újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 41

12.

Dani megvárta, míg Dorina bement a leánykollégiumba, utána elindult a sajátjába, ám a két épület közötti kétszáz méteren meggondolta magát. Zsebében ott a kocsi kulcsa, elmúlt tizennyolc éves, azaz nagykorú. Elindult a városközpontba vezető úton, mert ott talál dohányboltot és akad éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerbolt is. Cigaretta és egy üveg ital, ezekre van szüksége ahhoz, hogy beüljön a kocsijába gondolkodni, melyre esélye sem lenne a kollégiumban, ahová még ezután érnek haza a becsípett ballagók, közülük lesznek, akik bezuhannak az ágyukba aludni, mások pedig reggelig folytatják a bulit.

Az italvásárlás során elkérik a személyi igazolványát, csak azt követőn veheti meg a két decis konyakot, meg az üveg kristályvizet. A cigaretta mellé elfelejtett gyufát venni, ebből nem lesz nagy dohányzás.

A fehér Suzuki ott áll, ahová Garaboly Jóska bácsi leparkolt vele. Beül, az anyósülésre teszi a szerzeményeit, behúzza maga után az ajtót és hátrébb tolja az ülést, hátha úgy kényelmesebb az ülés.

Szinte sohasem iszik alkoholt, talán most sem kellene, lehet, hogy most sem teszi, egyszerűen kell a lelkének a tudat, hogy megteheti. Megtehetné, ha akarná. Letekeri a kristályvizes palack kupakját és nagyot húz a jéghideg italból, mely elveri a szomját és lehűti háborgó gyomrát. Hétfőn kezdődik az írásbeli érettségi, ám előtte a kórházban meglátogatja Gyula bácsit, találkozik az édesanyjával is, akit megpróbál megvigasztalni, mert rendkívül kétségbeesettnek tűnt férje betegsége miatt.

Fagyos, hideg az idő, és a kocsiban üldögélni sem olyan egyszerű, talán mégis megbontja a konyakot. Az égen ragyogó hold fényében vajon milyen lenne ez a néptelen kis mellékutca? Ezüstszínt kapna a gimnázium tűzfala, az utcára vetődne a szemben lévő családi házak árnyéka, egybefolynának az úttesten, s akkor az egyedüli támpont a fehér Suzuki lenne az arra vetődő gyalogosnak, abból következtetne, hol találja a járdát, az azonban eszébe sem jutna, hogy ül valaki a kocsiban.

Valahol mélyen úgy érzi, hogy nem vett észre egy fontos dolgot, olyat, amitől átértékeli az eddigi életét, ami megváltoztatja a helyzetét, nincs kizárva, hogy visszamenőleg is kénytelen lesz átpozícionálni a történteket. Nevetséges az egész, ahelyett, hogy megpróbálna aludni, kipihenni magát, mert nehéz napok következnek, itt ül a vadonatúj autójában, az ötéves fehér Suzukiban, melyet eladás előtt szépen kisuvickoltak, mégis úgy érzi, hogy valaki dohányzott benne. Nem lehetett más, csak Garaboly Jóska bácsi, akkor pedig lehet, hogy talál valahol egy öngyújtót, vagy gyufát, mert a dohányosok azokat rendszerint elhagyják. Nem téved, talál egy doboz gyufát a sebváltó mellett. Aprólékosan kibontja a cigaretta dobozát, kivesz belőle egy szál cigarettát, rágyújt, és azonnal köhögni kezd. Mégsem olyan jó ötlet a dohányzás? Egyáltalán, miért kellene neki cigi és pia ahhoz, hogy végiggondolja a nap eseményeit?

Dorina ötlete volt, hogy ismertessék össze a szüleiket, bár igencsak korainak tartotta, hiszen a szerelmük nemrég lángolt fel, előtte pusztán barátok voltak, és lehet, hogy azok is maradnak, főleg akkor, ha más-más egyetemre kerülnek. Attól is félt, mit szólnak a szülei, hogy roma lányba szerelmes, bár Dorina három nyelven beszél, okos, intelligens lány. Jól sikerült a közös ebéd, valami mégsem gömbölyű. Velük, kettejükkel, igazán senki sem foglalkozott, mintha nem is miattuk lennének ott. Anyja Aranka nénivel beszélgetett, Bori a gyerekekkel foglalta le magát, és mindhárom apa is elvolt egymás társaságában.

Keserű a cigaretta, elnyomja, pedig félig sem szívta el. Nézzük, milyen a konyak, hát, az sem esik jobban, valósággal égeti a gyomrát. Rossz ötlet játszani a felnőttet!
Szóval, a három apa! Dorina édesapja egyértelműen Lojzi bácsi, ez tiszta sor, de vajon neki ki az édesapja? Ki viselkedik vele igazi apaként? Gyula bácsi, aki nem sokat foglalkozik vele, inkább haveri kapcsolatban állnak egymással, és ha jól érzékeli, akkor bármely ügyében valamennyi döntést az édesanyja hoz meg, gondoskodik róla, s időnként úgy érzi, hogy még mindig dédelgeti, mintha egy kisfiú lenne. Mitől tart Gyula bácsi, hogy nem meri fiának tartani, pedig úgy szeretné, ha néha elbeszélgetnének, mert hiányzik neki egy férfi példakép, amelynek szerepére eddig senki sem vállalkozott.

Milyen szemérmes volt Gyula bácsi, amikor nem a többiekkel egy időben adta át az ajándékát, melyre egyáltalán nem számított, hiszen édesanyja nyilván kettőjük nevében adta át az aranygyűrűt, rajta a vésettel: Matúra 2016., csak titokzatosan mosolygott akkor is, amikor Bori átadta szépen csomagolt díszdobozban lévő arany karláncot, és az öreg szemében büszkeséget vélt felfedezni, melyet nyilvánvalóan felnőtt lánya váltott ki belőle. Amikor apja borítékát kinyitotta és meglátta benne a kocsi papírjait meg a slusszkulcsot, Gyula bácsi elkomolyodott, kissé hátrébb lépett és rágyújtott egy cigarettára. Az ebéd során, a második fogást követően, kiment a mosdóba, és visszafelé jövet a mosdó előtt várta Gyula bácsi, átfogta a vállát:
- Gyere ki velem, Danikám, dohányzunk egyet. Én füstölgök, te pedig szórakoztatsz. Rendben?
Az étterem előtti parkoló szélé megálltak, az öreg benyúlt a belső zsebébe és előhúzott onnan egy közepes borítékot:
- Szeretném, ha ebből nem csinálnánk nagy ügyet! Maradjon közöttünk, kisfiam! Tessék, ez az én ajándékom! Menjetek el Dorinával, megérdemlitek!
Átölelte, megropogtatta a csontjait, érezte arcszeszének illatát, majd kezébe nyomta a borítékot, benne öt darab ropogós húszezressel, meg a kétszemélyes franciaországi körutazás befizetésével, valamit a Loire menti kastélyok látogatásának programjával. Annyira meglepődött, hogy a torkában érzett gombóctól még köszönetet sem tudott mondani, melyre Gyula bácsi nem is tartott igényt:
- Eredj vissza, még azt hiszik, szorulásod van, hogy fél órát időzöl a mosdóban! – s nyomatékként kissé meglökte a vállát. Úgy látta, mintha gyanúsan csillogna Gyula bácsi szeme, de nem tudta jobban megfigyelni, érezte, egyedül kell hagynia, még akkor is, ha most először kisfiának nevezte.

A biológiai apja azonban szülei válása óta nem tart vele szoros kapcsolatot, az új családját szinte egyáltalán nem ismeri, vele főként telefonon beszélget, amennyiben azt a néhány mondatot, amit időnként váltanak, beszélgetésnek lehet nevezni. Néhány udvarias, kimért mondatot kivéve, most sem tudott vele többet beszélni, éppen ezért érthetetlen, hogy miért vett neki egy kocsit, nincs erre szüksége, meg miből is tudná fenntartani, hiszen édesanyja pedagógus fizetése és Gyula bácsi jövedelme nem teszi lehetővé, hogy a szükségesnél több zsebpénzt adjanak neki. Ezzel akarta apja kompenzálni a közöttük lévő kapcsolat hiányosságait? Miért nem viselkedik vele apa-fiú viszonynak megfelelően az apja? Miért nem hívja meg a családjához? Nem szégyen a válás, mások is elváltak, attól még a gyerekük a gyerekek marad, nem pedig pusztán egy kiadási tétel a havi családi költségvetésben. Lehet, hogy Julcsi, a mostani felesége, nem kedvelné? De miért nem? Hiszen ugyanolyan fiú, mint a többi osztálytársa! És komolyan gondolja, hogy orvos lesz, majd bebizonyítja, hogy az a világon az egyik legszebb hivatás, melyet lehet paraszolvencia nélkül is művelni, nem elvárva, hogy a szegény nyugdíjasok meg a munkanélküliek is fizessenek neki, mert a nélkül nem lesz elég ideje a gyógyításukra! Úgy látszik, apja is beállt azoknak a sorába, akiknek a pénz az istenük, és azért vett neki kocsit, hogy eldicsekedhessen vele, bezzeg neki ekkora ajándékra is telik! Van még a forgalmi mellett egy másik papír is, amit még nem olvasott el. Kinyitja a kocsi ajtaját, felgyullad a belső világítás és silabizálja az egyoldalas irományt, majd idegesen előveszi a forgalmit. Az autó az apja nevén van, melynek pusztán az üzemeltetési joga képezi az ajándékozás tárgyát, mert a kocsi tulajdonjoga, a bejegyzés szerint, Bartus Imréé, aki lehet, hogy nem is az édesapja, csak annak hiszi, mert ő volt az édesanyja első férje? És mert a nevét viseli? Így viselkedik egy apa?

Megint torkában a gombóc, majd’ megfullad tőle. Remeg a keze, amikor kivesz a dobozból egy újabb cigarettát és rágyújt.

A kétely belerágja magát a lelkébe, mint szú a fába! Lehet, hogy Bartus Imre nem az apja? Ennek utána kell járnia, akkor is, ha közben érettségizik. Megbeszéli Dombai Gézával, akinek édesanyja a kórház laboratóriumának a vezetője, hogy titokban csináljanak meg neki egy apasági tesztet. Mindegy, mennyibe kerül, megszerzi a rávaló pénzt, akkor is, ha zaciba kell adnia az ékszereit! Csak előbb kitalálja, hogyan szerezzen apjától nyálmintát.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: