Az ÁFÉSZ 19. sz. boltja
Látogatók száma: 72
Mindig is szenvedélyesen vonzódtam a régi tárgyak iránt. Anyám nem volt takaros háziasszony, így nálunk a szekrények fiókjai mindig kacattal voltak teli.
Gyerekként lelkesen turkáltam köztük. A dobozából kigurult gyöngyök, tűzzománc medálok, apám kitüntetései, régi szemüvegei, megfakult képeslapokon nagyszüleim kék tintával írt üzenetei, mind-mind kincsek voltak számomra.
A szekrények mélye újabb izgalmas dolgokat rejtett. A 70-es évek női magazinjait, fekete-fehér elrongyolódott divatfotókat, anyám befejezetlen kézimunkáit, színes összegubancolódott hímzőcérnát, fakarikákat, horgoló és kötőtűket, bojtos aranyszínű függönyzsinórt. Anyám vászonból varrt, gombbal záródó, virágos, a mellének hegyes formát adó bikini felsői, régi ruhái, elfeledett kalapok, ernyők, sálak, csatos lakktáskák kerültek elő.
Később, ahogy nagyobb lettem újra és újra elmerültem a "kincsek" forgatagában, akkor már a régi fényképeket, iratokat böngészve kutattam a családunkat övező titkok után.
Ugyanilyen hevesen szeretem a régi, romos épületeket. Egy bedeszkázott ajtó, kerítés és kosz, sem tart vissza attól, hogy felfedezzem a számomra kedves, régi házat. Ha rábukkanok egyre, és lehetőségem van rá, bejárom a pincétől a padlásig. Úgy érzem, nem szabadna ezeket a házakat lebontani, hiszen történetük van, emlékeket őriznek. A falaik közt sétálva magam előtt látom a rozsdás szögön függő képeket, fotókat, netán hímzést, falvédőt. A koszos mosdóba, melyre világos csíkot mos a csöpögő víz, valaha gyerekek mosták a fogukat, apuka borotválkozott a homályos, vakfoltos tükör előtt, közben édesanyjuk a reggelit, vagy épp a vacsorát készítette.
S egyik nap, jön a kilakoltatási végzés, s azoknak, kik olyan sokáig itt éltek, itt öregedtek meg, menniük kell.
A képeken látható zsinagógára, amely körülbelül a 18-ik század elején épülhetett, ám a rajta lévő tábla szerint az ÁFÉSZ 19. számú boltja, Mezőcsáton bukkantam rá.
Mivel fényképezőgép nem volt nálam, a telefonommal készítettem néhány fotót róla.
Az elhagyatott, öreg épület ma a város számtalan galambjának ad otthont.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Magam is beleestem, egy csapdába. A honlapomra feltöltöttem, kevés híján, az összes magyar város, 4-6 darab, épületeiről képet. Na, itt kapott el sokszor az indulat, amikor azt kellett tapasztalnom, milyen mértékben hagyják pusztulni az értékeinket. Nem is röstelltem írni a város vezetőségének, és néha meghallgatásra talált. Puszi, Jutka
ki kellene írnod magadból. akár álnéven.
Az a baj, hogy történt valami, és azóta kicsit meghalt bennem az írás... :/
nekem a nagymamám gyűjtött mindent szenvedélyesen, a padláson, pókhálós ládákban. imádtam, de aztán ő meghalt, mi elköltöztünk, azóta nincs padlás, de még kamra se.
Igen, tudom, ...nincs nekem olyan sok cikkem, mostanában pedig nem írok. Te se nagyon:)
Tudom, felismertem, régen is olvastam. :)
Piszkozatba is tudsz menteni egy csomót, tudsz róla? Csak ne a Publikálom, hanem a Mentem piszkozatba gombot nyomd meg. Később pedig bármikor publikálhatod.
Ma mentegettem, ahogy írnád: odaátról:),
így került (a cikk) ideát:)
Én is:)
Piszkozatba is tudsz menteni egy csomót, tudsz róla? Csak ne a Publikálom, hanem a Mentem piszkozatba gombot nyomd meg. Később pedig bármikor publikálhatod.
Szia Bia!
Szeretem az ilyen kincskeresést és a múlt varázsát. :)
Értékek.
Pusz!
így került (a cikk) ideát:)
Én is:)
Szeretem az ilyen kincskeresést és a múlt varázsát. :)
Értékek.
Pusz!