újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A pince titkai 28. rész: Gömbölyödő világ

Látogatók száma: 40

Az augusztusi nap korán bekukucskál a konyha ablakán, s meglátja Zentai Laci ténykedését, amint pizsamában serénykedik, kávét főz, narancslét facsar, öt tojásból rántottát készít, megterít az ebédlőben, mert vasárnap reggel úgy illik, hogy kényelmesen reggelizzenek. A gránitburkolatú konyhapult szélén sorakozik a vadonatúj piros okos telefonja, amely elengedhetetlenül szükséges egy vállalkozó számára, márpedig Laci három hónapja maga is közéjük tartozik, és ezen kizárólag az ügyfelei keresik. Mellette az Óbudai Egyetem Neumann János Informatika Karának jelentkezési lapja, és a mérnökinformatikus alapképzés esti tagozatának ismertetője, valamint a frissen készült kétszáz darabos névjegykártya.
Vicces, hogy mekkorát változott az élete az elmúlt öt hónap alatt és eszébe jut, mit mondott neki annak idején Kovács Karcsi, amikor arról beszélt, hogy az „én”-ből mikor lesz „mi”, s bár eddig nem házasodtak össze Ritával, kétség sem fér az összetartozásukhoz, mellyel igazán nagy örömet okoztak Dénesnek, Rita apjának, aki harmadik gyermeke kirepülését követően, véget akar vetni az özvegységének. Nem csodálkozna azon, ha a mai családi ebéden bejelentené hivatalosan is
házasodási szándékát és megkérné a barátnője kezét.
Felkészíti a reggeli befejezése után elköltendő kávét, amit akkor tesz fel, amikor Rita is felébred, bár érzése szerint már nem alszik a lány, inkább csak lustálkodik. Az utóbbi időben állandóan aludna, és mindenhez kovászos uborkát akar enni, még ahhoz is, amihez nem illik semmiféle savanyúság. Hiába, megmondta Kovács Karcsi, hogy többes szám első személyben kell gondolkodnia, ezért ki sem fogyhat a hűtőből a kovászos uborka.
- Szia, Lacikám! – vonul át a nappalin Rita, és amint megcsapja a rántotta illata, meggyorsítja a lépteit, csakhogy nem a fürdőszobába siet, hanem a WC-be, s meg sem hallja, amikor visszaköszön neki a fiú.
A nők már csak ilyenek, állapítja meg és egyáltalán nincs oka panaszra, mert Rita igazi háziasszony, jól bánik a pénzzel is, nem tudni, hogyan csinálja, de mindig marad valamennyi a fizetésükből, annak ellenére, hogy hónapról hónapra gyarapodnak. Felruházta Lacit, elvégre egy vállalkozó nem járhat topisan, és magának csak ebben hónapban vett két lezser ruhát.
Amikor Ágikával beválthatták az államkötvényeket, a tőkét leköttette vele, hogy ahhoz ne nyúljanak, és javasolta, hogy az adják el motort, s annak árából, meg a kötvények után kapott kamatokból, vegyenek egy használt kocsit, melyhez felhasználhatják az ő megtakarítását is. Az is neki jutott az eszébe, hogy Laci tanuljon tovább, esti egyetemen, akár tandíjat is fizethet, mert telik rá az örökségéből, és a vállalkozása mellett jut rá ideje.
Néha úgy érzi Laci, hogy Rita az idősebb, pedig nem az, csak huszonkét éves, ám az özvegy édesapja és a nála tizenkét évvel idősebb ikerbátyjai mellett megtanulta a háziasszonyi teendőket, sőt, elég reálisan látja a világot. Amikor február végén felhívta a Mészárosné által adott telefonszámot, és elment tárgyalni az üzemeltetési igazgatóhoz, megtetszettek egymásnak az ötvenes évei elején járó férfivel, aki felvetette, hogy mindketten jobban járnának, ha nem alkalmazottként foglalkoztatná Lacit, hanem külső vállalkozóként, és annyit fizetne neki, amiből tudná az adókat és járulékokat fizetni, nem lenne időhöz kötve, és vállalhatna mellette más munkát is. Megkérdezte Valért és Ernő papát, mit szólnak ehhez a felálláshoz. Édesapja ellenezte, mert szerinte sokkal jobb alkalmazottnak lenni, ám mostoha nagyapja biztatta, hogy ragadja meg az alkalmat, kössön egy hároméves szerződést és annyi idő alatt beletanul a vállalkozói létbe, mert az a jövő. Végül Rita döntötte el, merre billenjen a mérleg nyelve, mert a főnöke is szerette volna a riasztórendszerük karbantartását Lacira bízni, és mint vállalkozóval, könnyebben boldogulna.
Előkerül Rita, sápadtan, és mégis bujkál az ajka sarkában egy halvány mosoly.
- Gyere reggelizni, mert kihűl a rántotta.
Engedelmesen asztalhoz ül a lány, és amikor Laci tálalja a reggelit, csak turkálja az ételt és pecsenyezsíros kenyeret kíván kovászos uborkával.
- Lacikám, mutatok neked valamit.
A terhességi tesztcsík szerint Rita anyai örömök elé néz.
- Édesem! Gyerekünk lesz?
- Jól látod.
- Ó, tudhattam volna!
Összecsókolja a lányt, azt sem tudja, mit tegyen, elvégre egy jövendőbeli apaként felelős az asszonyért és a gyermekéért is.
- Drága szívem, semmi más nem érdekel, abbahagyom az előkészítőt…
- Semmit sem hagysz abba, Zentai Laci! Nem vagyok beteg, csak szívem alatt növekszik az első gyerekünk.
- Mikor születik meg?
- Majd az orvos megmondja. Holnap megkeresem a nőgyógyászomat, szerintem, olyan január körül.
- Rituskám, házasodjunk össze!
- Ráérünk, Lacikám, nem ez a legfontosabb. Én hamarosan szépen elkezdek derékban gömbölyödni, neked pedig a fejed nő a sok matek és fizika korrepetálás miatt.
- De nem muszáj tanulnom!
- Nem muszáj, hanem tanulnod kell! Ezt már megbeszéltük! Terveztük, hogy három gyerekünk lesz, az első máris jelentkezett. Annyi történt, hogy megvalósulnak a terveink. Együnk, mert éhes vagyok!
- Mi lenne, ha lemondanánk apádnál az ebédet?
- Dehogy mondjuk le! Kamilla kitűnő szakácsnő, legalább megkóstolhatod a főztjét! Jönnek a bátyáim is, ideje velük elbeszélgetned, mert mindketten munka mellett tanultak és tudnának neked néhány tanácsot adni.
Nem ellenkezik tovább Laci, inkább maga elé teszi a serpenyőt és befalja az öttojásos rántottát, ne menjen pocsékba, ha már elkészítette.
Rita lassan eszik, a zsíros kenyérre sült hús szeletek tesz, késsel vágja belőle a katonákat, s mindegyikhez társít egy nagyobb szelet uborkát is. Közben issza a narancslét, az is savanykás, és jól esik a zsíros falatokra.
- Elmondjuk az apádéknak?
- Még nem mondjuk meg senkinek. Egyelőre maradjon a kettőnk titka.
Könnyű azt mondani, csak betartani nehéz!
Csörög a vonalas telefon, Zsóka mama jelentkezik és Laci kihangosítja:
- Szervusz, kisfiam!
- Szervusz, Zsóka mama!
- Bocsáss meg, hogy ilyen korán zavarlak benneteket, de muszáj elmondanom, hogy két hét múlva lesz Zsiga eljegyzése és sok szeretettel várunk Ritával együtt! Majd meghív Zsiga is, csak azért szólok előre, hogy úgy készüljetek, néhány napot nálunk maradtok. Képzeld, Ernő kemencét épített és malacsütéssel akarjuk felavatni! Nem is zavarok tovább, puszilom Rituskát! Vigyázzatok magatokra! Szervusz, kisfiam!
Nevet Rita, jó, hogy Zsóka mama letette a telefont, mert Laci képes lett volna azonnal elárulni neki a dédunoka érkezését.
Odakinn egyre csak melegszik az idő, máris harminc fok a hőmérséklet, ideje elhúzni a sötétítő függönyöket, bár minden ablakban egy szárny nyitva van, mert kell a levegő. Jól esik Ritának a mozgás, mert úgy érzi, túl sokat evett, de ha annyira ízlett neki.
- Lacikám, míg elmosogatok, elmennél egy tortáért? Vinnünk kell valamit apáéknak, és az édességet mindenki szereti.
- Megyek, egy perc, csak felöltözöm. Hagyd azt a mosogatást, majd én megcsinálom, ha visszajöttem. Milyen tortát vegyek?
- Mindegy, de ne csokoládé legyen. Nem díjazzák a sógornőim, ha csokoládéval kedveskedek a gyerekeknek.
- Oké, akkor gyümölcsöset veszek.
Laci távozása után Rita beágyaz, és kimegy a konyhába mosogatni, de nincs érkezése nekilátni, mert ismét megszólal a telefon.
- Szervusz, Rita! Dóri vagyok! Beszélhetnék Lacival?
- Csókolom, Dóri néni! – köszön illedelmesen a lány, - nincs itthon Laci. Mit tetszik neki üzenni?
- Mondtam már, hogy ne nénizz, nem vagyok még öregasszony! Szóval, most hívott az anyám, hogy Zsiga eljegyzésére menjünk le hozzájuk! De nem megyünk! Wellness beutalónk van! Nyugtasd meg Lacit, nem kell virágot locsolni, nyugodtan menjetek le Zalába! Szervusz!
Elneveti magát a lány, és leteszi a telefont. Mégis lehet valami alapja az anyósvicceknek. Ha száz évig él, akkor sem tudja megfejteni, hogy miért nem kedveli az anyósa, holott semmit sem ártott neki.
Mosogatás után ismét csörög a telefon, most a sajátja:
- Szervusz, kislányom! Gyorsan mondom, hogy Kamilla ne hallja! Ma megkérem kezét és hamarosan összeházasodunk. Mi lenne, ha veletek együtt tartanánk egy nagy közös esküvőt? Ne tudj róla, de Kálmi megpályázott egy amszterdami állást és valószínűleg megnyeri, s én úgy szeretném, ha mindkettőnk esküvőjén ott lennének!
Na, tessék! Egyre cifrább az élet! Nincs egy órája, amikor azt mondta Lacinak, hogy ráérnek az esküvővel. Abban igaza van az apjának, hogy legyen ott mindkét bátyja az esküvőjén, s ha kimennek külföldre, akkor nem biztos, hogy gyakran hazajönnek.
- Itt vagyok, édesem! Narancstortát hoztam és neked két szelet dobosat! Képzeld, felhívott Ágika, hogy nekem adná a nyaralóból a részét. Felhívtam a szomszédot, és kiderült, hogy meg fognak büntetni bennünket. Mit csináljunk? Kell nekünk a gond?
- Lacikám, nyugi. Adja csak, elbírunk vele. Majd megkérem apát, segítsen rendbe tenni. Valószínűleg Ernő papa is segítene. Jut eszembe, hívott Zsóka mama, két hét múlva várnak bennünket, akkor lesz Zsiga eljegyzése, és menjünk le több napra, mert papa épített egy kemencét, amiben malacot akarnak sütni.
A torta bekerül a hűtőbe, a két szelet dobostortán pedig testvériesen megosztoznak.
- Arra gondoltam, ha apa elveszi Kamillát, tarthatnánk egy dupla esküvőt.
- Hát mégis hozzám jössz?
- Ha rendesen megkéred a kezem!
- Ezen ne múljon! Erre még délig van elég időnk! – nevet Laci és felkapja a lányt, egyenesen a hálószobába viszi.
Hiába kíváncsi a nap, szívesen bekukucskálna, ám a sötétítő függönytől nem látja, hogy mi történik a házban. Mégis, mi történne? Zentai Laci új gondolat, új idea, új remény hármasából szőtt kötélen kimászott a gödörből, amely immár a múlté. Jelené a jövő ködébe burkolózó, reménybeli magas hegycsúcsig tartó menetelés.
vége

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Yolla!

Ezt mindenképp érdemes lenne egyben olvasni! Vagy nem tudom, a kötetedben is részekre bontva fog szerepelni?
Egyébként meg nagyon ideje lenne már találkozni, mert van két üres hely még a polcomon az első kettőnek - ejj, ilyenkor szembesülök vele, hogy milyen rég nem láttuk egymást személyesen. No, de nemsokára mehetünk az állatkertbe! :)

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Emillio!

Gondoltam rá, hogy ide nem teszek fel többé hosszabb írást,de nem venném a szívemre, ha többen hiányolnák. Akinek pedig fáradt a szeme, az ne olvassa. Ez nem kötelező olvasmány.
Rátrafáltál, már készül a harmadik kötetem, sőt, a negyediknek is kész az anyaga.
Benne vagyok, hogy rövideket írjük. Velőseket.

Pusszantalak: Yolla

Kedves Yolla!

Ma már nem tudok a naplómba feltenni,
mert naponta csak egyet lehet! Nem baj!
Írtam egy velőset! Majd holnap felteszem!
Az tényleg "velős" lesz!

Pussz: emillio

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

Én még szerettem volna legalább tíz részt,
de arra gondoltam, hogy még ránk fognák,
hogy ki akarjuk sajátítani magunknak ezt
az online magazint! Gondoljunk a fáradékony
szeműekre is, és ezentúl csak olyan ezer
karakter körül írjuk azokat a cikkeket, amiket
erre az oldalra kívánunk feltenni!
Tudod, olyanokat, mint az Örkény egypercesei!
A többit majd berakjuk a kiadandó regényeinkbe!
(:-D)
Arra is gondoltam, hogy esetleg megpróbálhatnánk
minél rövidebb írásokat is írni , max. nem a cikkek
közé tennénk, hanem a naplóinkba!
(:-D)

Pussz: emillio

Kedves Emillio!

Gondoltam rá, hogy ide nem teszek fel többé hosszabb írást,de nem venném a szívemre, ha többen hiányolnák. Akinek pedig fáradt a szeme, az ne olvassa. Ez nem kötelező olvasmány.
Rátrafáltál, már készül a harmadik kötetem, sőt, a negyediknek is kész az anyaga.
Benne vagyok, hogy rövideket írjük. Velőseket.

Pusszantalak: Yolla
Kedves Yolla!

Én még szerettem volna legalább tíz részt,
de arra gondoltam, hogy még ránk fognák,
hogy ki akarjuk sajátítani magunknak ezt
az online magazint! Gondoljunk a fáradékony
szeműekre is, és ezentúl csak olyan ezer
karakter körül írjuk azokat a cikkeket, amiket
erre az oldalra kívánunk feltenni!
Tudod, olyanokat, mint az Örkény egypercesei!
A többit majd berakjuk a kiadandó regényeinkbe!
(:-D)
Arra is gondoltam, hogy esetleg megpróbálhatnánk
minél rövidebb írásokat is írni , max. nem a cikkek
közé tennénk, hanem a naplóinkba!
(:-D)

Pussz: emillio
Kár, hogy már vége:-)
Jöhet a szép jövő! :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: