Asszonylépés

Látogatók száma: 86

Négy asszony, négy sors, négy lépés egy tragédia kapcsán.

Éva

A franciaágyon keresztben fekszik Évicica, lustán nyújtózkodik egyet, még a zsigereiben érzi a reggeli szeretkezés kellemes kéjét. Így megy ez, jó három éve. Az apja korabeli férje férfiúi teljesítménye csak az éjszakai pihenés után jön természetes módon. Nem, mintha nem szeretné őt, az édes Évicicáját, csak hatvan felé nehezebb eleget tenni a harmincéves feleség szexuális étvágyának, hogy végre ismét Kandúrbandi lehessen, mint azt becézésként az első együttlétükkor hallhatta.
A karcsú, magas, szőke nő hirtelen kiugrik az ágyból és nagymacskához illő, puha, nesztelen léptekkel áthalad a szobán, egyenesen a konyhába hajtja az éhsége, pedig Kandúrbandival már reggel hatkor megreggelizett az ágyban. Tíz óra van, a legjobb uzsonnaidő.
A konyhával egybenyitott étkező akkora, mint a leánykori lakása volt, amelyet igyekszik elfelejteni, de egyre ott fészkelődik a tudata mélyén, az abbahagyott karrierjével együtt. Másodéves egyetemista korában az országos szépségverseny második helyezettjeként belecsöppent a celebek csillogó világába. Eleinte elvarázsolta a talmi csillogás, a könnyű pénzkereset, a napi fürdőzés a férfiak rávetülő éhes tekintetében, hogy szülei tiltakozása ellenére abbahagyta az egyetemet. Mondta és teljes hittel vallotta, hogy csak egy évre, amíg anyagilag összeszedi magát. Sokat keresett és sokat költött, nem maradt más életének ebből az időszakából, mint a garzonlakása és az ékszerek, amelyeket az udvarlóitól kapott.
A hűtőszekrény telis-tele étellel, itallal, kedvére válogathat, és immár tisztességes férjes asszonyként, nem kell feltétlenül nádszál vékonynak maradnia, ehet kedvére. Egyébként is, a vékonyan vajazott kenyéren a lazacfilé citromkarikával és olajbogyóval, nem hizlal. Meglátja a kovászos uborkát a literes csavaros üvegben, amelyet a szüleitől hozott két hete és összefut a nyál a szájában. A lazacfilét nem lehet kovászos uborkával enni, de a sült karajt már igen. Amíg a két hatalmas szendvicsét készíti, azon jár az esze, milyen mintázatot kérjen a műkörmére.
Hiába az a sok értékes ékszer, ha valaki nem tudja viselni. Márpedig Évicica tudja. A fogadásokon méltóság teljesen végigvonul, férjébe karolva, mélyen dekoltált, egyszerű alakjához simuló fekete, hosszú estélyi ruhában, amely kiemeli hófehér bőrét és hattyú nyakán a gyémánt nyakéket, fülében a brillköves fülbevalót, ujján a hozzá tartozó ötkarátos gyűrűt, melyeket látszólag oly természetességgel visel, mintha sohasem zavarná a csillogásuk, amelyek bizonyos szögből visszavetülnek a bőrére. Kandúrbandit nem zavarja, hogy felesége mindenütt a figyelem középpontjába kerül, elvégre azért vált el gyerekei anyjától, hogy Évicicát büszkén mutogassa, mint egy értékes virágot a gomblyukában. Házasságkötésük után egy hónappal tízmillióra biztosította felesége ékszereit. Megkérdezni persze nem merte, honnan származnak, mert az árát megkeresni ilyen fiatalon, munkával nem lehet. Azaz rendes munkával nem lehet. Csak tudja, hiszen az ékszerek negyede az ő ajándéka volt.
Ízlik a szendvics, olyan, mint otthon volt, gyerekkorában. Már folyik a főzőből a friss kávé, illata becserkészi az orrát. Beszippantja, felfordul a gyomra és iszkol a toalettre hányni. A sült, a zsíros kenyér, az uborka és kávé nem bírják egymást. Kimerülve kitántorog a fürdőszobába, ahol a hatalmas tükörben egy elcsigázott, égő szemű nő néz vele farkasszemet. Szinte hallja anyja nevetős hangját, amikor hasonló esetben a nővérének mondja, kislányom, nincs semmi baj, csak bántja a kicsi a nagyot.
Remegő kézzel huzigálja a mosdó alatti hófehér fiókokat. Valahol lenni kell terhességi tesztnek. Szerencsére még nem járt le. De pozitív lett!
Atyaisten! Kitől esett teherbe? A férjétől vagy a szeretőjétől?

Dóra

A középkorú, állandóan derűs, molett asszony rendszerint úgy néz ki, mint az ötvenesek divatját bemutató modellek egyike, pedig pengeélés a szeme és az esze.
Huszonöt éve főkönyvelő, negyven női beosztottal, és a mindig mindent jobban tudó férfi főnökökkel, akik azonnal hozzá rohannak tanácsot kérni, amint ismeretlen, ám megoldandó problémával kerülnek szembe. A vezérigazgató rendszerint azzal kezdi, Dórika, magának a megoldás a kisujjában van, a gazdasági igazgató pedig rápirít, magának, Dóra asszony, ezt tudnia kell.
Reggel hétkor már benn van, sokszor az első kávéját még a takarítókkal fogyasztja el, miközben elnevetgélnek az élet kisebb-nagyobb történésein.
Mire beérkeznek a kollégái, már az e-mailen jött üzeneteinek megválaszolásával is végez és átnézi a postát.
Második kávéjával a kezében végigmegy a főkönyvelőségen, bekukkantva minden irodába, hol munkáról, hol közömbös dolgokról szót váltva a kolléganőkkel.
Az irodája nem látszik munkahelynek, inkább egy kellemes lakászugnak, amelyben hatalmas virágok árnyékában könyvespolcok szunnyadnak, rajtuk könyvekkel és rengeteg vaskos, lefűzött dossziéval. Az antik íróasztalon számítógép, telefon, telefax, mögötte kényelmes forgószékkel, szemben vele antik dohányzóasztal két bőrfotellel. A dohányzóasztalon porcelántálaló, amelyről sohasem fogy ki a csoki és a cukorka, pedig minden látogató levesz róla legalább egyet.
Az irodához erkély is tartozik, az a dohányzásra kijelölt hely.
Nehezen viseli a bezártságot. Irodájának ajtaja állandóan nyitva, a titkárnője, ha akarja, mindent hallhat. Aki négyszemközt akar Dórával beszélni, annak magának kell behúznia maga mögött az ajtót, mint most, az APEH-től érkezett ellenőrök vezetőjének, a szakállas, öltönyös, szemüveges, jóképű férfinek.
Tetszik neki Dóra, és amint megcsapja az asszony parfümjének illata, alig bír magával. Elszáll a munkakedve, legszívesebben teret engedne a hódító férfinek, amelyet eleddig elnyomott magában, de most, hogy az asszony már öt éve elvált, nincs tovább értelme az önmegtartóztatásának. Átadja Dórának a vizsgálati témaköröket, és amíg az olvassa az iratot, elmajszol egy csokoládét. Az asszony is ilyen lehet, édes, keserű, álom finom, bódító. Ha harminc évvel korábban megismerkednek, most apja lehetne a két okos fiának, és lenne értelme az életének. Agglegényként, anyja halála óta egyedül él. Gyakran utazgat, túrázgat a barátaival, azok családjával, de más a társaság és más, ha szeret valakit, aki viszontszereti, aki megosztja vele a hétköznapokat, az ünnepnapokat, a gondokat és az örömöket.
Dóra szája sarkában könnyű mosollyal, végigfutja az anyagot. Érzi, hogy így, a fotelben ülve, a másik fél sem a főkönyvelőt látja benne, hanem az érett, a még mindig kívánatos asszonyt. Bevallja magában magának, hogy neki sem közömbös a férfi.
A következő órát szigorúan munkával töltik.
A férfi csodálattal figyeli az asszonyt, tetszik a határozott, csendes utasítása, a sallang nélkülisége, ahogyan a kollégáinak kiadja a feladatokat. Milyen lehet az a férfi, aki ezt a nőt elhagyja? Mekkora egyéniség Dóra, hogy az ország huszonvalahányadik leggazdagabb emberét otthagyta, és a fiával meg három bőrönddel a kocsijában elindult új életet kezdeni?
Ideje cigaretta szünetet tartani.
A vénasszonyok nyara sztrájkol, hűvös az idő az erkélyen. Tíz perc múlva már mindketten mennek tenni a dolgukat.
Az ebédidőt Dóra legtöbbször munkával tölti, elmajszol egy szendvicset, iszik egy pohár kristályvizet és ezzel letudja ez éhségét. Most azonban megkéri a vezér, menjen el az ellenőrzés vezetőjével ebédelni a cég számlájára.
Gyomrában enyhe remegést érez. Ez nem éhség, hanem valami más. Vészhelyzet közelében érez ilyet, ám most semmi oka a pánikra.
Megcsörren a magán mobilja. A fia hívja:
- Szervusz, Anya. Kérlek, ne ijedj meg. Apa cégének lerakóhelyén átszakadt a védőgát és a vörös iszap elöntötte Kolontárt. Anya, elpusztult szinte a teljes település. Emberek haltak meg! És Apa azt nyilatkozta, hogy a cége nem felelős… Megmondtad előre, hogy baj lesz. Nem kell ennyire kapzsinak lenni. Nézd meg az interneten! Oda kell mennem!
- Kisfiam, nyugodj meg. Kérlek, ezt beszéljük meg személyesen. Apád döntéséért nem te vagy a felelős! Rendben? Hol vagy? Okvetlenül várj meg! Azonnal indulok.
Dóra csak most veszi észre, hogy a férfi az irodája ajtajában áll.
- Maga most nem vezethet, Dóra! Majd én elviszem. Jöjjön. A francba azzal az ebéddel!
Az asszony csak bólint, felkapja a táskáját és kabátját, s indul a férfi után. Közben a mobilján hívja a volt férjét, de nem lehet elérni. Jobb híján megpróbálja a feleségét, Évát elérni.
- Szervusz, Éva. Dóra vagyok. Andrással szeretnék beszélni.
- Háj…Kandúrrrr…András dolgozik, édes. Én meg a műkörmösnél vagyok. Miért keresed?
- Nem hallottad a híreket? A zagytározó gátja átszakadt és a vörös iszap településeket mosott el, emberek haltak meg…
- Mi közöm ehhez, Dórika?
- Neked? Majd meglátod, ha Andást meghurcolják.
A liftben Dórából megállíthatatlanul feltör a sírás.
- Tudtam, hogy András a vesztébe rohan. De a fiam életét nem engedem tönkretenni…
A magas férfi magához vonja és átöleli a zokogó asszonyt.
- Nem engedjük, drága…

Kató

Szabályosan bőg, mint egy taknyos kölyök, akinek elvették a játékát. Már harmadszor nézi végig a kolontári vörösiszap hömpölygését, látja a Nagyi házának maradványát, a konyhakertben-glédában álló veteménysor között megülő iszonyatot, Bundás esdeklő szemét, mert beragadt a sűrűjébe, s kimászni sincs ereje. Katónak esélye sincs arra, hogy telefonon bármely információt kapjon a Nagyiról, a férje nagyanyjáról, él-e, hal-e. A kolontári dédi, ahogyan a lányai nevezik, hetvenöt évesen is ellátja magát, immár öt éve özvegyként, és hallani sem akar arról, hogy a lányához vagy az unokájához költözzön. Számára az életet jelenti a húsz tyúkja, a Bundás kutyája és a Cili macskája.
Férje vidéki kiküldetésben van, vele neki kell közölnie a történteket. Alig tudja lebeszélni arról, hogy nekiinduljon a világnak és egyenesen a Nagyihoz menjen. A főnökétől, az iskola igazgatójától kér és kap három nap szabadságot.
Az apjával már megbeszélte, hogy elmegy a lányokért az óvodába, hazahozza őket, és itt lesz velük, amíg ők távol lesznek. Ilyenkor nagyon hiányzik az édesanyja, aki a szülei válása után hozzáment Kurthoz és kiköltözött Németországba. Az anyósával nem jön ki igazán, túl kemény üzletasszony. Most mégis le kell beszélnie arról, hogy elinduljon Kolontárra.
- Katókám, eszem ágában sincs lemenni! Hogy képzeled? Hogy összevesszek anyámmal? Majd ti mentek. Egy óra múlva ott vagyok nálatok, küldök néhány dolgot veletek, mert úgysem jön el veletek sem.
Kató fellélegzik, már csak óvodába kell betelefonálni, hogy a nagypapa megy a gyerekekért.
A lányoknak kikészít három rend ruhát, hogy a nagypapa minden nap fel tudja öltöztetni őket. Reninek a kismackóját, Zsófinak a zsiráfját teszi a lányok ágyára, anélkül nem alszanak el.
Fél négykor beállít az apja, két hatalmas bőrönddel és két pár gumicsizmával.
- Kislányom, a csizmákat vegyétek fel, csak abban közlekedjetek. A két bőröndben ruhák vannak, biztosan jól jön valakiknek a tiszta váltóruha. Anyád itt hagyta a teljes ruhatárát, ha eddig nem hiányzott neki, akkor ezután se hiányozzon. Nekem is sok a göncöm, legalább nem őrizgetem őket. Mi van a nászasszonnyal? Nem megy veletek? Tedd el ezt a borítékot, és ha a vejem nem látja, add át Etusnak. Imádom! Igazi egyéniség. Jó, jó, tudom, hogy el akarod hozni, de úgysem jön. Itt a balatonszepezdi nyaralóm kulcsa, ha minden törik-szakad, telepítsd át oda az öreglányt. Hívjatok fel, ha odaértetek. Most elmegyek a lányokért és elveim ellenére elviszem őket egy mekdöncibe, hogy csak akkorra érjünk haza, mire már elmentetek. Ja, igen, fehérneműt is vettem idejövet, Etusnak biztos kell. Vigyázzatok magatokra, kislányom!
Hiába, Kató most sem csalódik az apjában. A kapuban összefutnak az anyósával, aki kivételesen a furgonjával jött és nem a flancos BMW-vel. Gyanúsan lapos a kereke, de a fiatalasszony nem teszi szóvá.
Apja távozása után, anyósa, gyanúsan elvékonyodott hangon, hadarni kezd:
- Csak annyi időm van, hogy igyak egy kávét, már ha megkínálsz, és hívunk egy taxit. A kocsi tele élelmiszerrel, három napig főzhettek egész kondérral, mert azt is hoztam, meg gázpalackot, hűtőtáskákban lefagyasztott húsokat, de a zöldségeket meg kell pucolnotok. Vigyázzatok a vízzel, nehogy fertőzést kapjatok. Három ötvenliteres műanyag kannában vizet is tettem a platóra, hogy elég legyen az első napon, amíg tájékozódtok. Fűszerek is vannak. Tudom, hogy jól főzöl, nem lesz baj. Mondd meg annak a kolontári konok anyámnak, hogy jöjjön vissza veletek, ne kelljen nekem lemenni érte. Finom volt a kávé, már vár a taxi. Vigyázz, kérlek, a szeleburdi fiamra, nehogy valami őrültséget csináljon, tudod, milyen forrófejű és imádja a nagyanyját.
Kató főz egy termoszra való kávét. Mire megérkezik a férje, már a két bőrönd ruhanemű is a furgon rakterében van. Készít négy szendvicset az útra, és kettőjük két váltás ruhaneműjével, meg gumicsizmákkal felszerelkezve lemegy a furgonhoz.
Nem szabad beengedni a férjét a lakásba, mert elkezd internetezni, elolvasni valamennyi létező híradást a vörös iszap katasztrófáról és akkor sohasem indulnak el. Főleg akkor nem, ha a papával hazaérnek a lányaik is.

Nagyi

A tippan meszelőmet kerestem a padláson, mert ilyenkor szoktam, a vénasszonyok nyarán, kimeszelni a tyúkólat, mert mind a húsz tyúkom kendermagos volt és jól tojó, megérdemelték, hogy tisztán tartsam őket. Kicsit nehéz már a keskeny falépcsőn felmászni, de magam vagyok, ismeri, ugye, a mondást, hogy magad uram, ha szolgád nincs.
Amióta meghalt az én jó uram, Józsi, csak magamra van gondom. Hív a lányom, meg az unokám is, hogy költözzek hozzájuk, de nem akarok én zavarkodni náluk, jobb a magaméban. Meg azután itt a házam, meg a kertem, megtermett benne a zöldség, kis gyümölcs is, annyi, hogy befőzni is maradt belőle. A lányom is lejön egy évben kétszer, sokat dolgozik szegény, időnként küld pénzt is, hiába mondom, hogy nem kell nekem, megélek a magam emberségéből. Félre teszem, ami marad, majd jó lesz a dédunokáimnak. Jaj, aranyoskám, ha látná azt a két szép lánykát! Az unokám kéthavonta elhozza őket.
Szóval a tippan meszelővel bajlódtam a padláson, amikor morajlott valami, egyre hangosabban és hallottam a szomszédot, hogy kétségbeesetten kiabál. Lenéztem, és látom ám, hogy hömpölyög a tározó felől a vörös trutymó, tudja, amit a timföldgyárból hordanak ide. Mindent vitt az áradat, mint a piros ulti. Nem mertem lejönni, mert fellökött volna engem is, mert nem vagyok már olyan erős, mint kellene. Hívogattam a Cilit, a macskámat, fel is jött a létrán, de Bundás, a kutyám, az, nem mert elindulni, benn is ragadt az iszapban. A tyúkjaim mind megfulladtak, a kertemben a zöldséget, amit nem szedtem fel, elárasztotta az iszap. Azután roppant egy nagyot a gerenda, és a házam hátulja összeomlott, arra gondoltam, most meghalsz, Etus, meg sem találnak ebben a trutymóban és hiába vár maga mellé az én jó uram, betakar örökre az iszap.
Amikor építették a zagytárolót, adtak a falunak egy csomó pénzt, és mindenki örült, hogy lesz új óvoda, meg minden, hiába mondtam, hogy veszélyes, csak nevettek rajtam, ugyan, Etus néni, ma már csodákra képes a tudomány. Tudom én, hogy okos a tudomány, csak az ember kapzsi, főleg aki gazdag, annak kell még több, nem fizeti meg az embereit és mindenben csal, amiben tud, csak ne kerüljön sok pénzébe. Időnként jöttek az állam emberei, ellenőrizni a gátat, de legtöbbször csak a kocsmáig jutottak el. Ettek-ittak, paroláztak és el volt intézve. Megmondja ezt itt bárki, akit megkérdezel. Észre sem vették, hogy sokkal több az iszap a tárolóban, mint amennyit elbírnak a gátak. A Durcás Dani már két hónapja azzal szórakoztatta a kocsmában az embereket, hogy folyik át a gáton a zagy. De nem hittek neki, mert két fröccs után volt.
Cilikém kapaszkodott a mellemen a ruhámba, kétségbeesett, hiába simogattam és mondogattam neki, hogy együtt halunk meg, csak nézett rám azzal a sárga szemével. Azután dorombolni kezdett, mert biztosan megértette, amit mondtam neki, hogy lecsukják a bűnösöket, akik miatt elvész mindenünk, az életünkkel együtt.
Nem akartam elijeszteni Cilikémet, hogy itt gazdag embert nem fog a törvény, mert egyik holló nem vájja ki a másik szemét. Egyébként is kéz kezet mos. Meglátja, majd megint valamelyik századik senki lesz a bűnös. A bajnak, szarnak nincs gazdája. Soha nem is volt.
Jól van már, no, nem politizálok. Csak megjegyzem, itt akkora a fejetlenség!
Higgye el nekem, aranyoskám, hogy itt harminc évig még a fű sem terem meg!
Hanem meglett a Bundás, megmentették az állatvédők, holnap elmennek érte az unokámék. Az a drága Kató, áldott jó asszony! Két napja egyfolytában főz, és adja mindenkinek, aki csak kéri.
Meghalt a barátném is, összedőlt a házam. Muszáj elmennem. Bundással és Cilikémmel elvisznek Balatonszepezdre, a Katóka apjának a nyaralójába. Igaz, kicsi a telek, meg csak fűvel van bevetve, de jövő tavasszal felásatom és szép kis konyhakert lesz belőle. Bundás a Cilivel együtt benn alszik majd velem a házban, mert a legközelebbi természeti katasztrófát már nem élnék túl.
Még a szegény Józsimtól kell elbúcsúznom. Tudja, a gyerekek hallani sem akarják, hogy a combközépig érő iszapban kimenjek a temetőbe. De megoldottam. Megbeszéltem a helikopteres fiúval, hogy hoz nekem egy csokor virágot, és elvisz a gépével a temető fölé, onnan kidobhatom a virágot a Józsim sírjára. Nem kér pénzt, csak a fülbevalómat, aminek úgy csillog a köve, mintha gyémánt lenne. Odaadom neki, oda én!
Majd megtudja egyszer, hogy csiszolt üveg van benne. Mert a brillkövet már rég eladtam belőle!
Nem tudom, magát merre veti a sorsa, de ha Balatonszepezden jár, okvetlenül keressen!