Amíg még nem késő.
Látogatók száma: 49
Az eső még nem állt el, de már kíváncsian dugdosta kifelé a felhők mögül pisze melegét a vörös óriás. A földút, amely a horgásztótól az aszfaltút felé vezetett olyan volt, mintha legalábbis rizsültetvény lenne, hiszen a szilárd részek csak néha sejlettek fel, gyanús irányt mutatva a piros Suzukinak, amely lassan dagonyázva, néha meg -megállva próbálta leküzdeni a nedves,sáros akadályt. Sanyi, aki a kocsit vezette nem éppen vallásosságáról volt híres, hiszen a rövid úton merészen sanyargatta szavaival az egész újszövetséget, ezzel bizonyítva, hogy olvasott ember, aki kívülről löki a Bibliát, vigyázva arra, hogy egyetlen szent se maradjon ki a szórásból. Húsz méterre a főúttól mégis elakadtak. Ki nem tudtak szállni, mert térdig ért a sár, ezért előre - hátra próbálkoztak teljesen sikertelenül.
Az út melletti bokornál egy fiatal, tizenhat év körüli srác álldogált és stoppolt. Lucskos ruhája, hosszú, ázott rasztás haja elárulta, hogy telibe kapta az esőt. Persze ezen a vidéken nem is tudott volna hová bújni . Sovány hátizsákja védhette meg talán kicsit, de sok reménye nem volt arra, hogy pár órán belül megszáradjon. Félszemmel a szenvedő autót nézegette és talán drukkolt is nekik de hiába. A kocsi nem mozdult, csak magas üveghangon sírta el bánatát, követelve a szabadságot, amelytől csak cirka pár méter választotta el. Sanyi horgásztársa, Ferenc próbálta nyugtatni barátját, akit már szinte őrületbe kergetett a tehetetlenség. Amúgy sem volt nyugodt ember. Nemrégiben volt a válópere. Harminc év boldog házasság után a felesége könyörtelenül vágta a fejéhez, hogy mást szeret. Gyermekei nem dolgoztak, az egyik drogos volt, a másik autista. Régebben vidám ember volt, szeretett mulatni , jókat nevetni.. Sok barátjuk akadt mert tiszta szívű, őszinte embereknek ismerték őket, aztán mindennek vége lett. Maradt a bánat és a keserűség.
A fiú hirtelen ledobta magáról a hátizsákot és belegázolt a párolgó latyakba. Rövidnadrágja alsó része néha bele - bele kóstolt a híg masszába, amely sötétre pingálta annak égszínkék színét.
-Hát ez meg mit akar? - morogta Sanyi.
- Senki sem kérte.
A gyerek hirtelen mozdulattal nekitámasztotta hátát a kocsi hátuljának, és combjaival tolni kezdte kifelé az autót. Nem kellett sok. A Suzuki könnyedén lendült ismét mozgásba, és három másodperc múlva már kint állt a szilárd burkolaton. Ferenc kinyitotta a hátsó ajtót.
- Várj. Elvisszük a fiút.
-Na még csak az kéne! - mordult fel Sanyi.
-Még összesározná az autót. És lehet, hogy drog is van nála. Ismerem ezeket. Menjenek a fenébe!
Aztán elindult, maga mögött hagyva mindent, ami rossz emlékeket ébresztett fel benne. Vadul nyomta a gázpedált, hogy minél távolabbra érjen ettől az elátkozott helytől. A tükörben még látta, ahogy a kamasz kikecmereg az útra és kezét felemelve újra stoppolni kezd.
A legközelebbi falu talán tíz kilométerre lehetett. Nem szóltak egymáshoz. Sanyi barátjának könnyes volt a szeme. Érezte, hogy elveszítette azt az embert, akivel idáig olyan jól megvoltak. Együtt jártak iskolába, egy helyen dolgoznak és gyakran összejárt a család. Már ameddig lehetett.
Az első kocsmánál megálltak egy kávéra. Szótlanul bambultak maguk elé. Nem volt közös téma.
Laza fél óra múlva egy száguldó mentőautó robogott el mellettük abba az irányba amerről jöttek, rikoltozva verve fel az utca csendjét.
-A sok hülye. - sóhajtott Sanyi. Már megint fejre állt valaki.
A pincér aki mellettük állt felkapta a fejét, és halkan megjegyezte :
-Nem...Nem karambol. Pár perce egy fiatal fiút ütöttek el innen 8 kilométerre. Azonnal meghalt. A kanyarban állt és stoppolt. A szomszédom látta. Ő telefonált az előbb......Szerencsétlen..... Hiszen még alig élt.Az én fiam is ilyen korú. Szörnyű lehet a szüleinek.
Talán tíz másodperc telt el, amikor Sanyi kezében összeroppant a kávéspohár, megvérezve az asztalt és a terítőt. Fel sem szisszent, úgy látszott, mintha nem is érezné a mély vágást, aztán halkan megszólalt :
-Mennünk kell. Holnap korán kelek.
Este Ferenc nem aludt jól. Forgolódott az ágyban. Aztán éjfél felé megcsörrent a mobil... SMS.
Sanyi küldte..........: ”Drága barátom. Kérlek ne legyél olyan, mint én. Gondolkodj mielőtt cselekszel.”
Másnap dél körül jött a telefon a munkahelyre. Sanyi felakasztotta magát........
A cikket írta: Pumukli56
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszi. Megnézem. Nekem is egy kicsit elhamarkodottnak tűnt, de bemagyaráztam magamnak hogy nem vagyok író ezért hagytam.
De író vagy, és nem is rossz. Az hogy amatőr, az meg kit érdekel... Olvasni jóóóó!
Üdv,
Pinokkió
Jó történet, szépen felépítetted, csak néha azt éreztem, hogy a történethez képest túlzottan szép körmondatokat akarsz oda is, ahova nem kellene. És a Sanyis leírós részt kicsit átgyúrnám.
De a történetvezetésedért 5+1*-ot adok:-)
Ha nem lennél amúgy ilyen jó, akkor csak ennyit mondanék, grat!
Üdv,
Pinokkió
Üdvözlettel Orsolya