újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Állatkert

Látogatók száma: 43

Mónika kinéz az ablakon, sűrűn hull a hó, pedig indulnia kell, mielőbb, nem akar elkésni, hogy maradjon elég választék a kultúrházban lévő jótékonysági kiárusításban.

Az önkormányzat élelmiszer csomagot adott a rászoruló nagycsaládosoknak, melyben gyermekenként öt kupont is elhelyezett, amelyet ezen a jótékonysági vásáron lehet beváltani. Egy kupon egy darab tárgyat ér, annak értékétől függetlenül.

Janikának új cipő kell, de ebből használtat nem vesz, akkor inkább körülnéz a kínainál. Julcsikának és Rozikának új ruhák kellenek, mert szinte mindent kinőttek. Plédet is jó lenne venni, mert Nagyika paplanja igen vékony, majd ráteríti, és nem fagyoskodik a téli éjszakákon.

Nagyika már ott szorgoskodik a konyhában, teát főz, bundás kenyeret készít, mert az laktató és csomagolhat belőle az iskolásnak, a két kisebbnek csak reggeli kell, mert úgyis kapnak tízórait, ebédet és uzsonnát az óvodában.

Szereti a menyét, ezt a vékony kis alacsony asszonyt, aki egyedül is képes megbirkózni a napi gondokkal, amelyek soha nem fogynak el. Azt hitte, ha ideköltözik, akkor segít a legtöbbet nekik, főleg anyagilag, mert a hetvenötezer forintos nyugdíja kiegészíti az apát vesztett unokái nevelési költségeit, de már belátja, hogy tévedett. Arra azonban valóban szükség van, hogy ellássa a háztartást, és a két kicsi mellett tudjon dolgozni Mónika, még akkor is, ha csak minimálbért kap a kocsmárostól a napi nyolc-tíz órás mosogatásért.

- Gyere, lányom, reggelizz meg, majd én elviszem a kicsiket az óvodába, Janikát meg elkísérem az iskolába.
- Köszönöm, Nagyika, igyekszem, hogy kapjak mindent, amit szeretnék.
- Nem, nem, lányom, reggeli nélkül nem engedlek el! Ki tudja, meddig kell várnod a hóesésben!

Éhes Mónika, alig vacsorázott, a három gyereknek úgy ízlett a kis darab kolbásszal megbolondított paprikás krumpli, hogy mindegyik repetázott, s csak nézte, mint falatoznak jóízűen a gyerekei. Kent magának egy szelet zsíros kenyeret, épp, csak elverte az éhségét vele.

Finom a forró tea, Nagyika még citromlét is sikerített bele. Két fél szelet bundás kenyérrel és egy findzsa teával tökéletesen jól lakik. Közben száguldoznak a gondolatai.

Ha most sikerülne felruházni a gyerekeket, akkor a félretett pénzéből elvinné a őket Pestre, az Állatkertbe, mert Mikulás napján ingyenes a belépés. Nagyikát sem hagyják itthon, a tyúkok kibírják estig, majd hagynak kinn szemet, ha nagyon éhesek, tudjanak csipegetni. Pontosan kiszámolta már egy hónapja, hogy az utazással együtt háromezerből kitelne. Ennivalót, innivalót visznek magukkal, csak villamosjegyre kell költeni, meg, ha valamit megkívánnak a gyerekek. Bár, nem olyan kívánósak, hiszen tudják, hogy nem telik rá.

Jó lenne hétre odaérni a kultúrházba, mert hatkor kezdődött a vásár, és gyorsan elkapkodják a népek az adományok javát.

Sokkal hidegebb az idő, mintsem azt bentről gondolta volna. Vékony a dzsekije, összehúzza magát, felhúzza a fejére a kapucnit, zsebre gyűri a kezét és nekidől a szembe szélnek, amely kavarja, forgatja a hópelyheket, mindaddig, míg a tele nem lesz velük az arca.

A zord idő ellenére legalább harmincan topognak a kultúrház udvarán, mert ötösével engedik be az asszonyokat, ugyanannyian jönnek ki egyszerre.

Nincs a várakozók között férfi egy darab se, részint a vásárlás az asszonyok dolga, részint pedig ingyenes adományt elfogadni szégyen a férfiember számára, még akkor is, ha nem tehet arról, hogy munkanélküli. Nyáron sincs munka, csak alkalmi, télen pedig jó ha, találnak favágást, de abból is alig van, mert tízből nyolc háznál már gázzal fűtenek. Ha telik rá. Ellenkező esetben lemennek a Tisza alá, fát gyűjteni és azzal tüzelnek. Nekik meg nem kell segítség, nincs mivel megfizetni.

Mónika beáll a sorba, és toporog a hóban, mert fázik a lába. Jobb lett volna, ha gumicsizmát vesz fel, hiszen nincs a munkahelyén váltó cipője, mert kimosta és még nem száradt meg, ennek meg feslik a varrása és beenged minden csapadékot.

Pipiskedik, hogy belásson az épületbe. Ruhaneműk, ágyneműk, plédek, cipők, háztartási eszközök, játékok, van ott minden, amire így december elején szüksége lehet a családoknak.

A következő ötfős váltást Klárika vezényli, az óvoda vezetőnője, aki határozottan osztogatja az utasításokat, tőle még a férfinemet képviselő kamionsofőr is tart.

Végignéz a várakozókon, meglátja Mónikát és magához szólítja:
- Jöjjön csak, Képesné, kérek magától valamit. Hozzon már a CBA-ból egy negyed kiló kávét, mert elfelejtettem hozni és hosszú lesz még a mai nap, este hatig.

A várakozók kaján szemmel nézik, amint Mónikát betessékeli az épületbe, ahonnan két perc múlva már jön is kifelé és szaporázza a lépteit az utca felé. Még jó, hogy nem nekik kell elmenni!

- Hová is süllyedt ez a szép kis asszony! – szólal meg fennhangon Kulcsárné. – Mindenki cselédje lesz, ha így folytatja, pedig érettségije van! Hiába, no, három gyereket, meg az anyósát kell eltartania, tűrnie kell szegénynek!
- Bolondot beszélsz, Bözsi, - jön rá a riposzt, - az anyósának van nyugdíja, nem kell azt eltartani! Még ő az, aki segít a ház körül, hogy dolgozhasson Mónika.
- Ugyan már, milyen munka a mosogatás? Nagy dolog!
- Az bizony! Nálad még otthon is napokig áll a mosatlan, azt mondja az urad, mire nagy nehezen elmosogatsz!
- Bolond az uram! Csak nem pocsékolom azt a drága mosogatószert a napi két tányérra meg az egy lábosra!

Eláll a hóesés. Mintha hűlne a levegő, legalább is a kendők alá bújó szellő azt az érzetet kelti.

- Aztán, tudod-e Terka, honnan vannak ezek az adományok?
- Egy alapítvány adja, amelyik befogadja a természetbeni adományokat, és az adományozók leírhatják azt az adóalapjukból. Legalább is úgy hallottam Kovácsnétól, tudod, aki a pénzügyes az önkormányzatnál.
- No, akkor valakinek ez nagy üzlet!
- Minden üzlet, Bözsikém! Hanem, ha meg sem sértelek, te kinek vásárolsz? Nincs is kiskorú gyereked?
- Kíváncsi vagy Terka, mint mindig! Hamar megöregszel!

Mónika visszaér a boltból. Kopogtat a bejárati ajtón, és Klárika beengedi, majd az ajtóra egy táblát akaszt:

Árufeltöltés miatt 9-10 óra között a kiszolgálás szünetel.

Zúgolódnak a várakozók.
- Asszonyok! Két napig tart a vásár, és ügyelünk arra, hogy a teljes készlet reprezentálva legyen, ezért rendszeresen feltöltjük, ami kifogy.

Kiengedi a benn lévő vásárlókat és gondosan becsukja maga után az ajtót. A háromfős személyzet, Mónika és kamionsofőr részére főz két hatadagos kávét, még abból a Tchibo kávéból, melyet reggel hozott otthonról.

- Sárikám, ha megittátok a kávét, fel kell tölteni a készletet a kamionról. Mónika, tudna segíteni? Addig Sárikával meg kell beszélnem valamit!

Sárika tudja apja elbeszélésből, a település polgármesterétől, hogy az óvoda vezetője, a nagydarab, szőke, szép arcú, kortalan nő, a falu egyik potentátja, akinek a szavára mindenki ad, mert igazságos, szókimondó, és nem fél senkitől, nem tisztel egy tekintélyt sem, és soha nem fukar, ha segíteni kell a rászorulókon. Most is, ennek a kétnapos vásárnak a lebonyolításáért a személyzet fejenként ötezer forintot kapna, de Klárika azonnal lemondott nevükben a tiszteletdíjról, azzal, hogy a pénzt az arra legjobban rászoruló négy család között osszák szét. Kétség nem fér hozzá, hogy neki is jó jönne ez a pénz, mert mester szakos egyetemista, és sokba kerül az élet a fővárosban, ám belátja, igaza van Klárikának, az ötezer forint rajta nem sokat segítene, ám egy többgyermekes falujabeli szegény családnak az egész karácsonyi ünnepekre elegendő élelmiszert jelentheti.

Akkor most mit akar tőle ez a szőke démon?

Kedvetlenül iszogatja a keserű feketéjét, mert nem tesz bele sem cukrot, sem tejet, megszokta már a vizsgaidőszakban, ez tartja ébren az éjszakai tanulás ideje alatt.

A két önkéntes nő és Mónika ügyesen és gyorsan pakolja ki a tételeket a nagy papírdobozokból, melyeket a kamionos hord be az udvarról. Klárika meg csak matat a kisebb bőröndnek is beillő táskájában.

- Megvan! Ezt kerestem. Mondtam az apádnak, bocsánat, a polgármester úrnak, hogy írjuk fel az utalványok sorszámát, hogy melyiket kinek küldtük ki, mert ezzel ellenőrizni lehet, hogy ki vásárolja le, és ki nem. Az persze álmomban sem jutott az eszembe, hogy egyesek visszaélnek az utalványokkal. Hozd csak, kérlek, az átvett utalványokat, megkeressük a listán és kipipáljuk. Ezután fizetéskor csak kérdezd meg a vevő nevét, és ellenőrizheted a sorszámokat. Ha nem stimmel, csak szólj nekem.
- Miért fontos ez? Apa azt mondta, mindenben hagyatkozzak rád, de …
- Nos, gyerekem, ne hidd, hogy ez ingyen van a községnek! Utalványonként ezer forintot fizettünk érte az alapítványnak, amely ezt az összeget tovább forgatja más karitatív tevékenységbe. Tehát, aki nem veszi igénybe, vagy eladja, annak jövőre nem adunk, várnak arra sokan, akik megérdemelnék, hogy támogatást kapjanak. Szűkös az önkormányzat kerete, ténylegesen csak a legrászorultabbaknak tudunk adni belőle. Az ök. 124/21. sorszám alatt hozott képviselő testületi határozata alapján, az utalványokat kizárólag arra jogosult tulajdonosa válthatja be, másnak nem váltható be. Aki ezzel visszaél, automatikusan kizárja magát a további támogatásokból. Itt a rendelet egy példánya, legyen nálad a pénztárban, hogy megmutathasd annak, aki véletlenül megszegi az abban foglaltakat.

A rászorulók névsor szerinti felsorolásához kapcsolódnak a gyerekek nevei, s azokhoz csatlakoznak az utalványok sorszámai, így azok könnyen követhetők. Húsz perc alatt összeolvassák és kipipálják a levásárolt utalványok sorszámait.

- Menjünk, folytassuk a munkát – törli le homlokáról az izzadságot Klárika.
- Bocsáss meg, de négy név mellé tettél egy iksz jelet, azért, mert ők kapják a tiszteletdíjunkat?
- Van eszed, kislány! Pontosan azért. De csak az elszámolás után adjuk oda, legkorábban holnapután délután.

Mónika már tudja, mit akar venni az utalványokon. Megvan Janikának a cipő, a lányoknak is talált ruhákat, anyósának plédet, még játék is került mindegyik gyereknek és maradt egy utalványa. Hezitál, hogy tányérokat vegyen, vagy magának egy meleg csizmát.

- Mondja Mónika, nagy baj lenne, ha csak ötszemélyes tányérkészletet kapna?

Összerezzen a fiatalasszony, nem is veszi észre, mikor áll meg mögötte Klárika.

- Nézzen csak szét a csizmák között, van egy hiányos étkészletünk, majd megkérem Józsit, keresse elő és magának adjuk ingyen. Ugye Józsikám, össze is csomagolja ennek a szépasszonynak, nehogy összetörje az úton!

Érti a kamionos, hogyne értené, hiszen évek óta együtt dolgozik a szőke démonnal, és ha nem lenne gyáva, udvarolna is neki, mint minden más nőszemélynek, ki csak útjába akad, de nem mer. Fél. Önmagától. Ugyanis képes lenne beleszeretni Klárikába, és akkor vége lenne a nyüzsgő, utazgató életének, melyet pedig annyira szeret.

Sárika gondosan kipipálja az átvett utalványok sorszámait és útjára bocsátja Mónikát, két nagy teletömött szatyorral.

Józsi látja, hogy a fiatalasszony már nem boldogul az étkészlet dobozával:
- Klárika, segítek elvinni a csomagokat, húsz perc múlva itt vagyok!

Odakinn már fagy, és szikrázik a hó a téli nap fényétől.
- Adjon át egy csomagot, fiatalasszony, hazakísérem, mert egyedül úgysem boldogulna.

Tíz perc az út, hosszú, ha csendben kell megtenni. Józsi oldalról sandítja Mónika arcát, látja rajta a feszültséget.
- Mi a baj, asszonyom?
- Tíz órára dolgozni megyek, alig van húsz percem.
- Akkor lépjünk ki.
- Elkések a munkából.
- Van otthon valaki? Adja csak ide, mondja meg a címét és hazaviszem.

Nagyika sokára veszi észre, hogy neki kiabálnak. Nehézkesen feláll, és csikorgó ízületei tiltakoznak a mozgás ellen. Márpedig ki kell menni a kapuhoz, mert idegent nem lehet beengedni.

Magas, nagydarab, a harmincas évei közepén járó fiatalember, három nagy csomaggal a kezében várja, hogy kiérjen a kapuig.
- Csókolom, Nagyika, a menye küldi haza a csomagokat, neki be kellett menni, dolgozni.
- Jó napot! – köszön kurtán az öregasszony.

Idegen a fiatalember, hezitál is, hogy beengedje, vagy sem, de ha hozott ennyi mindent, csak be kell ereszteni.

Nyitja a kapu riglijét, és Józsi rohan a házba, ránehezedett már a három csomag, nem is a súlya, hanem a rossz fogása miatt.
- A két szatyorban ruhanemű van, de a dobozban az étkészlet bizony törékeny, óvatosan tessék kibontani.
- Iszik egy teát, fiatalember?
- Megköszönném.
- Jöjjön, üljön csak le, azonnal elkészítem.

Nagyika pontosan olyan édes teával kínálja, mint a saját nagyanyja szokta, annak az édességén már cseppet sem javít a citromlé.

Jól esik néhány percet itt időzni. A sparhelten fő az étel, a gőzéből érzi, jófajta bableves készül.

- Megkínálhatom bundás kenyérrel? Maradt két szelet a reggeliből, kóstolja csak, ha ízlik. nagyon szeretik az unokáim. Mind a hárman. Szegénykéim, megérzik, mióta a fiam meghalt. Tudja, apa nélkül azért sokkal nehezebb az élet. Hanem, mondja csak, fiatalember, az idén is Klárika bonyolítja a vásárt?
- Igen.
- Jaj, nagyon rendes nő. Képzelje, meghalt a vőlegénye, ejtőernyős volt. Azt mondják, megrögzött vénlány, én nem hinném, csak nem szereti a hitvány embereket.
- Köszönöm a teát, Nagyika, mennem kell.

Ujjong Józsi szíve, nagyokat dobban, szóval Klárika nem szereti a hitvány embereket!

A kultúrházig futva teszi meg az utat. Tovább elmaradt, mintsem az illenék. Lassan ismét fel kell tölteni a készletet, és nem igazán szeretné, ha nem lelnék sehol.

Az udvaron nem csökken a sor, mindig jönnek új vevők. Mi lenne, ha teával kínálnák őket? Legalább nem fagyoskodnának várakozás közben. Cukor van, teafüvet meg fillérekért lehet venni. Meg is mondja Klárikának.

Azaz mégsem mondja meg azonnal, inkább vár egy kicsit.

A pénztárnál Sárika az izgalomtól kipirult arccal magyaráz egy termetes, jól öltözött, középkorú asszonynak:
- Kulcsár néni, nem fogadhatom el az utalványokat, kérem, tegye vissza az árukat és menjen el.
- Márpedig, aranyom, addig nem megyek sehová, míg nem szolgák ki!
- Az önkormányzati rendelet szerint, tessék csak megnézni, csak attól fogadhatom el, aki…
- Diszkrimináció! Feljelentem én magát, meg ezt az egész vircsaftot! Mit képzelnek, lopom én a pénzt? Megvettem az utalványokat…
- Tudjuk, Kulcsárné, hogy vette, mert maga nem kapott, az bizonyos – szól közbe határozottam Klárika és odaáll az asszony és Sárika közé. – Most pedig menjen el, békével, ne kelljen a rendőrséget kihívnom!

Józsiban megszólal a vészcsengő. Előveszi a mobilját és videóra veszi a nők purparléját.

- Azt hiszi, maga debella vénlány, hogy megijedek magától? Meg ettől a kis fruskától, aki azt hiszi, hogy a polgármester lányaként bármit megengedhet magának? Pénzért vettem az utalványokat, Gombás Tótéktól, a Tehenes Lólétól…
- Azaz, Kulcsár néni, a Megálló nevű talponálló törzsközösségétől. Látja, mind a harminc darabot beleteszem egy borítékba, ráírom a maga nevét , lezárjuk, és Sárikával átírjuk a ragasztást, leszignáljuk, nehogy valaki felbontsa. Majd a képviselő testület eldönti a sorsát. Kérem, most menjen el.
- Feljelentést teszek! Már megyek is! Tudják maguk, hogy ki az én vejem?!
- Hogyne tudnánk – válaszol Klárika, - a lányának a férje.

Kulcsárné fúriaként kiront az épületből. Az udvaron várakozók meglepetten néznek utána.

- Te, Kati – böki oldalba egy vékony kabátban cidriző asszony a mellette állót – hogy kerül ide Kulcsárné? D-ben ruházati boltja van a lányának, nem hiszem, hogy rászorulna az adományra!

Józsi senkinek sem szól, csak elküldi a videót az alapítványhoz.

Negyed hétkor Mónika készülődik hazafelé. A mosogatógépből kiszedte már a tányérokat és az evőeszközöket. Igazán a gond a nagyobb főzőkészségek elmosogatása, a száz- és ötvenliteres lábosoké, a serpenyőké és a tepsiké.

- Mónika, jöjjön be kérem, az irodába.

Gyűrött a főnök arca.

- Foglaljon helyet. Rágyújt? Nem dohányzik?
- Nem, köszönöm.
- Probléma van, Mónika. Lejár a szerződése december 31-el. Nem tarthatom meg a mosogatói státuszt.

Nem tud megszólalni, pedig nem éri váratlanul. Télen sokkal kevesebb a vendég, nincsenek nyaralók sem.

- Tudja, arra gondoltam, hogy elküldök még egy előkészítőt a konyháról, és ha maga is beleegyezik, elküldöm egy szakácstanfolyamra, mert nyártól reggelit is akarok adni a vendégeknek. Ha elfogadja, adok fizetésemelést, de legalább ötéves szerződést kell aláírnia.
- Elfogadom!
- Rendben. Holnap kitöltjük a jelentkezési lapot. Tessék-, húz elő a zsebéből egy borítékot -, adok egy kis jutalmat, jön a mikulás, meg a karácsony. Vegyen ajándékot a gyerekeinek!
- Köszönöm, Géza!

Bármennyi legyen is a borítékban, az biztos, hogy elviszi a gyerekeket az Állatkertbe! Meg Nagyit is! Végre élőben láthatják a lapátfülű elefántot, a lomha orrszarvút, a játékos majmokat, a tekergő kígyókat, a púpos tevét, a nagyszájú vízilovat. Julcsinak biztosan a madarak tetszenek a legjobban, lehet, hogy vesz neki egy papagájt.

És lesz munkája, öt évig biztosan! Jó, hogy tanulhat! Szívesen lesz szakács, mert amíg ember lesz a földön, addig szükség lesz finom ételekre is!

Felpattan, odalép a főnökhöz és ad egy puszit a férfi kopasz fejére, majd a borítékkal a kezében szalad haza. A söntésből egy pillanatra benéz az étterembe, és látja, hogy Klárika a kamionossal ott vacsorázik. A gyerekek is már rég megvacsoráztak, de a fürdésre haza akar érni.

Józsi látja, amint Mónika átlibben a söntés előtt. Nem lehet könnyű dolga, három gyereket egyedül nevelni. Szerencsére ott van Nagyika.

Mit is mondott Klárikáról: „Azt mondják, megrögzött vénlány, én nem hinném, csak nem szereti a hitvány embereket. „

- Klárika, tölthetek egy pohár bort?
- Köszönöm.
- Miért ilyen bánatos?
- Bocsásson meg, még mindig Kulcsárné körül járnak a gondolataim.
- Jaj, kedves, ne bosszankodjon! – nyúl az asszony keze után. - Nagy az Isten állatkertje!

2012. november

A cikket írta: Yolla

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Virág

Nekem is nagyon tetszett! Kérem a folytatást! :)

Nincs folytatás!
Nekem is nagyon tetszett! Kérem a folytatást! :)
 
Szia Yolla!

Még csak a te ,,Állatkertedet" tudtam elolvasni, de gratula! Jóóóóóó!
Nekem az ,,Állatkert" címről csak az utolsó mondatod ,,Nagy az Isten állatkertje!" ugrott be elsőnek, aztán úgy is maradt!

Minden pontom a tiéd!

pusz
Juli
Kedves Yolla!

Nagyon jó történet, olyan olvastam volna még íze van!
Lesz folytatás?

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Yolla

Szia, Emillio!
Kösz, hogy szóltál, átnéztem, javítottam , remélem, minden hibát megleltem.
Pussz: Yolla

Kedves Yolla!

Köszönöm, hogy kijavítottad! Rögtön jobban érzem magam! Nem véletlenül "előlegeztem" meg a max. csillagot! Ezek a karakter ábrázolások igazi profira vallanak! Köszönöm, hogy olvashattam!

Pussz: emillio
Kedves Yolla,...

Őszintén bevallom, mint eddig is tettem, hogy nagyon szeretem az életből merített sztorijaidat, nem is a tartalmával, hanem a kimerítő hosszúságával van gondom most is. Ez csak az én érzésem. Nem vesz el az értékéből.
Maga a történet valóban megkapó. :-)

Érdekesen közelítetted meg a feladatot. Egyszer helyén kezelted utaltál az "állatkertre", majd átvitt értelemben alkalmaztad... Jó!

Pussz,
Éva

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

A történeted szép, megható! Ezért igazán dicséretet érdemelsz! De, - megkérlek, olvasd át figyelmesen még egyszer, mert kimaradtak belőle szavak, betűk. Az élvezeti értékén az bizony ront egy kicsit!

Pussz: emillio

Szia, Emillio!
Kösz, hogy szóltál, átnéztem, javítottam , remélem, minden hibát megleltem.
Pussz: Yolla
Kedves Yolla!

A történeted szép, megható! Ezért igazán dicséretet érdemelsz! De, - megkérlek, olvasd át figyelmesen még egyszer, mert kimaradtak belőle szavak, betűk. Az élvezeti értékén az bizony ront egy kicsit!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: