A pince titkai 24. rész: Váratlan fordulat

Látogatók száma: 46

Félóra busszal, mire kiér a nagyanyjához, közben azon jár az esze, vajon hogyan fogadja a dédnagyanyja, aki - amennyiben jól rakta össze az eddigi mozaikokat -, akkor minimum huszonhat éve nem találkozott Dórival, az egyetlen unokájával, őt pedig, a dédunokáját, még sohasem látta, meglehet, hogy még a létezéséről sem tud.
Furcsa egyveleg ez a társasház. A Marok utca 12.-ben, a kétszintes, százötven éves műemlék épülethez ragasztottak egy négyszintes, modern lakóházat, amelynek lépcsőházát a régi épület földszinti előterén keresztül lehet megközelíteni. Laci majdnem elneveti magát, mert ez úgy néz ki, mintha a kétszintes torta egy klasszikus dobostortából és négy sor muffinból állna. Nem tudja, honnan jött a tortás hasonlat, amikor egy korsó sört ivott, evett egy szendvicset, s meglehet, hogy most meg az édesség után ácsingózik? Nem, nem megy vissza a cukrászdába, ám, ha jobban belegondol, dédnagyanyjának is hozhatott volna néhány szelet tortát, amit könnyebb lenne megennie, mint a bonbont. Igaz, két szelet tortán már ne múljon, visszasétál a cukrászdáig. Mire megveszi a két szelet dobostortát és egyet megeszik a pultnál, a Marok utca 12. előtt fekete dobozos autó áll, és a bejárati ajtótól a kapuig vezető járda mellett áll vagy tíz ember, akik árgus szemmel követik a koporsót cipelő két fekete ruhás férfit, amint gyakorlott mozdulatokkal behelyezik azt a furgonba, majd megkerülik a kocsit, csikorog a jég a talpuk alatt, s beszállnak a vezető fülkébe és elhajtanak. A sorfalat állókból kilép egy tréningruhás nő és egyenesen Lacihoz szalad:
- Lacikám, elkéstél, meghalt a mama!
Ágika az, a nagyapja testvére, az ő nagy-nagynénje, aki átöleli, és akinek leheletén érződik az alkohol szag.
- Mi történt, Ágika?
- Nem ébredt fel reggel. Tízkor jöttem, hogy elmenjek a boltba, bevásároljak neki és az ágyában találtam. Azt hittem, hogy alszik!
Úgy érzi, mintha valaki kezébe vette volna a szívét és egy pillanat töredékéig megszorítaná, s ebben az érzésben benne van, hogy elvesztette a sohasem ismert dédnagyanyját, az egyetlen apai felmenőjét, akit meglehet, hogy megtagadott az unokája, ám aki megismerhette volna a dédunokáját, felfedezve benne a rég elvesztett fiát. Kicsordul szeméből a könny, a sajnálat és a düh könnye, a veszteségé és a lelkiismeret furdalásé, hogy miért nem jött hamarabb, azonnal, amint megkapta Kovács Julitól Bartus dédnagyanyja címét, vagy legalább elsőként ne Ágikához vezetett volna az útja.
Az alkohol bűzétől felfordul a gyomra, kénytelen óvatosan, de határozottan lefejteni magáról Ágika karjait és megkérni, menjen előre, majd követi. A régi épület emeleti szintjén lévő baloldali sarki lakásba mennek, melybe belépve megcsapja orrát a négy macska okozta bűz, amit fokoz a szellőztetés hiánya, és a bútorokon megtelepedett vastag por szaga, ezért Laci, anélkül, hogy ehhez kérné Ágika beleegyezését, kinyitja az utca felőli hatalmas ablakokat és az udvar felőli zárt terasznál lévőket, annak reményében, hogy a kereszthuzat valamelyest kikergeti a borzalmas benti levegőt.
Ágikát nem nagyon zavarja, egyik cigarettáról a másikra gyújt, miközben módszeresen kereskedik a szekrényekben, kihúzgálja a fiókokat, beléjük túr, s mindannyiszor csalódottan visszatolja azokat.
- Szegénykém nagyon örült, hogy megkerestél. Mondtam neki, hogy hozzá is eljössz. Várt téged, az egyetlen dédunokáját. 94 éves volt. Itt élte le az életét és a papa halála óta a négy macskáját dédelgette. Nem akarsz segíteni nekem?
- Mit keresel?
- Papa annak idején a takarékbetétjükre társtulajdonosként felvezettetett engem is, és keresem a betétkönyvet. Nincs pénzem a temetésre. Nézd meg a nagy íróasztal fiókjait, hátha odatette a mama, mert állandóan pakolt, és a végén nem tudta, szegénykém, hogy mit hová tett.
A tölgyből készült, 164 cm hosszú barokk íróasztal a nagyobbik szobában áll, az utcai homlokzatra merőlegesen, hogy az annál ülő bal felől kapja a természetes fényt. Láthatóan míves gonddal, kézi politúrozással készült, faragott mintázatán kissé már megkopott az aranyozás. A nyolcvan centi széles fedőlapja elég területet biztosított ahhoz, hogy dédi mama azon tárolja az újságokat, a naptárt, három cserép virágját. A bal oldalán fiókos, a jobb oldalán polcozott tárolóval rendelkező íróasztalhoz jobb napokat látott, műbőr görgős szék tartozik. Ebbe ül Laci és elkezdi ő maga is módszeresen átnézni a fiókokat és a tároló részt.
A konyhából puffanás hallatszik, a macskák megpróbálták kibontani az asztalra tett becsomagolt süteményt és leverték a kövezetre az egészet. Ágika kiszalad, elzavarja a négylábúakat és a kissé meglapult süteményeket kibontja csomagolásukból, majd két harapással megeszi az egyik tortaszeletet, újabb kettővel a másikat, és felbontja a bonbont, abból is elfogyaszt kettőt.
A négy macska ott tekereg az asszony bokája körül, nyilvánvalóan éhesek.
- Ágika, légy szíves, adj a macskáknak is enni, úgy tűnik, mintha éhesek lennének.
- Elfogyott a macskakaja. Hát… jaj, jut eszembe, a mamának hozták az ebédet, ott lesz a folyosón az ételhordóban, majd azt megetetem velük. Te pedig hívd fel Staflit, hogy meghalt a mama, jó lenne, ha idetolná a képét, mert ő lesz a másik örökös.
Ki az a Stafli? Mielőtt rákérdezne, rájön, hogy Dóriról beszél Ágika, és neki is eszébe juthatott volna, hogy beszéljen az édesanyjával, ámde Dóri hallani sem akar semmiről:
- Figyelj, Lacikám, lemondok a javadra az egész örökségről, mert nincs ott semmi, legfeljebb adósság! Tudod mit? A céges ügyvédünkkel megíratom a lemondó nyilatkozatomat és holnap elviszem hozzád!
Ágika a macskáknak ivóvizet ad, s amikor úgy véli, hogy nem látja Laci, a konyhaszekrényből elővesz egy fél üveg félliteres körtepálinkát, meghúzza, és visszateszi a helyére.
- Lacikám, mikor ér ide Dóri?
- Nem jön, azt mondta, hogy az örökségről lemond a javamra.
- Nem csodálom! Nincs itt semmi örökölnivaló, a lakás önkormányzati bérlemény, a bútor sem sokat ér, a festményeken megosztozunk, de azok se értékesek igazán. A pénz, ha egyáltalán megtaláljuk a betétkönyvet, talán elég lesz a temetésre. Még az önkormányzatnak is be kell jelenteni a mama halálát. Segítesz, ugye?
- Természetesen.
- Becsuknád az ablakot? Fázom.
Az asszonyban magasabb fokozatra kapcsol az alkohol, a ruhaneműkkel zsúfolásig telt szekrényekből kidobálja a szoba közepére benne lévőket, tekintete egyre eszelősebbé válik, és kapcsolódik hozzá a pénzhiányból adódó kétségbeesés is.
Laci sorra veszi az íróasztal fiókjainak és polcainak a tartalmát, a befizetett csekkek tömkelegén kívül megtalálja a lakásbérleti szerződését, valamint egy fából készült, bőrpapír borítású érmetároló könyvet, melynek belsejében bársony fakkokban érmék lapulnak. Kiteszi az asztalra a bérleti szerződés mellé, és folytatja az íróasztal tartalmának átnézését.
Ágika mondja a magáét, fél füllel hallgatja, mert egyik szavát a másikba ölti, hol a gyerekkorukról mesél, hol a családi fényképalbumot emlegeti, melyben lévő fényképekből kiolvasható az egész család története.
- …mert igazán egy érték maradt, a szigetszentmiklósi nyaraló… nagyon elhanyagolt. Amióta elment a papa, talán kétszer voltunk kinn… lehet, hogy már a hajót is ellopták… a kert végében volt, faállványon… meg kell keresnünk a tulajdoni lapját…
Ebben a nyaralóban tartották Dóri tizennyolcadik születésnapi buliját.
- Kell halotti anyakönyvi kivonat…a papánál is és Zoltinál is a temetési vállalkozó intézte…de pénz nélkül nem bízhatunk meg senkit…
Nagy igazság, véli Laci magában és résnyire ismét megnyitja az ablakot, mert nem szeretne elájulni. A jól lakott macskák ott ténferegnek körülöttük és alig tudja elzavarni őket, nehogy a farmerjához dörgölőzzenek. A legnagyobb, a kandúr, megrogyasztja a lábát, lendületet vesz és egyetlen szökkenéssel a szekrény tetején terem, ahol régóta ott állnak azok a porcelán és kristályvázák, amiket éppen előlük tettek oda, többek között egy nyolcvan centi magas, kínai porcelán padlóváza, amit azonnal lever, s földet érve hatalmas robajjal széttörik a parkettán. Szerencsére Ágika nem sérült meg, csupán az ijedtsége okán lamentál. A porcelán darabjai között, PVC irattartóban a papírdossziéba lefűzött, Bartus Lajos nevére kiállított, négymillió forint névértékű államkötvényt találnak, amely a dédpapa halála utáni évben, már 2009. december 31-én lejárt.
- A kurva életbe! Ez már semmire se jó! – kiabálja Ágika, és további trágár kifejezések kíséretében kizavarja a macskákat a zárt verandára, és közben ismét iszik néhány nyugtató kortyot a körte pálinkából.
Zentai Laci másként gondolja, annak ellenére, hogy az értékpapír piac működése számára is fehér folt. Összerendezi az államkötvényeket és dossziéstul az íróasztalra teszi, a bérleti szerződés, az érmetároló könyv és a lakásbérleti szerződés mellé. Az íróasztal polcos részével végzett, következik a másik oldal, a fiókos rész átnézése.
A legfelső fiókban találja dédnagyapja könyvvizsgálói szárazbélyegzőjét, alatta pedig „A Magyar Könyvvizsgálói Kamara szárazbélyegző kezeléséről szóló szabályzata” című kiadványt és egy számlatömböt. Felmerül benne a gyanú, hogy a szárazbélyegzőt vagy vissza kellett volna adni a kamarának, vagy megsemmisíteni, nehogy valaki visszaéljen vele. Ezek is odakerülnek az asztalra, a többi kincs mellé.
- Nem vagy éhes, Lacikám? – kérdi a nagy-nagynénje, akinek lassan sikerül a szobát különböző ruhaneműkkel beborítania. – Kiszaladok a közértbe, hozok ennivalót.
- Én nem kérek, csak magadnak hozzál, Ágika!
Hiába éhes, ha egy falatot sem tudna enni ebben a környezetben. Kihasználja a nagy-nagynénje távollétét, és jobban körülnéz a lakásban. Megnézi a nyolc darab olajfestményt, nem ért hozzá, szép csendélet mindegyik, ám az, hogy mennyit ér, arról fogalma sincs. Sokkal jobban érdekli a dédnagyapja könyvtára, amelyben természettudományos könyvek mellett számos útleírást talál, és felfedezi a Révai Nagy Lexikonjának huszonegy kötetén túl, Jókai Mór, Arany János, Mikszáth Kálmán életmű sorozatát, valamint reprezentatív művészeti albumokat, a világ építészeti remekeit, és történelmi könyveket, amelyeket valószínűleg már ebben a formájában-könyvesboltokban nem lehet fellelni.
Vajon Ágikának milyen tervei vannak a könyvekkel? Elcseréli pálinkára?
Nem töltheti itt az egész napot, lassan esteledik, és ideje lenne hazamenni. Az íróasztalt azonban szeretné kiüríteni, legalább azzal végezzenek. A második fiókban két centi vastag, műbőrborítású kockás füzetet talál, amelybe épp csak belenéz. Ez lehetett a dédnagyanyja háztartási füzete, amiben hosszú évtizedek óta feljegyezte a bevásárlásait és néhány mondattal rögzítette a családi eseményeket. Hevesebben dobog Zentai Laci szíve, erre a füzetre neki szüksége van! Ennek ellenértékeként bármit kérhet tőle Ágika, ezt megszerzi!
Köhögést hall a konyha felől, ilyen gyorsan nem érhetett vissza Ágika, nem is őt találja a konyhaszekrényben való kotorászás közben, hanem egy öregasszonyt, aki a hetvenes évei vége felé járhat és képes volt a hokedlire állni, hogy szétnézzen a tányérok és evőeszközök között, még a szája is kissé tátva maradt a nagy igyekezettől.
- Jó napot kívánok! Mit tetszik keresni?
- Jaj, de megijesztett! Ki maga? Láttam elmenni Ágikát, nyitva hagyta az ajtót, gondoltam, összeszedem, amit Emike nekem ígért.
- A Bartus Zoltán unokája vagyok, Bartus Lajos a dédnagyapám és Emi néni volt a dédnagyanyám. Ne tessék haragudni, de innen nem tetszik elvinni semmit sem. Majd Ágika eldönti, mit ad oda és mit tart meg. Egyébként hol tetszik lakni?
- De felvág, fiatalember! A szomszédasszony vagyok és sokszor segítettem Emikének, miután Lajos bácsi elment és egyedül hagyta Emikét, aki legalább öt éve még az udvarra sem ment le.
- Köszönjük a segítségét, majd összekészítünk mindent, amire nincs szüksége a családnak és kitesszük a közös folyosóra.
Nehéz udvariasan kiterelni a lakásból az alacsony, hajlott hátú mamókát, csakhogy Lacinak eszébe út a csokoládé, azt odaadja neki és máris gyorsabban csoszog az anyóka.
Ágika fél liter pálinkát hoz, és hat zsemlét, húsz deka párizsival.
- Tudod, Lacikám, én ma itt alszom, mert mindent elvinnének a szomszédok. Átjönnél holnap is segíteni nekem? Mi meg neked kell innen, vidd el, utánam úgyis minden a tiéd lesz! Még a pincét is át kell nézni! Menj taxival, és ami megtetszik, vidd magaddal!
- Elvihetem az érméket, a dédi naplóját és a kötvényeket?
- Persze, de vigyél könyveket is, nálam nincs hely.
- Köszönöm, Ágika, de ahhoz dobozok is kellenek.
- Hoztam a közértből nagy kartondobozokat, kinn van az előszobában.
Milyen érdekes, most nem látszik a nagy-nagynénjén az alkoholfogyasztás, pedig elég sokat ivott és gondoskodott az ital utánpótlásról is.
- Előbb még átnézem az íróasztal maradék két fiókját, utána összepakolok és hívok egy taxit. Holnap reggel átjövök, de kettőkor el kell mennem. Nem baj?
Rázza a fejét Ágika, nem baj.
Az egyik fiókban félig megfejtett keresztrejtvényeket talál, a másikban pedig a szigetszentmiklósi nyaraló tulajdoni lapját.
- Holnap be kell mennünk az önkormányzathoz is, és keresnünk kell egy temetési vállalkozót is.
- Csak előbb találjuk meg a betétkönyvet!
Laci végzett az íróasztallal, visszatenné a fiókokat, csakhogy az utolsó nem akar a helyére csúszni, mert ott gyűri maga mögött a betétkönyvet, amelyben kereken ötszázezer forint van, Bartus Lajos és Bartus Ágnes néven, ezért nem tudták kivenni belőle a pénzt. Odaadja Ágikának, aki magához szorítja, erre várt, végre lesz pénze.
Este hétkor Laci bepakolja a taxiból a két nagy dobozt, melyben dédnagyapja könyvei, dédnagyanyja naplója, a lakásbérleti szerződése, a szigetszentmiklósi ingatlan tulajdoni lapja, az érmetartó könyv alakú fadoboz, az államkötvények és három kisebb méretű csendélet van.
Nagyon éhes, átöltözik, süt magának az előre gyártott, ki tudja miből készült, négy szelet panírozott húsfélét, és vesz egy nagy levegőt, rámegy az éjszakája, mire átnézi a dobozok tartalmát. Semmiképpen nem akarja kisemmizni Ágikát, sőt, neki kell utána járni, mi ilyen esetekben a teendő, érnek-e valamit is a kincsek és a lakással is kellene kezdeni valamit.
Főz egy nagy adag kávét. Indulhat az éjszaka.
Meglátja a konyhapulton Rita céduláját, rajta felsorolva a másnap esti vacsorához való. Hűha, erről alaposan elfeledkezett!
Felhívja lányt és megkéri, hogy a vacsorához való élelmiszereket vásárolja meg és hozza el délután négyre, addigra hazaér, mert a dédnagymamája temetését kell intéznie.
- Kérlek, úgy készülj, ha elmentek a szüleim, még szeretnék veled beszélgetni. És add meg, kérlek, a számlaszámod, átutalom a pénzt, amin bevásárolhatsz.
folyt.köv.