Apa főz
Látogatók száma: 71
De milyet!
Utólagos elmondása alapján, elhatározta, hogy meglep engem valami finom vacsorával. Megkímél a kotyvasztás nyűgétől. És megetet, mert ha teli a pocak, akkor minden oké.
A kis édes.
Hazaérek. A látvány az ajtófélfához szegez. Nekitámaszkodom, ciki lenne eldőlni. Kint vannak a szomszédok. A táskám nagyot puffan a járólapon. Követném, de fent említett ok miatt nem engedhetek eme vágynak.
Pedig....
Képzelj el egy konyhát. Most bele egy asztalt. Egy mosogatót, szekrényt, hűtőt. És ahová csak tudsz, képzelj el mocskos edényeket, krumplihéjat, törött tojásokat, kiborult tejfölt, fakanalat a földre. Megvan? Akkor képzelj a konyha közepére egy hihetetlenül szutykos kötényben, kócosan, papucsban, alsógatyában, kezében konyhakéssel egy csillogó szemű férjet :)
Édes Jó Istenem!!
Már éppen kimondtam volna: mit csináltál a konyhámmal?
Ő szólalt meg hamarabb: csukd be a szemed, nem szabad idenézni!
Hát ja. Nem szabad. Hát kár volt, azt biztos. Felkapom a táskám, és már tuszkol is befelé, hogy ez most meglepetés, csak a hülye krumpli-pucolás miatt nem készült el időben.
Segítsek?- kérdezem.
- Áááááá dehogy! Mondom, hogy meglepi, te csak pihenj!
Magamra hagy kétkedő gondolataimmal.
Kióvakodom, a fürdőszobában elszívok egy blázt, majd beállok a zuhany alá.
Hajat is mosok, azzal telik az idő. Szőrözök még egy keveset, legyen ideje befejezni a NAGY MŰVET.
Mert én ilyen tapintatos vagyok.
Valaki kukucskál:
- Megnézed?
Hát persze, hogy megnézem, csak megtörölközöm. És közben imát mormolok a Nagy Szent Fakanálhoz: csak a konyha megmaradjon egészben.
Szárazra dörzsölöm magam, papucsba lépek, kicsoszogok.
Hűha!! A mocsok eltűnt, az edények fényesre suvickolva dülöngélnek a csöpögtetőn. Minden csillog- villog a tisztaságtól. És azok az illatok...
Egy kicsit kormos, de nem baj, pont így szeretem.
Lassan óvakodok a sütő felé, mert érzem: ott valami csak azt várja, hogy megtekintsem.
Az asztal megterítve, szalvéta, virág, miegymás.
Kinyitom a sütő ajtaját. És...
- Miért sütünk alufóliát?- kérdezem, merő kíváncsiságból.
- Az nem alufólia- oktat- hanem becsomagoltam a tepsit, hogy hamarabb süljön.
- A tepsi?
- Nem! Ami benne van!- kezd türelmetlen lenni.
- És mi van benne?- esengek, közben szolidan megkordul a gyomrom.
- Nna, az....titok!- és már vigyorog.
- Ne találgassak. Jó?
- Nem jó. Kérdezz!
A könyörtelen....
- Nem kérdezek, nem érdekel, fáradt vagyok, éhes vagyok, hisztis vagyok, hagyjál békén! - és bevonulok a szobába.
Hogy én milyen gonosz vagyok.... De hát 12 órányi meló után, ami a szó legszorosabb értelmében "agytörzsromboló" , nekem fullra nincs kedvem kitalálósdit játszani, egy szál papucsban a konyha közepén, na. Ez van.
Bekapcsolom a tévét. " Lie to me" - Ez jóóó, szeretem.
Épp belefelejtkeznék, mikor egyetlenem oson az ágy felé.
- Megnézed?- suttog, mert tudja, hogy utálom, ha nem hallom a filmet.
- Az alufóliát? Azt már láttam, köszi.
- Ami alatta van. Naaa, gyere, nem tudom mikor van kész.
Hát lehet erre nemet mondani? Nem.
Kislattyogok. Kinyitom. Kihúzom. Rácsostul. Nagykéssel finom metszést ejtek. Ejtenék.
Nem megy bele!!
- Cica, ez hány réteg fólia? - nézek fel rá.
- Hát jól becsomagoltam, hogy ne jöjjön ki a forró levegő!
Felnézek rá. De tényleg.
Még egy fogókesztyű. Kiveszem a cuccot. Megcibálom a fóliát. Végre kinyílik.
Hat réteg van rajta. Alul is, fölül is. Megszámoltam.
De az az illat......
Krumpli és hús rotyog, finom lecsós szaftban, néhol felvillan egy-két kolbászkarika is.
- Jaj Cica, mi ez? - és már nagyokat nyelek, mert olyan de olyan szép...
- Ez? Ez a meglepetés!!
- Azt látom, de mi van benne?
- Minden!- zárja rövidre a témát, és előszedi a savanyúságot a hűtőből.
Megszurkálom a krumplit, megböködöm a húst is, majd kimondom a végső ítéletet: Kész.
- Akkor együnk- indítványozza.
Láthatóan ő is éhes.
Nem részletezném, hogyan csámcsogtunk, és nyammogtunk, hümmögtünk, a vége az lett, hogy a kitűnő étel elfogyott, és kiürült az Anyu-Apu-féle savanyúságos üveg is.
Amikor a szaft utolsó cseppjét is kitunkoltam a tányéromból, hátradőltem.
Felnéztem rá. De tényleg.
És két szusszanás között csak annyit nyögtem: Ezentúl te fogsz főzni.
Beletörődve sanyarú sorsába elém pakolt egy adag csokifagyit, mert: Úgyistudomhogyezakedvenced.
Egy szavam sincs.
Bár egy talán mégis akad:
Szeretem.
Fotó: internet ( Az igaziból nem maradt)
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hasonló teremtéskoronáját képzelnék el én is magamnak!
Egyelőre elképzelem...... :-)
pusz Juli :))
Válasz erre: Müszélia
ezt a kaját cirka félóra alatt megfőzöm.
nem is értem, miért férfiak a leghíresebb szakácsok.
nem is értem, miért férfiak a leghíresebb szakácsok.
P.
Az illatok közt a boldogság is átjött 5 csillagos konyak érte.
Pux. Üdv. Lacó
Az enyém a konyhába sem jön be, csak enni :-)
Étteremben viszont, érdekes, mást is megeszik... :S
Válasz erre: Bianka
Mázlis:)