér enyhe meghajlással előre köszön neki, állapítja meg Laci és kicsit furcsán érzi magát, mert ezernyi kis hangya futkároz a gyomrában, ami az idegességének a jele. Ezt a Kovács Karcsit nem ismeri, s azt pedig végképp nem tudja, hogy mit akar tőle.
- Mit kérsz? Maradjunk a sörnél? Kérek szendvicset is, mert még nem reggeliztem. Széles úr – szólítja a pincért – két korsó sört kérünk és két meleg szendvicset sok sajttal a tetején.
- Igenis, azonnal hozom.
Karcsi az üvegportál melletti bokszot választja, és azt a helyet foglalja el az asztal mellett, ahonnan kilát az utcára és a sörözőbe betérőket is szemmel tarthatja.
- Mi történt veled, hogy kirúgott a főnök?
- Nem tudok válaszolni a kérdésedre. Szerintem szúrtam a főnök szemét.
- Jól gondoltam. Szóval, szabad vagy!
- Igen, az vagyok.
- Fogadom, a szponzorációt is elfelejtheted!
- Így igaz! De mi történt veled, hogy ilyen elegáns vagy? Ötösöd volt a lottón?
- Á, dehogy! Inkább rólad beszéljünk! Meddig akarsz versenyezni?
- Fogalmam sincs. Először kellene egy új munkahely. Bár, kaptam egy jó lehetőséget.
Laci röviden elmeséli a felajánlott reklámszerződés és szponzoráció történetét, melyet Karcsi feszült figyelemmel követ.
- Ha jól értem, akkor nem igazán tudod, merre indulj tovább.
- Pontosan látod.
- Befejezted a házfelújítást?
- Igen. Miért kérdezed?
- Megnézném.
Zavarban van Zentai Laci, ki a fene ez a Kovács Karcsi és mit akar tőle? Miért menne bele, hogy megnézhesse a házát? Kíváncsivá tette ez az ismeretlen fickó, mert akit ő ismert, annak eszébe sem jutott volna terepszemlét tartani a kollégája házában, ugyanakkor fenntartással kezeli a helyzetet, nem kell semmit elsietni.
- Megbeszéljünk, ha majd arra mindkettőnknek alkalmas időpontot találunk, mert a dédnagymamámhoz készülök, és lassan késésben vagyok. Nem is mondtad, hol dolgozol, hogy ilyen elegánsan öltözködsz.
- Egy biztosítótársaságnál vagyok, és tanfolyamra járok, onnan lógtam el, hogy találkozzam veled.
Hazudik, állapítja meg Laci, és keresi a gyors lelépésének kulturált formáját.
- Oké, Lacikám! Őszinte leszek veled! Elektromérnök vagyok, és valóban öt gyereket nevelünk a feleségemmel, csakhogy ez a második házasságunk, melybe ő három fiút, én meg két lányt hoztam. Megszűnt a cég, aminél dolgoztam és hirtelen kellett állást keresnem, mert még rövidtávon is kevés lett volna hetedmagunk megélhetésére a feleségem fizetése. Feljöttem a fővárosba, és elfogadtam az első viszonylag jól fizető állást, így lettünk mi kollégák. Az egyik biztosítónál osztályvezetőt kerestek, megpályáztam és megnyertem az állást. Onnan tudtam meg, hogy megtalálták a védett képeket. Sejtettem, hogy téged kirúg a főnök, és amikor megtudtam, hogy ezt meglépte, akkor elhatároztam, hogy megkereslek, s ha érdekel, megkínállak egy elfogadható jövedelmet biztosító állással. Igaz, az elején sokat kellene tanulnod, de hosszabb távon anyagilag megérné. A hibája, hogy a motorversenyzés már nem férne bele. Adok egy névjegykártyát, és kérlek, két héten belül jelezd a döntésedet. Természetesen, mielőtt döntenél, szólj és a részletekről is tájékozatlak.
- Karcsikám, nem voltunk mi olyan jó barátok, hogy ekkora jótéteményt várjak tőled.
- Oké, Laci, tudtam, hogy vág az eszed! Valójában nagyon zabos vagyok a főnökre, amióta a fejemhez vágta, amikor a béremelést reklamáltam, hogy minek annak öt gyerek, aki nem tud nekik megfelelő anyagi körülményeket biztosítani! Bosszút forraltam, ám ahhoz te is kellesz! És nem mellesleg veled is jót teszek!
Karcsi odainti a pincért, kifizeti a két sört és a szendvicseket. A sarki közértnél elválnak, mert Laci bemegy nassolnivalót vásárolni, elvégre nem állíthat be bonbon és csokoládé nélkül Bartus Lajosnéhoz, a dédnagymamájához, hiszen az idős emberek szeretik az édességet.
Mit képzel magáról Kovács Karcsi? Zentai Laci senki kezében nem lesz marionett figura, akit bárki kedvére mozgathat!
folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Izgat már nagyon, hogy mi lesz
a történet vége! Olyan ügyesen
kevergeted a történeted lapjait,
a sok csavarral, hogy már nem
tudom kikövetkeztetni a végét!
Pedig állítólag jó érzékem van hozzá!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: