Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 34

15.

Dob a feje Danikának, keveset is aludt, mert a reggelihez le kellett menni az ebédlőbe, és már nem fekszik vissza, inkább kimegy a kertbe a jegyzeteivel és a laptopjával, felkészülni a másnapi magyar írásbeli érettségire. Ugrálnak előtte a betűk, amikor végre megnyugszanak, akkor sem jobb, mert képtelen figyelni rájuk, nem érdekli az egész, ott van Gyula bácsi betegsége, meg azt sem tudja, hogy ki a vér szerinti apja.
Nem jó ötlet Dombai Géza édesanyjára bízni a DNS vizsgálatot, annak híre menne a városban, inkább keresni kell az interneten valamilyen megoldást, hiszen nem létezik, hogy nincsenek erre szakosodott cégek. Perceken talál egy hosszú listát, összehasonlítja az áraikat, és tanulmányozza az ismertetőjüket is. A „Nincs Titok” nevezetű cég úgy hirdeti magát, hogy 55 ezer forintért a beküldött nyálminták, vagy hajminták alapján öt nap múlva visszaküldi az eredményt. Ez az, erre várt, a Gyula bácsitól a francia körutazáshoz kapott zsebpénzéből kitelik a DNS vizsgálat költsége, már csak az apjától kell szereznie hajszálakat.
Valamilyen okkal jó lenne leutazni az apjáékhoz, mondjuk Dorinával együtt, a többi meg majd magától adódik. Bár délelőtt illendő lenne meglátogatni Gyula bácsit is, a kórházba bemegy az édesanyja is, nyilván behozza Bori, de most nem akar velük találkozni, ha nem muszáj.
Bár fogalma sincs, hogyan tudná a tankönyve mellől elcsábítani Dorinát, azért megpróbálja, ha mással nem, hát azzal, hogy ebéd után próbautat tesznek a kocsival. Megspórolja a telefonhívást, mert Dorina jelentkezik, hogy az édesapja értük jön, hogy hazavigye őket a nagy családi ebédre, melyen ott lesz Laci bácsi, azaz Perlaki professzor úr, és meglátja, milyen jó fej.
- Tudod, mit, Dorina? Menjünk az én Suzukimmal, és visszafelé benézünk az édesapámékhoz is. Mit szólsz hozzá?
- Benne vagyok! Szólok apának, hogy menjen haza, egy órára ott leszünk. Mikorra jössz értem?
- Fél óra múlva ott vagyok!
Némi ajándékot is illene vinni Julcsi néninek és a két gyereknek, az apjának meg egy üveg italt. Nem érdekes, nyitva vannak a multik, majd útközben bevásárol. Előtte felhívja édesanyját, hogy megnyugtassa, nincs semmi bajuk, csak Dorina szüleinél ebédelnek.
- Szervusz, Anya! Bejöttök a kórházba?
- Már úton vagyunk, tizenegyre odaérünk. Hol találkozunk? Ugye bejöttök ti is?
- Nem, nem most megyünk. Azért hívtalak, mert Lujzi bácsiéknál ebédelünk, és majd estefelé meglátogatjuk Gyula bácsit.
- Jaj, kisfiám, nehogy azt mondd, hogy annyira komoly a kapcsolatod azzal a lánnyal, hogy inkább hozzájuk mész ebédelni, ahelyett, hogy meglátogatnád a kórházban a nevelő apádat?!
- Ugyan, Anya! Meglátogatom, csak nem veletek egy időben. Ez még nem bűn!
- Danikám, azt sem tudom, hol áll a fejem!
- Anya, nyugodj meg, nem lesz semmi baj, felgyógyul Gyula bácsi! Azt mondta Dorina, hogy Perlaki professzor úr is náluk ebédel, mert Lojzi bácsi gyerekkori barátja!
- Kisfiam, próbáld meg kifaggatni, hogy van Gyula bátyád!
- Jól van, Anya, majd este felhívlak! Szervusz!
Lenyomja a telefon gombját, mielőtt az anyja elsírná magát. Az ördögbe is! Ha nem Bartus Imre az apja, akkor kivel feküdt össze az anyja? Lehet, hogy az anyja nem is az édesanyja? Összedől minden körülötte? Ezek után azon sem csodálkozna, ha örökbe fogadták volna, s a szülei titkolóznak előtte!
- Szervusz, Dani! Látom, az utolsó pillanatban is tanulsz!
Összerezzen a fiú, mit keres itt az osztályfőnöke?
- Jó napot, tanár úr! – csapja le laptopját, mielőtt kiderülne, hogy milyen oldalakon időzött.
Igazán nincs szüksége Fótos Feri tanár úrra, akivel azt sem tudja, hányadán áll, tegeződnek, avagy sem, egyébként is mit akar Boritól, honnan ismeri, miért táncolt és csókolózott vele, amikor ott volt a gyűrűs menyasszonya is?
- Készülök az írásbelire.
- Nem zavarlak, csak meg akartam kérdezni, hogy van a mostoha apád?
- Megműtötték az éjjel, most mennek hozzá anyáék.
- Gondolom, a nővéred is a kórházban van.
- Még nincs, most hozza anyát, úton vannak.
- Te nem mész a kórházba?
- Majd este, mert mindjárt el kell mennem.
- Szervusz, Danikám!
- Viszontlátásra!
Bezzeg az éjjel pertut ittak, már emlékszik a fiú, de ezek szerint az csak az éjszakai ivászat idejére szólt! Micsoda szemétség, állapítja meg magában és gyorsan összekapkodja a holmiját, egyrészt csepereg az eső, másrészt pedig máris késésben van.

Fótos Feri az ügyeletes nevelőtanári irodából látja, amint Dani bemegy az épületbe és pár perccel később sietve elhagyja a kollégiumot, ami szabályos, mert a negyedikesek ma egész napos kimenőjük van. Sokat ezzel nem kockáztatnak, mert a diákok többsége alszik, hosszú volt az éjszakai buli.
Annyira hiányzik neki Bori, hogy az valóságos fizikai fájdalmat okoz neki, és azonnal rohanna a kórházba, hogy ott várja meg a lány érkezését, csakhogy nem hagyhatja itt a kollégiumot, ezért nincs mese, bármi áron kénytelen lesz megoldani a helyettesítését, legalább három, vagy négy óra időtartamra. Sorra veszi a kollégákat, aki családos, azt nem riaszthatja, aki pedig egyedülálló, azt meg hiába keresné, már nincs városban. Hajaj, nem marad más, mint Béla bácsi, a nyugalmazott földrajz tanár, aki bármikor készségesen besegít a kollégiumban, csak ne kelljen otthon lennie. Ez a megoldás a diákoknak is jó, mert öreg a maga hetvennégy évével beveszi magát a tanáriba és képes bármeddig békésen szunyókálni, ezért szólni kell az ügyeletes napos diáknak, hogy óránként nézzen rá az öregre, s ha tűz ütne ki, okvetlenül menekítsék ki az öreget.
Béla bácsinak óránként egy ezrest adnak, amitől nagyon boldog az öreg, mert az a plusz pénze, amit borra költhet, mert napi egy hosszúlépés a kvantuma, melyet a menza menü után elszopogat. Felesége öt éve elhunyt, magára hagyta az öreget, aki az óta sem találja fel magát, gyereke nem lévén, egyhangú és monoton az élete, főleg a miatt, mert megromlott a látása, s csak keveset tud olvasni, alig négy-öt órát naponta. Rendszerint háromnegyed tizenkettőkor érkezik a kollégiumba, egyenesen az ebédlőbe megy, és délig elbeszélget a konyhás nénikkel, s nyílt titok, hogy az asszonyok rendszerint csomagolnak neki néhány falat ennivalót, legyen neki vacsorája is. Legszívesebben eléje menne az öregnek, de nem teszi, nem lenne szerencsés dolog. Inkább kitalálja, hogyan magyarázza ki magát Borinál, akinek legszívesebben megkérné a kezét, hiszen ott lesz a kórházban a lány apja, a mostoha anyja, a leánykéréshez másokra nincs is szükség.
Amint igent mond Bori, felhívja a szüleit és a jövő hét végén bemutatja nekik a lányt, s egyben kitűzik az esküvő napját is, mert tapasztalata szerint a hosszú jegyesség alatt elsorvad a szerelem. Nagy felhajtás nem szerepel a terveiben. Két tanúval elmennek az anyakönyvi hivatalba, tíz perc ceremóniát követően átvonulnak a legközelebbi kocsmába, ahol várják őket a szűk család tagjai, esznek, isznak, annyit, amennyi jól esik, majd mindenki mehet a dolgára. Nászajándék sem kell, ne verjék költségbe magukat a szüleik, mindenük megvan, neki ott a lakása, Borinak meg a kocsija, mindketten dolgoznak, abból tisztességesen megélnek. Egy év múlva megszülethet az első gyermekük. Ugye, milyen egyszerű? Hát, nem az. Ennek megvalósításához egyelőre csak az ötven százalékkal rendelkezik, a másik ötvenet Borinak kell hozzátennie. Hozzáteszi? Persze, hogy hozzáteszi! Aki a diákjai előtt így mer vele csókolózni, annál nem kérdés!
Jobban teszi, ha beszalad a konyhába és ad a konyhás néninek egy ezrest, hogy tisztességes adag ételt csomagoljon Béla bácsinak. Azt nem teszi hozzá, hogy akkor a termetes asszonyság legfeljebb kevesebbet visz haza, és kivételesen nem húzza le karját a cekker, amit reggel üresen hozott.
Csillog Béla bácsi szeme, persze, hogy helyettesíti:
- Menjen a dolgára, Ferikém, én is voltam fiatal!
- Nagyon köszönöm, Béla bácsi!
- Ne köszöngesse, fizessen!
Ez a tiszta beszéd! Elvégre pénzért adják a bort!
A kórház sebes léptekkel is minimum tizenöt percre van a kollégiumtól, igyekezik, hogy legkésőbb fél egyre odaérjen.
Elállt az eső, a nap, mintha mi sem történt volna, beragyogja a várost.

folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink