újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Álomtalan álmok

Látogatók száma: 50

Igazi álmainkat ébren álmodjuk.

Fél ötkor Sompolygó szokása szerint barátságosan köszönti a munkába induló szomszédot. Igaz, hogy ugatása felébreszt mindenkit a környéken, ám konstatálják, hogy hamarosan felvirrad és a másik oldalukra fordulnak, hogy legalább egy órácskát még pihenjenek puha paplanjaik alatt.

Egyedül a gazda szeméből röppen ki az álom, felkel, kinyitja az ablakot és mélyeket lélegzik a csípős, késő őszi reggel hűs levegőjéből.

A magas, szikár férfi kimegy a konyhába, automatikusan bekapcsolja a kávéfőzőt, amibe még lefekvés előtt bekészítette a vizet és a kávét, kiveszi a hűtőből a tejet és a vajat.
Tányérra teszi a két szelet vajas kenyeret, és félig tölti a findzsát tejjel, pelepottyant két szem édeskét, majd a négyszemélyes feketét hozzálöttyinti. Az ebédlőasztal közepén ott a só- és borstartó, a degeszre tömött szalvétatartó mellett, már csupán az újságot kell megkeresnie, meg bekapcsolni a rádiót és kényelmesen megreggelizhet.

Az előző napi napilapot tizenöt perc alatt elolvassa, pontosan ennyi idő kell a reggelije elfogyasztásához is. Gyorsan elmosogat és elpakol. Tizenkét évnyi özvegysége alatt is mindig tiszta és rendes a lakás, erre nagyon ügyel, mert ezzel tartozik Nóra emlékének.
Az ötórás aktuális híreket tusolás közben hallgatja, éppen elég abból annyi, amennyit a zubogó víztől hallani lehet. Recesszió van, meg adóemelés, megszakadó meg folytatódó tárgyalások az IMF-el, kibékíthetetlen permanens vita a kormánypártok és az ellenzék között, semmi nóvum nem kerül szóba.

Hatkor már a dolgozószobában a laptopja előtt ül, megnézi a napi programját, elolvassa a leveleit és belekattint a Skype-ba is, de nincs elérhető ismerős. Bezzeg a társasági oldalakon egymás után kapja a leveleket, ismeretlen nőktől, harminctól hetven évesig. Sem az előbbi, sem az utóbbi korosztály képviselői nem illenek bele egy egészséges hatvannégy éves férfi elképzeléseibe.

Negyed hétkor ismét felugat Sompolygó, mert a vasutas után a második szomszéd, a postás is elindul a munkába.

Felpattan, meg kell etetni a kutyát, mert ez következik a napirend szerint. Persze, megint kiitta éjjel az összes vizét, hogy a reggeli száraz eledeléhez gazdi az itatóba önthesse a fél liter tejét, mert az jár neki, mint a leghűségesebb házőrzőnek. Kétségtelen, hogy reggelente csak köszönésképpen ugat, de éjszakánként már többször előfordult, hogy a szomszéd kuvasszal összefogva elzavarták a rossz szándékú kétlábúakat. Lány létére azért kapta a Sompolygó nevet, mert kölyökkutyaként is első pillantásra, vagy szaglásra, azonnal kiszúrta, ha valaki nem tisztességes szándékkal közeledett a gazdához, illetőleg annak territóriumához.

Fegyelmezetten nézi a gazdi ténykedését, és addig nem kezd el enni, amíg meg nem kapja az első simogatást, s hálásan megnyalhatja az etető kezet. Senki mástól nem fogad ételt, italt, képes akár három napig étlen, szomjan kitartani, ha nincs otthon a gazda.

- Egyél, kislány, már felmelegedett a tej. Tudom, nem szereted, ha hideg, de azt sem, ha felforralom. Kényes vagy, legalább annyira, mint a lányaim voltak kamaszkorukban.

Még most is mosolyog felesége és a lányok vitáin, hogy mit viselhet és mit nem egy kamaszlány. Ha végképp nem jutottak megegyezésre, ártatlan szemekkel apjuktól kértek igazság tételt.

Ugye, apa, azért mert magas vagyok, még felvehetek egy tűsarkú cipőt, ha az a divat! Látod, melletted így is eltörpülök! Persze, azt nem látja be a gyerek, hogy a százkilencvenkét centis magasságommal nem vagyok átlagos férfi, ahogyan ő sem számít alacsonynak a százhetvennyolc centijével, melyet megfejelve egy tíz centis tűsarokkal, bizony átlát mindenki feje fölött és nála sokkal alacsonyabb lesz a fiúk többsége is. Pedig, ha jól sejtette, éppen miattuk akarta formás lábaira a tűsarkút felvenni.

Fiatalabbik leánya meg magára aggatott szinte minden bizsut, amit csak meglátott és megvehetett a zsebpénzéből. Időnként maga is jót mosolyogott, milyen komolyan viseli a nevetséges kitűzőit, lehetetlen alakú fülbevalóit és csuklóján azt a számtalan csuklópántot, fűzött gyöngyöt, réz karkötőt.

Felesége tudta nélkül finanszírozta ártatlan kedvteléseiket, hagyta, hogy hálásak legyenek a maguk módján, azaz rendben tartsák az íróasztalát és tükörfényesre pucolják a cipőit.

- Jól van, Sompolygó, megyek a dolgomra!

Házi feladatokat kell javítani, amely nagyon könnyű, hiszen e-mailben küldik meg a tanítványai, s hangulatától függően kiválasztott más színnel írogatja a megjegyzéseit, s küldi vissza a feladónak, hogy délutánig átnézhessék azokat.

Délután négy tanítványa lesz, hála annak, hogy mindenki angolul akar tanulni. Este hatkor pedig kezdődnek ismét a színpadi próbák a művelődési házban, amely épület az évek során a második otthonává vált.

Bianka másodikos gimnazista, Róza pedig nyolcadikos, amikor Nórát elütötte a zebrán egy szabálytalanul kanyarodó dzsip. Egybeért az ég a földdel. A temetés után új élet kezdődött és mindhárman megszenvedték felesége hiányát.

Két év alatt teljesen megőszült. A délelőtti tanítás után nyelvórákat adott, és fordításokat is vállalt, mellette reá várt a háztartási teendők többségének elvégzése is, s nem kevés időt és energiát igényelt a lányok testi-lelki fejlődésével járó problémák megoldása. Ha most visszagondol erre az időszakra, maga sem érti, hogyan tudta folytatni az irodalmi színpad irányítását, melynek egy személyben lett a szervezője és rendezője, immár tisztes tiszteletdíjért, mert nem engedhette meg magának a lelkes amatőrséget, fizetni kellett a számlákat és a lányok tanulmányai is egyre többe kerültek.

A háztartási munkával boldogult, meg a lányok is segítettek, de a sütés-főzés tudománya mindhármuktól távol állt. Lencsi mama, a szomszéd vasutas felesége, éveken át főzött nekik szombat-vasárnap, annyit, amennyiből hét közben is falatozhattak.

Amikor Róza is egyetemista lett, megköszönte Lencsi mama fáradozását és önellátóvá vált.

Rászakadt a magány, és felesége hiánya szinte fizikai fájdalomba csapott át. Ezt a lányok napi telefonjai sem enyhítették, sőt. Gondolatai elől a munkába menekült, de több tanítványt már minőségvesztés nélkül nem vállalhatott, ezért aprócska kertjében elkezdett gazdálkodni. Napi egy óra fizikai munka éppen elég volt ahhoz, hogy fizikumát rendben tartsa és lelkileg is kilábalt a gödörből, mert a kertészkedéshez igénybe vette postás szomszédja tanácsait, aki munkája mellett három szőlőskertet is művelt, s meglehetősen értett a mezőgazdasági munkákhoz, hasonlóképpen a lélek ápolásához is.

Addig unszolta, mígnem a zöldség ágyások mellett kisebb virágoskertet is kialakíttatott vele, meglásd, hogy fogsz örülni a sokszínű, vidám virágoknak. És igaza lett. A kerti munkában bőre lebarnult, és valahányszor új virágillatot szippantott, máris jókedvre derült, elmélyültek a nevető ráncai, s mit tagadja, egyre több fehérnépnek akadt meg rajta a szeme.

Kész a javításokkal, s szörfözni kezd a neten, izgalmas kihívások után kutat, hátha talál valamilyen érdekességet.

Régi álma, hogy ledoktoráljon, már ideje is lenne rá. Tulajdonképpen a vázlat és a forrásanyag ott szunnyad az íróasztala fiókjában, bármikor előveheti. A Shakespeare drámák emberábrázolásának hatása a ma emberére. Még a címen sem kell változtatni, csak bejelentkezni a PhD-ra, és leülni a laptop elé megírni a dolgozatot.

Jelez a Skype, keresi a kisebbik lánya, hogy menjen el az óvodába az unokájáért, mert most szóltak, hogy Panka belázasodott, ő pedig nem mehet el a munkahelyéről, mert akkor többé vissza sem mehet, megmondta a főnöke, hogy ez kapitalizmus, nem pedig jóléti intézmény, itt termelni kell. Senki sem nélkülözhető, egy helyre akár százan is jelentkeznének, el lehet menni, ha valaki másként gondolja.

Lezárja a gépet, és mielőtt elindul, odaszól Dénesnek a rendelőbe, aki már anno a lányai gyerekorvosa is volt, hogy viszi az unokáját. A nővér veszi fel, morózusan és röviden válaszol:
- Hozza, uram, azért vagyunk itt. De tudnia kell, hogy bejelentés alapján dolgozunk, és várnia kell.

Sompolygó mozdulatlanul, de árgus szemmel figyeli, mint áll ki a kocsival. Baj lehet, érzi, mert a gazda rá sem pillant, sebesen teszi a dolgát.
Az óvónő régi tanítványa:
- Jó napot, tanár úr! Átöltöztettem Pankát, azonnal ide kísérem. Szerintem mandula gyulladása van.
- Szervusz, Kata! Innen egyenesen az orvoshoz viszem.
Fut hozzá az a gyöngyszemű Pankája, akit azonnal felkap és magához szorítja. A kislány láztól piros arcocskáját a nagyapjáéhoz szorítja, úgy suttogja:
- Szia, papa! Fáj a torkom…
- Szervusz, gyöngyvirágom, elviszlek a doktor bácsihoz…

A rendelőben ketten vannak előttük. A recepciós hölgy egy pillanat alatt felméri Pankát, nagyapa kezébe adja a sorszámot, majd megvárja, míg helyet foglalnak kissé távolabb, és felkapja a telefont, beszól az orvosnak.
- Doktor úr, Misibá tanár úr hozta az unokáját, nagyon lázas a kislány…hétszázhúszas a sorszáma…

Egy pillanatra felkapja a fejét, miközben simogatja az ölében ülő unokájának a tűzforró homlokát. A recepciós fiatalasszonyt csak most ismeri fel. Istenem, hiszen ő a Vágvölgyi Gabi! Harmincnyolc évvel ezelőtt először kapott önálló osztályt, és osztályfőnökként a szemtelen, ám rendkívül csinos kamaszlányok kordában tartását igazi kihívásként élte meg, tanárként is, férfiként is. Gabi provokálta a nőiességével, s maga is vonzódott a tehetséges lányhoz.

Panka fészkelődik az ölében, nyugtatgatja. Tehetetlennek érzi magát, kétségbe esik, mi baja lehet gyöngyszemű unokájának. Saját lányait, ha megbetegedtek, mindig a felesége pátyolgatta, s gyakran előzetes anyai diagnózisát Dénes doktor rendre megerősítette.

Nyílik az ajtó, síró kisfiával kilép egy fiatal anyuka, és a nagydarab asszisztens hölgy zengő hangon kiszól:
- Kérem a hétszázhúszast…

Gyöngyszeműnek ad egy puszit, bátor légy, suttogja a fülébe, amint belépnek és a kislány valóban bátran viselkedik, pedig most nem Dénes doktor rendel, hanem a helyettese, a középmagas, gömbölyded, de nagyon szép arcú, ötvenes doktornő.

Panka sarkig nyitott szemmel figyeli a doktornő minden mozdulatát. Az még rendben lenne, hogy nyomkodja a hasát, bár ez egy kicsit fáj, meghallgatja a szívét és a tüdejét, ám a szájában egy fadarabbal matatni, az már meghaladja a négyéves tűrőképességét. Akkor sem sír, csak könnye folyik és elkezd fuldokolni.

- Apuka, ez egy komoly tüszős mandulagyulladás. Írok fel antibiotikumot, lázcsillapítót, kapjon a gyerek sok mézes meleg teát, és ha lehet, feküdjön minél többet. Három nap múlva, délután fél négy körül meglátogatom. Tíz napig lehetőleg ne menjen közösségbe.
- A nagyapja vagyok és nálam lesz, Nefelejcs utca három.

Igyekszik a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszereket, mert Panka álmosnak tűnik, persze, az is lehet, hogy a fáradtságtól bágyadt a gyöngyszemű, aki a sorban állás alatt két kézzel szorosan átöleli, és forró lehelete csiklandozza a nyakát.
Jut eszébe, a gyereknek ebédet is a kell adnia, meg teát főzni, mézet is kell venni, meg uzsonnára felvágottat, gyümölcsöt.

Panka már nagyon kókadt, de a nagy élelmiszer áruházban mire mindent megtalál, elalszik a gyerek, rendelni meg csak pizzát lehet, az pedig nem a gyöngyszeműnek való. Megtorpan, mit tegyen, morfondírozik, amikor ráköszön egyik tanítványa:
- Jó napot, Misibá tanár úr! Látom, Pankával akar bevásárolni!
Magyarázkodik, hogy beteg a gyerek, most jön az orvostól, és a lány felajánlja, hogy bevásárol neki és hazafelé beadja, csak mondja meg, mit szeretne.
- Jaj, gyerekem, ha én azt tudnám! Tea, méz, zsemle, vaj, felvágott, de főznöm kellene egy jó kis húslevest, ahhoz kellene sok minden…
- Megveszem a hozzávalókat!
- Itt a pénz, hálásan köszönöm, Dalma!
- Nincs mit, tanár úr!

Szegény Sompolygó nem tudja mire válni, hogy most Panka nem akar vele játszani, pedig előhozza a piros pöttyös labdát is, melyet a kislány eldob, ő meg visszahozza. A gazda is feszült.

Szerencsére a konyhaszekrény mélyén talál egy bontatlan doboz teát, felteszi a vizet forrni és mire megfürdeti a kislányt, ihatóvá hűl a tea.
- Papa, éhes vagyok!
- Jól van, gyöngyszemű, készítek egy szendvicset, iszol hozzá finom teát, alszol egyet, az idő alatt főzök neked finom húslevest. Rendben van, Panka? És be kell venned a gyógyszereket is, amit a doktor néni felírt, hogy meggyógyulj. Gyere, kicsim, ülj ide az asztalhoz, addig megágyazok neked. Odakészítem Törpillát is, tudod, veled szeret aludni.

Mire Dalma megérkezik, már elolvassa Pankának a mesét is, és a kislány elalszik, magához ölelve Törpillát, az ütött, kopott kék törpelányt. Megfogja a homlokát, még mindig meleg.
- Tüszős mandulagyulladása van, és a lányom nem tud eljönni a munkahelyéről, így nekem kell vigyáznom a gyöngyszeműmre. Nagyon köszönöm, hogy segítettél!
- Szóra sem érdemes, tanár úr. Itt a visszajáró pénz is, ezernyolcszáz forint.

Váltanak még néhány szót, majd kikíséri Dalmát és felhívja Rózát, hogy minden rendben van, ne izguljon, látta, hogy többször hívta, de nem tudta felvenni a telefont.

Panka már alszik, most éppen húslevest fog főzni, és ahogyan az alapanyagot elnézi, ebből annyi leves lesz, hogy nekik is jut belőle.
- Apa, biztos, hogy mandulagyulladás?
- Biztos, kislányom. Igaz, nem Dénes doktor volt a rendelőben, hanem egy doktornő, és úgy láttam, érti a dolgát. Egyébként három nap múlva benéz hozzám, megnézi Pankát. Ugye, nálam maradhat az én gyöngyszemű unokám?
- Hogyan is kérdezhetsz ilyet, Apa? Nagyon köszönöm, hogy nálad lehet. Tudod, Péter sem tud kivenni szabadságot, nem is tudom, mi lenne velünk, ha még tanítanál te is a gimiben …
- Jól van, kislányom, majd hozz Pankának ruhákat. Ideérsz fél hatra? Tudod, ma próbám lesz az irodalmi színpadon.
- Igyekszem. Szervusz, Apa! Csókolom Pankát!
- Megmondom, ha felébred.

Egymás után hívogatja a délutáni tanítványait, s lemondja az órákat.

Fél kettő, hatra kell mennie, közben a húslevessel is kezdeni kell valamit. Mondjuk megfőzni. A zöldségeket megpucolni, a húst megmosni, mit is hozott Dalma?

Csuhaj, fahaj, egy egész csirkét hozott, de a húslevesbe nem kell az egész! Ki bontja szét? Jé, hozott krumplit is, meg tésztát a levesbe.
Egyáltalán kell krumpli a húslevesbe? Mintha nem kellene. Majd a combokat meg a mellét elteszi holnapra és megsüti. Ahhoz jó lesz a krumpli.

Asszony kellene a házhoz, nem vitás!

Abbahagyná a nyelvoktatást, maradna elfoglaltságnak az irodalmi színpad, és végre ismét társa lenne, akivel színházba járhatnának, a megyeszékhelyre vagy akár a fővárosba is, kirándulhatnának, évente kétszer kisebb külföldi utat is megengedhetnének maguknak, és akkor elszánná magát arra is, hogy meglátogassa Biankát Kaliforniában.

Jaj, miket is gondol! Ott vannak a hétköznapok, ama bizonyos szürkék, a rengeteg szabad idővel, a lekötetlen vegyi értékekkel, mint a gyengédség, szeretet, szerelem.
Imádja Rózát, Pankát, sőt, a vejével is jól kijön, a tanítványai valósággal imádják, az irodalmi színpad tagjaival is nagy összhangban dolgoznak, ám lelke mélyén szunnyad a férfi, mintha Csipkerózsika álmát aludná. Csakhogy nem jön a kis királykisasszony, hogy életre csókolja.

Nem kellene sem királykisasszonynak, sem fiatalnak lennie, csak egy húsvér asszonynak, akivel lehetne nevetni azon is, ha véletlenül elsózná a levest.

Tényleg, mikor kell beletenni a húslevesbe a sót?

Nem számít, hogy magas vagy alacsony, sovány vagy kövér, szőke, barna, fekete, vagy dögös vörös, csak az a fontos, hogy milyen belül, mit lát a szemében.

- Szia, Papa, mikor jön anya?
- Szia, gyöngyszeműm! Gyere, felöltöztetlek. Munka után hazamegy anya, hoz neked ruhákat, úgy fél hat körül itt lesz.
- Fáj a torkom…
- Főzök neked friss teát, teszünk bele mézet, és nézd csak, finom csokis kekszet is hozott neked Dalma.

Közben megméri a kislány lázát, úgy tűnik, lement.

Elkészül a tea, közben megfő a húsleves, melyet le kell szűrni, és tésztát főzni bele, de jobb lesz, ha csupán összetöri a megfőtt zöldséget, abból félig meri a mélytányért, rá egy szedőkanál leves és máris kanalazhatja Panka, amint kissé meghűlt. Főtt húst is tesz a tányérba, ám előbb kicsontozza.

Nem egy szép látvány, de finom. Megkóstolja, tényleg finom, mégsem éhes, csak csipeget, a levest nem kívánja.

Szépen eszik Panka, megéhezett az alvásidő alatt. A desszertet eszegeti, a csokis kekszet, amikor megérkezik Róza, és a maga szertelenségével egyszerre akarja babusgatni a kislányát, megköszönni apjának a segítségét, ugrasztani a férjét, mert otthon felejtette Panka kedvenc papucsát.
- Nyugodj meg, Róza. Add be Pankának a gyógyszerét, nekem indulnom kell, nyolcra legkésőbb itthon leszek.
Szétoszt két puszit a lánya és az unokája között, és máris indul, nehogy elkéssen.

A művelődési ház elé előtte kanyarodik be egy mustár sárga Fiat. Ugyan kik ülhetnek benne? Ilyenkor kizárólag a próbáké az egész terep, más programot nem szerveznek erre az időpontra. Melléjük parkol, igaz, tisztes távolságra, és megvárja, amíg kiszállnak az utasok a sárga kocsiból. Legnagyobb meglepetésére Dalma és a középmagas, gömbölyded, ám nagyon csinos nő megállnak a kocsi mellett, s látja a lány mozdulatain, hogy róla magyaráz.

- Jó estét, Miskabá tanár úr! Nem baj, ha elkísért a keresztanyám?

Kicsi zavart érez bemutatkozás közben, ám a kézfogásnál már felderül az arca. A keresztmama nem más, mint az a kedves, szép arcú doktornő, akinél délelőtt Pankával voltak.
- Semmi baj, doktornő, örülök, hogy eljött!
- Nem doktornő, van nekem becsületes keresztnevem, kérem, szólítson Virágnak.

Orrában érzi Virág parfümjének illatát, és kezén még ott ég az érintése. Miért dobog gyorsabban a szíve? Miért kapkodja a levegőt?

Szokásától eltérően, próba közben nem egy szünetet, de négyet tart, melyekben élvezettel magyarázza az asszonynak a darabbal kapcsolatos elképzeléseit, hogy melyik szereplőnek miért olyan utasításokat adott, amiket. Közben szeme elmerül a doktornő élénk, érdeklődő tekintetében, aki szintén egyedül él, elvált és a sors fintoraként nincs saját gyermeke. Megígérteti vele, hogy eljön a következő próbára is, amely egy hét múlva lesz.
Nevet az asszony, kicsit el is pirul:
- Hamarabb találkozunk, mert megígértem, hogy meglátogatom Pankát. Nem emlékszik?
- Dehogynem! Várni fogjuk!

Mindketten, teszi hozzá magában, Panka is, meg jómaga is, unokájáért aggódó nagypapaként. No és persze, mint párját kereső, független, tapasztalt, irodalom és angol tanár, aki mégiscsak ledoktorál, mert sohasem késő.

Gyöngyszemű Panka unokájának köszönhetően megtalálta a maga királykisasszonyát.

Hazáig fütyörészik a kocsiban.

Sompolygó izgatottan reá vakkant, jelezve, hogy érzi gazdiban a pozitív változást.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Szívszorítóan szép történet, olyan "kéne még" "íze" volt.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: