A szeretet elfogyott (?)
Látogatók száma: 84
Szárnyra kapott a hír, hogy a világban elfogyott a szeretet. Látjuk, ahogy családok hullnak szét ...
Mindez egy pillanatnyi elmezavar miatt, mert a „férfi” azt hiszi, a fiatal szingli elhozza a gondtalan életet. Könnyedén továbbáll, gyermekeit maga mögött hagyva.
Ha a párok között lenne érdemi kommunikáció, ha nem csak a távirányító és a vacsora sorsáról döntenének, szánnának időt egymásra, az első megingást nem robbanás, hanem közös építés követné.
Az utcán sétálva földön fekvő vagy kéregető hajléktalanokba botlunk. Vannak, akik táblával a kezükben, nyakukban kéregetnek. Nem néznek a szemünkbe. Szégyellik a sorsukat. Szégyellik, hogy kérniük kell. Létminimum alatt élők, eladósodottak és a felső tízezer alkotják ezt a kis országot.
Hol vannak ilyenkor a milliárdosok, akik remek ötletekkel virágoztatják fel vállalkozásaikat? Mi lenne, ha ezek a nagy emberek „találkoznának” ezekkel a kis emberekkel?
A szórakozóhelyeket mértéket nem ismerő fiatalok töltik meg. Kiskorúak költik alkoholra zsebpénzüket. A lányok úgy festik magukat, mintha elhinnék, ettől lesznek egyediek. Nincsenek szülők, hogy kordában tartsák őket, mert a munkába temetkeznek a főnökük nyomására vagy éppen azért, hogy ne legyenek otthon és ezeket a viszályokat elkerüljék.
A fejcsóválás már kevés: mi lett a gyerekemből?
Tele van a világ közönnyel, önzéssel, siránkozással. Politikai csatározásoktól hangos a média, a hétköznapi ember tanácstalan. Áremelést, gyűlölködést lát, akármerre néz. A szomszédságban az egyik ember nem ismeri a másikat, a virág öntözését sem bízzák egymásra.
Nem sejtjük szüleink, családunk problémáit, mert nem kérdezzük meg őket. El vagyunk foglalva a sajátunkkal.
Korunk best-seller írója, Paulo Coelho így vall művében: „Amikor bevettem a gyógyszereket, egy olyan embert akartam megölni, akit gyűlöltem. Nem tudtam, hogy más Veronikák is rejtőznek bennem, akiket tudnék szeretni.”
Minden lehetne másként! Irtsuk ki magunkból azt a Veronikát, aki nem látja, hogy a harag, a kapzsiság és a féltékenység mögött rejlik valami. Annak a lehetősége, hogy ha engem meghallgatnak, én is képes vagyok erre. Érdemes egy próbát tenni a buszváróban, vagy a postán a sorunkat kivárva odafordulni valakihez. Talán először furán néz, mert azt hiszi, kérni akarunk, de örülni fog pár kedves szónak. Ha megdicsértük a kutyáját, vagy nem vágtuk rá az ajtót.
Kevesen maradtak, akik sikereik ellenére is szerények tudnak maradni. Eszembe jut a balett-vizsga a színház forgószínpadán, amikor egy fiatal lány alázattal táncolta el szerepét, és a fővárosi társulatba szerződve ugyanolyan lelkesen, és keményen dolgozva teszi ezt, sztárallűröktől mentesen.
Látok nagycsaládokat, akik számára ez nem kényszer, hanem választás. A pici gőgicsélve anyjába csimpaszkodik, a nagyobb fiúk fogják egymás kezét. A fiatal anyuka megsimogatja őket. Szeretettel, hálával néz a férjére, és átöleli a családját. Ha ilyet látok, tudom: van remény. Nem fogyott el minden szeretet a világból.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szerintem egyre több szeretet van a világban.
Csak észre kell vennünk. Ott van minden ábrándos tekintet mögött, ott van az ölelésekben, a mosolyokban.
A szeretet szeret elbújni, halkan járni. Nem kérkedik. Csak van. De van! És egyre több lesz! :)
Szép napot!
Inga
az igaz szeretet sosem fogy el, csak azoknál, akik eszközként használják
:)
Mint a naplómban írtam már, mi is küzdünk..., nem egyszerű. A legnagyobb szeretet, legjobb jó szándék és odafigyelés mellett is nagyon nehéz gyereket jól nevelni:-( De a szeretet nem fogy el soha!
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre:
Még van remény! :)
Válasz erre: Inga
Kedves Skoky!
Szerintem egyre több szeretet van a világban.
Csak észre kell vennünk. Ott van minden ábrándos tekintet mögött, ott van az ölelésekben, a mosolyokban.
A szeretet szeret elbújni, halkan járni. Nem kérkedik. Csak van. De van! És egyre több lesz! :)
Szép napot!
Inga
A szeretet tényleg szeret bújkálni; sokszor én is kellemesen meglepődöm, mikor váratlanul fölbukkan!:)
Szép estét: Skoky
Válasz erre: kiki64
elgondolkodtató volt az írásod
az igaz szeretet sosem fogy el, csak azoknál, akik eszközként használják
:)
Válasz erre: Orsolya
Szia Skoky! A szeretet a legnagyobb kincs , kevés van a világon belőle, s szerintem mindenkibe megvan! Nagyon - nagyon elgondolkodtat az írás és tartalaa! Puszillak Orsolya
Puszil: Skoky
Válasz erre: Pinokkió
Szia Skoky!
Mint a naplómban írtam már, mi is küzdünk..., nem egyszerű. A legnagyobb szeretet, legjobb jó szándék és odafigyelés mellett is nagyon nehéz gyereket jól nevelni:-( De a szeretet nem fogy el soha!
Üdv,
Pinokkió
Kívánom, hogy légy te is olyan türelmes, mint Szent Pál. Neki sem volt könnyű dolga a hitetlenekkel, szeretete által mégis sok eredményt felmutathatott.
Kitartást a gyermeknevelésben!:)
Szeretettel: Skoky
Puszillak Orsolya
Jól fogalmaztál a cikkedben, hogy "Nem fogyott el minden szeretet a világból." Szeretet nélkül minden sivár és üres lenne, kihalnának az emberi kapcsolatok. Bárcsak mindenki tudna úgy szeretni, ahogy azok az emberek, akik sohasem várnak hálát az önzetlen, tiszta szeretetükért cserébe! Sokszor elég lenne egy kedves szó, egy mosoly, egy simogatás, egy pár forint a rokkant koldulónak és máris tettünk valamit, hogy ne tudjon kihalni a szeretet.
Üdvözlettel:
heleenke
Válasz erre: heleenke
Kedves Skoly!
Jól fogalmaztál a cikkedben, hogy "Nem fogyott el minden szeretet a világból." Szeretet nélkül minden sivár és üres lenne, kihalnának az emberi kapcsolatok. Bárcsak mindenki tudna úgy szeretni, ahogy azok az emberek, akik sohasem várnak hálát az önzetlen, tiszta szeretetükért cserébe! Sokszor elég lenne egy kedves szó, egy mosoly, egy simogatás, egy pár forint a rokkant koldulónak és máris tettünk valamit, hogy ne tudjon kihalni a szeretet.
Üdvözlettel:
heleenke
Mindig lesznek, akik élesztgetik a lángot, de jó lenne, ha tábortűzként égne.
Köszönöm, hogy Te is életben tartod.
Üdv: Skoky