újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A pince titkai 25. rész: Dóri kiborulása

Látogatók száma: 34

Esős az idő, nagy tócsákban áll a víz járdán és a járókelők nem győzik kerülgetni azokat. Laci kissé álmos, hajnalig böngészte az internetet és számos hasznos információhoz jutott, melyekkel még nem tud mit kezdeni, nem is akar, előbb átgondolja a teendőket. Néhány dolog attól is függ, hogy mit akar Ágika és Dóri. Se kisemmizni, se átverni nem akarja egyiküket sem, ám kétségtelenül mindketten eléggé labilis személyiségek, akik döntéseiket gyakran huszonnégy óráig sem képesek fenntartani. Szerencsére sikerült Ágikával megfelelő temetési vállalkozót találni, aki a halotti anyakönyvi kivonat elkészíttetésétől, és a hamvasztástól kezdve egészen az urnatemetőben lévő nyughely kiváltásáig mindent elintéz, és pillanatnyilag ez volt a legfontosabb teendő.
Zentai Laci életében eljött az a pillanat, amikor szüksége lenne egy igazi barátra, akivel megoszthatná a gondolatait, megbeszélhetné a gondjait, és a mi a legrosszabb, sohasem érezte magát ennyire egyedül. Mindezek ellenére ösztönösen leviszi a pincébe a kincseit, és arra gondol, hogy ez nem tartozik Dórira. Ami a barátot illeti, abból neki egy volt, mégpedig Kropacsek bácsi, akivel kölcsönösen megbíztak egymásban. Komlós Marciról csak azt hitte, hogy a barátja, mert bár elintézte az önkormányzatnál a felújítással kapcsolatos bejelentéseket és várhatóan hamarosan megkapja a szükséges határozatot, továbbá átutalta neki a leszámlázott tiszteletdíját, Marci egyszerűen köddé vált. Elérhetetlen a mobilon és vissza sem hívja.
Nyugi, Zentai Laci, biztatja magát, az élet megy tovább!
Csengetnek, és kezében két nagy csomaggal megérkezik Rita, laza puszival köszönti a házigazdát és nem sokat hezitál, bemegy a fürdőszobába, kezet mos, majd a konyhában nekilát a főzésnek. Kedvesen, ám határozottan megmondja Lacinak, hogy mit tegyen, miben tud neki segíteni és a fiúnak nem esik nehezére, hogy a lány utasításainak megfelelően közreműködjön a vacsora elkészítésében.
- Kis menyasszonyom, nem tudtam, hogy igazi szakácsnő vagy!
Csodálattal figyeli a lányt, amint gyakorlott mozdulatokkal felkészíti a húslevest, klopfolja a rántott húst, szeleteli a salátának való uborkát, és fél szemmel figyeli őt, pontosabban a leveshez szükséges zöldségek megtisztítására érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A kelleténél sokkal többet lefarag a zöldségből, ezért Rita kiveszi a kezéből, hogy valami maradjon belőle a levesbe is.
- Laci, készíthetek a rántott hús mellé a sült krumpli helyett rizibizit?
- Természetesen, Rituskám! Megterítek, jó?
Amennyiben terítésnek tekinthető, hogy fordítva teszi a szalvétákat és az evőeszközöket, még jó, hogy a lapos és mélytányért nem keveri össze, és még azt is tudja, hogy kistányérra teszik a salátát. Rita nevetve kijavítja a hibákat, és megmutatja, hová tegye a poharakat.
- Arra gondoltam, hogy desszertnek sütök néhány palacsintát, feltéve, ha nem eszed meg, mire a szüleid ideérnek.
Nincs humor híján Rituska, mintha ismerné Lacit, aki szívből hahotázik a megjegyzésén. Csakhogy ne csalódjon, az első két kisütött palacsintát a házigazda rögvest befalja, mintegy minőségellenőrzésként, mondja, pedig nem igaz, egyszerűen nagyon éhes.
Hat órakor megérkeznek Laci szülei, és Ritával kölcsönös meglepetést okoznak egymásnak, miután Laci a lányt egyszerűen a menyasszonyaként mutatja be, és Ritának az a furcsa, hogy Dóri annyira fiatal és csinos, ami miatt nehéz róla elhinni, hogy a házigazda édesanyja, akit joggal szólít keresztnevén a fia, hiszen a harmincas évei elején járónak gondolná egy idegen. Valérnak tetszik a lány, kicsit ugyan zavarja, hogy ilyen gyorsan a fia menyasszonya lett, de ez önmagában nem nagy baj, hiszen ők Dórival annak idején, három hónapos ismeretség után álltak az anyakönyvvezető elé, átugorva a jegyességet és lakodalmat sem tartottak.
A Zentai szülőknek ízlik a vacsora, és a bor is csúszik két falat között.
- Szép lett a lakásod! – jegyzi meg Dóri, némi éllel a hangjában. – Remélem, Ernő papa kitett magáért! Ugyanolyan unokája vagy, mint Zsiga!
- Igen, Dóri, sokat segített a nagyapám! – válaszolja Laci, de esze ágában sincs részletezni a segítség mibenlétét.
Hallgat Rita, pedig fúrja oldalát a kíváncsiság, mert nem hiszi, hogy annyi megtakarított pénze lett volna Lacinak, mint amennyibe ez a házfelújítás kerülhetett. Semmi köze Lacihoz, a pénzügyeihez meg még annyi sincs, de nőből van és emiatt természetes a kíváncsisága. Valér úgy érzi, hogy most kell más útra terelni a beszélgetés fonalát, mert a desszertnél tartanak, és nem borozgatnak szótlanul ülve az asztalnál.
- Mondd csak, kisfiam, hogyan keveredtél Bartus dédmamádhoz? – teszi fel a kérdést Valér, mert igazán kíváncsi a válaszra. – Mi történt vele? Hogyan halt meg?
Fellélegzik Laci, erre igazán könnyű válaszolni és röviden elmondja, hogyan kezdett el kutatni Bartus Zoltán után, mert számos tulajdonságát tőle örökölte, ahogyan a sporthoz való tehetségét is. Nem hagyja ki Kovács Julit sem, akitől a lehető legfontosabb információkat kapta, sőt, Emi dédmama és Ágika elérhetőségét is tőle tudja.
Dóri hirtelen felpattan az asztaltól, átmegy a nappaliba, és táskájából elővesz egy irattartó fóliát, benne az ügyvédi szárazpecséttel ellátott nyilatkozat, mely szerint lemond a Bartus család mindennemű hagyatékáról a fia javára.
- Tessék Lacikám! – csapja le Laci elé az asztalra. – Itt van, amit ígértem! Nekem semmi sem kell a Bartus családtól! Egyetlen rozsdás szögre sem tartok igényt! Legyél velük boldog! A részeges Ágikával, akinek egy huncut garasa sem volt soha, mert mindent elivott! Bezzeg az apám családi házát elcsaklizták Farkas Tamással együtt és hiába pereskedtem miatta, nekem csak ez a kétszobás lakás jutott! Pedig felajánlottam neki, hogy lemondok a javára a Bartus dédnagyapád bátyjának hagyatékából örökölt Üllői úti öröklakás feléről, ha a családi ház az enyém lehet!
- De anya! Nyugodj meg! Láttad te azt a házat? Egy valóságos romhalmaz!
- Tudod, te fiam, mennyit ér annak a telke? Az árából egy Pest melletti településen, kacsalábon forgó házat vehettem volna!
- Ott a szigetszentmiklósi nyaraló…
- Ó, az sem semmi! Nem mesélte el Ágika, hogy annak az építési engedélye még Bartus Zoltán nevére szólt, és mielőtt elváltak a szüleim, Bartus Lajos nagyapám átíratta a saját nevére, nehogy az anyámmal osztozkodni kelljen rajta?!
- Összesen két évig voltak házasok!
- Az mindegy!
Fészkelődik Valér, szeretné megnyugtatni a feleségét, csakhogy negyedszázados házassága alatt sem tanulta meg, hogyan kezelhető felesége dühkitörése.
- Drága szívem, nyugodj meg! A gyerek nem tehet róla!
A gyerek! Laciban is megy fel a pumpa és Rita megfogja a karját:
- Gyere, Lacikám, szedjük le az asztalt és főzzünk egy kávét!
- A kávé az jó lesz! – kontrázik Valér. – Rágyújthatok, Lacikám?
- Persze, apa!
Valér azonnal teletölti poharát a jóféle borral és rágyújt. Ritának eszébe jut, hogy nincs hamutál a házban, mert nem dohányzik Laci, ezért megkeresi a kerámia dísztálat, amit emlékezete szerint az egyik hálószoba szekrényére tettek és odateszi az öreg Zentai elé:
- Tessék, Valér bácsi, nincs hamutálunk, de remélem, ez is megteszi.
- Köszönöm, kislányom! De ne bácsizz, inkább igyuk meg a pertut! Tölthetek, hölgyeim? Hű, nehogy a feleségemet lenénizd, mert akkor elszabadul a pokol! Jól mondom, Dórikám?
Megisszák a pertut, közben Laci hozza a négy csésze kávét és elnézi a koccintókat. Valér vigyorog, Dóri sápadt, mintha krétával festették volna az arcát, Rita pedig enyhén elpirult, mert nem tudja mire vélni azt a nagy közvetlenséget.
Laci kihasználja az alkalmat, hogy vendégei elfoglaltak egymással, s édesanyja hagyatékról lemondó nyilatkozatát beviszi a hálószobájába, ne hányódjon az étkező asztalon. Visszatérve elfoglalja helyét Rita mellett, átfogja a vállát és bekapcsolódik a beszélgetésbe.
- Kérdezted, apa, mi történt a dédnagyanyámmal. 94 éves volt és reggel nem ébredt fel. Szerettem volna megismerni, de elkéstem. Ágika kissé zaklatott, segítek neki a temetés intézésében.
- Csak nehogy neked kelljen fizetned a ceremóniát! – húzza fel fitos orrát Dóri, és iszik egy korty bort. – Az én drága nagynéném többet iszik, mint egy átlagos alkoholista! Nincs az a pénz, amit ne tudna pálinkára költeni! És azt mondom, kisfiam, vigyázz azzal a Kovács Julival is, firnyákos egy nőszemély! Segítőkész, de ez csak felszín! Feltételhez köti a segítségét! Tudod, hogyan szoktatta le nagyapádat az alkoholról? Drasztikusan! Rávette, hogy menjen el dolgozni! Amikor segítséget kértem tőle, mert nem volt pénzünk befizetni az egyetemi előkészítőt, volt pofája azt mondani, akkor segít, ha ott lehet a felvételimen! Érted!
- És ezt miért vetted zokon?
- Egyszerűen zsebpénzt akartam magamnak csinálni! Mérges voltam, mert az apám meghalt! Nem tudtam hozzájuk költözni! Az is lehet, hogy kiutált volna!
- Nem hiszem – jegyzi meg halkan Laci és megszorítja Rita vállát. – Úgy tudom, a tizennyolcadik születésnapi bulidra is pólókat csináltatott, és elvitt benneteket sörözni.
- Mit tudsz te erről a nőről? Nagyapám valósággal imádta! Aztán nagyanyám is ajnározta! Neki adtak igazat, hogy nem adta kezembe a pénzt! Tudod, miért utálom? Mert nem tudta rávenni az öregeket meg Ágikát, hogy a családi ház az enyém legyen!
- Pedig megpróbálta, anya. Nekem Ágika mesélte.
- Ugyan, Laci, te mindent elhiszel annak az alkoholista boszorkánynak? Aki képes volt gyerekkoromban Staflinak hívni? Csak azért, mert kicsit duci voltam! El tudod képzelni azt a helyzetet, amikor otthon Gedeon állandóan cikizett, anyám mindig őt ajnározta, hogy szegény fiú, rossz útra tévedt, narkózott, csavargott! Rám nem volt ideje! Gondoltam, majd apám befogad, de nem fogadott be, inkább infarktust kapott, ráadásul mindenki azon kárált, hogy jelentkezzek az egyetemre, pedig egyetlen porcikám se kívánta a tanulást! Kórusban hajtogatták, hogy tanuljak, Lajos, Emi, Zsóka, Ernő, már elegem volt belőlük! Csak az érdekelt, hogy legyen pénzem bulizni!
Meglátszik rajtad, anya, vágná rá Laci kapásból, de nem teszi, így is elég paprikás az édesanyja hangulata.
- Anya, mikor láttad Emi mamát?
- Mikor láttam? A házasságkötésem előtt fél évvel! Miért kérdezed? Netán hiányolt?
- Azt nem tudom, csak láttam, hogyan élt. Borzasztó körülmények között. Négy macskával.
- Ágika nem segített rajta? Na, jól van, Lacikám, én ezt nem hallgatom tovább! Valér, megyünk haza!
- De Dórikám…
- Nincs semmi de Dórikám! Gyalog vagyunk, későn érünk haza!
Feláll az asztaltól és húzza maga után a férjét, még azt sem engedi szerencsétlennek, hogy megigya a poharából az utolsó korty borát. Valér közben megpróbálkozik azzal, hogy megköszönje a vendéglátást, de Dóri letorkollja, jó hangosan, hogy a másik kettő is hallja:
- Mit köszöngetsz, te szerencsétlen! Neki kellene megköszönnie, hogy megszültem! Meg egyáltalán, hogy felneveltük!
Rita csitítja Lacit, hogy a Zentai szülőktől békében elbúcsúzhassanak.
Kegyetlenül hideg az éjszaka. Viharos szél zörgeti a fák kopasz ágait, s recseg-ropog a ráfagyott jég.
Laci rettenetesen szégyelli magát az elfuserált este miatt. Rita felhívja az édesapját, közli vele, hogy hamarosan hazamegy.
A taxi tíz percen belül megáll a ház előtt, és Rita eltávozik.
Amint visszér Laci a házba, kiesik szeméből a könny. Képtelen feldolgozni édesanyja szavait: Mit köszöngetsz, te szerencsétlen! Neki kellene megköszönnie, hogy megszültem! Meg egyáltalán, hogy felneveltük!
A legszebb az egészben, hogy édesapja mindezt szó nélkül hagyta!
folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Érzelmi viharokat váltasz ki az írásoddal!
De ez nem baj! Legalább jobban hasonlít a
való élethez! Még egy dolog, amiért meg
kell, hogy dicsérjelek! Egyre kevesebb az
írásaidban a hiba ! Lehet, hogy jót tettem
veled, amikor ezért folyton piszkáltalak?

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: