A pince titkai 7. rész: Nőkkel és nélkülük

Látogatók száma: 42

Hazaérve zárva találja a kaput és a házban sem ég egyetlen villany sem, ezek szerint Ernő papáék elmentek, és végre egyedül maradt a levert vakolatú, víz és fűtés nélküli, ideiglenes világítással ellátott, hideg és rideg házban. A csudába! Kellett neki leugrani Kecskemétre, ahelyett, hogy szállást keresett volna, mert semmi kedve a szüleinél maradni, miután ma már hazajöttek a kiruccanásról. Nem tud fürödni, azt még kibírja, megvan még az ágya, majd ruhástól jól betakarózik, csak nem fagy meg reggelig! Persze, megint elfelejtett vacsorát venni, a hűtőszekrényben minden megromlott a villanyszerelési munkák miatti áramszünet alatt. Becsapja a hűtő ajtaját, legjobb lenne, így ahogy van, kidobni az egészet. Esetleg nyitva hagyhatná az ajtaját, hátha reggelre kisétálnak belőle a szilveszter óta benne aszalódó ételmaradékok. Hogyan feledkezhetett meg erről? Majd holnap rendbe teszi, kimossa és jó lesz az még, beállítja a pincébe, és abban fogja hűteni az italokat. A komódot és az ágyat is le kell vinni a pincébe, nem maradhat itt a munkák alatt, és keresni kell egy ideiglenes hálóhelyet.
Mehetne Komlós Marciékhoz, ám ez most nem jó ötlet. A legjobb megoldás az lesz, ha megbeszélné a főnökével, hogy benn maradhasson éjszakára a cégnél, van ott egy vendégszoba.
Fázik, éhes, és dühös magára!
Hoppá! Zsóka mama mindig tartott a komód fiókjában némi édességet, csokis kekszet, pilóta kekszet, néhány szelet csokoládét, hátha talál belőlük. Sorra kihúzgálja a fiókokat és láss csodát, talál is benne két csomag pilóta kekszet. Ennél finomabb vacsora nem is kell, egymás után eszegeti az édességet, megiszik hozzá egy fél üveg kristályvizet, s máris úgy érzi, mindjárt könnyebb az élet, megoldódik magától a tatarozás, hétfőtől visszaáll a világ rendje, elkezd dolgozni és nem lesz ideje agyalni a megoldhatatlan problémákon.
Az utolsó szem kekszet rágcsálja, amikor csörög a mobilja, Dóri keresi:
- Szervusz, Lacikám! Megszáradtak a ruhaneműid, kivasaltam őket, mikor jössz értük? Ja, nem is mondtad, hogy itt van Pesten Ernő papa, beugrott egy fél órára, azt mondja, hogy miattad jött fel, segít a felújítási munkákban. Képzeld, Cinke úrnál lakik, nem is tudtam, hogy ennyire jóban vannak.
Kihangosítja a mobilját, mert édesanyja folyamatosan csacsog, a szállodáról, a vízről, a szaunáról, a jó társaságról és hogy egy hónap múlva ismét visszamennek, igaz, akkor csak három napra, és Laci is velük mehetne Barbarával együtt, mert milyen jó móka, megtanult pókerezni, jó az ellátás is, és nem is kerül olyan sokba.
- Jaj, Lacikám, elfelejtettem, hogy te most a házfelújítással vagy elfoglalva! Nem baj, majd tavasszal velünk jössz. Jól van, hagylak pihenni, mert kezdődik a sorozatom a televízióban. Szia!
Dóriból öreg korára sem lesz igazi anya! Hátha nagymamának beválik! Ez náluk családi vonás, Zsóka mama sem volt az a tipikus aggódó és gondoskodó anya, mégis viszonylag jó nagymama lett belőle. Sokkal több ideje volt Zsigával foglalkozni, mintsem a saját gyerekeikkel, türelmesen együtt tanult az az unokájával, rendszeresen főzött és Ernő papával hármasban csináltak közös programokat. Ezekre gyakran őt is elhívták, és Dóri pillanatnyi kedve szerint, hol elengedte, hol meg nem, pedig szívesen tartott velük. Múzeumokba jártak, színházba és koncertekre, melyeket felesleges pénzkidobásnak tekintettek Laci szülei, mert Dóri csak a divattal, Vencel pedig a testépítéssel volt elfoglalva. Zentai Laci utált Dórival a plázákban sétálgatni, bámulni a kirakatokat, várakozni a próbafülke előtt, míg anyja szórakozásként a megvenni sohasem szándékozott ruhaneműket próbálgatta, ugráltatva az eladókat, újabb és újabb darabokat kérve, és amikor belefáradt, beültek a pláza legfelső emeletén valamelyik gyorsétterembe, napszaktól függően, ebédelni vagy vacsorázni.
Dóri mindenütt felkeltette a férfiak figyelmét, csinos volt, ápolt, smink nélkül ki sem lépett az utcára, rendszerint parfümillatot húzott maga után. Lacinak az a meggyőződése, hogy Dórinak esze ágában sem volt megcsalni a férjét, és ezt pontosan tudhatta Valér is, mert nem vette zokon felesége divatmániáját.
Bizonyára nem véletlen az sem, hogy Barbara is – Dórihoz hasonlóan – naprakész a divatban, a kettőjük közötti különbség az, hogy neki telik az új cuccokra, s még azt is megveszi, amit később egyáltalán nem visel, hanem elajándékozza valamelyik barátnőjének.
Mintha Barbara ráérezne Laci gondolataira, küld egy sms-t:
Holnap délben ebéd? Puszi: Barbara
Vajon igazából szerelmes bele Barbara, vagy egyszerűen az imponál neki, hogy motorversenyző, akivel éttermekbe járnak ebédelni és vacsorázni, akinek a versenyeit közvetíti a televízió, ezért lehet vele hencegni a barátnőknek és barátoknak?
Éppen most akarja felszámolni az éttermi ebédeket és vacsorákat, mert amit otthagy, az a pénz nagyon hiányozhat, mondjuk két hónap múlva, amikor kézhez kapja a felújítás számláit, mert ember nincs, aki megmondhatná, hogy mi minden jöhet közbe, ami többlet költséggel jár. Hiába ajánlotta fel Ernő papa, hogy kisegíti anyagilag, azt is vissza kell adni egyszer, és ha lehet, akkor elkerüli az adósságot, mert abból nem lehet jól kijönni és amint elkezd versenyezni, megint sokkal többe kerül az élet.
Megfordíthatná a kérdést, mit jelent neki a lány? Valóban szerelmes belé? Őszintén bevallhatja magának, hogy esetében szó sincs szerelemről, kedveli Barbarát, mert igen csinos, modern lány, bárhol megjelennek, mindenütt megnézik őket, és az idegenek gyakran megállapítják, hogy mennyire összeillenek. Látszólag valóban így van, azt sem mondhatja, hogy nem élvezi az szexuális együttléteiket, de ezen túl semmi közös sincs bennük. Ez akkor derülne ki igazán, ha több időt töltenének együtt, és megcsömörlene közöttük a csend, mert nincs egymás számára mondanivalójuk, ami nem abból adódik, hogy eltérő az érdeklődési körük. Még az időjárásról sem tudnak beszélgetni, nincsenek közös terveik, és nem is lesznek. Vannak, nem egymásnak és nem egymásért, csak jobb híján, a lustaság tartja össze őket, vagy a megszokás, esetleg a kényelem, ki tudja. Laci nem erre vágyik, hanem igazi szerelemre, amikor hurrikánként végigsöpör életén a szeretett lány, akinek az érintése is maga az orgazmus, akivel bármikor bármiről lehet beszélgetni, akivel nagyokat lehet nevetni, akitől elindulva máris azon jár az esze, mikor térhet vissza hozzá, akinek egyetlen mosolyáért megküzdene akár a mesebeli hétfejű sárkánnyal is.
Mit mondott Tamás a nagyapjáról?
„Számára mindegy volt, hogy szőkék, barnák, feketék és vörösek, soványak vagy kövérek, okosak vagy buták voltak a lányok, asszonyok, csak szeressenek szeretkezni, kefélni, dugni, vagy kettyinteni, s az sem baj, ha ebbéli kultúrájukat a Káma Szútra tanulmányozásával fejlesztették egyre élvezetesebbé.”
Hát, ebben nem hasonlítanak egymásra Bartus Zoltánnal! Lehet, hogy génjeiben örökölte nagyapja sportőrületét, a száguldás okozta adrenalin őrületet, az eufóriát, amit nyertesként átélhet, ám a nőket sohasem ette nagykanállal, mindig a nagy őt kereste, aki azonban messzire elkerülte. Rendben, eddig elkerülte, de ezután másként lesz! Annyi mindent másként akar csinálni, mint az a családjukban immár hagyománnyá vált. Szerelemből akar házasodni, nem pedig azért, mert együtt lötyögnek évek óta, vagy azért, hogy ne legyen egyedül, mert kell valaki, aki a háztartást vezeti. Gyermekeket is szeretne, nem egyet, hanem legalább hármat, de nem a házasságot összetartó csiriznek, hanem szerelmük gyümölcsének, akiket békében, hatalmas nevetések közepette, nagy odafigyeléssel nevelnek, mert a gyereknevelés nem kötelesség, hanem a világon a legnagyobb öröm forrása. Laci így szeretné megélni és így is lesz, csak hozzáállás kérdése! Nem kérdés, hogy Barbarával mielőbb szakítania kell, mert ahogyan telik az idő, egyre jobban belesüpped a langyos kapcsolatba, ezért annak egyre nehezebb lesz véget vetni, ráadásul, amíg tart, az idő alatt elszalaszthatja élete nagy szerelmét.
Lehetséges, hogy Bartus Zoltán is élete nagy szerelmét kereste, csak más utat választott a megtalálásához?
Az igazi nagy szerelem katarzis is egyben, melyben megtisztul az ember értelme és érzelme, másként látja a világot, buzog benne a tettvágy, amely olyan magasságok elérésére sarkallja, amelynek egyébként neki sem rugaszkodna. Lehet szerelem nélkül élni, csakhogy akkor hiányzik az életből a lényeg, nincs kivel megosztani az élményeket és a kudarcokat, mert nincs fény árnyék nélkül, és mindkettő elviseléséhez kell, hogy valaki fogja az ember kezét, s vele repüljön, szárnyaljon, ha kell, és kihúzza a gödörből, ha beleesne.
Kilenc órakor beburkolózik a paplanba és magára terít még egy plédet is, a párnája alól előveszi a könyvét és olvasni kezd, de fázik a keze, inkább a pléd alá dugja, orráig húzza a takarót és megpróbál elaludni, csakhogy ismét csilingel a telefonja. A kijelzőn megjelenik egy ismeretlen szám, kicsit hezitál, hogy felvegye, vagy sem, majd mégis lenyomja a gombot.
- Szép jó estét! Kovács Júlia vagyok!
- Kezét csókolom, Zentai László.
- Nem zavarom? Bocsásson meg, hogy ilyen későn hívom.
- Nincs semmi gond, örülök, hogy felhívott.
- Mire kíváncsi, kedves László?
- Szeretném megismerni a nagyapámat, mert Bartus Zoltánt csak fényképekről ismerem, holott időnként megkapom, hogy olyan vagyok, mint a nagyapám volt. Tetszik tudni, motorversenyző vagyok.
- Igen, tudom. Láttam az interneten a képeit. Nézze, négy évig tartott a kapcsolatunk. A férjem elutazott az ötvenéves érettségi találkozójára, egyedül vagyok. Ha önnek megfelel, akkor most elmesélem a mi történetünket.
- Ráérek, szívesen meghallgatom.
Rövid csend a vonalban, Laci már azt hiszi, hogy megszakadt a vonal.
- Elnézést, csak közben rágyújtottam. Előre bocsájtom, hogy szubjekív vagyok, mint mindenki, ahhoz, hogy megítélhesse, mennyi az én történetemben az objektivitás, ahhoz engem is ismernie kellene. Bízom benne, hogy nem csal meg az emlékezetem, és nem áll szándékomban a valóságosnál sem jobb, sem rosszabb képet festeni Zoltánról.
Júlia kellemes alt hangja elzsongítja Lacit, olyan, mintha egy hosszú esti mesét hallgatna.
- Amikor megismerkedtünk, a negyvenes éveink elején jártunk. Mindketten épp csak túl voltunk az előző kapcsolatunkon, amit nehezen tudtunk feldolgozni. Zoltán az alkoholba menekült, én meg beiratkoztam egy tanfolyamra, hogy ne legyenek üresek az estéim.
Lassan kibontakozik a két össze nem illő ember találkozásáról szóló történet, a munkanélküli mérnökről, és a középvezetőként dolgozó közgazdászról. A férfi borostás volt, szakadt farmerben és pólóban járt, ivott, mint a kefekötő, míg a nő fegyelmezetten élte a maga konszolidált életét. Bartus Zoltántól két hónappal korábban elköltöztette az élettársát, Csengét, a sógora és a húga, mert a nő állást vállalt, miután Zoli munkanélküli lett és a megtakarítását rég felélték. Öt évig Zoli tartotta el a lányt, és amint kezdett rosszabbra fordulni a sorsuk, ebből nem kért Csenge, és pánikszerűen távozott, mert a beépített szekrény felében ott maradt ruháinak egy része, amit később sem hiányolt. Ezt követően Zoltánt gyakorlatilag a szülei tartották el, Emi néni főzött, mosott rá, Lajos bácsi pedig nyugdíjasként is dolgozott, részint a pénz miatt, részben pedig hiányzott neki az agytorna, amely pedig a hites könyvvizsgáló mindennapi gyakorlata. Júlia kihívásnak tekintette Zoltán lábra állítását, rendbe tette a lakását, munkát keresett neki, és igyekezett leválasztani az ivócimborákról.
- Még nem ismertem személyesen a szüleit, ám az édesanyja máris nagyon utált, mert nem kellett a kisfiára mosnia, főznie, mert Zoltán már nem pólóban és farmerben, hanem vasalt ingben és öltönyben járt, minden hónap első hétfőjén fodrásznál volt, kezdett visszatérni a régi énje. Mondd, kisfiam, mos rád az a nő? Meg tud főzni egy tál ételt? Nevetve mesélte Zoltán, de nekem valamiért nem volt vicces. A szülők szigetszentmiklósi nyaralójába kellett kivinni Lajos bácsit és rossz volt a Zoltán kocsija, ezért az enyémmel mentünk. Zoltán csak felcsengetett, lejött az édesapja, öltönyben, nyakkendőben, és bemutatkozáskor kezet csókolt nekem. Kedves párom zavarba jött, később elmondta, hogy két feleségével és négy későbbi élettársával ez nem fordult elő.
Emi néni eleinte nem rajongott Júliáért, mert azt hitte, hogy Csenge nyomdokaiban jár. Egészen addig fenntartotta álláspontját, mígnem Júlia meghívta őket a saját lakásába, egy vasárnapi ebédre, s láthatták, hogy megvan mindene, és pusztán azért élnek fia lakásában, mert annak az övénél valamivel nagyobb az alapterülete.
- Nagyapád a Dagálynak lett a műszaki vezetője, két műszakban dolgozott, hol bevittem reggel a munkahelyére, hol meg érte mentem. Kedvelték a kollégái, a jó kedélye és a mesélő kedve miatt. Bárkivel szót értett, és fantáziadús megoldásokat talált ki a komplikált műszaki problémák megoldására is. Itt van még, Lacikám, vagy már elaludt?
- Itt vagyok, és nagy élvezettel hallgatom.
- Akkor jó. Ami a húgáékkal való kapcsolatát illeti, számomra az kicsit értehetetlen volt. Eleinte igyekezett távol tartani tőlük, mígnem egyik alkalommal este nyolc körül beállított Farkas Tamás, a sógora, és nagyon meglepődtem a viselkedésén, mert még a bemutatkozáskor sem mert a szemembe nézni. Láttam, hogy körbenézett a lakásban, és meglepődött. Nem értettem a dolgot és később megkérdeztem Zoltánt, hogy miért volt zavarban Tamás. Kaján vigyorral az arcán közölte az én kedvesem, hogy meglepődött a tisztaság és a rend láttán, még a beépített szekrénybe is benézett és megszámolta a tizennyolc, vállfákon függő vasalt inget. Akkor még nem tudtuk, hogy Ágival megromlott a házasságuk és a sógora Zoltán volt élettársával kokettál. A párom úgy emlegette Ágit, mint az ő részeges húgát, és amikor otthagyta Tamás, akkor is a sógora pártjára állt, attól függetlenül, hogy Tamás egyenesen Csengéhez költözött.
Júlia hitte is, nem is, amit Ágiról mesélt Zoltán, úgy vélte, hogy a testvéri szeretet megromlása annak a számlájára írható, hogy a palotai házába orvul beköltöztek a húgáék, és amit helyette neki vettek öröklakást, azt még nem fizették ki, mindig csúsztak a részletfizetéssel, ráadásul a két ingatlan tulajdonjogát sem rendezték, ezért az egymás nevén lévő ingatlanokban laktak. Létezett egy tíz évvel korábbi ügyvéd készítette okirat az ingatlanok tulajdoni viszonyainak a tényleges használatnak megfelelő rendezésére, csakhogy arról hiányzott az ügyvéd szárazbélyegzője, ezért nem fogadta be a földhivatal. Az abban foglaltak szerint a Zoltán családi háza per, igény és tehermentes volt, míg Ágiék lakását jelentős hitel terhelte, azért annak kiegyenlítése továbbra is a Farkas családot terhelte. Ám Tamás elköltözését követően senki sem törlesztette a hitel részleteket, és Júlia nehezen tudta meggyőzni párját, hogy fizessék ők a részleteket, mielőtt a bank rátenné kezét a lakásra.
- Imádta Zoltán a gyerekeket, láttam, hogyan bánik a keresztlányaimmal, akik állandóan rajta csüngtek, ha nálam voltak. Dórira nagyon büszke volt, és középiskolás korában igyekezett bepótolni mindazt, amit korábban elmulasztott. Azt azonban nem értettem, hogy Zsókával több, mint tizenhét évvel a válásuk után sem tudtak higgadtan beszélni, ha Dóri ügyében egyeztetni kellett az álláspontjukat. Képesek voltak a legkisebb dolgon egy perc alatt összeveszni. Dóri minden héten vasárnap a Bartus nagyszülőknél ebédelt és hét közben is sokat náluk volt. Havonta kapott tőluk egy nem kis összegű zsebpénzt, hiszen kit támogathattak az öregek, mintsem az unokájukat. A 18. születésnapjára Lajos bácsi a szigetszentmiklósi nyaralójukban Dórinak és a barátainak egyhetes tábort szervezett, teljes ellátással. Csináltattam tizenhat pólóra DÓRA TÁBOR feliratot, mely nagyon tetszett a gyerekeknek, és mi, felnőttek is azt viseltük. Túráztunk, bicikliztünk, jókat főztünk, eveztünk a Dunán, mindenki jól érezte magát. Mi sátorban aludtunk, és egyik este Zoltán kitalálta, hogy menjünk el az étterembe sörözni, amikor már mindenki nyugovóra tért, négyesben, Dórival és az egyik barátnőjével. Tetszett a lányoknak az összeesküvés, kilopakodtak a házból, és elindultunk este tízkor a kocsmába. Félúton sem járhattunk, amikor kedvesem közölte, hogy megfájdult a feje, visszamegy, de mi csak menjünk el, had élvezzék a gyerekek az esti kiruccanást. Azt hitték, hogy ők is sörözhetnek, de tévedtek. Üdítőt ittunk és palacsintát ettünk, miközben megeredt a lányok nyelve és kiöntötték nekem szívük minden keservét. Mindketten elvált szülők gyerekeként megtapasztalták, milyen a mostoha gyerekek sorsa. Próbáltam megnyugtatni őket, hogy a kamaszkorral együtt járó kisebb-nagyobb családi konfliktusokat édes szülők esetén is átélnék, és a mostohák is jót akarnak nekik, ha valamit szóvá tesznek. Egy hét múlva Zoltán bevallotta, hogy azért szervezte meg így a sörözést, hogy jobban megismerkedjek Dórival, és mit szólnék ahhoz, ha a gyerek hozzánk költözne. Kapásból rávágtam, hogy nem gond egy tányér étellel többet főzni és egy fővel több személyre mosni.
Kattan az öngyújtó.
- Megkérdezhetem, hogy miért nem valósult meg a költözés?
Csend a vonalban, majd kissé fátyolos hangon Júlia folytatja a történetet.
- Szabadságra mentem a húgommal és a keresztlányaimmal, szombaton elutaztunk egy hétre és odaadtam Zoltánnak a lakáskulcsom, hogy Dóri beköltözhessen. Minden nap kétszer hívott, délelőtt kilenckor és délután ötkor. Augusztus volt, rekkenő hőség, tele volt a strand és esélye sem volt, hogy akár néhány nap szabadságságot kapjon. Szerda délelőtt kilenckor nem telefonált, tizenegykor felhívtam a munkahelyét és a titkárnője közölte, hogy rosszul lett és fél kilenckor hazament. Délután sem hívott, felhívtam Emi nénit, aki közölte, hogy megbeszélte vele, hogy másnap reggel kimennek Ágihoz, biztosan otthon van, csak alszik. Este hétkor felhívott, hogy ne idegeskedjek, mert jobban van, másnap még otthon marad, de pénteken már dolgozik. Nem engedte, hogy visszajöjjek, találkozunk szombaton, csak pihenjem ki magam. Szombat délben értem vissza, hiába csengettem, nem nyitott ajtót és a telefont sem vette fel. Hazamentem a saját lakásomba és három órakor visszamentem. Ugyanaz a szisztéma, csak az zavart, hogy belülről nyitva voltak az ablakok, a redőnyök ritkára engedve szellőztették a lakást, biztos voltam abban, hogy Zoltán otthon van. Felhívtam a barátait, akik felkapaszkodtak és felhúzták a redőnyt, az egyik fiú bemászott a lakásba, és két perc múlva jött, kinyitotta a kaput. Nem szólt egy szót sem, csak átfogta a vállam és azt suttogta a fülembe, hogy: Légy erős! Édeskés, furcsa, kellemetlen szag terjengett a lakásban. Zoltán az ágyunkban feküdt, úgy, mint amikor egyedül volt, az én párnámat is a feje alá gyűrte, és a paplant felhúzta egészen az orráig. Nyugodt volt az arca, aludt. Beletúrtam a dús hajába: ébredj, megjöttem. Hideg volt a homloka. Felhajtottam félig a paplant, a hullafoltok már a nyakáig értek. Szerdáról csütörtökre virradó éjjel álmában kapott infarktust. Egy hónappal előtte megkapta az orvosi engedélyt, hogy újra versenyezhessen, egy fiatal kezdő versenyzőt kellett volna bejuttatnia az első osztályba.
Megrendül Laci, erre nem számított.
- Attól függetlenül, hogy nem voltunk házasok, Lajos bácsiék továbbra is a menyüknek tekintettek. Gyakran látogattam őket, és Dóri ballagására is én vittem őket. Az egyik vasárnapi közös ebédnél megjegyezte Dóri, hogy Zsókának nincs pénze arra, hogy befizesse az egyetemi előkészítőjét. Mondtam neki, hogy én állom a költségét, hozza el a csekket, befizetem, csak az a feltételem, hogy elkísérhessem a felvételire, mert nálunk a gyereknek mindent megadnak, ha teljesíti a vállalt kötelezettségét. A szemembe nevetett, hogy így már nem kell a segítségem, mert azt az anyja egy hete befizette, csak egy kis zsebpénzt akart csinálni magának.
- Mi volt az örökség körüli zűrzavar?
- Azt hiszem, ezt Ágitól kellene megkérdeznie.
- Nem ismerem őt.
- Szívesen elviszem hozzá és még él Emi néni, gondolom, jó lenne vele is megismerkednie.
- Nagyon köszönöm, élek a lehetőséggel. Ha megengedi, egy hét múlva felhívom.
- Rendben van. Jó éjszakát!
- Önnek is jó pihenést!
Laci kimegy a konyhába, muszáj elővenni és megenni a másik csomag Pilótakekszet is. A vén hold benéz az ablakon, ejha, ilyenkor nem illik nassolni!
folyt.köv.