Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 42

9.

Karakas Gyula vacsora után kiül a teraszra. Hideg a műanyag kerti bútor fotelje, pedig van rajta szivacs ülőpárna, sebaj, kihozza a bárány bekecsét, meg egy díszpárnát a nappaliból, erre ráül, az előzőt pedig felveszi, s máris jobban érzi magát. Nem kapcsolja fel a villanyt, mert felesége és a kislánya már nyugovóra tért, inkább meggyújt egy mécsest, és a cigaretta vége is világít, egyébként sem akar látni semmit, a nélkül is képes gondolkodni.
Képes gondolkodni? Hát, ez már édeskevés, döntenie kell, legkésőbb kedd estig, miután szerda reggel nyolcra Perlaki professzor úr a kórházba várja, hogy elvégezhesse az utolsó vizsgálatokat, és megtudja végre, vajon betege vállalja-e a műtétet és a sugárkezelést, avagy sem. Döntésén múlik, hogy esélyt ad a gyógyulásának, vagy a legközelebbi temetőben megválthatja a sírhelyét, mert belátható időn belül szüksége lesz rá.
Nem akar meghalni ötvenkét évesen! Kira még csak öt esztendős, a nevelt fia, Dani, most kezdi az egyetemet és a felnőtt lányának, Borinak is megjöhet végre a józan esze, férjhez mehet, és szülhet neki egy unokát! Mi lesz Eszterrel nélküle? Azért hagyja őt utoljára, mert nagyon szereti, tiszteli, és férfi létére felnéz rá, mert jóval okosabbnak, műveltebbnek és intelligensebbnek tartja magánál, elvégre diplomás tanárnő, ő maga pedig csupán érettségizett szakmunkás.
A fenébe is, hülyeségekkel foglalkozik, ahelyett, hogy végre elszánná magát a műtétre, ahogyan az egy tökös férfiemberhez illik, nem szabadna kisasszony módjára hezitálni, lám, a Lakatos Lojzi is képes volt reá bízni a lányát, pontosabban Imrével kettőjükre, mert az apai figyelmet és gondoskodást nem pótolhatja senki és semmi, s Danika jólneveltségét elnézve, úgy tűnik, mintha a két apa jó munkát végzett volna. Ők csak egymásra néztek Imrével és megszólalni sem mertek, mert mindennek elmondhatók, csak jó apának nem, sőt, azzal sem gyanúsíthatók, hogy ketten együtt optimális apának bizonyulnak, de ez sem igaz. Imre maximálisan biztosítja Danika jólétét, ám az anyagiakkal kimerül a gondoskodása, ki pedig úgy érzi, nincs teendője, hiszen Eszter maximálisan ellátja a fiát. Jól rájuk pirított Lojzi, amikor megkérdezte: Ti tudjátok, mi hozta össze a gyerekeinket? Nem? Az nagy baj! Milyen apák vagytok? Bezzeg ő, az óceánjárókon dolgozó cigányprímás, távolból is jobban követte a lánya tanulmányait, mint ők idehaza, a Danikáét.
Lám, még magában is képtelen Danikáról, mint Eszterrel közösen nevelt fiukról beszélni, úgy viselkedik vele, mint egy szívesen látott idegennel, aki a felesége tartozéka, mint az anyósa, meg az apósa, akikkel szintén nem ápol szoros kapcsolatot, éppen ellenkezőleg, mindent elkövet, hogy elkerülje a társaságukat. Nyilvánvalóan ennek oka abban keresendő, hogy nem bírta tovább egyedül nevelni Borikát, asszony kellett a házhoz, csinos és fiatal, akire büszke is lehet, és éppen kapóra jött Eszter, a magányosan élő, fiát egyedül nevelő, elvált tanárnő, aki a maga csendességében könnyen beilleszkedett a falu életébe, bár sohasem faggatta erről a témáról, mégis biztos abban, hogy az első férjén és rajta kívül mással nem volt kapcsolata.
Elállt a szemerkélő eső, a tavaszi meleg levegőt kisöpörte a rohamokban érkező viharos szél, melynek nyomában hideg levegő érkezett. Összehúzza magán a bekecset, mégis fázik, jobb, ha hoz magának egy kis konyakot, az majd felmelegíti, és kicsit elzsibbad tőle, mert lassan elmúlik a gyógyszer hatása. Leszidná Perlaki professzor úr, ha látná itt konyakozni és cigarettázni a viharos szélben, de nem látja, és neki ez esik jól, a konyak egyébként is feledteti vele a gondjait. Hetek óta nem vállal nagyobb munkákat, felelőtlenség lenne, és ideje megmondani Eszternek is, hogy szerdától nem számíthat rá.
Ízlik a konyak, nagyon is jó, már nem a kupicából issza, hanem egyenesen az üvegből, minek annyit töltögetni. Keservesen nyávog a szomszéd kandúrja, ideszalad hozzá és a lábához telepszik. Két kivert hímnemű az éjszakában, mulat magukon és újabbat húz az üvegből. Ezzel megitta a fél literes kvantumot, mehet aludni. Kinn hagyja a konyakot, a gyertya már rég leégett, ideje pihenni. Nem jut el a hálószobába, nem is akar, jobb lesz a nappali kanapéján kipihenni az alkoholt, majd hajnalban, ha felébred, megfürdik és befekszik a felesége mellé.
Este tíz körül jár az idő, és Eszter még szemhunyásnyit sem aludt, csak forgolódik az ágyban. Igazán szép volt Imrétől, hogy ilyen drága ballagási ajándékot vett Danikának, azért illett volna előtte megbeszélni vele is, mert a kocsit fenn kell tartani, és neki erre nincs egy vasa sem. Nem szólt erről sem a gyereknek, sem a volt férjének, mert nem akart ünneprontó lenni, de Gyula tehetett volna legalább egy enyhén rosszalló megjegyzést a családi költségvetésben új tételként jelentkező Suzukira, de nem tett, helyette kedélyesen elbeszélgetett a másik két férfivel a vendéglő teraszán. Danika sem bizonyult hálásnak az ajándékok miatt, kizárólag Dorina érdekelte, a szülők és a testvérek számukra csak kellékek voltak. Látta, hogy mindez Imrének sem tetszik. Amikor Gyula és Bori kimentek az étterembe, és a bárpulthoz telepedve beszélgettek, megkérdezhette volna volt férjétől, miről beszélgettek olyan sokáig a teraszon. Tudata mélyén tartott a választól, és meglehetősen nehezére esett Arankával csevegni, mert szívből irigyelte az asszonyt, az összetartó családjáért, azért, hogy eddig öt országban éltek, három nyelven beszél és kedvtelésből éppen szakácskönyvet szerkeszt, a különféle nemzeti ételek magyarosított változatairól, melynek ideiglenes címe: Francia és flamand konyha roma változatban.
Nyitva a hálószoba ajtaja, és Eszter érzi, mint áramlik be a nappalin keresztül a hűs levegő. Lehet, hogy Gyula elaludt a televízió előtt és nyitva hagyta a terasz ajtaját.
Hatalmas csörömpölést hallatszik. Hajaj, leverte a dohányzóasztalról a kristályvázát?
Kipattan az ágyból az asszony, papucsba bújtatja a lábát és csak úgy, hálóingben szalad a nappaliba, megnézni, mi történt. Férje hason fekszik a kanapén, a kandúr leverte a kristályvázát és éppen a férfi arcát nyalogatja.
- Sicc, innen! Gyula, ébredj Gyula! – rázza a férje vállát, mindhiába, képtelen lelket verni belé.
Rohan a mobiljához és hívja az orvosi ügyeletet.
Odakinn mínusz egy fok van.
folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink