újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 52

8.

Lencsike ötpercenként kérdezgeti az édesanyját, hogy mikor ér haza édesapja és a bátyja, melyre persze Julcsi nem tud válaszolni, bármennyire szeretne, hiszen maga sem tudja, mi történhetett, ráadásul Imre kikapcsolta a mobilját, beszélni sem tud vele. Paprikás csirkét főzött ebédre, zöldbab levessel és palacsintát is sütött, az a fia kedvence, és egy óráig várt az ebéddel, hátha beállítanak, de nem várhatott tovább, Lencsikének ebédelni kellett és utána aludni legalább másfél órát. Két mesét is felolvasott neki, mire elaludt a gyerek.

Valamit titkol előtte a férje, mert Garaboly Jóska már kétszer is kereste, de nem mondta, hogy miért, csak azt kérte, hogy hívja fel Imre, amint hazaért.
Egész délelőtt dolgozott, mosott, vasalt, takarított, megfőzte az ebédet, elfáradt, mégsem tud pihenni, inkább leül az íróasztalhoz dolgozatokat javítani. A harmadik után feladja, nem tud igazán a munkájára koncentrálni, egyre csak a férjére és a fiára gondol, hol lehetnek, mit csinálhatnak. Az is lehet, hogy Eszteréknél ebédelnek, akik innen számítva a harmadik faluban laknak. Milyen érdekes, hogy válásuk után mindketten elköltöztek a megyeszékhelyről, eladták az ingatlanokat, a lakást és a nyaralót is, majd becsületesen megfelezték a vételárat. Tíz éves házasok Imrével, mégsem tudja, mi volt az oka a válásának, ahogyan arra a kérdésre sem tudna válaszolni, hogy miért nem hozza el Danikát, akit talán, ha kétszer látott, akkor is futtában. A gyerekeknek jót tenne, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki közöttük, elvégre féltestvérek, és nem tudni, mit hoz a jövő. Az életkorbeli különbség csak most tűnik soknak, később ennek egyáltalán nem lesz jelentősége, és a szülői kapocs után a következik a testvéri kötődés, amely legalább annyira erős tud lenni, sőt, bizonyos értelemben többet is adhat, megértésben, összetartozásban, egymás segítésében.

Eszter is tanárnő, tudomása szerint ő is férjnél van és szült egy kislányt, aki öt év körüli lehet, mint Lencsike. Amióta ismeri Imrét, eddig egyetlen egyszer sem beszélt Eszterrel, csak Danikával tartja a kapcsolatot, és az utóbbi években vele is kizárólag telefonon beszél és küldi neki csekken a gyerektartást. Imre nem beszél a múltjáról, mintha piramist épített volna a régi történésekre, melynek még a bejáratát is eltorlaszolta, nehogy bárki odatévedjen és felfedezze, mit rejtegetnek a kövek alatt.

Korholja magát Julcsi, úgy viselkedik, mint egy gyerek, akit mindig az izgat, amit elzárnak vagy eltitkolnak előle, pedig bízhatna a férjében, nyilvánvalóan okkal hallgat a múltjáról. Az azonban elfogadhatatlan, hogy Garaboly Jóskával közös machinációjukról is hallgat, mint a sír, pedig ez nem a múlt, hanem a jelen.

Lencsike vajas kenyeret kér uzsonnára, piros retekkel, és szúrós vizet iszik hozzá. Nyomatékként megeszik egy túrós palacsintát is, biztos, ami biztos, mert amint itthon lesz Lórika, akkor már neki nem jut több belőle.
- Nyuszika, hoz nekem apa csokoládét?
- Nem tudom, kislányom.
- Mert mindig hoz, ha elutazik.
- Nem biztos, hogy lesz ideje édességet venni.
- Lesz ideje. Én tudom. Lórika is szereti a csokit.
- Tudod, mit? Megnézem, hátha találok egy sportszeletet a konyhaszekrényben.
Biztosra megy Julcsi, két napja vett egy tucatot, és rájár az egész család, kivéve Lencsikét, mert ő még nem éri el a fiókot, melyben az édesség lapul, de jobb is, mert képes volna egyszerre eltüntetni az összest. Nem enné meg mindent, de elraktározná a szobájában, ahogyan azt a születésnapi tortájának egy szeletével is tette, úgy találta meg Julcsi a játékai között, szétfolyva, penészesen.
Csepereg az eső, sötétedik, mire végre hazaérnek a fiúk. Lórika nem várja meg, míg apja a kocsival beparkol a garázsba, már a kapuban kiszáll és rohan a házba:
- Sziasztok! Megjöttünk! Képzeld Anya, tanultam egy francia dalt! Ün elafan ki szö balansze… - ordítja torkaszakadtából, és dobja le a dzsekijét, megy kezet mosni és az asztalhoz ül.
- Hol tanultad, kisfiam?
- Majd elmesélem, de most nagyon éhes vagyok!
- Palacsinta is van! – közli bátyjával a lényeget Lencsike, és odatelepszik a mellette való székre, bár nem éhes, de sohasem lehet tudni, hátha mégis kedvet kap egy falatra, amit elkunyerálhat tőle.
- Milyen volt a ballagás? – kérdi Julcsi közömbös hangon, legalább is, azt hiszi, hogy azon.
- Nagyon jó volt, Danika nagyon örült az ajándékoknak, főleg a kocsinak…
- Lóri, az evésre koncentrálj, majd utána mesélhetsz! – lép be az ajtón az apja, aki volt már jobb hangulatban is.

Késői ebéd, vagy korai vacsora, Julcsi képtelen eldönteni, csak azt látja, hogy míg Lórika falja az ételt, addig a férje előtti tányér sehogyan sem akar kiürülni, pedig igencsak keveset szedett a levesből is, meg a pörköltből is.
- Nézd, csak, Lencsike, mit hoztam neked? – húz elő a zsebéből egy enyhén gyűrött kifestő könyvet.
- Tudod, Lencsi, ezt Bori vette Kirának, aki meg neked adta! Csak a színes ceruzákat tartotta meg!
- Lóri, ki az a Kira? És Bori?
- Jól van, gyerekek, majd vacsora után megbeszélitek! – inti le őket az apjuk. – Julcsikám, hideg volt az idő, vettem, Lórinak egy dzsekit, úgyis kell őszre.
- Jól tetted. Hanem kétszer is keresett Garaboly Jóska. Kéri, hogy hívd fel.
- Nem mondta, hogy miért keres?
- Nem, arról nem mondott semmit.
Vacsora után Imre betereli a gyerekeket a nappaliba, bekapcsolja nekik a televíziót, és megkéri Lórikát, hogy foglalja le a húgát, mert beszélni akar az édesanyjukkal.

Kiszalad a házból, lemegy a pincébe, felhoz egy üveg bort. Julcsi meglátja kezében a boros üveget, elővesz két poharat és leül az asztalhoz. Eljött az igazság pillanata.
- Vettem Danikának egy használt Suzukit, azt hozta el a gimnáziumig Garaboly Jóska. Azt akartam, hogy érezze a gyerek, hogy gondoskodik róla az apja, akit én helyettesítek, immár tizennyolc éve. Danika a bátyám vérszerinti fia, melyet Péter temetését követő napon közölt velem Eszter. Elváltunk. A gyerek lelkét nem akartuk összetörni.
Megkönnyebbülten felsóhajt Julcsi, végre összeomlott a múltra épített piramis.
- Felbontod a bort, szívem, vagy csak nézzük az üveget?

folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: