A pofozkodó

Látogatók száma: 36

2. rész

A dombok között megbújó Kishalom, alig nyolcszáz lelket számláló zsákfalu, amely a térkép szerint valahol Európa közepén helyezkedik el, ám első pillantásra is úgy tűnik Martina számára, hogy a végtelen idő nagy homokóráján itt lassabban peregnek a homokszemek. Az út mellett végig gyümölcsfák sorakoznak, melyek kopaszodó ágai között bújócskázik a szeszélyes szél. Nem látnak járókelőt, csak két biciklist kell kikerülni, míg a település központját jelentő, kör alakú térre érnek.
- Itt megtalálsz mindent, ami fontos: a háromfős önkormányzatot, az egy szem rendőrt, az orvosi rendelőt, a legnagyobb élelmiszer boltot, valamint a mindent árusító kínai üzletet. És természetesen a kocsmát, amely egyben az étterem is. Békés, összetartó népség a falu lakossága. Egy bánatuk van, hogy megszűnt az iskola, ezért reggel hétkor összeszedi a gyerekeket a busz és a járási székhelyre viszi, a körzeti iskolába.
Megállnak a nap sárgára meszelt falú, hosszú parasztház előtt, melynek gangján két üstházban is tüzelnek. Mint utóbb kiderül az egyikben fő a hurkának és a gömböcnek való belsőség, a másikban pedig forralják a vizet a rizsnek. Két nagy táska ajándékot küldött a szüleinek Emi néni, amit megnézni sincs ideje az alacsony, kövérkés, örökké mosolygó Nagyinak, aki úgy fogadja Martinát is, mintha családtag lenne. Nagyapa, Tóni bácsi, magas, szikár ember, majd’ összeroppantja a lányt, amikor megöleli, és puszit ad a homlokára.
- Eredjetek be, nagyanyátok már teríti nektek az asztalt, egyetek, utána öltözzetek át, mert elkél a szorgos kéz.
Hamiskásan nevet az öreg szeme, mert tudja Tamásról, hogy kétbalkezes, s legfeljebb a fahordást lehet rábízni, de ez a lányka elevennek látszik, majd tudja Terka, mire fogja be.
Pirosra sült pecsenyét, csalamádét, szilvalekváros papucsot tesz eléjük Terka néni és amint megcsapja Martina orrát az ételek finom illata, rögvest korog a gyomra, s úgy érzi, képes lesz felfalni az összes ételt, nem hagy Tamásnak egy falatnyit sem. Csakhogy nem számol azzal, hogy a finom, langyos, vastag szelet pecsenyékből elég megenni egy szeletet, a finom, puha kenyérrel, s máris úgy jól lakik tőle, hogy hiába kívánja szeme a lekváros papucsot, abból alig tud legyűrni egyetlen egyet.
Tóni bácsi ott toporog a szobaajtó előtt, gyorsan öltözzenek át, mert bemutatná Martinát a társaságnak, s egyúttal elmagyarázná, milyen munkák folynak, hiszen egy pesti lány még nem láthatott ilyet. Beletrafál az öreg, mert Martina még sohasem volt disznótorban, és tele hassal egyre nehezebb számára elviselni a különböző szagokat. Odasúgja az öregnek Terka néni, vigyázz a kislányra, sokat evett, nehogy rosszul legyen! Bólint az öreg, hogy tudja, hogyne tudná, és somolyog az orra alatt.
A verandán Tóni bácsi húga, Manci néni felügyel az üstházakra, s azonnal ugrasztja is Tamást, hogy hozzon egy kaska fát, tenni kell a tűzre. Tetőtől talpig végigméri Martinát, majd átöleli, isten hozott kislányom, üdvözli, majd kavar egyet a fővő húsokon.
Az alsókonyhában jól megtermett, magas, ötvenes férfi dirigál, Jóska bácsi, a hentes, aki egy pillanatra sem áll le a munkával, bontja a húst, a kolbásznak valót összedarabolja, azzal eteti a darálót, amit a Martinával egykorú fiatalember, a Jani gyerek hajt. A szalonnának és a tepertőnek valót egy teknőbe teszi, azzal majd később foglalkozik, ám a sózásra, majd füstölésre váró sonkákat és oldalasokat takarosan megtisztítva egyenesen a sózó teknőbe rakja. A harmadik teknőben már ott növekszik a darált hús halom, abból lesz a kolbász.
- No, Martina, megtanítsalak kolbászt tölteni? Ne ijedj meg, ahhoz tudomány kell, mert nem kerülhet bele levegő, de a hurkatöltésnél szívesen látlak. Tóni bátyám, itt a két kicsontozott lapocka, összevágnád a daráláshoz, míg én ezzel a helyes kislánnyal megnézem, hogyan áll a hurkának való?
A két sógornő már ott lamentál az üstház mellett, hagyják-e még főni a húsokat, vagy kiszedhetik, ám ennek eldöntése a hentes dolga, elvégre az ő felelőssége, hogy minden a rendjén menjen.
Jóska bácsi hatalmas villával bele-beleszúr a húsokba, majd kimondja a szentenciát:
- Terka néném, hozhatja a vájlingokat, ezt már kiszedhetjük. Utána küldje el nekem ezzel a kislánnyal a kolbászhoz való fűszereket és a belet. A rizst ráér feltenni főni úgy fél óra múlva. Tamás, moss kezet, velem jössz, hajtod a töltőt, mert a Jani gyerek, már úgy látom, nagyon elfáradt. Haladjunk, emberek, haladjunk, mert telik az idő.
Tamás és Jóska bácsi leemelik a tűzről az üstöt, majd a két asszony nagy fakanalakkal és tésztaszűrőkkel kiszedik belőle a főtt húsokat. Meglepődik Martina, amikor oszlik a pára és meglátja a vájlingokban, hogy mi volt az üstben, két fél fej, máj, tüdő, szív, vese, vastag, húsos hasaalja szalonna, nyesedék húsok, bőrök. Míg a többiek bemennek a konyhába, Tamás megjelenik késsel és tányérral a kezében, ez utóbbi Martina kezébe nyomja és levág egy jó nagy darabot a malac füléből, ráteszi a tányérra, majd szel mellé egy darabka májat is.
- Kóstold meg, nagyon finom! – invitálja a lányt, miközben vékony csíkokra szeleteli az elcsenteket. – Vigyázz, tettem egy kis sót a tányérra, én azzal szeretem! – s már be is kapja az első falatot a puhára főtt fülből.
Martina csak a májból eszik egy keveset, mert jobbára csak a szeme kívánja, s arra gondol, hogy ennek a disznótornak gyomorrontás lesz a vége.
- Mi van, fiatalok? Torkoskodtok? Én nem bánom, de gyertek be, igyunk egy pohár bort, ez kell, hogy szétcsapja a sok zsíros ételt! Egészségetekre!
Koccintanak, és valóban jól esik nekik a sűrű, bordó színű, erős bor.
- Akkor, Terka néni, ahogyan megbeszéltük! Megyek, mielőtt Tóni bátyám feldarabolja az asztallapot is! lemérem a darált húst és megüzenem Tamással, mennyi fűszer kell hozzá! A hurkához öt kiló rizst főzzenek, félpuhára, ahogyan szoktuk. Mennyi legyen a véres hurka? Amennyi tavaly? Rendben! Ahhoz elég lesz a vér háromnegyede, de teszünk hozzá még egy kis köménymagot és majoránnát, hogy ízes legyen.
A konyhában is kissé párás a levegő, miután a gáztűzhelyen két nagy fazékban készül az ebéd, az egyikben lassan gyöngyözik a gazdagon zöldségezett orjaleves, a másikban meg fő a disznótoros káposzta. Ez utóbbi izgatja Martinát, még ilyet sohasem evett és igazán kíváncsi arra, hogy miben különbözik az általa ismert káposzta ételektől.
- Elárulom, kislányom! – néz rá a fokhagyma pépesítésével pepecselő Manci néni.- Abban van a titka, hogy a disznó több részéről kerül bele hús, egy kis tarja, egy kis comb, az oldalas széle, egy kis sovány, egy kis kövér, színhús is, csontos is, meglátod, milyen finom lesz!
Jön Tamás a hírrel, harminchét kiló a kolbászhús, és sorolja, mennyi fűszer kell hozzá, melyeket Terka néni három tálkába összekészít és küldi a fiatalokat, vigyék, had haladjanak a munkával a férfiak.
Képtelen Martina levenni a szemét a hentesről, amint szórja a húsra a fűszereket, szétkeni a fokhagymát, ráhinti az előre kimért sót és elkezdi összegyúrni az egészet. Csavarja orrát a bors, kiszalad az udvarra, nagyokat tüsszent, majd visszamegy a házba kezet mosni, és úgy megy vissza a kolbásztöltőkhöz.
- Hanem, ha már ennyien itt lebzseltek, akkor adok nektek munkát. Kiválogatom a gömböcnek valót, a többi főtt húst pedig Jani gyerek szépen felszabdalja, Martina pedig ledarálja. Haladjunk, emberek, haladjunk, mert estig sem leszünk készen! Tamás, te hatod a kolbásztöltőt, én töltöm, meg engedem a belet, Tóni bátyám pedig szépen összetekeri, s amint tele lesz a vájling, a Jani gyerekkel kiviszik a spájzba, és felaggatják, had szikkadjon.
Valóságos hajcsár a hentes, mégis mindenki engedelmeskedik neki, sőt, Tóni bácsinak láthatóan tetszik, ahogyan a munkát szervezi. Martina is szívesen vagdosná a hurkába valót, később azonban rájön, hogy nem is olyan egyszerű, mert a csontokat ki kell szedni belőlük, abban egy kis szilánk sem maradhat, s láthatóan a Jani gyerek vakon is megtalálja a legkisebb csontocskát is. Eleinte nagy elánnal hajtja a darálót, ám tíz perc múlva rájön, hogy jobban teszi, ha beosztja az erejét.
Elkészültek a kolbásztöltéssel, Jóska bácsi ugrasztja a fiúkat:
- Gyerünk, hozzátok az üres kolbászos teknőt, abba tesszük a főtt rizst! Miért nézel rám ilyen kerek szemmel, Martina? Nem rontja el a kolbász íze a hurkáét, nekem elhiheted! Hozhatod a többi üres edényt, azokat elmosogathatod, ha mindenáron pancsolni akarsz! No, haladjunk, emberek, haladjunk!
Nagy élmény a pesti lány számára a disznósajt készítése, és a legnagyobb természetességgel megkóstolja a tölteléket, elég jó-e a fűszerezése, és a hurkát is megkóstolja, elvégre annak is minden összetevőjét előzetesen már megfőzték, ám a véres hurka kóstolást kihagyja, amin jót nevetnek a férfiak.
Fél kettőkor ebédelnek, és a délutáni program a hurka és a gömböc kifőzése, a zsírszalonna kisütése, továbbá a füstölnivaló húsok besózása, pácolása.
A zsírsütést Tóni bácsi engedi át másnak, a hurka kifőzés Manci néni privilégiuma, Tamás továbbra is szorgalmasan ügyel a tűzrevalóra, így jobb híján Martinának a mosogatásban kell jeleskednie, mert Terka néni már a disznótoros vacsora előkészítésével foglalkozik. A Jani gyerek Jóska bátyjának segédkezik. Délután négyre csak a zsírsütés befejezése marad, amit a nagypapa és az unoka elintéz.
Terka mama kávét főz és a három nőszemély szusszanásnyira leül pihenni, és jó szokás szerint pletykálkodnak.
- Hallottad, Terka, hogy Töhi bácsi megpofozta a fiát?
- Ne mondd! Aztán miért?
- Hát az unokája végett!
- No, majd este kifaggatjuk, meghívtam őket vacsorára, tudod, hogy Töhi bácsi anyám unokatestvére.
Ki kit pofozott meg? Felcsillan Martina szeme.
- Mennyi idős Töhi bácsi?
- Hát, kislányom, megvan vagy hetvennyolc éves!
- Pontosan annyi, Mancikám! hanem, Martina, úgy látom, elfáradtál. Menj, pihenj le egy órácskára, majd időben felkeltelek. Sokat segítettél, köszönöm neked.
Nem ellenkezik Martina, mert úgy érzi, hogy vastag huzalokat húzgálnak a karjaiban. A kávé ellenére öt perc alatt elalszik. Arra sem ébred fel, hogy csörög a mobilja. Végül édesanyja Tamást hívja, és megnyugszik, hogy szerencsésen megérkeztek és kivették részüket a munkából.
- Tudod, Mancikám, tetszik nekem ez a lány! – hunyorít sógornőjére Terka néni, már pedig az nagydolog, ha valaki elnyeri a szimpátiáját.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink