újabb események régebbi események további események

A táncos lány története 2. rész

2010. augusztus 29. - Látogatók száma: 66

Elvesztette a csatát, vagy talán még sem. A folytatás mely megváltoztatja az életet...

Melinda futás közben hátra nézett és kiabálta:
- Hagyatok békén én haza sem megyek. Gyűlöllek benneteket! - és ezzel átrohant az utcán, de sajnos nem figyelt és egy nagy sebességgel száguldó autó elütötte őt, telibe. Az apja András és tanára, valamint a kirohanó gyerekek megrökönyödve álltak.

Gyorsan mentőt hívtak, az apa kétségbe esve üvöltött lánya mellett, aki szinte élettelenül hevert az úttesten. Fölhívta feleségét:
- Tímea, azonnal gyere az iskola elé, a lányunkat elütötte az autó! - az anya a rémülettől eldobta a telefont és ott hagyva munkahelyén mindent elrohant.

A mentők kiérkeztek, azonnal neki fogtak az ellátásának, az apja idegesen járkált mellettük föl és alá, aztán berakták a mentő autóba és elvitték a legközelebbi kórházba.

A kórházba azonnal megoperálták és az intenzívre került, ahol még mindig nem tért magához. Apja és anyja mellette volt fogták a kezét és beszéltek hozzá. Magukat vádolták ezért és könyörögte a jó istenhez, hogy ne vegye el egyszem gyermeküket.

A tanár, később bejött és megkérdezte:
Hogy van, a mi táncoslányunk? - az apa könnyes szemmel mondta: - Még nem tért magához!

Az orvos ekkor kijött a szobából, szeme elkomorult és ezt mondta:
- A lánya súlyos sérüléseket szenvedett, és deréktól lefelé megbénult. - Nagyon sajnálom, de ettől többet nem tudunk tenni! - Reménykedjünk a legjobbakba!
Ezzel a doktor tova ment, az apa leroskadt a székre és leömlő könnyeivel küzdve nem tudott mit mondani.

Nemsokára rá föl pattant és lement a kápolnába imádkozni, az anyukája, Tímea a lánya mellett maradt és el nem mozdult. beszélt hozzá, simogatta és masszírozta lábait, amivel lehet, hogy soha nem fog újra a táncparkettre lépni.

Teltek a napok és egy nap Melinda kinyitotta szemét. A szülők öröme határtalan volt.
Az orvos megvizsgálta. Mikor ki akart menni a lány megkérdezte:
- Doktor úr! nem érzem a lábam, mi van velem? - a doktor a szülőkre nézett, akik csak álltak tehetetlenül.
Ekkor azt mondta a lánynak: - Melinda olyan súlyos sérüléseid voltak, hogy - bármi mindent megtettünk - gerinced súlyosan roncsolódott és deréktól lefelé megbénultál!
- Már csak a csodában bízhatunk, hogy lábra állj újra. Nagyon sajnálom! - ezzel kilépett az ajtón.

A lány szüleire nézett, akik meg sem tudtak mozdulni és görcsösen belekapaszkodva az ágy szélébe hangos ordításba és sírásba kezdett.
Nagyon le volt törve, nem evett, nem aludt és már élni sem akart. Tanára, társai és családja mellette volt, de hiába.

Vajon lesz-e ereje küzdeni az életért? Vajon lábra állhat-e újra és lesz-e kitartása küzdeni élete értelméért a táncért..........?

Folytatása következik

A cikket írta: Orsolya

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 19. 07:14
Köszi Helenke hogy olvastad:)))

Puszillak Orsolya
2011. október 19. 05:27
Szia Orsolya!

Szivetszorongató a történet. Kiváncsi vagyok a folytatásra!

Puszi

heleenke
2010. augusztus 31. 19:12
Luca! Sokáig hezitáltam a dolgon, de sajnos ebből nincs annyi rész sem, így mást választottam. Köszönöm elismerő szavaidat! üdv Orsolya
2010. augusztus 31. 18:47
Tetszett ez a rész is! Kár, hogy nem pályáztál vele!
2010. augusztus 30. 15:21
Köszi Monic! Igyekszem! pusszancs Orsolya
2010. augusztus 30. 13:57
Orsika! Jó történet! Érdemes dolgozni rajt!!!!! Puszi: Monic
2010. augusztus 29. 21:00
Szia Katalina! Igen ez nem pályázat, ez csak egy hétköznapi történet egy lányról. üdvözlettel Orsolya
2010. augusztus 29. 20:56
Kedves Orsolya!
Érdekes a történeted. Azt hittem, ezzel pályázol, de megnéztm a pályázatoknál, s ott más címet olvastam, nem ezt.
Mindegy, amit mondani akarok, azt máshol teszem meg.
Mint látom, ez is folytatásos. Jól írsz, és érdekesek a történeteid, szívsen olvasom mindig. A mejegyzésemet lásd ott, ahová följegyeztem.
Szeretettel: Kata
2010. augusztus 29. 20:43
Zoli! Köszönöm, de még tanulnom kell sokat, mint mindenkinek, de a biztatás jól jön! Köszönöm a támogatást! üdv Orsolya
2010. augusztus 29. 20:40
Kedves Orsolya!
Ovasva írásod , nekem nem" egyegyszerű házi asszony" az akit az írás mögött látok. Jó lenne ha komolyan vennéd és elkezdenéd kiadni és nagyobb lélegzetű írásaidat megírnád.Tehetséged van, akaratod van, és fiatal vagy! Minden adott!
Gratulálok! Sikert kívánok a továbbiakban is!
Üdvözlettel:Zoli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: