újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A szükség törvényt bont (4. játékra)

Látogatók száma: 42

Az éhség nagy úr...

"A kenyereskocsi menetrendszerűen minden hajnalban, nyitás előtt fél órával, ötkor leteszi az élelmiszerbolt ajtaja elé az illatos, frissen kisült kenyerekkel és péksüteményekkel teli rekeszeket.
Hevesen dobogó szívvel és reszkető térdekkel állt a szőke kisfiú a bolt mögötti sarkon, kezében a lopott félkilós kenyérrel.
A fejében vadul cikáztak a gondolatok, hogy visszamenjen és visszategye mielőtt kinyit a bolt, vagy inkább hazaszaladjon az éhező kishúgához, mielőtt az anyjuk felébred a szokásos reggeli másnapos kábulatból..."

*

Már nem először élte át tettének súlyát, mindig is eszébe jutott annak következménye, hogy az, amire készül, és amit mindig is tudott, valójában nem helyes. Ha valaki észrevenné, szóvá tenné, mit is mondhatna?... Vagy egyszerűen sarkon fordulna és felvenné a nyúlcipőt…

Ez utóbbi gondolatát tett követte - hiszen meg sem hallgatnák, válaszra sem méltatnák, az sem érdekelné őket, hogy a körülményei kényszerítik erre a cselekedetre. Ez megnyugtató volt a nyolcéves fiúcska számára és ebbe a gondolatába kapaszkodott. Ez az egyetlen esélye, mert csak így úszhatja meg, ha gyorsabban fut, mint a lehetséges követője. Nem az a cél vezérelte, hogy lebukjon, nem azért kelt fel hajnalok hajnalán, hogy végül kudarcot valljon. A cél ott lebegett előtte. A kishúga éhes, és semmi más nem lehet ennél fontosabb!

Azért óvatosan, messziről szemével körbepásztázta a tetthelyet, de sehol egy embert, egy lelket nem látott… Az égiek figyelték egyedül minden mozdulatát.
Már csak egyetlen gondolat lebegett előtte, hogy megszerezze a vekni kenyeret, ami már csak egy karnyújtásnyira volt a bokortól, ahol addig rejtőzködött.

Reszkető térdekkel és hevesen dobogó szívvel ugrott ki a bokorból, és a pillanat törtrésze alatt kikapta a még szinte meleg kenyeret a rekeszből, és futásnak eredt… Futott, mint a nyúl, meg sem állva a sarokig…

A sarkon túl volt már, amikor lelassította lépteit, döbbenten fordult vissza, hogy lássa követi-e valaki. Csak fokozatosan nyugodott le kissé, majd sietve haladt tovább, hóna alatt a zsákmánnyal, meg sem állva a ház bejárati kapujáig, ahol pillanatra megtorpant. A mindig korán ébredő szomszéd szegezte rá szúrós tekintetét, és meglepetésének hangot adva kérdezte, merre jár így hajnalok hajnalán? Ő azonban egy halvány köszönésfélét mormogva válasz helyett, a résnyire nyitva hagyott kapun bepréselve magát, elviharzott mellette és a meglepett öreg tekintetét magán érezve, kettesével szelve a lépcsőfokokat, meg sem állt a lakásuk ajtajáig. Jólesőn nyugtázta, hogy a bent még mindig alvóknak fel sem tűnt e röpke távolléte.

A kenyeret azon mód a konyhaasztal közepére tette, majd bevackolta magát a még mindig ki sem hűlt fekhelyére és arcán a boldogság mosolyával, egy fokkal nyugodtabban, meg sem várva, hogy ismét előjöjjenek azok a jól ismert szörnyűséges gondolatok, melyek minden egyes tettét követni szokták, és mert tudta jól, hogy az, amit tett bár nem helyes, de szükségszerű, mély álomba zuhant.

A cikket írta: Zséva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: