Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 50

6.

Későn sütött ki a nap, miután az igazgató eldöntötte, hogy a tornateremben lesz az ünnepség, már nem akarja megmásítani a szavát, azért sem, mert a hangosítást oda szerelték fel, és a négy osztály felsorakozásához szükséges területen felüli helyre kirakták a padokat és a székeket, hogy leülhessenek a ballagók családtagjai. Kövecses bácsi és a harmadéves tanulókból verbuvált rendezők dolga, hogy erről értesítsék az illetékeseket.

Jó helyet csípnek el Dani szülei, csakhogy a gyerekek annyira belaktak, hogy amint elkezdődött a ballagók búcsúzatása, nyöszették szüleiket, hogy szomjasak, ezért Gyula vállalta, hogy kiviszi őket és ott várják majd a többieket a parkban.
Bori szemével keresi Karolinát, szeretné megtudni, hogy melyik tanár a vőlegénye, de nem látja sehol a lányt. Azt azonban észreveszi, hogy Danika és a párja fogják egymás kezét. Nocsak, szerelmes az öcsike? Az még nem lenne baj, csakhogy az osztályfőnöke véletlenül sem néz errefelé, mi van Ferikém, nem tűnök fel neked ebben a tűzpiros ruhámban? A fenébe is, el is mehetek! Megkerülve a tömeget, kilopakodik a tornateremből. Apja ott ül a park közepén lévő padon, telefonál, a két gyerek meg ott futkos körülötte. Nem megy oda hozzájuk, inkább rágyújt és le, s fel járkál az iskola előtt.

Tulajdonképpen mit keresnek itt, a ballagáson? Láthatóan az apját is hidegen hagyja az egész ceremónia, csak azért van itt, mert Eszter itt van, és pesztrálhatja az ötéves kislányát, meg felesége első férjének második házasságából született kisfiát. Micsoda paradoxon az egész, őszintén bevallhatja magának, hogy őt is inkább a Fótos Ferivel való találkozás inspirálta a ballagáson való részvételre, mintsem Danika érintettsége, pedig tudja jól, hogy Ferinek ma egyetlen perce sincs, amit vele tölthetne. Elég lett volna, ha Eszter és Imre, mint szülők eljönnek, a többiek pedig otthon maradnak.

Jó asszony Eszter, egy rossz szava sem lehet rá, de neki mégis csak a mostohája, akit eleve nem lehet szeretni, mert ellopta tőle apja kizárólagos szeretetét, amit igyekszik a maga módján megbosszulni, oly módon, hogy apjából kicsikar minden pénzt, amit csak tud, nem magának, dehogy, nyitott egy külön számlát, azon gyűjtögeti, mert szüksége lesz arra az öregének, ha véletlenül ez a házassága is tönkremegy. Erre sajnos, elég nagy tétben fogadhatna, miután apja egyre többször néz a pohár fenekére, amely akkor is nagy baj, ha olyankor csak vigyorog, majd békésen hortyog mindaddig, mi ki nem alussza magából az alkoholt. Ideje lenne elbeszélgetni vele, mi az, ami annyira rágja a lelkét, hogy arról sem a lányának, sem a feleségének nem beszél, pedig mindketten megértenék, sőt, segítenének neki gondjai felszámolásában. A szerelem és a szeretet nem kizárólag a napfényes ünnepnapokhoz kötődik, hanem ugyanúgy vonatkozik a szürke, borús hétköznapokra is, mert ha nem így lenne, akkor ez a két fogalom, a jelentésével együtt, kiradírozódna az emberek tudatából és lelkéből, majd hiányukból adódóan lassan eltűnnének az emberekből mindazok az érzelmek, amelyek hozzájuk köthetők. Ez a két érzelem az, amely képes átrendezni az egész világot, vagy építeni, vagy rombolni azt, miattuk bármit képesek vagyunk megtenni, mert az ember léthez hozzátartozik, hogy szeressen és szeressék, ez a legerősebb emberi kapcsolat, és az is marad, míg ember él a földön. Hogyan képes ilyen dolgokról elmélkedni? Repedezik rajta a gondtalan szingli máz, mint száradás közben a pórusokat összehúzó pakolás a vendége arcán, pedig olyan jó meghúzódni a látszat mögött, amely eltakarja érzékeny, sebezhető lelkét, s egyben megvédi a külvilág támadásai elől. Kétségtelenül felbátorodott a szingliség bástyája mögött, és kihasználva karcsú alakját és mutatós megjelenését, hagyta, hogy udvaroljanak neki a férfiak, a tenyerükön hordozzák, de számukra az élet nagy sakktábláján a feláldozható paraszt szerepét szánta, nem vitt érzelmeket a kapcsolatokba. Azt hitte, a szerelem messzire elkerüli, ezért belevette magát a munkába, elvégezte a mester kurzust, benevezett a szakmai versenyekre és mire befektetett munkájának beérne a gyümölcse, puff, ajtóstul betört rendezett életébe a végzetes szerelem, a félszeg mosolyú matematika tanár képében, aki miatt átértékelte az egész életét. Szakmai célkitűzéseinek helyét elfoglalta a családalapítás iránti vágy.

Vége az ünnepségnek, jönnek a szülők, elfoglalni a park szabad helyeit, hiszen legalább fél óra, míg csemetéik átveszik bizonyítványaikat és kizúdulnak az alma máterből, annak reményében, hogy végre megkezdhetik felnőtt életüket, csupán az érettségi vizsgát kell letenni, amely már nem is olyan nehéz.

Danikával madarat lehetne fogatni a színjeles a bizonyítványa okán, olyannyira, hogy nem tiltakozik a családtagok gratulációja gyanánt előadott ölelések miatt. Széles vigyorral az arcán átveszi az ajándékokat, begyűri azokat a zsebébe, az apjától kapott nagy borítékot kivéve, melyet a virágokkal együtt a kezében tart.
- Szeretném, ha megismernétek a barátnőmet és a családját.
- Akkor nem nézed meg a kocsidat? Pedig szép fehér Suzuki! – húzza meg a bátyja zakóját Lórika, mert kilencévesen az igazságérzete szerint ez fontosabb, mint a barátnő.
- No, de kisfiam, milyen barátnő? – kérdezi riadtan Eszter, akiben még nem tudatosult volt férjének az ajándéka.
Végszóra odalép hozzájuk a kipirult arcú Dorina, bemutatkozik és meghívja a teljes kompániát a Vén Cigány vendéglőbe, amely innen tíz perc gyalogosan.
- Ott találkozunk! – súgja Danika fülébe és eltűnik a tömegben.
A szülőknek ez sok információ egyszerre, ám Bori mulat a dolgon.
- Javaslom, menjünk oda a kocsihoz, nézzük meg és hagyunk idő Danikának ahhoz, hogy átnézze az ajándékait. Utána pedig menjünk el az étterembe, mert magam is kíváncsi vagyok Dorina családjára.
- De Borikám, hogyan képzeled? Úgy készültem, hogy az egész család nálunk ebédel.
- Nem baj, jó lesz az vacsorára is! Igazam van, Imre? Apu, legalább te állj mellém!
Egymásra néz a két férfi, ha már így megszólíttattak, akkor kézenfekvő, hogy alávetik magukat a nők döntésének.
- Étterembe megyünk! Étterembe megyünk! – örvendezik Kira, és megfogja Lórika kezét. – Menjünk az autóhoz, látni akarom!
Danika anyja kétségbeesett arcát látván, átöleli az asszonyt:
- Gyere, Anya, igaza van Borinak, meg Dorinával is így beszéltük meg!
Bori azonnal kézen fogja a két gyereket és megkéri Lórikát, hogy vezesse a társaságot a Suzukihoz.
Imre kicsit csalódott, azt hitte, jobban örül fia a kocsinak, de Gyula teljesen átérzi a másik apa helyzetét. Átfogja Imre vállát:
- Hagyd rájuk, Imre, negyven évvel ezelőtt is mi a szívünk után mentünk!
Bartus Dániel, tizennyolc éves maturáló diák, a világ legboldogabb ifja! Aranygyűrű az ujján, csuklóján arany karlánc, zsebében az első kocsijának a kulcsa, és szerelmével együtt ebédel, végre megismerkednek családjaik is! Legszívesebben magához ölelné az egész világot!
Kitisztult az ég, aranyló napsütésben fürdik a város, kell ennél több?

A cikket írta: Yolla

támogatóink