A súgás
Látogatók száma: 49
Egy iskolatársammal futottam minap össze, aki ma iskolában tanít. Panaszkodott a gyerekek felkészületlenségéről, meg csínyekről, amiket elkövetnek az órák alatt. Súgnak egymásnak és butaságokat!!
- Te miért is panaszkodsz?- kérdeztem kissé meglepődve, hiszen jó barátok voltunk és bizony mi sem bűntelenek a vétségekben.
- Na igaz, de azért valahogyan jobban tiszteltük a tanárainkat!- válaszolta kicsit fölháborodva.
-Igaz, de Ők ezt kivívták a szemünkben sokszor tudással, játékossággal, vagy épp együttműködéssel.- válaszoltam.
- Na most ezt elmagyaráznád mire gondolsz?- mondta és leült egy padra és várakozón nézett rám.
- Hát jó, mondtam és elkezdtem:
- Emlékszel szeretett magyar tanárnőnkre?- kérdeztem, de választ nem várva folytattam - Aki egy verset elmondott egy órán több variációban is, és megvitattuk melyik miért kinek tetszett jobban.
- A szigorú biológia tanárnőre?- aki idős kora ellenére sokszor elcserélt egy egy órát más tanárral, csak hogy megmutathassa nekünk a természetben is a növényeket?
- S az Igazgató Úrra? aki történelmet tanított? S mivel tudta ki, kinek a barátja felelésnél egyszerre párban állított ki minket, s azt mondta az egyik felel, a másik egy szóval segíthet.
Ő volt az aki elmondta nem tilos súgni az órán, de azt tudni kell mennyit tud a másik, mert súgni csak annak lehet, aki ismeri a leckét. Akinek halvány fogalma sincs ezekről annak hiába mondasz bár mit, nem jut eszébe semmi? S bizony volt, hogy Ő maga mondta ki a segítő szót, de tudta a felelő izgul, s nem buta!
- A kémia tanárnő, aki olyan lelkesen rajzolta a kötéseket, s hogy könnyebb legyen megjegyezni az elemek vegyjelét, neveket adott a kezdőbetűvel, így bizony mi hamarabb megtanultuk a vegyjelek nevét, és a kötéseket is hamarabb elsajátítottuk.
Soroltam a régi szép emlékeket, s láttam barátnőm arca egyre derűsebb és egyre vidámabb lesz.
Éreztem Ő is beült a régi iskolapadba!!
-Nagyon sok ötletet adtál a múlt megidézésével!- kiáltott fel!
-Igazad van, nem a gyerekek rosszak, hanem mi vagyunk feledékenyek, s a sok iskola folytán a módszerre figyelünk és elfelejtjük a régi jó dolgokat megtartani.- mondta.
Arcon puszilt és elrohant.
Másnap délután csörgött a telefonom, s a tanárnő barátném, nagy örömmel mesélte, hogy bevált, s bizony a beszélgetésünk után Ő is átváltott a régi módszerre, s a gyerekek az óráján csendben és figyelemmel hallgatták az előadását, és nagyon jó volt.
A régi emlékekből eszébe jutott, hogy a gyerek figyel, ha lekötik a figyelmét, de ahhoz nem elég a száraz tudás, kell a fűszer, amitől egy tantárgy érdekes és izgalmas lesz.
Mint a főzés, hiába teszünk bele mindent, ha a fűszer kimarad, nincs olyan íze, ami miatt szívesen elfogyasztjuk.
Én örültem, hogy a barátnőmnek a régi dolgokkal ötletet adtam, s újra kedvet a tanításhoz. Valamint magam is sok mindent újra tanultam. A tudásunk véges, a felhalmozott tudás zanza, de egyre jó! Senki nem tudhat mindent, de az is egyfajta tudás, ha tudjuk hol kell keresni azt amire kíváncsiak vagyunk.
Az agyunk egy eldugott bugyrában sok minden megvan, csak elő kell hívni. Én előhívtam a barátnőmnek azt, amire szüksége volt.
Talán azért mert magam is valahol megmaradtam gyermeki érdeklődéssel a világ, s a környezetem iránt. Vizuális típus vagyok, ami sokszor jó, de vannak esetek, mikor nem.
Most jó volt. Én igyekszem a jó dolgokat megőrizni, magamba szívni és megtartani, vagy tovább adni.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia !
Köszi, hogy olvastál. Neked biztosan elég nagy szíved van a gyerekekhez, és talán a türelmed is kitart velük. Kívánok minden jót! Puszi Éva.
:)
mennyire meghatott ez a történeted, hisz nap mint nap szembesülök ezekkel a dolgokkal, érzésekkel, és nehézségekkel, de a végén majdnem minden a helyére kerül, csak nagy szív kell hozzá és szeretet
:)
Köszi, hogy olvastál. Neked biztosan elég nagy szíved van a gyerekekhez, és talán a türelmed is kitart velük. Kívánok minden jót! Puszi Éva.
:)