Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 43

16.

Danikának nem megy az autóvezetés, gyakorlatlan és türelmetlen, olyannyira, hogy Dorina többször megpróbálja átvenni tőle a vezetést. A Lakatos család ebédje megülte mindkettőjük gyomrát, mert a háziasszony állandóan traktálta őket, roskadozott az asztal az ételektől. Szokásaik szerint a férfiak és a nők külön asztalnál étkeztek. A férfiakat folyamatosan ellátták étellel és itallal, még az italokat is a fiatal menyek töltögették, egészen addig, míg elfogyasztották a desszertnek szánt süteményeket, akkor, Lojzi bácsi szerint, végre magukra hagyták őket, miután két újabb korsó bort tettek az asztalra, Perlaki professzor úrnak és neki kristályvizet és üdítőket hoztak.
Nem meri megkérdezni Dorinát, hogy ez a két nem közötti munkamegosztás mindig így van, vagy csak akkor, ha vendégek ülnek az asztaluknál. Nagyon nem sérelmezhetik az asszonyok a dolgot, mert igen természetesen és kedélyesen viselkedtek, és amikor átment hozzájuk, hogy Dorinával trécseljen, Aranka néni gyengéd, de határozott nógatással visszaterelte a férfinéphez.
Egyértelművé vált számára, hogy Lojzi bácsi a családfő, jóváhagyása nélkül még az egér sem merné kidugni az orrát az egérlyukból, csakhogy itt nincs egér egy sem, sőt, az egész ház a gazdagságról tanúskodik, még akkor is, ha harsányak a színek, túl díszesek a bútorok, egy porszem nem sok, annyit sem látott sehol. A szobákban ki sem látszik a parketta a sok süppedő szőnyegtől, a falakat festmények borítják, a bútorok mindegyike egyedileg, kézzel készített, barnára pácolt tömör fából készültek, csak úgy csillognak a lakktól. A nappaliban a zongora környékén, a polcokon és falon az utazásik emlékei, dísztárgyak, serlegek, oklevelek és fényképek.
Lojzi bácsi embernyi fiai annyira tisztelik apjukat, hogy nem mernének neki ellentmondani akkor sem, ha baromi nagyot tévedne az öreg, aki egyedül Laci barátjával kedélyes, ugratják egymást rendesen, és a látszik a professzor úron, hogy otthon érzi magát. Kizárólag a dohányzásban mérsékeli magát a házigazda, kimegy a cigarettázni a verandára, ahová követi a barátja, és ugratja, amennyiben sokáig szívja a nikotin bombáit, ne aggódjon, szívesen megműti a tüdejét. Esélye sem volt arra, hogy szót váltson a professzor úrral mostoha apja állapotáról.

Három órakor végre Dorina közölte, hogy indulniuk kell, mire Aranka néni annyi ennivalót csomagolt nekik, amennyivel az egész kollégista évfolyamuk jól lakhatna.

A napsütésben felszáradt az országút, szerencsére nincs nagy forgalom és könnyebb a vezetés. Tele a kocsi csomagtartója, és Dorina ötletének köszönhetően, Lojzi bácsiéknak és az apjáéknak egyformán egy nagyobb díszkosarat készítettek, melyben italok, csokoládék és apró sütemények vannak, a háziasszonyoknak meg egy –egy csokor virágot hoztak.
Amint elérték a szomszéd falu határát, Danika erőt vesz magán, hogy végre elmondja a lánynak, mi nyomja a lelkét.
- Szóval kételkedsz abban, hogy Imre bácsi az apukád? – foglalja össze Dorina a történet lényegét. – Tulajdonképpen a látogatásunk célja, hogy DNS mintát szerezzünk Imre bácsitól? És azért cipelsz magaddal, hogy ebben segítsek neked?
Erre mit mondjon?
- Nem azért hoztalak magammal! De valóban segíthetsz! Nem ismerem apám feleségét, egyszer láttam, vagy nyolc évvel ezelőtt, Lencsikével még nem találkoztam, Lórikát is kétszer láttam összesen. Lehet, hogy nem látnak szívesen, és akkor könnyebb, ha ketten vagyunk!
- Úgy gondolod? Egy magam fajta roma lánynak nem biztos, hogy nagyon örülnek!
- Viccelsz? Ez nem gond, és nem is érdekel, az érdekel, hogy Bartus Imre az igazi apám, vagy valaki más. Az is eszembe jutott, hogy a szüleimhez nem köt vérségi kapcsolat, mert örökbe fogadtak!
- Zöldségeket beszélsz, Bartus Dániel! Belénk, romákba, belekódolták a zenét, a ritmust, a táncot, az emberi természet ismeretét, ezért tudunk felszabadultan mulatni, vagy éppen a jövőbe látni, jósolni, ha ennek csak az írmagja megvan bennem is, akkor kiderítem az igazságot DNS vizsgálat nélkül is. Ám legyen, ahogyan akarod!

A falu központjában lévő körforgalomból a második leágazásnál kitérnek, ez az út kivezet a városból egyenesen arra az útra, melyen eljutnak Bartus Imréék falujába.
- Dorina, képzeld, nem is tudom az apám lakáscímét! Akár vissza is fordulhatunk!
- Szó sem lehet róla! A kocsmában megmondják!
Dorina úgy érzi, hogy nem ismeri Danit, talán fele annyira sem, mint hitte, hiszen a jól nevelt, jó tanuló, szorgalmas és visszafogott fiú számos sérelmet takargat, melyet ahelyett, hogy kimondana, magában dédelget, visszafojtja a dühét, lám, még neki sem mondta el, csak most, amikorra a sérelem és a düh hatalmas gennyes sebbé egyesült a lelkében, melyet éppen kifakasztani készül, nem egészen steril körülmények között, hályogkovács módjára, pedig orvosnak készül, és tudhatná, ebből akár sokkal nagyobb baj is lehet, elfertőződhet, ebbe még belegondolni is borzalom.
Abból, hogy Imre bácsi sohasem vitte el a második családjához, logikusan levonható a következtetés, mely szerint nem tekinti igazi gyerekének Danikát, nem családtag, inkább a lezárt házasságának megmaradt hordaléka. Náluk, romáknál, ez másként van, a gyerek az isten, akiért anyja, apja az életét is odaadná, köreikben a válás sem megszokott, talán éppen azért, mert jóval kevesebb az öntudatos nők aránya, a hagyományos nő-férfi viszony a jellemző, a férfi a családfenntartó, akinek a szava a döntő a családi kérdésekben is. Náluk is így van, az apja szava dönt, éppen ezért az egyetemet végzett bátyjai sem mernek ellentmondani az apjuknak, inkább elköltöztek a világ más tájaira és ott élik az életüket.
Egy szava sem lehet, mert aranykalitkában él az édesapja jóvoltából, aki támogatja, hogy orvos legyen, a Lakatos családban elsőként, maga mögött hagyva a családi hagyományokat, pedig, a családi hagyományoknak megfelelően, megtanították hegedülni, zeneiskolába járatták, folyékonyan olvas kottát és a hangja is kiváló, akár operaénekes is lehetne. Azért választotta az orvosi pályát, mert romaként gyógyítani a saját népét mégiscsak más lesz, lehet önálló véleménye, tisztelik érte és a hivatása mellett talán adódik alkalom arra is, hogy saját példájából kiindulva, hirdethesse, hogy igenis érdemes tanulni, nem másokat irigyelni, hanem tenni azért, hogy ők is arra szintre jussanak.
Nekik az a szerencséjük, hogy Perlaki Laci bácsi ragaszkodott ahhoz, hogy a keresztfia, Dorina legidősebb bátyja, zene tagozatos szakközépiskolába járjon, mégpedig idehaza, még az is vállalta, hogy náluk lakjon Karcsi, így módja sem volt rá, hogy ellébecolja a tanulást, és számára egyenes út vezetett az egyetemre. Persze, az öccsei is követték a példáját, csak ők mindig ott folytatták tanulmányaikat, ahol éppen a család lakott.
Ideje lenne bevallani magának, hogy Laci bácsi miatt akar orvos lenni. Majd egyszer megbeszéli ezt is Danival.
- Mondd csak Dani, miért van füst szaga ennek a kocsinak? Rászoktál a dohányzásra?
A kesztyűtartóban talál egy bontott csomag cigarettát.
- Dehogy, csak…
- Jól van, nem gond.
Dorina fejében körvonalazódik az ötlet DNS ügyben.
- Kérlek, állj meg a kocsmánál, menj be, igyál egy kávét és kérdezd meg Imre bácsiék címét. Mennyi idősek a testvéreid?
- Miért kérdezed? Lencsike ötéves, Lórika meg kilenc.
- Kíváncsi vagyok, ennyi az egész! Amíg kocsmázol, addig elmegyek a cukrászdába. Én ott kávézom! Negyedóra múlva itt találkozunk a kocsinál. Jól emlékszem, hogy Julcsi néni tanárnő?
- Igen, de ennek mi köze a kávézáshoz?
Legyint a lány, semmi köze sincs hozzá, fürgén kiugrik a kocsiból és szalad a cukrászdába, amely a főtér túloldalán nyitott ajtóval várja a vendégeket. Olyan érthetetlen, hogy az okos férfiak miért nem értik a női logikát?
A cukrászdában két vendég vásárol, hosszan válogatnak, majd két nagy tálca süteménnyel távoznak. Dorina kávét kér, és miután kettesben maradnak a középkorú, mosolygós kiszolgáló nővel, kérdezgetni kezdi:
- Nem tetszik tudni, hol laknak Batus Imréék? A bátyám kislányát tanította Julcsi néni, és küldtek neki egy könyvet, amit vállaltam, hogy elhozom neki, mert keresztül megyek a falunk kocsival, de tessék elképzelni, a cédulát, amire a címet felírtam, otthon felejtettem az asztalon.
- Előfordul velem is, hogy otthon hagyom a bevásárló listámat és minden feleslegest megveszek, csak éppen azt nem, amiért mentem! – nevet az asszony. – Nem laknak messze, a Mikszáth utcában, innen a második utca, a házszámot nem tudom, de szép nagy ház, metálszürke Honda áll a garázs előtt. De ha itt hagyja a könyvet, majd átadom neki.
- Köszönöm, inkább megkeresem, nagyon kíváncsi vagyok rá, mert az unokahúgom szerint nagyon jó tanár.
- Az, biz’a! Az unokámat is tanítja.
- És milyen a férje? Nem haragszik, ha beállítok hozzájuk?
- Á, dehogy haragszik! Az a Bartus állandóan dolgozik! A házukhoz tartozik egy háromszáz négyszögöles kert, abban fóliázik.
- Úgy tudom, hogy mérnök.
- Az is, de mellette mindenféle zöldséget is termel.
- Két gyerekük van…
- Igen. A kislányuk oda jár óvodába, ahol a lányom az óvónő, a kisfiú pedig harmadikos elemista.
Megkapta, amit akart, gyorsan fizet és elbúcsúzik. Dani már a kocsiban ül.
- Indulhatunk, Mikszáth utca, szürke Honda áll az udvaron.
- Pontosabban Mikszáth utca hat, kétszintes, sárga-fehér ház, kőkerítéssel. Nem tudom, hogy megkeressük-e őket, vagy majd máskor eljövünk.
- Nem, Danikám, itt vagyunk és megyünk! Egy óránál nem maradunk tovább, mert visszafelé Eszter nénihez is bemegyünk,
- Miért? Későn érünk vissza a kollégiumba.
- Na és? Úgysem tudnál tanulni! Megszerezzük az édesanyád DNS mintáját is.
- De Dorina! Hogyan gondolod?
- Így, ahogyan mondom! Nem hagyom, hogy ezeken az eszement hülyeségeken rágódj! Megnyugszol, meglesznek a minták, elküldöd őket és kész!
Dorina határozottságán meglepődik Danika, ez teljesen új oldala a lánynak.
- Nosza, rajta!

Folyt.köv.