A pince titkai 27. rész: Nem vagy egyedül
Látogatók száma: 42
Vasárnap reggelre húszcentis hótakaró borítja a tájat és Laci hó sepréssel kezdi a napot, mert az utcai járdát és a telken belüli utakat is le kell takarítani, mielőtt elkezdene olvadni, majd az első hidegebb fuvallatra jéggé dermedne, és nem kívánatos korcsolyapályává válna.
Felfrissül a mozgástól, és a friss levegőtől sebesebben száguld ereiben a vér, olyannyira, hogy nem fogja a hely, mennie kell, mindegy, hová, csak mozgásban legyen. Elvégzi a reggeli rituáléit és útnak indul. Először megnézi Ágikát, utána kimegy Ritához, a munkahelyére, mert úgy emlékszik, hogy vasárnap dolgoznia kell a lánynak és neki még tartozása van feléje, hiszen meg sem köszönte igazán a családi vacsorán való közreműködését.
Egy pillanatig eszébe jut, hogy motorral menjen, de elveti az ötletet, ráér, nem kell időre mennie sehová, és a buszon üldögélve szabadjára engedheti a gondolatait, hátha a kapaszkodó kötél egyik szálát megtalálja közöttük. Negyedórát vár az üres buszra, innen munkaszüneti napon, kora reggel senki sem igyekszik bemenni a belső kerületekbe. A sofőr nem áll meg az üres megállóknál, így hamar átszalad két kerületen. Gyér a jármű forgalom.
Fél nyolckor Laci felcsengeti Ágikát, aki arra ébred, hogy a négy macska odatelepedett a paplanjára, beletelik fél percbe, mire tudatosul benne csengő hangja. Arra gondol, hogy megint a szomszédasszony jön kunyerálni valamit, elég korán kezdi, tegnap is elvitt sok mindent, de nagyon sürgős neki! Leugrál az ágyról a négy macska, mert ha felkel a gazdi, elsőként nekik ad enni, és igencsak éhesek. Ám Ágika a kapu telefonon beszél az érkezővel, és meglepődik Laci érkezésén. Nem várathatja a fiút, bár meg lesz a gyerek véleménye, ha meglátja a lakásban uralkodó kuplerájt, és megérzi a macskaalom és az alkohol, meg a por, valamint mindhárom lényegi összetevőből álló tömény szagot. Rendet nem tud tenni, csak kinyitja az ablakokat, de esélye sincs, hogy a két perc alatt, míg felér a fiú, lényegesen javulna a lakás levegője. Megetethetné a macskákat, ne lábatlankodjanak körülöttük, csakhogy előző nap két üveg pálinkát vett, a jobbikból, meg fél kiló kenyeret, húsz deka párizsival, és elfeledkezett a macskákról, most pedig összekapja magát és kiszalad a közértbe, mert az üres kenyeret nem eszik meg a négylábúak.
- Szervusz. Laci! Leszaladok a közértbe, veszek ennivalót a macskáknak.
Sejtette Laci, hogy nem várja patinás rend, de ez minden képzeletét felülmúlja. A két szoba közepén hatalmas ruhakupacok, láthatóan a javát kiválogatták. A könyvespolcon a porréteg kirajzolja a könyvek hűlt helyét, eltűntek a falakról a festmények és a dísztárgyaknak írmagjuk sem maradt. Ha így folytatódik, Ágikától a bútorokat is elvihetnék, és nem maradna más a lakásban, csak a kidobásra váró szemét, meg a négy macska. Legszívesebben elmenekülne, neki erre nincs szüksége, mégis marad, mert nagy-nagynénje segítségre szorul és rajta kívül senkire sem számíthat. A belső szobában megtalálja a két üveg pálinkát, mi mást tehet, elrejti az üvegeket az íróasztal fiókjába, ott nem keresi Ágika.
Hogyan lehet ilyen felelőtlen egy hatvanhárom éves asszony? Miért itta el az eszét?
Már megint jönnek a kérdések, melyekre még nem tudja a választ, de történjék bármi, megkeresi azokat.
A macskák falják a párizsit, egy egész rudat vett nekik Ágika, és ha nem szól rá a fiú, akkor az egészet megeteti velük.
- Látom, pakolásztál! – indítja a beszélgetést és az asszony helyeslően bólint, s fellélegzik, hogy a fiatalember nem tesz más megjegyzést. – Jó az idő, kellemes meleg van, már amennyire télen meleg lehet, arra gondoltam, hogy megnézhetnénk a nyaralót.
- Megnézhetjük, ha nagyon kíváncsi vagy rá.
- Akkor menjünk.
- Még nem reggeliztem – közli az asszony és indul a belső szobába, a folyékony reggeliért. – Nem láttad a pálinkámat? – kiabál vissza Lacinak, akinek fogalma sincs, mit keres Ágika.
- Vegyél kabátot, fogd a kulcsokat és induljunk.
- Reggeli nélkül nem megyek!
- Majd eszünk valamit útközben.
Félórás közjáték következik, mert Ágika nem találja a nyaraló kulcsát, holott nem is keresi, mert pontosan tudja, hogy az előszobában van felakasztva a kulcstartóra, de jó ürügy ahhoz, hogy megkeresse a pálinkáját. amit sehol sem lel.
- Kérlek, induljunk, mert telik az idő és nekem más dolgom is van! – vet véget a fiú a keresgélésnek.
Morog az orra alatt az asszony, s remeg a keze, amikor leveszi a kulcsot a kulcstartóról.
- Még be kell zárni az ablakokat, nehogy kiszökjenek a macskák.
- Nem kell, hagyd, hadd szellőzzön a lakás. Az pedig tiszta haszon, ha elmennek a macskák.
Átbumliznak a városon, Csepelről indul a busz Szigetszentmiklósra, és az átszállásra tíz percet kell várniuk. Ágika kihasználja az alkalmat és bemegy a közeli közértbe, ahonnan egy perc múlva két decis pálinkával tér vissza. Nem kínálja meg Lacit, megissza a felét és mintha elvágták volna, megszűnik a kézremegése, s beszélni kezd:
- A bátyám nevére szólt a nyaraló építési engedélye. Tudtad? Aztán mire elkészült volna, már el is váltak és papa átíratta a saját nevére. Nincs teljesen kész, mert nem érdekelte tovább a dolog. Láthattad a tulajdoni lapon, nincs feltüntetve az épület. Hát, ez van. Pedig Kovács Juli beszerezte a nyomtatványokat, csak ki kellett volna tölteni és benyújtani az önkormányzathoz.
- Neki milyen érdeke fűződött hozzá?
- Semmi. Csak szereti, ha minden rendben van.
- Mi a véleményed róla?
Zötyög a busz, Ágika fogához koccan a pálinkásüveg, amikor iszik belőle.
- Rendes csaj. Tudod, mit mondok? Húsz évvel korábban kellett volna találkoznia a bátyámmal.
- Miért iszol, Ágika?
- Mert szomjas vagyok! – vágja rá az asszony.
Átszakad a gát, mert dolgozni kezd Ágikában az alkohol. Gyerekkorában a másodhegedűs szerepe jutott neki, mert szüleik Zoltikát favorizálták. Aztán a sikertelen egyetemi felvételi után hozzáment Tamáshoz, nem kellett volna, de olyan kézenfekvő volt. Nem született gyerekük és lassanként alkoholisták lettek.
- Ha nem iszom, meghalok – közli, és kabátja zsebébe teszi az üres üveget, hogy amint leszállnak a buszról, bedobhassa az első szemetesbe.
- Mi volt a foglalkozásod?
- Az egészségügyben dolgoztam, nővér voltam, de egy öregek otthonából mentem nyugdíjba, mint takarítónő. Elég szép, ugye?
A nyaralón látszik, hogy évek óta nem látogatják. A terebélyes gesztenyefa valósággal belenőtt az emeleti erkélybe. A kerti növények összenőttek, a hófoltok alatt egységes szimbiózisban él a kultúrnövény és a rátelepedett gaz.
Az épület készültségi foka nyolcvanszázalékos lehet, ám ami elkészült, az is elindult az enyészet útján. Szerencsére a negyven centi vastag határoló téglafalak stabilnak tűnnek. Ahhoz, hogy rendeltetésszerűen használható legyen, milliókat kellene rákölteni.
Visszafelé úton Laci megpróbálja Ágikában elhinteni a gondolatot, hogy a szülői lakás bérletét tartsa meg és az ingatlaninak eladásából származó pénzből könnyedén tudná fizetni a lakbért és jutna belőle a nyugdíja kiegészítésére is.
- Mi a fenét akarsz? Csak nem beszélted meg Kovács Julival a helyzetemet? Neki voltak ilyen hajmeresztő ötletei!
- Nem, dehogy!
- Ne hazudj! Ő találta ki, hogy jelentkezzek be a szüleim lakásába. Nekem jó, ahogy élek! Hagyjatok békén! És vedd tudomásul, hogy nem engedem eladni a nyaralót!
Ökölbe szorul Zentai Laci keze, tehetetlennek érzi magát, pedig úgy segítene az alkoholista nagy-nagynénjén, de ha nem hagyja Ágika, akkor nem lehet akarata ellenére jobb helyzetbe hozni.
A Boráros téren elválnak útjaik, s minél előbb igyekszik kijutni Rita munkahelyére.
Útközben megcsörren a telefonja, ismeretlen számról keresik.
- Halló! Mészárosné vagyok, és Zentai Lászlóval szeretnék beszélni!
- Jó napot kívánok! Én vagyok.
- Üdvözlöm, Lacikám! Csak azért keresem, mert feladtam magának a munkaviszonyának megszűntése kapcsán a papírjait, a tb lapját és az adóbevalláshoz szükséges kimutatást, és átutaltam a munkabérét. Tudja, én könyvelek a volt cégének. Van már új munkája?
- Még nincs.
- Gondoltam. Ha akarja, átküldöm sms-ben az irodaház üzemeltetési vezetőjének a nevét és telefonszámát, mert karbantartót keres a maguk által szerelt riasztórendszerhez. És képzelje, egymilliós ajánlatott tett neki a főnök, amit persze nem akar elfogadni. Hívja fel. Annyit megér. És szóljon vissza, ha megkapta a papírjait.
- Köszönöm.
- Ne köszönje, megérdemelné a volt főnöke, hogy elveszítse ezt a munkát. Viszlát!
Madarat lehetne Ritával fogatni, annyira megörül Laci megjelenésének, Rögtön bejelentkezik a főnökéhez, aki fogadja őket, de neki muszáj visszamenni, dolgozni, nem hallgatja a két férfi beszélgetését. Nem azért, mintha titkos lenne, pusztán a munkaköréből adódóan öt percnél hosszabb időre nem hagyhatja el a helyét.
A munkaidő vége előtt öt perccel ott ül mellette Laci és vigyorog, mintha ötöse lett volna a lottón. Rendben van, hogy itt mindenki úgy tudja, hogy Laci a vőlegénye, de ez akkor is túlzás. Szendvicset, üdítőt és kávét hozott neki a büféből, és le sem veszi róla a szemét. Tetszik neki a fiú, csakhogy kapcsolatuk a barátság útjára tévedt és innen nem lehet visszafordítani.
A buszmegállóban várják a következő járatot, amikor hullni kezd a hó, és Laci magához öleli lányt, hátha úgy kevésbé fázik. Ad egy puszit a homlokára, utána az arcára és micsoda véletlen. a harmadik puszival az ajkára téved, s véletlenül csók lesz belőle.
A buszon a lány fülébe súgja a kérdését:
- Főzöl nekem vacsorát, ha én leszek a kuktád?
Vajon a csók, igenlő válasznak számít?
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a rész teljesen beleillik a való életbe!
Mintha csak onnan lett volna másolva!
Azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen
egy átkötés a végkifejlethez!
Gratulálok! Ügyes vagy!
Pussz: emillio