újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az álláskereső

Látogatók száma: 58

Spacsek nagyapáról sok mindent el lehetne mondani, azt, hogy zsémbes, nem tud nyugton maradni, mindenről tudni akar, ami a nagycsaládban történik, csak azt nem, hogy nem figyel a részletekre. Hatvanöt éves korában is szálfa egyenes a tartása, és naponta pontosan négy órát tölt a családi ház melléképületében kialakított műhelyében, ahová élő ember rajta kívül nem léphet be, a holtak meg ritkán járkálnak, ezért felesége Morgót, a törpe uszkárt küldi érte, ha beszédje lenne az urával, mint most is, hogy jöjjön végre ebédelni, nem várhatnak rá, mert Elinának két órákor pontosan meg kell érkeznie az állásinterjúra.

Emma mama nagyon él. Fél éve nyugdíjas, és már éppen azon jár az esze, hol keressen elfoglaltságot, amikor a lánya megkéri, hogy a nyári szünidőben főzzön az unokáira. A tizenkét éves ikerlányokkal meggyűlik a baja, mert mindenben köszköpűködnek, többet hátráltatják, mintsem segítenek, de imádja őket, és újabban kitalálja, hogy mit csináljanak, amelyben nem tesznek kárt, szórakozhatnak is, és nem utolsó sorban szem előtt vannak. Reggel locsolhatják a kertet, kötözhetik a felfutó indákat, elmehetnek a sarki boltba kenyérért, és a szaletliben délutánonként fél órás kötelező csendes pihenő keretében hímezni, horgolni és foltot varrni tanulnak.

Morgó valósággal tereli a papát a szaletlihez, mert oda terítettek az ebédhez, és az ikrek nővérük felügyelete alatt máris hozzák az ételeket.

Gulyásleves és töltött karalábé a menü, levezetésként pedig meggyes lepény kerül az asztalra.
- Aztán, kislányom, hová is mész meghallgatásra?
- A Tűzker Zrt.-hez, papa – válaszolja Elina, s láthatóan nincs kedve erről beszélgetni.
- Nocsak, bicsak! Kislányom, miért nem mondtad korábban? Annak a tulajdonosa a Bjelik Zsiga, KISZ titkár volt a gyárunkban. Felhívom, hogy beprotezsáljalak, már e nélkül nem megy a dolog. Ha jól számolom, ez már a tizenharmadik állásinterjúd, friss diplomásként elég szép teljesítmény!
- Hogy mondhatsz ilyet, Hubert?! – inti le Emma mama. – Más világ van, nem úgy mennek a dolgok, mint régen.
- De nem ám! Kapitalista lett a KISZ titkárból, ki gondolta volna! – dörmög orra alá az öreg.
- Papa, kérlek, ne szólj senkinek, ha nem kellek a jeles diplomámmal, akkor ne kelljek protekcióval sem! És bocsássatok meg, most el kell mennem. Köszönöm az ebédet! – Elina kipirulva siet a dolgára.

Az ikrek azonnal követik nővérüket, sugdolóznak a fülébe, hogy hozzon fagyit meg dinnyét is. Gyorsan átöltözik, elege van már a húgai csiviteléséből. Persze, a papa jót akar, de nem akar protekcióval bekerülni sehová, mert mindenki ezen köszörülné a nyelvét.

Mindenütt okos, jól felkészült friss diplomásokat keresnek, legalább ötéves gyakorlattal, de hogyan lehet gyakorlatot szerezni, ha az első munkahelyet sem képes megszerezni? A leggyorsabb autó is volt egyszer nulla kilométeres! És ezt képtelenek felfogni a cégtulajdonosok, meg a HR-esek, pedig mindenki volt pályakezdő, csak már elfelejtette!

Vezérigazgatói titkárságvezetőt keresnek, akinek a feladata a titkárság vezetésén kívül az igazgatótanács és a felügyelőbizottság elé kerülő döntés előkészítő anyagok összeállítása, a jegyzőkönyvek és a határozatok gyűjteményének naprakészen tartása, a kiadott feladatok végrehajtásának ellenőrzése.

Őszintén szólva nem ez lenne Elina szíve vágya, de jól mondta a nagyapja, ez már valóban a tizenharmadik állásinterjúja, és azt nem is tudja a papa, hogy szám szerint harmincegy pályázatot adott be ugyanannyi céghez. Tizennyolc cég be sem hívta. Ott már valószínűleg eleve tudták, hogy kit vesznek fel. Hiába jeles a diplomamunkája és a diplomája, s öt év alatt egyetlen négyese volt, mit sem számít, ha nincs hátszele!
Kattog az ódon villamos, leülni sem mer, még bepiszkolódna a fehér, térdig érő vászon szoknyája, melyhez sötétkék zárt nyakú, rövid ujjú selyemblúzt, fehér szandált és táskát visel. Nem éppen megfelelő ruházat, de mindegy, unja már a sötét szoknya fehér blúz összeállítást, úgysem ezen múlik. Illetve már maga sem tudja, hogy min is múlik. Az idő múlik, de az bizony gyorsan, már július közepe van, és szeptembertől jól lenne dolgozni, mert szüleinek sokba kerül a három gyerek, s az ikrek is mindjárt középiskolások lesznek.

Pontosan kettő óra előtt öt perccel ér oda, s már megelőzték négyen. Kiderült, hogy erre az időpontra ötödmagával hívták be és érkezési sorrendben történik az elbeszélgetés. Egy fiú is akad köztük, aki sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben izzad. A másik három lány mélyen dekoltált ruhában, blúzban feszít, mintha a titkárvezetőség kritériumai között a tökéletes női mell is szerepelne.

Elina egy pillanatra meginog, jobb lenne elmenni máris, fagyit és dinnyét venni a húgainak, úgysem veszik fel.

A folyosón várakoznak. A többiek nevét már felírta a titkárnő, aki ismét kinéz az ajtón és kiabál:
- Megérkezett végre Mérei Elina? Te vagy az? Na, gyere csak be!
Hát, ez már rosszul kezdődik, gondolja a lány, de elmosolyodik, jobb, ha jó pofát vág hozzá.
- Gombos Béláné vagyok – nyújtja a kezét a titkárnő – de szólíts csak Katának. Miután te leszel az utolsó a sorban, megkérlek, segíts nekem kávét főzni, mert egyedül vagyok, a többiek bezzeg nyaralhatnak! Ismered ezt a kávéfőzőt? Tudod, kapszulás. Már kikészítettem a kapszulákat, olyan sorrendben főzd, hogy tudjam, melyik kié lesz. Addig összekészítem az anyagaitokat, és beviszem a tárgyalóba.

Vaníliás, fahéjas, csokoládés, bodzás és almás illatú kávék gőzölögnek a Zsolnay csészékben.

Kata eltűnik velük a tárgyalóban, majd visszatérve ismét Elinához fordul:
- Főzz nekünk egy-egy kávét, nekem csokoládés kell, magadnak pedig válassz tetszőlegesen, van vagy húszféle. Megisszuk, és ismét elmegyek, a jogászoknak kell levinnem anyagokat. Kérlek, ha közben kijön az első, hívd be a másodikat, itt a lista. Legkésőbb fél óra múlva itt leszek. Ha szomjas vagy, a hűtőben találsz üdítőket.

A tárgyalóból kihallatszik a nevetés. Kata elmegy és Elina magára marad.
Hirtelen nyílik az ajtó és belép egy magas, korabeli fiatalember, farmerben és fehér pólóban. Divatosan rövidre nyírt a haja, nevetős szeme pedig kék, mint az ég.
- Szia, téged még nem láttalak itt. Bjelik Zdenkó vagyok – nyújtja kezét a fiú és Elina is bemutatkozik, bár a meglepetéstől nem érti a tisztán a fiú nevét.
- Én nem tartozom ide, még nem.
- Csak nem az állásinterjúra jöttél?
- De igen, valóban azért vagyok itt.
- Befogott Kata? Hát, nem igazán szép tőle! Iszom én is egy kávét. Szerinted melyik a legjobb?
- Nem tudom, csokoládésat ittunk.
- Persze, az a Kata kedvence. Hol végeztél? A Corvinuson?
- Igen. Honnan tudod?
- Látom azon az okos szemeden! Ez már hányadik interjúd?
- A tizenharmadik.
- Az szerencsés.
- Relatív a szerencse, harmincegy pályázatot írtam.
- Bocs, de milyen eredménnyel végeztél?
- Jeles a diplomamunkám és az államvizsgám is.
- Túl okos vagy, az a baj!
- Nem hiszem, inkább az a gond, hogy nincs protekcióm.
- Gondolod?
- Persze, ide lenne, mert Spacsek nagyapám egy munkahelyen dolgozott a tulajdonossal, de nem akarok protekciót! És te, mióta dolgozol itt?
- Nem dolgozom itt, még tanulok.
- Igen? És hol? Hogyan kerültél ide?
- Párizsban tanulok a Sorbonne-on. Hogyan kerültem ide? Hát…

Kijön az első pályázó, pityeregve.

Elina szólítja a másodikat és kinyitja neki a tárgyaló ajtaját, hogy menjen csak be.
- Bocs, de ez a megbízatásom.
- Csinos titkárnő vagy!
- Persze….az vagyok!

Belép Kata, hóna alatt hatalmas paksamétával.
- Szervusz, Zdenkó! Látom, szórakoztatod Elinát!
- Kézcsókom, Kata! Nekem ez a dolgom!
- Apád nem ezt mondta nekem!
- Jó, jó, kérlek, ne harapd le a fejem! Máris megyek! Szia, Elina! Még találkozunk! – köszön el a lánytól és választ sem várva kirobog a titkárságról.

Kata már a helyén ül, íróasztalán tornyosulnak a tömött dossziék. Leveszi a szemüvegét, megdörzsöli a szemét. Láthatóan fáradt, pedig még legalább három órát dolgoznia kell.
- Köszönöm a segítséged. Foglalj helyet. Nem kell kimenned.
- Szívesen. Kérdezhetek valamit?
- Természetesen.
- Ki volt az a fiú, akivel beszélgettem?
- Nem mutatkozott be?
- De igen, csak nem tudtam megjegyezni.

Közben ismét kijön a delikvens és bemegy a következő.
- Hol is tartottunk? Ja, igen. Az a fiatalember Bjelik Zdenkó, a cégtulajdonos unokája. Helyes fiú, ugye? Elárulom neked, hogy okos is.

Elina elsápadt, utána meg elpirul, ha nem lenne gyáva, akkor most elmenne. Gyáva? Nem lesz gyáva! Megmutatja, hogy ő a Spacsek Hubert unokája, jeles diplomás közgazda!

Az a drukk, amely eddig benne feszült, egyszerre elmúlt. Fellélegzik. Már nincs semmi vesztenivalója, mert úgysem veszik fel, de emelt fővel végig játssza a darabot! Jobb lesz, mint Fedák Sári! Bár az az ultiban mindent üt!
- Kimennék a mosdóba, hol találom?

Megmondja Kata és elgondolkodva néz a lány után. Mintha megváltozott volna. A hosszú folyosó végén helyezkednek el a szociális blokkok.
Amint kilép, ott várja a folyosón Zdenkó és széles mosollyal rávigyorog:
- Hoztam neked egy anyagot, fusd csak át, nem titkos, ez a szakdolgozatom magyar nyelven. Hasznát veheted, csak a bizottság előtt ne mutogasd. Ráírtam a telefonszámom, ha végeztél, hívj fel, meghívlak egy kávéra. Nem, nem itt, van a közelben egy jó romkocsma. Szia!

Kezébe nyomja a dolgozatot és gyorsan elpárolog.

Visszamegy a titkárságra és a következő háromnegyed órában Zdenkó dolgozatát olvassa, amely részletesen ismerteti a cég tevékenységét, gazdasági mutatóit, a jövőbeni fejlesztési irányait, különös tekintettel az exportcikkek körének bővítési lehetőségeire, valamint EU pályázatokon való részvétel módozataira.

Úgy elmélyül a dolgozatban, hogy Katának kétszer is kell szólnia, hogy immár ő következik.
Belép a tárgyalóba és hangosan köszön:
- Jó napot kívánok!
A hattagú bizottságban ott ülnek Zdenkó felmenői, az apja és a nagyapja is, s ez oly mulatságos, hogy majdnem elneveti magát. Láthatóan mindegyiküknek elege van már az egészből.
Felkapja fejét az idősebb Bjelik:
- Jó napot, kisasszony! Foglaljon helyet!
Innen gyorsan peregnek az események. Megkérdezik a nevét, családi állapotát, majd kezébe nyomnak egy egyoldalas nyomtatott anyagot, amely a cég elmúlt öt éves termelési adatait tartalmazzák, majd feltesznek neki három kérdést.
- Nyugodtan gondolkodjon, tíz perce van rá – nyugtatja nagyapja volt kollégája és csendben beszélgetni kezd a többiekkel.

Elinának ismerősek az adatok Zdenkó dolgozatából, néhány szót felír, majd megkérdezi, hogy kezdheti-e a válaszadást. Tíz percet beszél egyhuzamban, kicsit vitatkozik a fiú megállapításaival és következtetéseivel is, amely nem tűnik fel senkinek, de nagyon tetszik az érvelése mindkét Bjeliknek.

Felváltva kérdezgetik, időnként olyan kérdéseket tesznek fel, amelyre kész öngyilkosság válaszolni, hiszen egy termelési folyamat módosítására – annak részletes ismerete nélkül – nem lehet okosat mondani.
- Bocsássanak meg, erre nem tudok válaszolni, mert csak a költségcsökkentés nem lehet alapja a termelési folyamat módosításának, ha annak részleteit nem ismerem.

Fogalma sincs Elinának arról, hogy a többieknek nem voltak ilyen jellegű aggályaik és hajmeresztő javaslataikkal mulattatták a bizottságot.

Elina negyed ötkor már az irodaház előtt sétálva hívja Zdenkót, aki két percen belül megjelenik.
- Szia, Elina! Gyere, beülünk a kocsimba, mert kicsit messze van a romkocsma!
- Köszönöm, Zdenkó, de sietnem kell haza, megígértem a húgaimnak, hogy viszek nekik fagyit meg dinnyét.
- Rendben. Akkor is ülj csak be, hazaviszlek. Útközben megvesszük, amit kell. Mennyi idősek a húgaid?
- Ikrek és tizenkét évesek.
- Hú, az nagyon jó!
- Köszönöm a dolgozatod. Rendes vagy, de nem hiszem, hogy én kellek erre az állásra. Az egyik kérdésükre nem válaszoltam.
- Meg merted tenni? – nevet a fiú.
- Nem mersz kérdése! – replikázik a lány, meglehetősen dühösen.
- Nem nevetlek ki, de nagyon tetszik a szituáció!
- Örülök, ha örülsz! Szia! Mennem kell!

Elina sarkon fordul és szalad a buszmegállóhoz. Mire bezárja a kocsija ajtaját, már nem éri utol Zdenkó, mert az első érkező buszra felpattan a lány.

Az ikrek vacsora után osztoznak a fagyin és a dinnyén, ennek megfelelően gyakran látogatják a lakás legkisebb helyiségét. Az állandó császkálás feltűnik anyjuknak is, s kénytelen kissé megregulázni lányait, akiknek rég kutya bajuk, csak szórakoznak.
Elinához is benéz, mert éjfélkor még ég a villany a lánynál, aki mélyen alszik, s kezében még mindig szorongatja az angol nyelvű krimit, amit elalvás előtt olvasott. Elteszi a könyvet és leoltja a villanyt.

Másnap délelőtt kilenckor Emma mama tízórait készít az ikreknek, mert annyira éhesek, hogy menten meghalnak, ha nem kapnak lekváros kenyeret, pedig alig másfél órával korábban még otthon megreggeliztek
- Nagyi, szilvalekvárost kérek!
- Nekem eperdzsemes kell!

Spacsek papa természetesen már a műhelyében ténykedik. Elina kivonul a szaletlibe és szólítja Morgót, ugorjon el a papáért.
A kutya megnyalja a lány kezét és szófogadóan megy az öregért.
- Szervusz, papa!
- Szervusz, kislányom! Milyen volt a meghallgatás?
- Képzeld, papa, a cég gazdálkodási adatait kellett elemeznem.
- Ott volt a barátom?
- Igen, ott volt.
- Felvesznek?
- Nem tudom.
Pittyeg a telefon, sms érkezett.
- Bocsáss meg, papa, meg kell néznem.
- Persze, nézd csak, addig iszom egy pohár vizet – ballag a ház felé az öreg.

Elina megvárja, amíg nagyapja belép a házba, csak utána nézi meg az sms-t.
„Szia, Elina! Gratulálok, tied az állás! 220 bruttó a fizetésed. Ha többet akarsz kapni, velem kell tárgyalnod. Hívj fel! Zdenkó”

Azonnal hívja is a fiút, hogy ez rossz vicc!

Megcsörren a telefonja, Kata jelentkezik:
- Szervusz, Gombosné Kata vagyok! Kapcsolom Bjelik Zsigmond vezérigazgató urat!
- Jó napot, kisasszony! Örömmel értesítem, hogy elnyerte a pályázatunkat!
- Jó napot kívánok, vezérigazgató úr!
- A munkaszerződés ügyében hamarosan keresni fogja a jogtanácsos kollégám. A fizetése, amit ajánlani tudok, a hat hónapos próbaidőre 220 ezer forint. A próbaidő letelte után pedig 250 ezer. Megfelel Önnek?
- Igen, nagyon köszönöm.
- Lenne egy kérésem! Adja át, kérem, szívélyes üdvözletemet az én Spacsek Hubert barátomnak. Reggel mondta az unokám, hogy ő az ön nagyapja! Húsz éve nem találkoztunk. Ideje lenne együtt meginni egy korsó sört. Megadná nekem a barátom telefonszámát?
Megadja.
- Köszönöm. Hálából figyelmeztetem, hogy az unokám hamarosan felhívja! De egy szavát sem higgye el, amit az ön alkalmazásáról mond. Még tegnap eldöntöttük, az interjúk után!

Két perc múlva látja, amint nagyapja fülén a mobiljával, vonul a műhelyébe. A hangfoszlányokból ítélve hamarosan sor kerül a sörözésre.

Szóval hívni fogja Zdenkó!
Oké, de mikor?

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Yolla !

Nagyon klassz kis történet. Aranyos benne a protekció, mely ugyan nincs, de valahogyan mégis sikerül. Tetszett, lekötötte a figyelmemet.

Üdv és puszi Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: