újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Álmaink és az élet

Látogatók száma: 43

II. rész Mi mindig azt képzeljük az erő bennünk törik meg, vagy összpontosul, s majd mi megmutatjuk. A saját esendőségünkkel soha nem számolunk, pedig azok vagyunk mégpedig nem is akármennyire esendőek és önpusztítók is.

Minden ehhez kellő dolog megvan bennünk, sőt sokkal több. Esendőek és halandók vagyunk múltbéli vétkeinkért. Az emberiség halhatatlanságáért elkövetett bűnökért kell elvesznünk. Mert nekünk semmi nem elég. Ezt napjainkban is tapasztalhatjuk sajnos. Én is hittem egyedüliségem vonzása és tipikus személyiségem majd megváltoztat mindent . Tévedtem. Férjhez mentem egy férfihez, akkor akiről azt hittem életem szerelme, de sajnos a szánalmat összekevertem a szerelemmel, vagy szeretettel a szimpátiát, és empátiát. Párom nem egy kiegyensúlyozott családban nevelődött, sok konfliktussal és testvéri ellenállással, majd mind kiderült vélt dolgokkal. A szülők sem csípték különösebben egymást, ez kivetítődött a gyerekek viselkedésére is, sőt hatott a neveltetésükre is, bőven. Ex férjem azt gondolta, ha félig anyai, félig apai mivoltát követi jó lesz, de tévedett, a kettő keveréke többet ártott a házasságunknak, mintsem használt volna. A hazudozás és mellébeszélés a titkok és a rafinériák nem tettek jót. A lényeg elváltunk és külön életet kezdtünk. Én nem rivalizáltam és soha nem az érdekelt a másik mikor talál elfogadóható párt, hanem az vezérelt, a gyermekeim mikor találnak olyan emberre, akiben társat, apát látnak. Nekem ez volt fontosabb. Így olyan embert kerestem akire a gyermekeim is felnézhetnek. A szerelmem, akire elsőre megtalált arra felnéztek a gyermekeim, sőt megfelelt volna, de szülői tiltás ellenében nem jöhetett szóba. Helyesen mondva az édesanyja megzsarolta, ha engem választ Ő, mint anya belehal a dologba. Attól függetlenül, hogy nem engem választott belehalt, de ez más történet. Azt szoktam mondani a Jó ISTEN soha nem siet, de sohasem késik. Lehet velem boldog lett volna fia, de az ő féltése ezt megakadályozta. Ma él, és erről ennyit. Aki mellém szegődött azt hitte az uralma alá hajthat és uralkodhat felettünk, de ez sem így történt. Én ember vagyok és gerinces, halkok, amíg emberi mivoltom engedi, de a gyermekeimet nem hagyom sem zsarolni, sem kizsákmányolni, így ismét tovább léptem az élet porondján .
A normális élet nem engedi, hogy egy anya, aki valóban anya engedje, hogy a gyermekét megalázzák, vagy kizsarolják, kizsákmányolják. Ennek ellenáll, sőt tesz ellene, mert önmagát nem sajnálja, de gyermekét igen, mindig és minden körülmények között. Én is ilyen voltam, s vagyok is.
Ezen dolgok mellé számomra fontos, hogy a párom tisztelje a szüleimet is.Nem hibátlan emberek ezt tudom, de senki sem az. Öregapám mondta mindig:
" Fa görcs nélkül, ember hiba nélkül nem létezik! Csak az nem mindegy mekkora a görcs, és milyen a hiba !"

Bölcs ember volt, és én szerettem tiszteltem őt is. Alacsony kis termetű "mokány" ember volt, keveset beszélt, de ha szólt akkor annak tartalma volt.

Aztán éltem egyedül, neveltem a gyermekeimet, dolgoztam két helyen, előteremtettem a kirándulásra valót az élelmet. Mostam mások szennyesét, vasaltam "Úri" ingeket és megdolgoztam keményen minden fillérért, amit letettem az asztalra.
Sokat osztottam szoroztam mit hogyan és miből mennyit és hogyan legyen elég. Nem volt könnyű, de ha kellett sok mellékes munkát vállaltam, csak teljen amire kell.Volt, hogy egyetemistáknak készítettem éjszakánként a műszaki rajzaikat a konyhaasztalból készített rajzasztalon. Nem semmi munkák voltak, mert kellett különbözőségnek lennie, bennük, ne legyen egyforma jó, de nagy hiba sem legyen benne. A legrosszabb ilyen rajz jegy négyes alá volt. Aztán készítettem térképészeti minta rajzokat is, ezek nehezebbek voltak, de megoldottam. Sőt épületgépészeti rajzokat is, melyek viszont mindentől másabbak voltak. Érdekes munkák voltak és feladatok, kihívások voltak.

Aztán egyszer kiemeltek, szervezőnek, mert ügyesen kreatívan oldottam meg dolgokat. Ezek után tanultam népművelést. Főiskola levelező szakon, mert nem lehetett abbahagynia munkát és nappalin tanulni. A követelmény kemény, de érdekes, és közben munka gyerekek, és tanulás. Nem mondom, hogy sok időm maradt álmodozni, vagy bármi után áhítozni, mert örültem ha éjjel elaludtam és pár órát pihentem.
Elvégeztem és jó eredménnyel. A gyerekeim büszkék voltak, hogy ügyes vagyok. Közben voltak betegségek saját és gyerekeim részéről is, de ezeken is túljutottunk együtt.

Voltak barátaim akik besegítettek, és egyszer akadt egy fiú, férfi, akinek első látásra megtetszettem és találkozni szeretett volna velem.
Akkor azt mondtam előbb beszélgessünk, és aztán döntsön mi legyen. Nem tartottam volna tisztességesnek, ha nem tárom fel a teljes igazságot előtte, a gyerekekről és az éltem fontosabb dolgairól. Elmondtam mindent és adtam gondolkodási időt is. Az idő letelte előtt azt mondta próbáljuk meg, ameddig tart addig jó, s ha nem megy elválnak útjaink. Így kezdtük a kapcsolatot. Legényember volt. Az év karácsonya előtt elvitt bemutatni a szüleinek. Ők annyit mondtak: Ha neked tetszik, mi elfogadjuk, nem szólunk bele, Te élsz vele nem mi.
Ezt előttem és nem a hátam mögött mondták ez jól esett akkor, bár ez sem egészen így történt, mert az anyósom cukros lett fél lábát levágták, megvakult és mi magunkhoz vettük, gondoztam és ápoltam amíg élt. Mellőlünk ment el.
Párom édesapját istápoltuk, rendszeresen látogattuk, és segítettük a napi gondjaiban és teendőiben, amiben tudtunk.

Már régen nem a herceget vártam a fehér lovon, csak a nyugalmat és csendes életet. Lányom férjhez ment nem sokkal az után miután a párom édesapja meghalt.
Hiába az élet nem vár egy percet sem senkire és semmire. A gyermekkori álmaink felnőttként változnak idomulnak az életünk ritmusához, a napjaink szürkeségéhez. AZ, hogy ez mennyire izgalmas vagy egysíkú, arról mi magunk tehetünk. Feldobhatjuk az életünket sétákkal a parkban, erdőben, változatos ételekkel, terítésekkel, és intim bizalmas percekkel.
Minden jó és rossz bennünk van, csak az a kérdés melyik énünk jön elő, vagy csalogatjuk elő.
Az életünk dolgaiért magunk is felelősek vagyunk, mert választunk, ítélkezünk, olykor is, amikor semmi jogunk erre.

Az életünk egyensúlya attól függ, hogy mennyi tolerancia van bennünk, és mennyit kíván saját személyiségünk a másik féltől, mert azt ne feledjük, hogy mi sem vagyunk egyszerűek és hibátlanok, hozzánk is kell türelem, figyelem, megértés.

Én elértem álmomat ha úgy vesszük, dolgoztam érdekes emberekkel, feladataim egyéniek és kihívóak voltak, felneveltem életem két értelmét a két gyermekemet, akikre büszke vagyok, és életük boldogsággal tölt el. Nem vagyok és egyikünk sem tökéletes, de így hibáinkkal együtt alkotunk egy jó, szép családot. Szeretjük, tiszteljük egymást. Azt hiszem ennél többet ember nem kívánhat az élettől. Anyagilag nem vagyok gazdag, de a világ gazdagsága az enyém, a gyermekeim és édesanyám szeretete, párom tisztelete, szeretete, megbecsülése.

http://www.youtube.com/watch?v=2TUtEaPQS84&feature=related

A cikket írta: Divi Éva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Lizelotte !

Valóban, volt miből tanulnom mára. Ezért szoktam mondani minden ráncomért kemény csatát vívtam és büszke vagyok rá. Én is mindig azt vallottam: A felhők felett mindig kék az ég, s jövőre is lesz szőlő és lágy kenyér, csak hinni és főleg tenni kell érte sokat is olykor. Aztán a holnap majd jön s rá újabb napok, csak mindig azt az egyet kell jól megélni. Üdv Éva.
Kedves Éva!

Látom Téged is cincált az élet rendesen.
Nagyra értékelem, hogy mindig a gyerekek voltak Nálad az első helyen, és mindig tudtad mit kell tenned.
Hidd el "az élet könnyű, az élet szép, és minden jó Rád talál!"

Üdv,

L.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: