A szalámis arisztokrata (folyt.)

Látogatók száma: 52

Bohém göndör és szalámis arisztokrata érezte, ez olyan, mint a VT (Vonzás Törvénye), nincs mit tenni, nem is lehet, csak érezni és érezni!

Imádja a mozdulataim! Soha ilyen szépet férfi még nem mondott nekem. Nem szólok, csak mosolygok, és csillog a szemem.
Felolvasott a könyvből. Részeket és egészeket. Képtelen voltam a tartalomra figyelni. Néztem, ahogy olvas. Figyeltem a szemét, a néha elkapott tekintetét, a szája mozgását. Micsoda érzéki ajkak. Nem dús, nem keskeny, pont jó és szépen ívelt. Amikor épp megnyaltam a számszélét, mintegy jelezvén, hogy épp csókra áhítozom, rám nézett, elmosolyodott.
- Kegyednek ez mit jelent?
- Varázslatos! -mondom, és közben rájövök, hogy biztos az idézett szövegre kérdezett, amire én cseppet sem figyeltem.
- Valóban.
Nem tudom, ezt azért mondta, mert tudta, hogy nem figyelek, vagy azért, mert sikerült egy frappáns választ adnom, a szöveg ismerete nélkül. Rejtély, de ez most nem számít. Összezárta a könyvet. Nem csak úgy becsukta, vagy összecsapta, vagy letette, hanem finoman végigsimítva a könyv gerincét is, összezárta. Simítás, gerinc.....megint máshol járnak a gondolataim.
Mélyen a szemembe nézett. Talán zavarban volt. Nem tudni, oly titokzatos. Lehet, hogy gondolatolvasó és tudja mi jár a fejemben? Óriási bajban vagyok, de nem bánom. Lapozzon, olvasson, faljon.
- Kér még valamit?
Megint ez a kérdés. Ugyanazokra gondoltam, mint reggel a cukrászdában. Bár most a telefonszámával már nem érném be. Egy éjszakát, egy vadászatot, egy felolvasó estet, egy közös főzést, sütést, egy csepp őrületet.
- Nem, köszönöm. Későre jár, lassan indulnom kell.
Nem tudni milyen úton-módon sikerült egy kis vérnek jutnia az agyamba, hogy meglibbentse a fátylat a szemem előtt, és ezt a teljesen ésszerű kijelentést tegyem. Kimondtam és helyén való volt. Fiatal lányok ne flangáljanak késő éjszaka egyedül a városban.
- Hazakísérhetem?
- Köszönöm, de messze lakok.
- Nem számít, ameddig szeretné, elkísérem.
- A buszmegállóig, ha kérhetem.
Szedelőzködünk. Lemegy rendezni a számlát. Amíg várakozok, gyorsan ellenőrzöm a sziluettem a zsebtükrömben, óvatosan, meg ne lássák. Egy leheletnyi szájfényt is felteszek az ajkamra. Csupán a hatás kedvéért.
Visszaérkezett. Úgy ülhettem, mint egy ma született bárányka, vagy egy angyal, kinek lelke makulátlan. Ő viszont észreveszi a részleteket, az apróságokat is.
- Jól áll ez az árnyalat az ajkán.
Elmosolyodtam, kissé összeszorítottam, majd óvatosan picit összehúztam az ajkaim. Mint amikor egy Nő megigazítja a rúzsát. Erotikus, nemde?
- Indulhatunk?
- Igen.
Kiértünk a teázóból, kicsit már hűvös volt. Rögtön libabőrös lettem, ami személyes varázsának és a hűvös szellőnek volt köszönhető. Szétnyitottam a kis táskámat és elővarázsoltam belőle egy tengerkék kendőt, amit a vállamra terítettem.
- Kiemeli a szeme színét. Mindenre fel van készülve?
- Csak amire épp, egy adott pillanatban gondolni tudok, hogy felmerülhet, mint probléma, feladat.
Sejtelmes mosoly ült ki az arcára. Inkább bájos volt, mint gúnyos. Megérkeztünk a buszmegállóba.
- Köszönöm a mai estét, csodálatos volt Önnel.
- Detto.
- Frappáns és sokat mondó. Láthatom még?
- Ha szeretne.
- Mikor jó Kegyednek?
- Péntek este, Erzsébet tér? Mondjuk 7 órakor?
- Remek. Akkor várom. Megtudhatom melyik a kedvenc virága?
- A fekete tulipán. De a vágott virágot nem kifejezetten szeretem. Az elmúlást juttatja eszembe.
- Megoldom.
Közben láttam, hogy beáll a busz.
- Mennem kell. Jó éjt Önnek!
- Önnek is. Vigyázzon magára! Pénteken várom.
Amíg a buszhoz igyekeztem, éreztem forró tekintetét, ahogy végigpásztázza a testem. Mint amikor egy tollal végigcirógatnak. A szívem kalapált, az arcom kipirult. Nem ment el, megvárta míg kikanyarodunk. Nem mertem ránézni, csak rápillantottam, tekintetünk összetalálkozott, majd elkaptam a fejem.
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy a csók fel sem merült. De nem is szerettem volna. A hatalmas érzések ellenére sem kell sietni. A kezdeti izgalmat, jobb minél tovább elhúzni. Nincsenek szabályok, hogy minek mikor "kell" megtörténni. Női princípiummal odaadjuk magunkat az érzéseknek, nem pedig használjuk, kihasználjuk azokat.
Vajon mit tervez a következő randevúnkra? Izgatottam várom. Biztosra veszem, hogy egész éjjel majd róla álmodok. folyt. köv.