Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 54

20.

Ebben az évben május elsejére esik az Anyák Napja, Dorina édesanyját, Aranka nénit már felköszöntették, most következik Dani édesanyja, Eszter néni, aki egyáltalán nem számított rájuk, éppen csak felébredt a délutáni álmából, s nagyon csodálkozott a két gyerek megjelenésén. Bezzeg Kira nem tudott betelni Dorinával, megmutatta neki az összes kincsét, melyet évek alatt felhalmozott a szobájában.
Eszter ragaszkodik ahhoz, hogy Daniék maradjanak vacsorára, ahogyan ahhoz is, hogy meleg vacsorát készítsen. Bori zsebre teszi a mobilját és kicsalja Danikát a gazdasági udvarra, azzal, hogy megmutassa neki a kéthetes kismalacokat, és jót mulassanak azon, hogy nem tudta, melyik tápot adja a süldő malacoknak. Jó látnia Eszternek, hogy Dani és Bori kimennek a jószágokhoz, most éppen úgy néznek ki, mint két testvér, és ennek örülni kell, ahogyan annak is, hogy Dorina ért Kira nyelvén, és lefoglalja addig, míg neki a konyhában van dolga.
Ezt a mai napot élete végéig nem fogja elfelejteni, mert Gyula betegsége rádöbbentette, hogy mennyire szereti a férjét. Gyula jelenléte olyan természetes számára, mint ahogyan levegőt vesz, mert azon sem kell gondolkodnia. Milyen is az emberi természet, nem tudja értékelni a jót, csak akkor, amikor a hiányát érzi, így van ez a férjével is, hiszen mennyit zsémbelt vele, amikor két pohár bornál többet ivott, vagy a kinti cipőjével végigment a nappalin, otthagyva nyomát a kövezeten és a szőnyegen, vagy nem tudta kihúzni belőle, mi miatt idegeskedik, csak azt látta, hogy rágja magát valamin. Lám, azt sem mondta meg neki, a feleségének, hogy találtak a tüdejében egy csomót, nem is érti, miért nem vette észre, hogy Gyula nem érzi jól magát, hogy fájdalmai vannak, emiatt iszik többet a szokásosnál. A levegővétel is addig természetes, míg fuldokolni nem kezd az ember, ám akkor már baj van az egészségével. Belátja, hogy számára Gyula jelenti az éltető levegőt, mellette élvezheti az életet, mert tudja, hogy ott áll a háta mögött, támogatja, amiben igényli és megbízható az élet valamennyi területén.
A másik nagy meglepetést Bori okozta, aki felnőttként kezelte apja betegségét, higgadtan beszélt az orvossal, nővérrel, tudta, mit tegyen és szégyenszemre nem tudott segítségére lenni, mert teljesen összeroppant, vagy inkább összezavarodott és megijedt a saját érzéseitől, melyek sohasem jöttek volna felszínre, ha nincs Gyula betegsége.
Lehet, hogy végül ez kellett ahhoz, hogy a három testvér összetartson, hogy Dani és Bori között kialakuljon a testvéri kapcsolat, akkor is, ha nincs mögötte vérségi összetartozás, amely önmagában egyébként sem jelentene feltétel nélküli szeretetet, elég, ha arra gondol, hogy Imre és a fia között milyen hűvös a kapcsolat, amióta mérgében azt vágta a fejéhez, hogy a sógora a közös gyerekük apja, holott a volt férjének mindössze használnia kellett volna az eszét, és azonnal rádöbben, hogy ez nem igaz, nem is lehet az, hiszen Danika fogantatása idején a sógora már fél éve külföldön dolgozott. Azt hitte, néhány nap alatt Imre rájön erre a nyilvánvaló tényre, ehelyett azonban megsértődött és egy hét múlva közölte, hogy beadja a válópert, váljanak el békében, és gondoskodni fog Danikáról, ez a kötelessége, miután a bátyja már ezt nem teheti meg. Válásuknak roppant megörült az anyósa, aki az első pillanattól kezdve ellenezte a házasságukat, és erre a maga módján többször is utalt, arra célozgatva, hogy Eszter nem tudott kitartani az idősebb fia mellett, akkor miért tartana ki a fiatalabb mellett. Legszívesebben megmondta volna a szikár öregasszonynak, hogy alaposan téved, mert nem ismeri a saját fiait, ahogyan őt sem, akiről azt hitte, hogy mindenképpen be akart kerülni a Bartus családba. Bármit is hisz az anyósa, az tény, hogy Dani az unokája, aki mintha nem is létezne számára, úgy viselkedik vele, mint a férjével tette, miután megszülte a két fiát, azzal az öreg már megtette kötelességét, mehetett világgá. Egyszer elmondja Danikának is, csak nem ebben a gyerek számára izgalmas időszakban, talán majd akkor, ha már orvos lesz. Ideje főzni, mert a kolbászos lecsó tarhonyával nem készül el magától. Még ma este Boritól is megkérdezi, mennyi pénzt adott az orvosoknak, holnap kiveszi a takarékból és megadja neki.
Danika nem tudja mire vélni Bori igyekezetét, hogy az ól lakókat bemutassa neki, amikor pontosan tudja, hogy tizenegy kismalac ficánkol az anyadisznó mellett, mellette lévő ólban az öt süldő malac téblábol, míg a legszélsőben két disznó hízik, melyek lehetnek már vagy százharminc kilósak. Azt is tudja, melyiknek milyen tápot kell adni, úgyhogy inkább neki kellene idegenvezetőként előadást tartani a jószágokról. Gyakran segített Gyula bácsinak az etetésnél, olyankor jókat beszélgettek és közel kerültek egymáshoz, jobban, mint azt az anyja vagy Bori sejtené. Ez maradjon a kettőjük titka, mert ebben megállapodtak, ez férfi dolog, ehhez semmi köze nincs a nőszemélyeknek, mondta Gyula bácsi és rákacsintott Danikára.
Bori egy zárt kagyló, aki senkinek sem nyílik meg, pedig ott lehet benne az igazgyöngy. Miért gondolja, hogy nem árulja el magát azzal, ahogyan Kirával bánik, olyankor csillog a szeme, s megtanítja a kishúgukat mindarra, amire a szülei nem, mert nincs rá idejük. Jó anya lesz Boriból, bár sohasem látott mellette egyetlen férfit sem, kivéve Fótos Ferit, aki pedig nem hozzávaló, mert ahhoz a matematika tanár túl csendes. Lehet, hogy azt várja Bori, mondjon véleményt Fótos tanár úrról, de nem teszi, ez legyen az ő dolguk. Az azonban nagyon szimpatikus, ahogyan Dorina családjával viselkedett a nővére. Lám, már nem is Borinak nevezi, hanem a nővérének, amit nem tett eddigi közös tíz évük alatt. Lehet, hogy mégis jó testvérek lesznek?
A késő délutáni nap fényében egészen barátságos a baromfiudvar. Samu, a kevély kakas, már hívja az ólba a tyúkjait, mert neki bizony korán kelnie, és azt szereti, ha népes családja körülötte üldögél. A kismalacok tele pocakkal összebújva szuszognak az anyjuk mellett. A kacsák még kihasználják az itatók friss vizét, elalvás előtt megfürdenek és fecserésznek benne.
- Dani, szeretném, ha tudnád, hogy Fótos Ferivel megszakítok minden kapcsolatot. Nem tudtam, hogy gyűrűs menyasszonya van, és nem szeretném, ha kijátszana bennünket egymás ellen.
- Én sem tudtam, nem horda a jegygyűrűjét.
- Tudom. Azért nem mondtam el neki, hogy az öcsém vagy, neked meg azt, hogy vele járok, mert nem akartam a tanár, diák kapcsolatba belezavarni. Azt hiszem, így volt tisztességes.
Erre mit mondjon? Semmit. Ha így érzete Bori, akkor így is van.
- Még egy dolgot szeretném, ha tudnál. Bárhogy alakuljon a családunk sorsa, neked muszáj tanulnod.
- De, nem biztos, hogy…
- De, biztos. Sohasem beszéltem Eszterrel az anyagiakról és most sem akarok. Tudd, hogy ha kell, magam finanszírozom a tanulmányaidat.
- Miért tennéd? Hiszen te nem jártál egyetemre.
- Nem jártam, mert nem akartam. Azt hittem, jó szakmával könnyebben boldogulok. Valamelyest igazam is lett.
- Nem várhatom el tőled, hogy nekem segíts. Ott van az apám…
- Valóban ott van. De hiába vett neked kocsit, azzal csak magát akarta fényezni. Bocsáss meg, nekem ez a véleményem. Tudom, hogy apám is mindent elkövet azért, hogy orvos legyen belőled. Neked csak tanulnod kell. És még egyet mondok, bár ez nem tartozik rám. Dorina egy csodálatos lány. Megéri kitartani mellette. Szebbet, mutatósabbat biztosan találsz, de jobbat nem. Látszik rajtatok, hogy egy húron pendültök. Ragadd meg a lehetőséget. Az igazi szépség belülről ragyog.
Kivágódik a baromfiudvar ajtaja, Kira szalad hozzájuk.
- Anya üzeni, kész a vacsora!

…………………………
Hat évvel később a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának tanévzáró ünnepségére készül a Karakas család. Kira már kétszer átöltözött, és Eszter nem biztos abban, hogy legkisebb csemetéje nem teszi meg harmadszor is, mert kiskamasz lévén azt hiszi, neki kell a legcsinosabbnak lennie bátyja orvossá avatásán. Gyula csak somolyog az orra alatt és tetszik neki, amit lát. Felesége még sohasem volt olyan szép, mint most, a fehér alapon kék mintás selyem ruhájában, a hozzá tartozó fehér kabátkában, melyhez ugyanolyan kék árnyalatú táskát és magas sarkú szandált visel, és nem titok, hogy az ő nyakkendője is azonos színű, amely jól áll a füst színű öltönyéhez és a hófehér ingéhez. Elméletileg Kirának kék alapon fehér mintás ruhában, fehér szandált kellene viselnie, de ebben a pillanatban éppen egy tűzpiros blúzban és fehér térdnadrágban grasszál, mezítláb, mert előbb megigazítja a haját a fürdőszobában.
Az órájára néz, ideje lenne útnak indulni, mert útközben Boriékat is fel kell venni, és az is legalább félórás kitérőt jelent. Mindenesetre úgy dönt, hogy kiáll a kocsival, ezzel is sürgetve a nőket, hogy mielőbb elkészüljenek. Jön is Eszter, elemózsiával és itallal teli kosárral a kezében, melyet betesz a csomagtartóba és megy vissza Kiráért, aki immár az eredetileg a ballagásra vett kékmintás ruhát és a fehér szandált viseli. Atyaisten, még csak tizenegy éves! Mi lesz később? Nem, nem, Gyula ebbe bele sem mer gondolni!
Reggel nyolc órakor indulnak, máris meleg az idő, muszáj lesz később bekapcsolni a klímát, pedig nem nagyon bírja a műtétje óta.
Alig ötven perc múlva megállnak a megyeszékhely szélén lévő utcában, egy kétszintes, felújított családi ház előtt. Dudál a családfő, jelezvén, hogy megérkeztek, melyre egy kétéves kisfiú kiszalad a házból és vigyorogva mondogatja, apapa, mert azonnal megismerte nagyapja kocsiját. Kira is kipattan az autóból:
- Szia, Petike! – köszönti az unokaöccsét, és vigyorog a kisfiú, mert Kira a kedvenc nagynénje, akitől rendszerint kunyerálhat némi édességet, amit persze a szülei tiltanak.
Kardos doktor, Gyula veje, jön kaput nyitni és beinvitálja apósáéket, legalább egy kávét igyanak, mielőtt tovább mennének. Eszter szabadkozik, hogy késésben vannak, de Gyula átöleli asszonyát, tíz perc nem a világ.
Bori nagyon csinos, és igazán szép párt alkotnak Kardos doktorral, akit Gyula egyszerűen Dokinak szólít, nem áll rá a szája, hogy Péternek hívja. Szerencsére ebből nincs sértődés, sőt, jót mulatnak rajta. A tíz percből végül húsz lesz, mert Kira olyan éhes, hogy felfalná az összes pogácsát, amit az asztalon lévő kínálón talál, elvégre annak már több mint másfél órája, hogy megreggelizett.
Az egyetem előtt hatalmas a tömeg, a ceremónia előtt itt találkoznak a végzősök a családtagokkal.
- Dokikám, nézz körül, te magasabb vagy nálam, ahol fekete öltönyös embereket látsz, ott lesznek Lakatosék.
Most az egyszer tévedett Gyula, mert Lojzi fehér öltönyben feszít, nem is könnyű megtalálni őket.
- Azt hittem, Apa, hogy már ide sem értek! – öleli át Danika a férfit.
Petikének legörbül a szája, nem látott még talárba öltözött embert, most meg kettő is itt van, az egyik Danika, a hangjáról végre megismeri, de ki az a nagy pocakos? Anyjához bújik, számára félelmetes jelenség, ráadásul egyenesen felé tart és lehajol hozzá:
- Szia, Petike! Nem ismersz meg? Dorina vagyok!
Az más, Dorinát szereti, még puszi is ad neki.
Daniék elmennek az orvossá avatás színhelyére. Gyula félrehívja Lojzit:
- Kedves nászuram! Ezúttal az én vendégeim lesztek! A Paripa Csárdában egy órára foglaltattam helyet. Mit, helyet! Külön teremben leszünk, hadd élvezzék a gyerekek, tudod, hogy úgysem tudnának egy helyben ülni!
- Nem bánom, Gyula, csak nehogy onnan egyenesen a szülőszobára menjünk!
- Lojzikám, az én születendő unokám jól nevelt, megvárja, míg megebédelünk.
Magas, szőke, nyakigláb fiatalember közeledik feléjük.
- Nicsak, Lórika! Gyere, itt vagyunk mindannyian! Alig ismertelek meg! Lojzi, emlékszem Lórikára? Dani féltestvére! Szervusz, fiam! Örülök, hogy eljöttél! Velünk ebédelsz! Nincs kifogás!
Csakhogy időnként a nagyapák is tévedhetnek. Dr. Bartus Dániel és dr. Bartusné dr. Lakatos Dorina kislánya az ebédnél csak a desszertig tudott várni. Mentőt hívtak és Dani és a két nagymama elkísérték Dorinát a kórházba. A két nagypapa úgy döntött, hogy az étteremben megvárják az újabb unokájuk megszületését. Vacsora után már a kis Bianka egészségére koccintottak.
Lórika gimnazista létére is gyerekpezsgőt kapott, ahogyan a többi tíz év feletti kiskorú gyerek. Este nyolcra visszavitték a kollégiumba. A mobilját ott felejtette és Bartus Imre már háromszor is kereste. Mély lélegzetet vesz és visszahívja az apját, aki úgy tudja, hogy a nyári tábor előkészítése miatt utazott vissza Debrecenbe két napra.
- Hol voltál, hogy nem leltelek?
- Az osztálytársaimmal voltam, és a hálóban felejtettem a mobilomat. – mentegetőzi Lórika, pedig legszívesebben eldicsekedne az unokahúgával, de az apját úgysem érdekelné.

Bartusék a híradót nézik a televízióban, éppen az orvos avatásokról készült néhány másodperces bejátszásokat mutatják. Imre szórakozottan nézi a képernyőt. A debreceni egyetem avató ünnepségének közönségét mutatják, közelről látni a Karakas és a Lakatos családot, és ott áll az ő nagyfia is, éppen lelkesen tapsol. Felpattan, kirohan a teraszra rágyújtani. Füstölög és mérgelődik, ahelyett, hogy örülne annak, hogy a két fia tartja a kapcsolatot. Arról pedig fogalma sincs, hogy nagyapa lett.
A telek végében ott roskadozik a fehér Suzuki, ami hat éve ott áll egy helyben, amióta Danika visszaadta az apjának.
Bianka békésen alszik, miközben a két igazi nagyapja hajnalig iszogat az egészségére.

VÉGE

A cikket írta: Yolla

támogatóink