Agyaggalamb lövészet

Látogatók száma: 62

Természetesen Tóti ötlete az agyaggalamb lövészet, mint minden marhaság, amelybe első gimnazista korunktól belesodor bennünket.

Mindent kapunk a pályán, csak át kell sétálni a szállodából, és öt perc múlva kezünkben a fegyver és a lőszer és negyedóra séta után már repülnek a korongok, dörögnek a fegyverek.
Nagy merészség szállodának csúfolni a motelt, melyben megvan minden komfort, ami a lakhatást illeti, ám nincs étterem, csak egy bár, amely állandóan nyitva tart, nehogy szomjan vesszenek a vendégek. A gondok úr felesége azonban, jó pénzért, ízes falusi ételeket főz, melyet az unokája szállít le egy rozzant Skodán, ellenben a süteményből annyit küld, hogy elég legyen reggelire és vacsorára is.
Rendszerint az szervezi a kétnapos hétvégi túránkat, akinek éppen megtelik a hócipője, a munkájával, a családjával, vagy bármi mással. Felveszi a telefont, szól a másik négynek, és lefoglalja a szállást meg a pályákat. Aki ötünk közül nem érkezik meg időre, annak más dolga akad és mi többiek, átmegyünk kőművesbe, azaz falazunk neki, ha véletlenül keresné a családja. Megszokják családtagjaink a rapszodikus sportolásainkat. Kell a férfiembernek egy kis kikapcsolódás. Jól tudják, mi öten, elválaszthatatlan barátok vagyunk, annak ellenére, hogy ritkán járunk össze, s többnyire az elmúlt tíz évben az agyaggalamb lövészeteken találkozunk.
Az interneten megnézem az időjárás előrejelzést és úgy döntök, hogy a terepjáróval megyek, azzal könnyebben boldogulok a mellékutakon.
Az utazótáskát bedobom a hátsó ülésre, amely a nagy lendülettől pont középen landol, egy cumin. Kék színű, tehát a fiamé, mert az unokámé rózsaszín. Úgy hozza a sors, hogy a feleségem alig két évvel idősebb az első házasságomból származó lányomnál.
Ötvenöt éves vagyok, egészséges, életvidám, jól megy a vállalkozásom. Mi kell még?
A terepjáró magától gurul, már ismeri az utat. Tudja, hogy a százéves fa mellett kell balra fordulni. Ha szerencsénk van, hallhatjuk Kopács urat, amint addig kocogtatja a fa kérgét, amíg megtalálja benne a férget, s lakomázhat kedvére.
Innen már hallanom kellene a lövéseket. Gyanús ez a csend. Megkerülöm a kiserdőt és ott áll a motel, ahol szokott, előtte Tóti rozoga Audija és Gabóca Opel Corsája. Ezek szerint Karesz és Dénes még úton van. Mindig együtt jönnek, mert Dénes nem vezet. Annyira szórakozott, hogy a közlekedési lámpák teljesen hidegen hagyják. Életveszélyesen vezet, ezért a családi kocsit is kizárólag a felesége használja. A professzor úr tömegközlekedéssel jár, kivéve, ha késésben van, mert akkor a taxisokat gazdagítja.
Árnyékba parkolok, feleslegesen ne süsse a nap a kocsit.
Tele a bár, mintha mindenkire egyszerre törne rá a szomjúság. Többen dohányoznak, és szinte kivétel nélkül töményet isznak, amely nem jellemző, hiszen a lövészet előtt szigorúan tilos az alkoholfogyasztás. Tóti végre észrevesz és elém jön, kézfogás közben megveregeti a vállam:
- Szervusz, öregfiú! Segíts, kérlek, mert Gabócával már nem lehet bírni. Az ötödik konyakot issza és meglátszik rajta.
Csak egy bíró képes ilyen finoman fogalmazni. Gabóca részeg, vigyorog, mint a töklámpás és rögtön nekem is rendel egy vodkát, mert kizárólag azt iszom, ha már inni kell valamit.
- Uraim, így nem lesz ma lövészet.
- Még két hétig sem lesz. Bezáratta a hatóság a lő pályát. Megvárjuk Déneséket és eldöntjük, hogy maradunk vagy elmegyünk haza.
Tóti homlokán árnyék suhan át. Ez az alternatíva láthatóan nem szerepel a hétvégi tervei között. Jobb, ha magam is a szökést választom, azaz gyorsan becsiccsentek és ma már maradnunk kell, hiszen ittasan nem lehet vezetni.
- Tudjátok, fiúk, azon gondolkodom, hogy megnősülök. Negyedszerre már nem hibázom el. Lehet még saját gyerekem… elvégre életem teljében vagyok…
Gabóca inkább magával beszélget, mint velünk. Elmerül a gondolataiban, időnként hangosan kimondja, min jár az esze.
- Kár lenne érted – sajnálkozom, de barátom csak egykedvűen bámulja az üres poharát.
- Jobb, ha kérek még egy kört.
- Eleget ittál már, várjuk meg a többieket.
- Miért, részegen nem ismernek meg? Akkor ne igyanak annyit – replikázik, miközben kigúvadt szemekkel bámulja a felszolgálónő mély dekoltázsát, majd egy áratlan mozdulattal egy tízezrest dug a két kívánatos keble közé.
A nő laza mozdulattal kiveszi mellei közül a pénzt és elhúzza Gabóca orra alatt, majd leteszi elé az asztalra.
- Ha fizetni szeretne, uram, ahhoz kevés ez a bankjegy. Ha borravaló, ahhoz meg túl sok – villantja ki mosoly gyanánt fehér, szabályos fogsorát és elvonul.
Nem elmegy, hanem elvonul. Nem véletlenül mondom ezt a kifejezést, királynői tartására ez a megfelelő.
- Hát, - teszi el pénzét a barátom, - már ő sem lesz a gyerekeim anyja.
- Gondold meg azt a gyerekvállalást – morogja Tóti.
Harminc perc múlva begördül a parkolóba Karesz kocsija. Már tudják, hogy agyaggalamb lövészet nem lesz, s negyvenévi tapasztalat alapján azon sem lepődnek meg, hogy mindhárman eléggé elázva, kissé kancsal szemmel nézünk bele a világba, bár nem sokat látunk belőle, az italos poharunkon kívül.
Az újonnan érkezettek csak üdítőt isznak, Gabóca ugratja is őket.
Megjelenik a felszolgálónő és átad Karesznek egy cédulát.
- Köszönöm, kisasszony, öt perc múlva indulunk.
Kicsit ködös már a világ, nem tulajdonítok nagy jelentőséget a többes számnak. Kareszre ragadnak a nők, mint legyek a légypapírra. Pár perc múlva Karesz közli, hogy egy órás elfoglaltsága van, és elvisz magával engem is, de csak a nyomaték kedvéért.
- Dénes barátom, tudod, csak vörösbort ihatsz, azt is csak módjával. Azután el ne kódorogjatok innen, mert nem talállak meg benneteket.
Fogalmam sincs, mihez kellek nehezéknek, de engedelmesen követem, bár lábaim néha másfelé vinnének.
- Józanodj ki, sétálunk egyet, mert beszédem van veled. Megígértem a tulajnak, hogy felmérem a javítási munkákat a terepen és teszek egy ajánlatot. Azért kérem, hogy gyere velem, mert közben kijózanodsz és segítsz nekem megtenni, amit megígértem Zsókának.
Botladozom a kocsijáig, ahonnan jegyzetfüzetet vesz elő, meg színes tollakat, valamilyen alaprajzot is a hóna alá csap és elindulunk pályán. Már esteledik, mire mindent fűszálat ellenőriz Karesz, közben jegyzetel, rajzolgat, méreget, én pedig egyre józanabbul követem. Tiszta a levegő, nagyokat szívok belőle, s úgy érzem, ereimben gyorsabban csörgedezik a vér.
Elnézem Kareszt, ahogyan dolgozik, mintha fiatalabb lenne nálam vagy tizenöt évvel. Ruganyos léptekkel közlekedik, fél óra gyaloglás után is úgy pattog, mint egy gumilabda. Leülök a farönkre, melyet hanyag munkások ottfelejtettek, de nagyon jól tették, mert elfáradok ennyi gyaloglás után.
Végre lesz két napom, amikor kipihenhetem magam, eszünk, iszunk, kártyázunk, beszélgetünk a négy baráttal, nők és gyerekek nélkül, három teljes napon át. Illetve már csak két napon át, mert a mai nem számít, ezt a napot alkohol mámorban töltjük el.
Hűvösödik. Hiányzik a zakóm, amelyet a pubban hagytam, az irataimmal együtt. Remélem, a barátaim figyelnek rá, abban vannak az igazolványaim és a pénzem. Fogalmam sincs, miért van nálam kétszázezer forint, amikor a bankkártyával bármikor felvehetek annyi pénzt, amennyi kell. Ezen a tanyán nincs bankautomata, de akkor is sok ennyi készpénzzel járkálni.
- Kijózanodtál, öregem? Látom, sok volt a séta.
- Lefárasztottál, mit is tagadjam. Szóval, halljam az okát, amiért így megsétáltattál.
- Délelőtt elmentem Dénesért és amíg készülődött, Zsókával kávéztunk a nappaliban. Megkért, hogy a kutatásához szükséges felmérésben vegyünk részt, mind az öten. Az 50-60 év közötti férfiak egészségügyi problémáit kutatja a kollégáival. Ki kell tölteni egy 300 kérdéses tesztet és részt kell venni egy egészségügyi felmérésen. Szeretném, ha segítenél ebben, hogy menjünk el mind az öten. Dénes hallani sem akar erről, de hátha sikerül meggyőznünk. Állítólag egészségügyi gondjai vannak, de mint orvos, nem mer szembenézni a tényekkel, mintha a betegség nem fogna rajta.
- Karesz, hogyan segíthetnék? Nem cipelhetem oda Dénest akarata ellenére?
- Hát, valóban nem, ám ha felvetnéd, hogy menjünk el közösen, Dénes sem tudná kihúzni magát a közösség akarata alól.
- Mikor lenne ez a vizsgálat?
- Akár holnap is elvégezné Zsóka egyik kollégájának a team-je, ha még ma este jelzem telefonon a részvételünket.
- Rendben van, Karesz, két napig úgysem ihatunk egyfolytában.
Felhő paplanját magára húzza a nap. Sötétedik. Ballagunk a motel felé. Messziről látszik, hogy csak négy autó árválkodik a parkolóban. A mieink.
- Kiderült már, mi nyomja Tóti lelkét?
- Még nem.
A pubban paprikás krumpli illata terjeng, s ha jól érzem, kolbászkarikák is főnek benne. Ezek szerint a gondok felesége most nem gondoskodik rólunk.
- Gyertek, fiúk, hamarosan kész a vacsora – rúgja ki maga alól a széket Gabóca.
- Ülj csak vissza, vesztésre állsz, ne menekülj!
Snapszert játszanak négyesben, mert Erika is csatlakozik hozzájuk, a bögyös felszolgálónő. Persze már rég bezárva a műintézmény, ez már a szabadon választott gyakorlat. Kiderül, hogy Tóti leszalad a faluba, bevásárolni, vesz, amit tud, Erika pedig vállalja, hogy elkészíti a vacsorát.
Láthatóan mindenki éhes, alig várjuk, hogy az étel elkészüljön. Műanyag tányérból, műanyag evőeszközökkel eszünk. Tóti nem tud betelni a krumplival, nagyokat harap hozzá a fehér, foszlós kenyérből. Gabóca jobban értékeli a kolbász karikákat, szed is belőle annyit, hogy másnak alig jut. Dénes komótosan falatozik, nincs a gyomra hozzászokva a zsíros ételekhez, márpedig Erika füstölt szalonnát pirít, annak a zsírjára dobja a hagymát. Karesz szórakozott, fogadom, azt sem tudja, mi van a tányérján. Érdekes módon, három falattal jól lakom, s csak nézem, milyen pusztítást végeznek a többiek.
A vacsorához vörösbor dukál, meg igazi üveges szódavíz. A vörösbort demizsonból töltögeti Tóti a kancsóba. Ez is bizonyára a faluból származik, mert nem érzem rajta a tartósítószer ízét.
Felajánlom Erikának, hogy segítek elmosogatni, de csak nevet, ez női dolog, ne szóljak bele. Leszedi az asztalt, majd eltűnik néhány percre és gondterhelt arccal tér vissza:
- Uraim, bezárt a motel és holnap már ki sem nyit, ahogyan én sem, mert két hétig ide ember nem teszi be a lábát. Már nem ülhetnek kocsiba, ezért szívesen itt maradok Önökkel reggelig, de kávén és szódavízen kívül mást már nem ihatnak.
- Édeske, nem félsz öt ilyen jóképű pasival tölteni az éjszakát?
- Gabóca, nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy tegezzen. Egyébként öt férfitől nem lehet félni. Egytől talán. És nincs is miért. Sok újat nem tudnának mutatni. Persze, mondani sem. A férjem kamionvezető, egy hónap múlva jön haza. A fiam Debrecenben tanul, éli az egyetemisták gondtalan életét. Nekem pedig az a kedvtelésem, hogy öt középkorú, enyhén spicces férfivel töltsem az éjszakát. A munkahelyemen. Van még kérdése Vándor Gábor úr?
Felpattan Gabóca, mintha gumilabda lenne, ám Tóti visszahúzza.
- Ülj le – rángatja a karját Tóti, - maga pedig, asszonyom, magunkra hagyna bennünket? Kérem, csak egy órára. Köszönöm.
Erika bólint, és távozik. A bejárati ajtót hangosan becsapja maga után. Kulcs nem fordul a zárban. Halljuk lépteit az ablak alatt, majd távolodik és felbőg egy kismotor.
Csend lesz.
Vágható, éles, kemény csend.
Mi, az öt középkorú kemény férfi, elárvulunk. Nincs nő a közelünkben, aki miatt automatikusan behúznánk a pocakunkat, hogy egyenesebb legyen a tartásunk. A fáradtságtól lehervad a mosoly az arcunkról.
Tóti megköszörüli a torkát, mégis karcos a hangja, amikor megszólal.
- Használjuk ki, hogy elmarad a lövészet. Beszélgethetünk, őszintén, mint régen tettük.
- Ugyan, Tóti, egy férfinek mindent megér, ha lőhet… puskával vagy a nélkül… erre elküldöd a kis bögyöst… pedig nekem tetszik…
- Hallgass, Gabóca – sziszegi Dénes a fogai között. – Kérlek, folytasd Tóti.
Karesz, mintha nem lennénk ott körülötte, nem zavartatja magát. Előveszi a laptopját és lázas keresgélésbe kezd az interneten.
- Figyelek, de meg kell keresnem valamit.
Gabóca a háta mögé settenkedik és belenéz a laptopba.
- Fiúk, Karesz meghülyült! Nem csajozik….
- Veletek már nem lehet beszélni… - legyint Tóti reményvesztetten.
Dénes szórakozottan elveszi előlem a cigarettás dobozt, kinyitja és gondosan szemrevételezi a tartalmát. Kiválaszt egy szálat, persze, mindegyik egyforma, de az egyik különösen jobb a többinél, majd rágyújt. Ha emlékezetem nem csal, húsz éve nem dohányzik.
- Fiúk, ín medias res! Szeretném, ha valamennyin részt vennénk Zsókáék kutatásában, az 50-60 év közötti férfiak egészségügyi felmérésben. Most küldtem el a jelentkezésünket, öt perc múlva visszaigazolják. Megkapjuk a teszteket, amit kitöltünk, és holnap reggel bevonulunk a klinikára, ahol elvégzik a vizsgálatokat. Legalább teszünk valami hasznosat a tudománynak. Egyetértesz, Dénes?
A megkérdezett csak bólint, majd szépen fejlett füstkarikát lehel a légtérbe.
- Természetesen. Tudom, hogy a feleségem megkért, mert engem hiába noszogat, hogy menjek el egy kivizsgálásra. De így, öten, együtt, elmehetünk. Tudjátok, hogy anonim? Mint az interneten, itt is kitalálsz magadnak egy Nick nevet, azon fut a teszted és a vizsgálatod eredménye. Kapsz egy jelszót, amellyel lekérdezheted a honlapukról a kiértékelésed és az orvosi vizsgálat megállapításait. S ha végképp elmegy az életkedved, visszamehetsz, immár betegként.
- Kérhetek plusz vizsgálatot is? Nekem nincs gyerekem, még ezután kellene összehoznom. Állandóan az jár az eszemben, hogy képes vagyok-e gyereket nemzeni. Három feleségemnek nem sikerült.
- Kérhetsz, Gabóca. De lásd, hogy kivel van dolgod, mindannyian kérjük azokat a speciális vizsgálatokat, amely bármelyikünket érdekel. Jó így?
- Hát, persze!
- A kötelező penzum a vér és vizeletvizsgálat, a szív és hasi ultrahang…
- Jobb, ha nem folytatod… még meggondolom magam…
Tudják a fiúk, hogy mindent kibírok, de ha meglátom, hogy egy injekciós tűvel közelednek felém, képes vagyok elájulni. Minek kell részletezni a ránk váró inkvizíciókat? Rövid, ám heves vita után a többiek megállapodnak, nem is akarom hallani, milyen speciális vizsgálatokban, inkább kimegyek és járok egyet.
A fiam születésénél Laura kérlel, hogy legyek mellette, megígérem neki, de nem tudom betartani. Legszívesebben kissé spiccesen mennék holnap reggel a klinikára, hátha úgy könnyebben elviselném a tortúrákat, de nem lehet. Kell egy jó Nick név. Megvan! Én leszek a Kispapa. Az ötvenöt éves Kispapa. Hát, ezen még nekem is nevetnem kell.
Honnan érthet ennyire a számítógéphez a Karesz gyerek?
Mire visszaérek, ott a gépen letöltve a háromszáz kérdéses tesztlap, öt példányban.
- Átviszem a gépet a bárpultra. 90 perc alatt kell kitölteni a teszteket, onnan számítva, hogy az azonosító név és az egyéb adatok, pl. magasság, súly, foglalkozás, iskolai végzettség, stb. rubrikák kitöltésével már végeztél. Mindenki írjon egy e-mail címet is, amelyre a belépési jelszót elküldhetik neki. Ha átugrassz egy kérdést, azt megválaszolatlan marad, később nem léphetsz vissza rá. Egyikünk töltögeti a tesztet, a többiek meg zsugázunk. Rendben?
- Fiúk, hadd kezdjem én a tesztet? Fogadjunk, hogy reggel hatkor már a gőzben kúráljuk magunkat! Mint a régi szép időkben…
- Gabóca, csak a laptopot ne törd össze…
Négyen sokan vagyunk ultizni, de snapszerezni lehet. Számomra a kártya csak egy társasjáték, mindegy, hogy nyerek vagy vesztek, sokkal többet ér a többiek ugratása, figyelni, ahogyan Tóti arcán megfeszülnek az izmok, ha vesztésre áll, Dénes arcáról szinte semmit sem lehet leolvasni, ám az orrát dörzsölgeti, ha magas lapjai vannak, míg Karesz akár a kártyáit is megmutathatná, annyira látszik rajta a lapjárás. Érdekes, magamra nem figyelek, pedig biztos vagyok benne, hogy nekem is vannak önkéntelen szokásaim, amelyeket csak én nem veszek észre.
A második parti kezdetén Tóti keveri a kártyát, lassan füstölnek a lapok, mégsem hagyja abba. Végül az asztal közepére dobja a paklit.
- Fiúk, szerelmes vagyok. Sohasem gondoltam volna, hogy ötgyermekes apaként, a legfelsőbb bíróság tagjaként, a becsület bajnokaként ilyen dilemma elé állít az élet. Nóra a kolléganőm. Két éve megözvegyült. Csodálatos asszony, csinos, vékony, lányos alakkal. Állandóan vidám, ragyog az életkedvtől. A feleségem elhízott, beszűkült a világa, csak a gyerekek meg a háztartás körül forog az egész élete. Szeretem, de olyan, mintha a testvérem lenne. Nóra mellett új színben látom a világot. Pedig a feleségemmel egyidős. Megőrülök, ha a közelemben van. Én még nőt nem kívántam így, mint őt. Ha csak meglátom, a farkam máris úgy áll, mint a cövek. Viagra nélkül.
- Add meg a testnek, amit megkíván, - Dénes ismét rágyújt – de a családot ne hagyd ott.
- Ugyan, Tóti, ez csak a kapuzárás előtti pánik. Ha jól számolom, harminckét éves házasok vagytok. Igaza van Dénesnek. Néhányszor jól megkeféled és rájössz, amint az újdonság varázsa elmúlik, hogy egyik nő olyan, mint a másik. Agglegény vagyok, hivatásos nőcsábász, hidd el, én már csak tudom.
Hallgatok, mert okosat nem tudok mondani. Dénes füstkarikái lassan oszlanak el a levegőben.
- Nem tudok hazugságban élni, folyamatosan csalni a feleségem, a családban a makulátlan apa szerepét játszani, miközben lopom az időt a pásztorórákra, mert Nóra megőrjít. Tévedsz, Karesz, ebben a viszonyban sohasem múlik el az újdonság varázsa. Ez az eszeveszett vonzalom elsodor, mint a cunami, nem hagy kapaszkodót, csak visz a végzetem felé. Megborzongok, ha csak egy ujjal is hozzám ér a felségem, nem tudok a gyerekekre koncentrálni, ha éppen kérdeznek valamit, türelmetlen vagyok a kollégákkal is. Őrület ez az egész.
- Nórának van gyereke?
Úgy néznek rám a fiúk, mintha ide nem illőt kérdeznék, pedig ez az egyik alapkérdés. Tóti rázza a fejét.
- Szóval, egyedülálló, gyermektelen, csinos, középkorú nő a szeretőd, aki, ha jól sejtem, nem akar egyedül maradni. Igazi vadmacska az ágyban, ugye? Tóti, mit tudsz arról, hogy mit akar Nóra? Házasságot? Vagy összeköltözés nélküli laza szerelmi viszonyt? Egyáltalán, hogyan érez irántad? Átmeneti szeretőnek tekint, vagy a lelkedre is kíváncsi? Tud egyáltalán a dilemmáidról?
Mindhárom barátom hallgatásba burkolózik.
Kareszből, a középmagas, mokány, ezermester építészmérnök, egyedül él, úgy váltogatja a barátnőit, mint más a kocsiját. Egyetlen kedvese sem idősebb harminc évesnél. Szenvedélye a vállalkozása, a csinos barátnőt pedig úgy viseli, mint más férfi öltönyén a díszzsebkendőt. Ha rojtosodik a szélük, vagy rájuk un, vesz egy újat. Az aktuális barátnőt meg lecseréli.
Dénes az egyetlen közülünk, aki tudatosan, előre tervezetten éli az életét. Látszólag kiegyensúlyozott, gondtalan. Munkájában országosan elismert szaktekintély. Családi élete is botrányoktól mentes. Iker fiai is orvosok, akik külföldre mennek dolgozni, nehogy a belgyógyász professzor papa árnyékában kelljen karriert építeni. Azóta Zsóka, úgy bánik vele, mintha a férje egyben a gyereke is lenne. Nem rossz felállás.
Tóti, a legfelsőbb bíróság tanácsvezető bírája, öt gyerek apja és a becsület lovagja. Fanyar humorát kevesen értékelik, még kevesebben értik. Szeme előtt nem marad semmi titokban, még akkor sem, ha közömbösen hallgat. Bevallom, sokszor segített már nekünk eligazodni kesze-kusza jogi ügyeinkben. Ideje viszonoznunk.
- Tudom, hogy elsősorban tőlem vársz megerősítést, mert elváltam és új életet kezdtem. Nem adok tanácsok, csak elmondom azt, amiről eddig nem beszéltem. Én is belehabarodtam egyik partner cégünk pénzügyi vezetőjébe. Hosszú, természetes szőke haja, élénk kék szeme miatt azonnal felfigyelek rá és állandóan azon jár az eszem, hogyan tudnék beletúrni a hajába, megcsókolni a nyakán azokat az aranyló pihéket. Jól megvárat, eltelik három hónap, mire becserkészem. Csak könnyű flörtöt akarok, hogy férfinek érezzem magam, úgy igazán, aki ötvenfelé még képes hódítani. Szenvedélyes viszonyunk azonban elsodor, Laura hamarosan terhes lesz és gondolkodás nélkül a válást választom, hogy a gyerekem már az új házasságban szülessen. Feleségem egy percig sem akadékoskodik, megosztozunk az anyagiakon, a lányunk már felnőtt, ily módon gyorsan elválnak útjaink. Igazság szerint, közös lányunk is előre gyártott babaként születik. Laura fáradhatatlan, ha a szexről van szó. Vásárolni is nagyon szeret, csak győzzek hozzá elég pénzt keresni. Imádom, de a pörgése már fáraszt. Állandóan programokat szervez, nagy társasági életet él, hol mi megyünk, hol meg hozzánk jönnek, pedig olyan jó lenne egy lustálkodós nap, amikor fel sem kell öltözni, pizsamában töltjük az egész napot, mondjuk kettesben, komótosan, mert a lányom elvinné a fiamat egy napra, hogy a két gyerek együtt játszhasson egész nap. De Laura mellett erre nincs lehetőség. Havonta egyszer túrát szervez, hogy mozogjak is, mert ellustulok, meg elhízok, pedig szó sincs erről, egy gramm felesleg sincs rajtam, nyolcvan kiló vagyok a százkilencven centi magasságomhoz. Mitől is híznék el, Laura nem tud főzni, csak melegíteni, azt is a mikróban. Bevallom, néha már irigykedek Bellák Józsira, a volt feleségem új párjára, aki élvezheti Erzsi finom ételeit és a gondoskodását.
Miközben mondom a magamét, Karesz a jegyzetfüzetében rajzolgat. Látszólag nem figyel. Tévedek, mert azonnal eldobja a ceruzát, amint befejezem a mondandómat és átveszi a szót.
- Tudod, Tóti, Casanovának lenni sem egy leányálom. Mindig ugrattok, hogy harminc évesnél idősebb barátnőm még nem volt, és ha rajtam múlik, nem is lesz. Csak győzzem pénzzel. Meg tehetséggel. Az egyetem végén elhatározom, hogy jól menő vállalkozó leszek. Kegyetlen tíz évembe kerül, amíg az építőipari szakmák mindegyikében szerzek némi gyakorlatot és közben gyűjtöm a tőkét a saját vállalkozásomhoz. Hiába vagyok egy középmagas, köpcös pasi, ragadnak rám a nők, imádják a jó szövegemet meg a lazaságomat. Naiv kis hülye gyerekként szembesülök azzal, hogy becsületesen nem lehet annyit keresni, amivel már el lehet indítani egy vállalkozást. Hitelt veszek fel és keményen dolgozom éjjel-nappal. Családra vágyok, de a hektikus munkám miatt, nincs időm semmire. Jönnek-mennek a nők az életemben. Egyre nagyobb házban lakom, egyre drágább autóval járok, egyre messzebb utazom nyaralni, egyre könnyebben alakítom a laza, gazdag vállalkozó szerepét, amelyre szülőfalumban is felfigyelnek. Elérem, amit akarok, hogy a félcigány származásommal olyan gazdag leszek, mint senki más a szűkebb pátriámból. Ennek a rengeteg munka mellett, hatalmas ára van. Egyedül élek, gyönyörű alkalmi szeretőkkel körülvéve. Kiégek, mint szikes talajon a fű. És lassan, már nincs kihez kötődnöm. Talán már képtelen is lennék rá. Én vagyok a kétmilliárdos szegény ember, akit a munka drogja tart fenn. Tíz éve folyamatosan hiányzik a család. Az állandó gondokat okozó gyerekektől és a zsémbes feleségtől kezdve az utált anyósig bezárólag. Ugyanez hiányzik Gabócának is, akinek három házassága ellenére nincs gyereke. Mindhárom volt feleségével kiváló a kapcsolata, időnként összegyűjti a gyerekeiket és elviszi táborozni a balatoni nyaralójába, ahol mindannyian sátorban laknak, szabad tűzön készítik az ételeket és lavórban mosdanak. Ekkor úgy érzi, hogy teljes az élete. De véget ér a táborozás és rádöbben ismét, hogy egyedül van. Még hisz abban, hogy lehet családja. Illúziókat kerget.
Megjelenik Erika egy nagy ibrik citromos teával.
- Bocsássanak meg, gondolom, megszomjaztak.
Nevetnem kell, annyira megváltozik a tekintetünk. Legeltetjük szemünket a csinos asszonyon, és amint leteszi elénk a csészéket és egyenként teli tölti a forró itallal, mélyen beszívjuk parfümje illatát.
- Megyek, leváltom Gabócát, mert úgy látom, hogy már befejezte a tesztet. Alszik.
- Inkább a laptopot vegye el előle.
Hiába, a nők mindig a praktikus megoldást választják.
- Foglaljon helyet, Erika, hiányzik egy fő a snapszerhez.
- Köszönöm.
- Mikor jött vissza? Észre sem vettük.
- Fél órája.
- Hallotta a beszélgetésünket?
- Csak egy töredékét.
- Örömmel hallanánk a véleményét.
Az asszony összehúzza magán a kardigánját, mint aki fázik.
- A véleményemet kérik? Önök, az élet koronái? Miért tőlem? Miért nem a feleségüktől?
- Attól félünk, kedves, hogy őszinték lennének, és mi megszégyenülnénk. Kiderülnének a hiátusaink és ezt nehezen viselnénk el. Ha pedig tökéletesnek hazudnának bennünket, tovább növekedne az amúgy is eget verő egónk.
Tóti ismét fején találja a szeget. Valóban ilyenek vagyunk.
Valóban ilyenek lennénk?
- A nő csak egy igazi férfi mellett lehet igazán nő. Olyan, mint egy gyönyörű virág, amely magában hordozza ez élet szépségét, az örömet, a gyönyört, de csak addig él, amíg táplálják, öntözik, kényeztetik. Ha megvonják tőle a figyelmet, dédelgetést, gondoskodást, hervadni kezd, nota bene elpusztul. Az pedig mindennek a teteje, ha éppen az vonja kérdőre a hervadása miatt, akinek a gondatlansága okozza azt, majd otthagyja és keres egy új virágot magának, melyet élvez egészen az elhervadásáig. Mondjam tovább?
- Nem, nem kell, inkább kártyázzunk! Osztok!
Reggel ötre elkészülünk a tesztekkel és tetemes borravalót adunk Erikának. Kicsit szégyelljük magunkat, de az asszony csak megértően mosolyog.
A gőzben visszatér belénk az élet. Nyolc órakor már a klinikán vagyunk.
Délután kettőkor megebédelünk kedvenc éttermünkben.
- Fiúk, a vendégeim voltatok – int Dénes a pincérnek, hogy fizetne. – Ha rám hallgattok, jobb, ha hazaszóltok, hogy egy nappal korábban értek haza. Én már beszéltem Zsókával a hasi ultrahang előtt.
Tótival egymásra nézünk, ez csak kettőnket érintene és kirobban belőlünk a nevetés.
- Ugyan, ne viccelj!
Fél négykor érek haza. Üres lakás fogad. Laura kocsija a garázsban áll. Nem mehettek messzire, mert a feleségem nem nagyon szeret gyalogolni, arról meg szó sem lehet, hogy a tömegközlekedést igénybe vegye. Beállok a garázsba és leengedem a garázsajtót.
A nappaliban szanaszét dobálva a kisfiam játékai. Kis feleségem megint nem szedette össze vele, pedig rendre kellene szoktatni a gyereket.
Kényelmesen letusolok. A meleg víz széles sugárban simogatja a fáradt testem. Most érzem, hogy nem aludtam egész éjjel.
A hálóban gyűrött a megvetett ágyon az ágynemű.
Szegény Laura, nyugtalanul alhatott nélkülem.
Megigazítom és kényelmesen elhelyezkedek a térfelemen. Öt perc múlva az álom mezsgyéjén járok.
Hangosan felsikít a bejárati ajtó csengője.
A lányom érkezik a fiammal és az unokámmal. A két gyerek azonnal a nyakamba ugrik.
- Szia, apa. Négyre ígértem Laurának, hogy hazahozom Dinit, csak kicsit korábban értünk ide. Tegnap délután áthozta, ha láttad volna, hogy mit műveltek az este! Hogy-hogy itthon vagy? Nem holnap este kellett volna hazaérned? Megyek, főzök egy kávét és hoztam sütit a gyerekeknek. Te is kérsz? Dobostorta, azt választották a kicsik.
Csacsognak a gyerekek, hogy este kártyáztak, és mindketten csaltak, mégis a felnőttek nyertek.
- Leteszlek benneteket és rakjátok el a játékokat. Mindjárt hozza Jutka a sütiket. Rendben?
A két gyerek úgy pakol, mint a kisangyal.
Kimegyek a konyhába, ahol Jutka éppen a tortaszeleteket szervírozza, folyik le az áltető fekete is, készítem hozzá a csészéket.
- Apa, nem is tudod, hogy Laura rendszeresen nálam hagyja Dinit, ha nem vagy itthon?
- De… tudom – nyögöm ki nagy nehezen, de nem merek a lányom szemébe nézni. – Most jut eszembe, meg kell néznem valami az interneten. Kérlek, addig tartsd szemmel a gyerekeket.
A dolgozószobám a ház túl felén van, akkora, hogy éppen belefér az íróasztalom meg számítógépem.
Megérkezett a visszaigazolás, azonnal megnyitom a kódommal a kommunikációs fájlt, megkeresem a kispapa jelszót. Végigfutom a kötelező vizsgálatok eredményeit, minden rendben. A külön kérésre végzett vizsgálatok nem nagyon érdekelnek, ám, ha már itt vagyok, belepillantok. Perszer, Gabóca kezdeményezése a hímivarsejt vizsgálat, a Kareszé meg az anyajegyeké.
Nem, itt valami tévedés van. Mit jelent az, hogy terméketlen vagyok? Egyetlen ivarképes spermát sem találnak! És nagy valószínűséggel soha sem termelődött.
Nekem két gyerekem van!
Gyorsan felhívom Gabócát, a hírközpontot.
Élénken beszél, persze, könnyű annak, aki fél éjszaka alszik.
- Hát, öregem, de jó hogy hívsz, éppen rád gondoltam. Tótinak prosztata nagyobbodása van, rákgyanús. Dénesnek a II. típusú diabétesze azonnali kezelést igényel. Karesznek savasodik a szervezete, köszvénygyanús. Nálam minden rendben, és lehet gyerekem, amennyit csak akarok. Már csak egy megfelelő szülőképes nőszemélyt kell keresnem. Igaz, az egyik anyajegyemet meg kell mutatnom bőrgyógyásznak. És nálad mi az eredmény?
- Nálam minden rendben van… Te, Gabóca, nem lehet, hogy elcserélik az eredményeket?
- Nem, az nem lehet. Zárt számítógépes rendszerük van. Miért kérded?
- Egyszerűen kíváncsi vagyok. Hogyan viselik a többiek?
- Tóti maga alatt van, ugrott az új szerelem. Dénes végre megtudja, amit eddig csak sejt. Karesz gondolkodik a visszavonuláson és keresni akar korban hozzá illő hölgyet, aki mellett végleg kiköthet. Nekem pedig a családalapítás a legfontosabb. Hanem, neked a legjobb. Fiatal feleség, jól fizető magáncég, kisgyerek, unoka, egészség, mi kell még?
- Köszönöm, Gabóca, mennem kell, mert itt van Jutka az unokámmal…
A lányom az unokámmal?
Cigaretta után kutatok, lenni kell valahol a zakóm zsebében egy dobozzal. A gyerekek lábukat lóbálva ülnek az ebédlőben, a nagy étkezőasztalnál és majszolják a tortát. Jutka kavargatja a kávéját, már nem is meleg, de láthatóan rám vár.
Kisurranok a hátsó bejáraton, rágyújtok. Megkerülöm a házat és a lassú léptekkel végig sétálok a kerítés mellett, az embermagasságú sövény árnyékában.
Befordul a sarkon a rozzant Skoda, és leparkol a kocsibejárónk mellett. Kiszáll belőle a vékonydongájú, alacsony férfi, akit ismerni vélek valahonnan, majd megkerüli a kocsit és kinyitja az anyósülés ajtaját.
Kiszáll Laura és nem éppen baráti puszival elbúcsúzik tőle.
Kártyavárként omlik össze az életem.
Dini kifut a házból Laura elé:
- Anyuci, nem tudod, hol van apa?
Remeg az ajkam, a szemem könnyes.
Csak magamban mondom, Dinikém, azt én szeretném tudni.

* Kép: net