Ameddig a takaród ér

Látogatók száma: 44

Pedig én csak az örömömet szerettem volna megosztani veled, veletek, mindenkivel… Azt mondja a lányom, nehogy már azt is leírjam, hogy ... Á, dehogy írom le!...

Kevés dolog tud mostanában feldobni. De az, amikor látom mit jelent egy ruha valakin, mennyire fel tudja dobni az embert, milyen változást tud eredményezni a külső, az igenis jó érzéssel tölt el! Olyankor nem számolok, csak utána!

Pedig egy egyszerű „vékony” tejeskávé színű, török bugyogó fazon.., ami baromi kényelmes lehet, ahogy elnézem, és elképzelem. Amolyan krepp anyagát,… a felső, ami se nem túl kivágott, se nem zárt, pont jó. Végre eltaláltam! És a mintázata is, amit rányomtak, olyan szelid-szolíd... egy körvonalaiban piros szív mindössze, ami feldobja, ákom-bákom írás lenyomatával, bár jó lenne tudni, mit is jelent? Ezen kívül, mert vékony is, nyáriasan, könnyű, lenge, természetes anyagú... a nadrághoz is éppen színben illő. Hát meggyőzött. Megveszem.

Már csak a cipőt kellene leimádnom róla, és a zoknit!!!

Nehéz megérteni ugye? Annak, aki azt sem tudja miről írok?
Vagy, mert nagyon messze áll tőle a valóság,
Vagy, mert el sem tudja képzelni milyen örömet jelenthet az, ha valamit elérhetünk,
Vagy neki (neked) minden olyan könnyen megy?
Talán ilyen apróságokat észre sem veszel? Ész nélkül költekezel?
Pedig ez az igazi öröm!... Hidd el nekem! Bekalkuláltad, vagy sem.

Na jó... nem akarlak meggyőzni, élj eddigi megszokott, mindent könnyen elérhető tudatodban. Hogy is érthetnéd meg azt, aki mindent olyan könnyen megkapsz, eléred? Megértelek. Bár ne értenélek?

Más téma:

A minap, mintha eddig nem tudtam volna róla, kaptam egy kéretlen, nem tetsző, észt veszejtő kritikát. Nem éppen a legjobbkor, de lenyeltem, mint már annyiszor a békát.
Valaki, a felszínt nem ismerő, felületesen kezelő, csak a szemének hívő nő, megpróbált engem megvédeni, de inkább megérteni egy cikkén keresztül.
Kapva, kapott rajta, megcáfolva azt egy illető.
Mit szeretett volna elérni nem tudom, de hogy megvédtem magam, azt igenis, nagyon.

„… Éppen az használja a "grafománia" szót, aki bár tudja ennek a jelentését, ... de nincs semmi okom feltételezni róla, hogy el is hiszi azt, amit a másikra megpróbál ráhúzni... Élvezi?... Ki tudja? Mert, miért lenne az íráskényszer, ill. az írásdüh "kóros írásszenvedély" is egyben?

Épp a legtevékenyebb, azaz legnagyobb magyar esete bizonyítja, hogy a kettő közé nem lehet egyenlőségjelet tenni! Miért is nem?...” (Nem szó szerinti idézet.)

Vajon mi bizonyítja ezt?