Alvajárók találkozása tilos!
Látogatók száma: 30
Két alvajáró egy házban. Avagy, én hol is vagyok, és te mit keresel itt?
Amit tudni kell, hogy nem én vagyok holdkóros, hanem az öcsém, én csak beszélek álmomban, de nem mászkálok. Anyu mesélte, hogy amikor kicsik voltunk, apám pedig délutános volt, kint a gangon mosott nyári éjjeleken a jó öreg forgótárcsás Hajdúval.
Egyik ilyen éjszaka az öcsém elindult kifelé a házból. Az ajtóban szembetalálkozott anyuval, ő pedig megkérdezte, hogy ugyan hová megy ilyen késő éjszaka? Erre öcsi azt válaszolta, hogy megy a Mezeihez, aki a barátja volt. Anyu mondta neki, hogy a Mezei már alszik, és ö is menjen vissza lefeküdni. Erre Öcsi fogta magát és elment lefeküdni. Anyu kérdezgette akkoriban, hogy vajon tényleg elment volna? S, mi lett volna, ha nem veszi észre. Ezért is volt, hogy én megpróbáltam éberen aludni, ahogy az indiános könyvben olvastam hajdanán, hogy egyik szemem nyitva legyen alvás közben, hogy mindent észrevegyek. A legkisebb neszre is rendszerint felébredtem.
Öcsi a mai napig, van, hogy másik szobában ébred és nem emlékszik arra, hogy hogyan került oda. Nem csinál belőle ügyet. De most nem róla akartam mesélni. Ő tehát a mászkálós holdkóros, én csak sima felülős és beszélős vagyok. Általában álomból viszem át a szavakat az ébrenlétbe.
Hétfőn meglátogattam a siklósi barátnőmet, Mónit. Úgy alakult, hogy lehetőségem volt ott aludni egy éjszakát. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, ,Mónival este még csavarogtunk egyet a vár körül, bekukkantottunk a Tenkes kapitány próbájára, majd beszélgettünk egy padon, és végül hazamentünk a féléves kislányához és a férjéhez.
Megfürödtünk és lefekvéshez készülődtünk. Meglepetésemre a férje, Csaba nagylelkűen átengedte a helyét, és a kisszobába ment aludni egy matracra. Rendes, az biztos. Mi pedig még órákon át beszélgettünk, amíg én már nem bírtam, és elaludtam. Kezem alatt a kisbaba pici keze nyugodott, köztünk aludt a kis csöppség, Rebeka. Jó érzés volt.
Hajnalban arra rémültem, hogy nem tudom hol vagyok, valaki felébresztett és csak mondtam folyamatosan álmomból az ébrenlétbe átvíve, hogy:
-Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
Teljes pánikban voltam. Mi van? Mi van? Mi van? Csak ezt mondogattam gyors egymásutánjában. A szívem ezerrel vert, a rémület beborított. S, egy hang azt mondta, hogy nyugi, nyugi, nyugi....Egyszer csak felkapcsolódott a lámpa és megláttam a barátnőm férjét, nem tudtam hová tenni, hogy mit keres ott és hol van az én férjem? És én hol is vagyok egyáltalán? Azután mély kómában visszaaludtam.
Reggel tudtam, hogy a barátnőm később fog felkelni, de én koránkelő vagyok, teljesen mindegy, hogy mikor alszok el. Így amikor hallottam, hogy a férje reggel felkel és kimegy a konyhába, nesztelenül lemásztam az ágyról és kimentem utána, hogy megnézzem mit csinál. Szerettem az indiánokat, így nem csak az éber alvást igyekeztem elsajátítani, hanem a nesztelen járást is. Mezítláb, egy hang nélkül kimentem a konyhába. Csaba a hűtőajtót kinyitva állt, és nézett valami falnivalót. Annyit mondtam:
- Csaba! - de azt is halkan.
Erre szegény úgy megrémült, hogy majdnem lefejelte a hűtőt. Nagyot ugrott rémületében.
Alig győztem visszatartani harsogó kacajom, olyan mulatságos volt.
- Miért kellett megijesztened? - förmedt rám.
- Honnan tudtam volna, hogy meg fogsz ijedni? - kérdeztem vissza elfojtott nevetéssel.
Később leültünk és kérdeztem tőle, hogy beszéltem-e álmomban. Akkor már belőle is kikívánkozott a vigyorgás és mesélni kezdett...
Éjjel felébredt, hogy wc-re menjen, de visszafelé nem a kisszobába indult a matracra, hanem a Móni mellé. Ő sem tudta, hogy ki van ott, vagyis, hogy én, és meg akarta tőlem védeni az asszonyát. Szerencsémre elkezdtem beszélni, erre felismert a hangomról, így nem vert meg. :)
Ő sem tudta, hogy mi van, ki vagyok és miért az ő helyén, aztán rájött. Ő is holdkóros.
Végül jót nevettünk az eseten. Hogy két holdkóros kis híján hajba kapott az éjjel. Jobb hát, ha mindenki a saját helyén alszik. Másnap haza is jöttem a férjemhez.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér:-)
Nahát, micsoda történet.:-)) Nagyon tetszett!
Pussz,
Tündér:-)
Köszi Tündér! :)
KEDVES Luca!!!!!!!! Nagyon tetszenek cikkeid!!!!!!! Én is pofázok éjjel, sikoltozom, matatok, horkolok, forgolódom és kijárok. Ez egy borzalmasan recsegő kanapén páromnak kész rémálom. Jót mosolyogtam!!! Szeretettel: Ági
nem irigylem a párodat! :))))
Én volt, hogy felébredtem a saját beszédemre. :)))
Az volt a legjobb. :))))
Nagyon köszönöm, hogy jelezted, hogy tetszenek a cikkeim! :)