A pince titkai 26. rész: Minden relatív
Látogatók száma: 42
Másnap reggelre elcsitult a viharos szél, és kilenc órakor arra ébred, hogy besüt a nap az ablakon, ennek ellenére Laci lelkében továbbra is ott dübörögnek szülőanyja szavai, melyeket akár úgy is értelmezhet, hogy nem kívánt gyerekként jött a világra. Ez a tény egészen más megvilágításba helyezi a gyerekkorát, és nem kizárt, hogy Zsóka mama és Ernő papa tisztában volt a helyzetével, s éppen ezért ajándékozták neki a házukat, hogy elköltözhessen otthonról, élje a saját, önálló életét, amely akár boldog is lehet, ha jól sáfárkodik vele. Arra persze nem gondoltak, hogy a sors hozhat olyan negatív változásokat a vétlen ember életébe is, amikor képtelen felismerni a kiutat a káoszból, hiába van ott az orra előtt, mert elfogytak a kapaszkodói, melyek révén feltápászkodhatna a földről és újra egyenes tartással járhatna. Nincs állása, bizonytalan a motorversenyzésének a folytatása, szakított a barátnőjével és egyetlen barátja sincs, mert köddé vált, akit annak hitt.
Mit tanácsolna Kropacsek bácsi? Dörmögne kicsit az orra alatt, lehúzná szemüvegét az orra közepéig:
- Rosszul látod, Lacikám! Ballagj át a motor másik oldalára, onnan másként néz ki az egész!
A másik oldalon azt látja, hogy huszonöt éves korára rendelkezik egy felújított házzal, egy klassz motorral, egészséges, senkinek sincs lekötelezve, a számítógépén ott a reklám arcra vonatkozó ajánlat, Kovács Laci is megkínálta egy állással, hamarosan örököl a dédnagyanyja után, és megismerkedett Ritával, ezzel a belevaló lánnyal, s nem utolsó sorban, maradt annyi pénze a bankszámláján, melyből ugyan szerényen, de fél évig is megélhet.
Szabad vagy, Zentai Laci, érted?! Szabad vagy! Azt teheted, amit akarsz!
Semmi értelme tovább kutakodni Bartus Zoltán után, az élőkkel kell foglalkozni, a holtakat hagyni kell pihenni, tisztelettel megőrizni az emléküket, a jelenben kell élni és alkotni valami hasznosat, mert ez lesz a holnap alapja. A sérelmeket, a vélt vagy valós sebeket pedig nem szabad dédelgetni, hagyni kell, hogy természetes módon begyógyuljanak, és a testen vagy lélekben vékony, alig látható heget képezve a jótékony feledés befedje, s ne váljanak a mindennapok mumusává.
Míg az ember nem tud megküzdeni a saját démonaival, tegye félre a gondjait, merüljön el a máséban, próbáljon meg neki segíteni, legalább hasznosan tölti idejét. Zentai Laci estében kézenfekvőnek tűnik nagy-nagynénje istápolása, még akkor is, ha alkoholista, mert senki sem születik annak, csak azzá lesz.
Felhozza a pincéből a két kartondobozt és ismét átnézi a tartalmát, bár ezt már egyszer egy nappal ezelőtti éjszakán megtette.
A befizetett csekkeket fajtánként időrendi sorrendbe kell rakni, mert ebből kiderülhet, hogy tartoznak-e a közműveknek vagy a bérbeadónak.
A lakásbérleti szerződését Bartus Lajos halála után módosították, átírták a dédnagyanyja nevére és bérlőtársként feltüntették Ágikát, aki tovább folytathatja a bérletet, és nem is lenne rossz dolog, ha jó pénzért eladná a düledező házát, és annak árából akár a következő negyed évszázadban kifizethetné a bérleti díjat, sőt, még fel is újíthatná a lakást, nem beszélve arról, hogy belső kerületben lakhatna. Kovács Juli nagy valószínűséggel ezt javasolná Ágikának, a kérdés az, hogy ezt Zentai Laci megteheti-e, avagy sem?
Az államkötvényt az Államadósság Kezelő Központ Zrt. a lejáratot követő 10 éven belül beváltja, azaz adósságot törleszt, kamatot és járadékot fizet az értékpapírban részletezett tartalommal. Miután névre szóló a kötvény, előbb ehhez hagyatéki végzés kell, amely nem lesz egyszerű, mert Bartus Lajos nevén szerepel, ezért a dédnagyapja után póthagyatéki eljárást kell lefolytatni. Megéri, mert négymillió forint szép összeg, melyen Ágikával osztoznak.
A szigetszentmiklósi nyaralót kívánatos lenne megnézni, mert elképzelhető, hogy a műszaki állaga leromlott, és kérdésessé válik a megtartása. Ágikának nincs pénze rá, és tulajdonképpen Lacinak sincs, ezért valószínűleg el kell adni.
Az érmékkel nem tudja, mit kezdjen, mert az interneten sziszifuszi munka lenne a numizmatikai portálokat böngészgetni, hogy mennyit érhet a gyűjtemény. Ágikának nem kell, nála meg elfér, mert éppen elég könyvespolcot szereltek fel a nappaliban ahhoz, hogy a könyvsorozatok között elférjen az érmetároló könyv is.
A festményeket a hálószobájában teszi fel a falra, csak az lássa, akivel megosztja az ágyát, azaz jelen körülmények között senki sem láthatja.
A dédnagyapja könyvvizsgálói szárazpecsétjét pedig elteszi emlékbe, mert ha tíz évig nem hiányzott senkinek, nagy valószínűséggel már nem keresik, nyilvánvalóan érvénytelenítette a kamara. Azért ennek még utánajár, de nem ez a legégetőbb teendője, ahogyan az sem, hogy áttanulmányozza dédnagyanyja naplóját.
Vége az elmélkedésnek, ideje rendet rakni a lakásban, elmosogatni a vacsora edényeit, helyére rakni a könyveket, megebédelni és leszedni a fregoliról a megszáradt ruhákat. Vasalni is kellene, de nincs vasalója, semmi gond, elmegy a motorjáért az öreghez és hazafelé jövet bemegy egy multihoz és beszerzi.
Ránézésre elég sok a mosogatnivaló, ám Laci nem nézegeti, hanem elmosogatja egyiket a másik után, majd a könyveket áttörli a száraz porronggyal és felsorakoztatja azokat a polcokon.
Dél lesz, mire a kincsei is a helyükre kerülnek, csupán a takarítás maradt az ebéd utánra.
A konyhában ebédel, és megállapítja, hogy Rita főztje még másnap is nagyon finom. Elmosogat, és nekilát a takarításnak, leviszi a pincébe a feleslegessé vált dobozokat, és rájön, hogy porszívója sincs.
Be kell látnia, hogy a következő időszakban felbukkanhatnak háztartásának további hiátusai, és elneveti magát. Elképzelni sem tudta, mennyi minden szükségeltetik egy háztartáshoz, és amennyiben megkérdezne egy nőszemélyt, mondjuk Ritát, neki rögtön eszébe jutnának további eszközök, csak neki kellene bírnia anyagiakkal a beszerzésüket.
Nem kell tobzódni, elvégre ez egy egyedülálló férfiember háztartása. Igaz, vasalni akkor is kell.
Uzsonnára szívesen megenne két-három palacsintát, ami nincs, mert elfogyott még az este, csokoládé sincs, nehogy már kakaót igyon, mint gyerekkorában tette.
Pizsamában és fürdőköpenyben flangált egész délelőtt, megfürdik, tisztességesen felöltözik és elmegy sétálni, közben vesz két szelet süteményt.
Jó, ha az ember tervez, legalább lesz mitől eltérni, mert ott áll Laci az előszobában, befűzi a bakancsát, amikor megszólal a csengő. Senkit sem várt, meg lepődik, ugyan ki keresheti és miért, de nincs idő ezen meditálni. Ismeretlen férfi álla kapuban, a motorjára támaszkodva bebocsájtásra vár. Bemutatkozik, az edzőjének a fia és nem beszél sokat, csak közli, hogy az öreg kórházba került, s megkérte, hozza el a motorját, és adja oda neki ezt a sárga borítékot, amit a kezébe nyom, és anélkül, hogy megvárná Laci reakcióját, kurtán, furcsán elköszön, és a szikrázó napsütésben sebes léptekkel elmegy a buszmegálló irányába.
Rosszat sejt a fiú, beviszi motorját a garázsba, és levetkőzik, mert izgatja a nagy sárga boríték tartalma, melyet széles áttetsző ragasztószalaggal gondosan lezártak, láthatóan a tartalmának biztonsága érdekében, ám az sincs kizárva, hogy azért, vegye észre a címzettje, amennyiben illetéktelen kéz a kézbesítése előtt felbontotta volna.
Tudta, hogy precíz az öreg. Vajon mi baja lehet? Miért tűnt el ilyen gyorsan a fia? Miért nem hívta fel, hiszen könnyebb lett volna személyesen megbeszélni a dolgokat?
A borítékból a dohányzóasztalra zúdítja a vaskos iratköteget, melynek a tetején az öreg kézzel írott levele áll, ezer közül felismerné a kissé remegős kézzel írott sorokat:
„Laci fiam, megromlott az egészségem, nem tudom többé ellátni az edzői és a menedzseri feladataimat. Itt küldöm az irataidat, a tervezett versenynaptárt, a nevezési lapokat, a lekötött szerepléseket. Azzal a céggel, ami ajánlatott tett a szponzorációdra, NE köss szerződést. Sok sikert, Fiam, áldjon meg az Isten, és gondolj néha az Öregre.”
Megrendítő búcsú, lehetséges, hogy tudta az öreg, mennyire beteg, csak jól titkolta. Beletúr az iratkötegbe, a szokásos szerződések, és egyéb, a versenyhez kapcsolódó nyomtatványok között meglát egy kisebb, felirat nélküli fehér borítékot. Felnyitja és a benne lévő angol nyelvű cikkek mindegyike egy bizonyos fagyálló vakolatokat gyártó észak európai cégről szól, amely EU-s támogatásokat vesz fel a magyar, szlovák és lengyel leányvállalatok létesítéséhez, melyeket aztán az anyacég fejlesztésére fordít. Ebből úgy tűnik, hogy nagy átverés az egész, és ezért nem jelentkeznek, hogy a megküldött szerződés tervezeteikre sürgessék a választ. Hiába, az öreg mindig ilyen alapos volt, soha semmit sem bízott a véletlenre, nem ment bele bizonytalan kimenetelű szituációkba, és ezzel elnyerte a szakma szereplőinek bizalmát.
Laci volt az utolsó és egyetlen versenyzője, és most, hogy megszűnt az együttműködésük, meggondolandó a versenyzés folytatása, mert hol találna olyan edzőt, mint az öreg volt, hitványabbal meg nem szeretne dolgozni. Ezzel eldőlt a versenyzés kérdése, már csak a szálakat kell elvarrnia.
Percekig meditál, hogy felhívja az öreg feleségét, de úgy dönt, vár néhány napot, mert bizonyára azért hozta el a fia a borítékot és a motort, hogy ne zavarja a családot.
Bravó, Zentai Laci, beleestél a pocsolyába, és ahelyett, hogy kihúznának belőle, tovább gördítenek a szemétdombra, hogy minden lehető mocsok reád ragadjon!
Ököllel nagyot csap a dohányzóasztalra, melyről felemelkednek a papírok, majd tehetetlenségükben visszahullnak rá. Ilyennek érzi magát is, egy súlytalan, tehetetlen papír fecninek, melynek semmi más játéktere nincs, mint külső erő hatására helyet változtatni, ám mozgása a világon semmit sem jelent, mert jelenléte vagy eltűnése abszolút lényegtelen.
Hová lett az a feltörekvő fiatalember, aki a saját tehetségére, szorgalmára és kitartására támaszkodva farkasszemet nézett a kihívásokkal és egymás után átvitte a fokozatosan emelkedő magasugró lécet, mert bízott magában? Mi változott az elmúlt néhány év alatt? Elgyávult? Elfogyott az ereje? Elpárolgott az önbizalma? Nem, nem itt van a baj, a buktatókat egészen máshol kell keresni. Eltűntek mellőle azok az emberek, akik puszta létükkel erőt adtak neki, mert bíztak benne, és biztatták, meg tudod tenni, átviszed a lécet, vagy akiknek imponálni akart, nézd, ezt elértem.
Annak ellenére, hogy Dóri és Vazul, nem tipikus aggódó és inspiráló szülők, bízott bennük, hogy titkon azért büszkék az egy szem gyermekükre, aki megdolgozott a motorsportban elért eredményeiért, és meg kellett tudnia a valóságot, hogy ezzel pusztán az ő gyermeki naivitása ruházta fel őket, mert nem büszkék rá, sőt, nincs kizárva, hogy egész létét koloncnak tartották és annak örültek, amikor elhagyta a családi fészket.
Kár volt ilyen mélyre ásni a múltban, mától a jelent elemzi, hogy dönteni tudjon, mit tegyen, amivel megalapozhatja a jövőjét, mert többé nem számíthat senkire, Kropacsek bácsi után elvesztette az Öreget is, az edzőjét, és ezzel bevégeztetett azok listája, akik szavának súlya volt.
Új mondatot kezdeni csak az esetben lehet, ha az előző mögé szép, gömbölyű pontot tesz az ember, s az új mondattal új fejezet kezdődhet, új gondolat, új idea, új remény hármasából szőtt kötélen ki lehet mászni a gödörből, sőt, egyenesen a magas hegycsúcsig vezethet az út, ha megfelelő gonddal szakadatlan növekszik a kapaszkodó fonat.
Zentai Laci ma pontot tesz az eddigi huszonöt éve végére, és megkezdi kötelének fonását, amelybe kapaszkodva kimozdulhat a mélypontról és megkezdheti a boldogabb, új életét.
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a rész is nagyon ügyes! Egy törekvő
fiatalember vívódásai, és gyötrelmei, a
jövője felépítéséhez! Igazán figyelemre
méltó! Persze az is, ahogy ennek a príma
történetnek a szálait bogozod, vagy éppen
gubancolod! Briliáns elmére vall! Gratula
érte! Csak így tovább!
Pussz: emillio