A trombitás
Látogatók száma: 38
Aztán hirtelen elsötétült a terem, és a színpad közepén a reflektorok fényében megjelent Ő, a szőke, kék szemű, angyalképű trombitás. Különös borzongás futott át rajtam, aztán elkezdett játszani Ő és a zenekar. A színpad előtt álltam, le sem vettem a sz
A trombitás
Régi történet, de való igaz, és az is igaz, hogy a születésemnél az angyalok felruháztak azzal az érzékeny képességgel, amit a zene hallgatása jelent majd számomra.
A nagy találkozást anyai nagymamám, mint "gardi mama" felügyelte.
Munkahelyi rendezvényre vitt magával, s mint kamasz leány, nagy izgalommal vártam a szellemes, jó kedélyű nagymamám ötletének a megvalósítását.
Kedves szóval invitált a zenekar közelében lévő asztalhoz, megértő mosollyal fogadta félszegségemet. A végén magával is ragadott a varázslat, a hangszerek látványa. És a felcsendülő melódia. Büszkén mutogatott felém s a környezetében lévő brigádnak, - mikor látta már, hogy hangoltak a zenészek -, átlényegült a tekintetem, árulkodott a bűvöletem.
Aztán hirtelen elsötétült a terem, és a színpad közepén a reflektorok fényében megjelent Ő, a szőke, kék szemű, angyalképű trombitás.
Különös borzongás futott át rajtam, aztán elkezdett játszani és a zenekar.
A színpad előtt álltam, le sem vettem a szemem a trombitásról. Valószínű észlelte, mert létrejött a szemkontaktus közöttünk, s én a kis bohó úgy éreztem, hogy nékem játszik, csakis nékem, elhitette vélem, hogy a zene nékem szól.
Ma már tudom, hogy különös képesség ez is, ha valaki így tud játszani.
Aztán elérkezett az én nagy pillanatom, mert az én kékszeműm lejött a színpadról, oda hozzám, és felkért táncolni.
Életemben eddig még nem táncoltam, de valami földön kívüli lebegés repített a fiú karjaiba, maga a varázslat volt. Még ma is érzem pillantását, mosolyát.
Attól kezdve megpecsételődött a sorsom, mert örök szerelem fűz a zenéhez.
Nem minden zenéhez, de ami a lelkemet megérinti, jelzi a bőrömön átfutó borzongás, és ráz a hideg, hol melegem van, mintha lázas lennék. Remek érzés…
Soha nem feledem azt a csodás éjszakát, a zene bűvöletében.
A fiú kék szemét, még most is látom, bennem ragyog, és a játéka maga a varázslat volt.
Szűcs Helena
A cikket írta: Helena
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ilyen különös képességű emberekkel már én is találkoztam fiatal éveimben, rám a harmonikás, az énekes, a dobos volt nagy hatással és valóban úgy éreztem ilyenkor, mintha nekem játszanának... valami hasonlót éreztem, mint te... nem csak a zene érintett meg... és a szemkontaktus eredménye, hogy engem is felkért táncolni akkor az az énekes... Ezek az emlékeim felejthetetlenek... :-)
Puszi
Nézzétek meg:-)
Mentségemre szóljon, hogy a WC témát nem én kezdtem!
Válasz erre: Sanda
Egy kis altesti humor...
Mentségemre szóljon, hogy a WC témát nem én kezdtem!
Bevallom, nem értem a megjegyzésedet. Felvilágosítanál?
Válasz erre: Helena
Kedves Sandra!
Bevallom, nem értem a megjegyzésedet. Felvilágosítanál?
Válasz erre: Sanda
Hát nem nézted meg a videót?
Talán, ha lenne itt egy beszélgetős oldal ott el tudnám képzelni. :)
Szép estét Néked. :)
https://youtu.be/eK0C3sDMjik