Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 56

7.

A Vén Cigány igazi magyar vendéglő, tiszta, kockás terítővel letakart asztalaival, nehéz, faragott székeivel, kocsikerékből készített csillárjaival, fagerendás mennyezetével olyan, mintha vendégeit visszarepítené a múlt század első felébe, melynek ideáját a konyha felől érkező ínycsiklandozó illatok is megerősítik.

Tele a vendéglő, egyetlen szabad asztal sincs, ám eléjük fut Dorina és egyenesen a külön terembe vezeti őket, ahol U alakú gazdagon terített asztalnál üldögélve már várja családja Daniékat. Érkezésükre édesapja, Lakatos Lojzi, a középmagas, mokány prímás, eléjük megy, bemutatkozik, Eszternek és Borinak kezet is csókol, ahogyan az úriemberhez illik, kezet ráz a férfiakkal, barackot nyom a két gyerek fejére, végül jól szemügyre veszi Danikát, majd megöleli, mintha már családja tagja lenne. Utána szép sorban bemutatja a családját, feleségét, fiait, menyeit és a három izgő, mozgó unokáját.

Alig, hogy helyet foglaltak, megjelennek a pincérek, felveszik a rendeléseket, és Imre legnagyobb meglepetésére, a Lakatos család férfi tagjai sem isznak alkoholt. Leadják az ételrendelést, és Lojzi papa dohányzás címszó alatt az udvar felőli teraszra invitálja Imrét és Gyulát, akik kiérzik a hangjából a határozottságot, amely oly jellemző rá, ha a családi ügyeket kell elboronálnia.
- Nézzétek, nem kenyerem a mellébeszélés. Ez a két gyerek egymásba bolondult, ez ellen tehetetlenek vagyunk. Nem örülök a dolognak, mert azt szeretném, ha Dorina komolyan venné a tanulást és elvégezné az orvosi egyetemet. Külföldön is járhatna egyetemre, csakhogy az utóbbi öt évben a zenekarommal óceánjárókon dolgozunk, jól fizető munka, csakhogy sokat vagyunk távol. Mindhárom fiam konzervatóriumot végzett zenész, családot alapítottak és ők is külföldön dolgoznak. Büszke vagyok rájuk! Csakhogy az év nagyobb részében egyedül van az asszony meg a lányom. Arankával nincs baj, de Dorinának kell az apai szigor.
- Arra gondoltál, hogy mi helyettesítsünk? – kérdi Imre meglepetten.
- Szó sem lehet róla!
- Akkor mit vársz tőlünk? – hitetlenkedik Gyula, aki eddig is a feleségére bízta a gyereknevelést.
- Nézzétek, nekünk, romáknak, tízszer annyit kell teljesítenünk, mint másoknak. Ti tudjátok, mi hozta össze a gyerekeinket? Nem? Az nagy baj! Milyen apák vagytok?
Lakatos papa újabb cigarettára gyújt, arca piros pipacs, s ahogyan hófehér zsebkendőjével letörli homlokáról gyöngyöző izzadtságot, megcsillan ujján a pecsétgyűrűjét díszítő gyémánt.
- Mi mások vagyunk. Nálunk a gyerek szent, vigyázunk rájuk, különösen a lányokra. A fiúkat már gyerekként tanítgatjuk, Karcsi fiam hamarabb tudott zenélni, mint hibátlanul beszélni. Dorinának szép hangja van, de mindig orvos akart lenni. Ám legyen. Megvan hozzá az esze. Roma származása miatt kiközösítették a gimnáziumban, ahogyan Danit is, csak őt a miatt, mert nem vett részt a durva fiús játékaikban. Így lettek barátok és negyedikre egymásba szeretettek. Elmúlik ez a szerelem, de remélem, a barátságuk kibírja ezt, és segítik egymást az egyetemen is, ahogyan eddig is együtt készültek az órákra. No, ebben segíthettek, férfi módra egyengetni az útjukat, irányt mutatni, ha letévednének az egyenes irányról, vagy megtorpannának az előttük álló feladat miatt.

Eszter kissé zavarban van. Itt hagyták a férfiak, akik jól láthatóan elvannak kinn a teraszon. Bori a gyerekekkel együtt a Lakatos unokákkal és menyekkel nevetgél, Danika Dorinával sugdolózik. Szerencsére Aranka asszony, odaül mellé és vicces családi történeket mesél, melyekből akad jó néhány, miután tizennégy évig külföldön éltek, csak akkor jöttek haza végérvényesen, amikor Dorina középiskolás lett. Telt alakja ellenére igen csinos Aranka asszony, lehet finom parfümillat árad belőle, az egyetlen, ami feltűnő, az a sok, súlyos ékszer, amit visel. Manikűrözött, puha kezét látván Eszter elrejti a sajátját, mert azon meglátszik a munka nyoma.

Dorina kihasználva, hogy nem figyelnek rájuk, megsúgja Daninak, hogy megígérte az édesapja, ha felveszik az egyetemre, vesz neki egy garzont, hogy ne kelljen kollégiumban laknia.

A gyerekek nem tudnak sokáig egy helyben ülni. Lakatos Palkó kislánya, Mireille, francia dalocskát tanít a többieknek, magyart nem is nagyon tudna, mert édesapja a Cote d’Azur dzsessz klubjaiban játszik, ő maga pedig Antibesben született, ott is jár óvodába.
Un éléphant qui se balançait
Sur une toile d'araignée…

Végre hozzák az ebédet, bejönnek a teraszról a férfiak, éppen ideje, mert feltámadt a szél és újra felhők mögé bújt a napocska.

Kellemes hangulatú az étkezés, különösen a gyerekek élvezik. Mirelle és Kira egymás mellett ülnek, és nem zavartatják magukat, a második fogást megfelezik, megeszik az egyik felét, majd tányért cserélnek. Feltűnik Eszternek, ám mielőtt megszólalna, Aranka int neki, hagyja, hadd mulassanak a gyerekek. Nem tudja, miről beszélgettek a férfiak, de mintha túlzottan szótlan lenne mindkét férje, amely Imre esetében nem is oly feltűnő, ám Gyula szeret csevegni. Bezzeg Lojzi papa nagyon él, nyíltan flörtöl Borival, melyen Aranka csak nevet. A desszertnél azonban kiböki az öreg, hogy szívesen venné, ha az esti bankett végén Bori hazafuvarozná Dorináékat a kollégiumba, hogy ne kelljen nekik végig bandukolni az éjszakai városon.

Könnyen rávehető Bori erre a szolgáltatásra, hiszen akkor mégis találkozhat Fótos Ferivel, abszolút természetes ok miatt, elvégre az öccséért és a barátnőjéért megy a bankett színhelyére.

Április utolsó napja éppolyan szeszélyes, mint a hónap előző huszonkilenc napja volt, mert odakinn szemerkél az eső, egyre erősebben fúj a szél, mintha el akarná hajtani tíz fok feletti hőmérsékletet.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink