Albérleteim - Szonja III.
Látogatók száma: 60
A székem mögött, teljes életnagyságban ott állt Szonja. A híres, hírhedt NŐ, csupa nagybetűvel. Az a lány, akit mindenki irigyelt, mindenki csodált és mindenki lenézett egy kicsit.
Egy nap bekopogott a szobánkba az egyik lány – soha nem tudtam megkülönböztetni őket, olyan egyformák voltak – a Rita. Szonja éppen fociedzésen volt, így egyenesen nekem szegezte a kérdést:
- Tudsz nekem szerezni tablettát?
- Milyen tablettát? - még a lélegzetem is elállt. Sejtettem én, miféle gyógyszer kell neki, de nem tudtam, mit válaszoljak. Ha igent mondok, akkor azt mondom, helyeslem, ha nemet, akkor az én lelkemen szárad, ha valami gikszer becsúszik. Miért nem Szonját kereste meg?
- Tudod, hát antibébit! Lefeküdtem a Janival – és a szeme úgy csillogott, hogy nem volt szívem nemet mondani. Közben azért evett a méreg, hogy itt ez a csirti, és már fogamzásgátló kell neki, miközben én még mindig a nagy Őt várom, csókolózni is talán ha párszor…
Este aztán elkövettem életem legnagyobb ostobaságát. Elsírtam bánatomat Szonjának. Mindent, ami kétely volt bennem fiúügyben. A rettegésemet a vénlányságtól, a félelmemet, hogy olyan ronda vagyok, hogy úgysem kellek senkinek.
Így utólag teljesen világos, hogy ez lett az oka a tragédiának.
Vasárnap volt. Nem emlékszem már, hogy melyik évközi vasárnap, de nincs is jelentősége. Éppen csak, hogy megjöttünk a miséről, jobban mondva a lányok titkos találkájáról, Szonja sietősen távozott a focipályára. Valami egyetemi bajnokság, mondta, és ha minden jól megy, akkor talán ma sikerül az áhított csatár közelébe kerülni. Nem aggódtam különösebben. Ahogy én láttam a helyzetet, szegény Szonja fényévekre volt az álomranditól. Nem is értettem, az a fiú vagy vak, vagy hülye, ha nem látja, hogy egy ilyen szuper nő így oda van érte!
Lassan telt az idő. Hajat mostam, tanultam egy kicsit, főztem egy teát, aztán egy könyvvel a kezemben bevackoltam magam az ágyamba. Ott, a jó meleg paplan alatt hamar elkapott a buzgóság, mély álomba szenderültem.
Mindig is jó alvó voltam, mellettem ágyút lehetett elsütni, éghetett a ház, én csupán a másik oldalamra fordultam, és aludtam édesdeden tovább. Azon a vasárnapon is így történt.
Rettenetes álmom volt. Egy lélekvesztőben utaztam a hatalmas óceánon egyedül. Dobált a víz, a méteres hullámok fel-felkaptak, repítettek egyre messzebb a biztonságot jelentő szárazföldtől. Mellettem villámok cikáztak veszettül, aztán meg valami uszonyt is láttam kibontakozni a végtelen vízből. A jeges félelemtől mozdulni sem bírtam, de arra jó volt, hogy felriadjak álmomból. Na, ha eddig nem féltem eléggé, akkor itt volt az idő az ijedelemre. Az ágyam vadul táncolt alattam, felettem számomra ismeretlen állatok küzdöttek vadul hörögve és vinnyogva, az ablak alatti széken ET játszott a melltartómmal, amit lefekvés előtt sebtében odadobtam. Mozdulni sem mertem. Csak a szememet nyitottam és csuktam, remélve, hogy el tudom dönteni végre, hogy melyik kép a valóság és melyik az álom, de leginkább azt szerettem volna, ha egyik ilyen szemnyitós alkalomra elmúlik minden rémség nyomtalanul, minden újra a régi lesz, és én alhatok nyugodtan tovább. De akkor ET megmozdult, és elindult egyenesen felém. Még szorosabban szorítottam össze a szemem, a fülemmel éreztem csak, hogy közeledik, miközben azok a valamik felettem egyre hangosabban nyüszítettek. Aztán egy pillanatra csend lett. Már-már felsóhajtottam megkönnyebbülten, amikor valaki megérintette a vállamat. Összerezzentem. Ebből persze egyből kiderült, hogy ébren vagyok, így nem is tettettem tovább az alvást. Legyen, aminek lennie kell. ET guggolt előttem, és sörös lehelettel közölte, hogy pisilnie kell, de nem tudja, merre van a mosdó. Na, még csak ez hiányzott! A suttogásra a felső ágyon is felfigyeltek és a legnagyobb meglepetésemre Szonja hangját hallottam, majd egy másikat, egy fiúét.
- Tibi, ne legyél már ilyen, nem bírod ki?
- Az az utolsó sör már nem kellett volna – így Tibi, vagyis ET - meg különben is, Szonja! Azt ígérted, hogy a barátnőd – de befejezni már nem tudta, mert kivágódott az ajtó, hirtelen fényárban úszott a szoba, a bejárati ajtóban a házinéni állt sodrófával. Azonnal átlátta a helyzetet. Betörőt fogni jött és idegen férfiakat talált az ő tisztességes házában.
- Remélem, tudják, mi a kötelességük! – mondta feldúltan – Mire a lányok felébrednek, az utolsó zoknijuk se legyen itt! Nem hagyom, hogy ilyen kétes erkölcsű nőszemélyek megrontsák az én tisztalelkű lányaimat!
Hogy mi történt, míg én a hullámokkal harcoltam? A meccs után bulizni ment a csapat, vitték magukkal a legkitartóbb szurkoló lányokat is, Szonjával az élen. Nem is buli a buli lányok nélkül, nem igaz? A tánc hevében Szonja összejött végre a csatárral. Olyannyira összemelegedtek, hogy már többet szerettek volna némi csóknál és ölelkezésnél. Igen ám, de a kollégiumba nem mehettek, ráadásul a fiú szobatársa is velük volt, kissé besörözve. Gondolták, feljönnek hozzánk, a Tibi majd elszórakoztat engem, míg ők egymást a felső ágyon. Úgyis olyan szomorú voltam, hogy nem találok magamnak fiút, ki sem kell mozdulnom érte, a helyembe hozzák, még hálás is lehetek érte. Hogy a házinéni kikötötte, nem fogadhatunk fiúvendéget? Ugyan, olyan mélyen alszanak, reggelre meg a fiúk úgyis elmennek, mintha ott sem lettek volna. Nem kell mindig aggodalmaskodni! Igen ám, de front volt, vagy telihold, mert a néni is nagyon rosszat álmodott, ő is felriadt álmából, és meghallotta, hogy valami nincs rendjén. A többit már tudjátok.
Így történt, hogy az éj leple alatt, hálóingben és pongyolában kellett elköltöznünk, szégyenszemre, kullogva. Amit ezután az egyetemen átéltünk! De az már egy másik történet.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Nurse
Tisztelt Tanár úr!
Egyszer valaki azt mondta, mesélj Nurse, mesélj! Most meg, amikor mesélek, akkor túl informatív vagyok. Ki érti ezt?
Van az úgy, hogy a szegény diák csak rágja a ceruza végét, és csak a jelzőcsengőnél jön rá, hogy üres a papírja, de meg akar felelni, így is, hát gyorsan ír vagy három oldalt :-)
Itt most nem ez történt. Talán csak elfáradt a billentyűzetem, de ez is lehet, hogy pont így történt minden, ahogy leírtam, és az elejét találtam ki hozzá :-)
Egyszer, majd, ha mindennel végeztem, ami még félben van, talán újraírom :-)
Nurse
Most ahogy mondja... Lehet, ezt éreztem? Valami nem stimmelt a történettel. Két rész más, mint a harmadik. Nagyon más. Ehhez jó orrom van.
Nem kell újraírnia! Már megbántam, hogy ezt kértem.
Csak, amit "amoda" írt nékem, az visszaigazolódott.
Bokor
Tetszett ez a rész, olyan lényegre törő. Osztom a nézeted a múltból, inkább küszöbön kívül maradjanak a kalandorok, mégoly kedvet akartak is okozni. :-)
Pussz,
Éva
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Nurse!
Ez így nem kitűnő. Sajnos. Az előző két rész sodrása itt elmaradt. Kapkodó lett, és túlságosan informatív. (Amit írok, csak Önhöz mérten írom! Akkor írunk így, ha egy dolgozatból már csak az óra negyede van hátra, és mi még a felénél tartunk. Ön valamiért be akarta fejezni a cikket. Rosszul érzem? Kérem írja újra! Jobb lesz. Nagyon kíváncsi vagyok. (Főleg a reakciójára.))
Bokor
Egyszer valaki azt mondta, mesélj Nurse, mesélj! Most meg, amikor mesélek, akkor túl informatív vagyok. Ki érti ezt?
Van az úgy, hogy a szegény diák csak rágja a ceruza végét, és csak a jelzőcsengőnél jön rá, hogy üres a papírja, de meg akar felelni, így is, hát gyorsan ír vagy három oldalt :-)
Itt most nem ez történt. Talán csak elfáradt a billentyűzetem, de ez is lehet, hogy pont így történt minden, ahogy leírtam, és az elejét találtam ki hozzá :-)
Egyszer, majd, ha mindennel végeztem, ami még félben van, talán újraírom :-)
Nurse
Válasz erre: Ailet
Szia Nurse!
A beteljesült vágyak néha elronthatnak valamit, amire nem is számítunk. Szonja azt hiszem picit elkapkodta... de azért rendes volt tőle, hogy rád is gondolt a másik sráccal :)
Üdv:Ailet
Az élet már csak ilyen. Egyszer fenn, aztán lenn :-)
Igen, Szonja elkapkodta, bár utána nem nagyon voltunk beszélő viszonyban :-)
Üdv: Nurse
Válasz erre: Tündér
Micsoda kalandok! De én azt hiszem, hamar találtál másik lakóhelyet. :)
Pussz, Tündér
Ez így nem kitűnő. Sajnos. Az előző két rész sodrása itt elmaradt. Kapkodó lett, és túlságosan informatív. (Amit írok, csak Önhöz mérten írom! Akkor írunk így, ha egy dolgozatból már csak az óra negyede van hátra, és mi még a felénél tartunk. Ön valamiért be akarta fejezni a cikket. Rosszul érzem? Kérem írja újra! Jobb lesz. Nagyon kíváncsi vagyok. (Főleg a reakciójára.))
Bokor
A beteljesült vágyak néha elronthatnak valamit, amire nem is számítunk. Szonja azt hiszem picit elkapkodta... de azért rendes volt tőle, hogy rád is gondolt a másik sráccal :)
Üdv:Ailet
Pussz, Tündér