Az Élet fintora

Látogatók száma: 40

Válásom után volt egy nagy szerelmem, akivel az édesanyja miatt megszakadt a kapcsolatom és szó nélkül elhagyott. Nem mondta azt sem miért, vagy miért nem, csak nem jelentkezett többé. Nem volt egyszerű eset, mert szerettem, de túl tettem magam a dolgokon

Folytattam az életet és éltem a mindennapok nyűgét, küszködését két gyerekkel a nyakamban. Nem neheztelésként mondtam a két gyermeket. Felneveltem Őket és stramm két gyerekem lett, mert a sok erő és energia, amit abba fektettem, hogy példát mutassak kitartásból és emberi tartásból, az megtérült.

A minap rendes napi köreimet róttam és voltam felülvizsgálaton az orvosnál. Ellenőrzésen. Megbeszéltük a dokival milyen gyógyszert cserélünk le, és mit kell feltétlen szedni, hogy ne legyek teljesen bamba. Úgy gondoltam nem rohanok haza, hanem ha már bent vagyok a városba, akkor megnézegetem a kirakatokat, s kicsit sétálok az emberek között. ez mindig élmény és érdekes dolog. A városban egy bolt előtt egy férfi esett ki az ajtón, akit egy rikoltozó hölgy követett, és nyomdafestéket nem tűrő hangon oktatta. A férfi pont a lábam elé zuhant, így megálltam és próbáltam felsegíteni. Ahogyan lehajoltam egy régről ismerős szempár nézett rám kérőn. Érdekes volt mert közelről láttam a rémületet és izgalmat riadalmat a szemében. Felsegítettem és megkérdeztem segíthetek?
-Igen! - volt egy kiáltásnyi válasz.
-Mi a gond? - érdeklődtem, s kissé úgy tettem mint aki nem ismeri fel.
- Kérem ez a hölgy zaklat és üldöz engem, segítsen!- Miért nem bír el vele? Maga egy férfi mit nem tud? lerázni, vagy elhagyni?

Ebben a pillanatban a szempár villant és jobban megnézett. Tudtam felismert!!
Nem baj, Neki is lehet rossz időszaka.
-Ő a nejem nővére és zaklat, hogy mit vegyek a nejemnek!
-Uram gratulálok, hiszen van segítsége a vásárláshoz!- miért nem így figja fel a dolgokat!

A hölgy kissé idegesen :

-Mert nem a nejének, hanem valami elfelejtett nőnek akar ajándékot venni!
- Elnézést uram és hölgyem akkor nem segíthetek Önöknek, ezt Önöknek kell megbeszélniük!- válaszoltam majdnem nevetve.

Aztán kissé komótosan megpróbáltam tovább menni. A férfi megfogta a kezemet, s azt mondta ugye Te vagy az?
- Ki azt szeretném tudni Uram kire gondol?- válaszoltam.
-Nem hiszem el, hogy nem ismersz meg!!- látom a szemeden, hogy tudod ki vagyok!
-Meglehet Uram a városban sok embert ismerek!-válaszoltam egyhangúan.

-Te tudod ki vagyok, s én is tudom Te kivagy! de áruld el, miért nem akarsz megismerni?
-Ez miért lenne ennyi év után fontos? , vagy kinek?- válaszoltam.
- Nekem fontos lenne tudnom, hogy megismertél!!-szinte kiabálta.
-Megismertelek ! és akkor mi történt?

Minden elmúlt ami volt, s ami van, már másról szól Nálad, s Nálam is.
Nem Nálam nem múlt el, mert hiányzol, s nem tudok, vagy nem bírok a lelkiismeretemmel megbirkózni!!, tudnom kell mi van Veled!!- mondta nagyon zaklatottan.
-Azt hiszem ezt mondják úgy eső után köpönyeg!, már rég elfeledtem azokat a napokat, vagy legalább eltemettem és jó mélyre, hogy ne fájjanak, és ne sérthessenek.
-Ne akard felszakítani a régi sebeket, mert nem jó. - így gondoltam becsületesnek.

- Azt akarom, hogy újra szeress!!- kérlelt.
-Egykor én is akartam, de nem tettem, mert aki menni akar azt engedni kell!!-
válaszoltam.
-Most én akarok tovább menni és nem egy régi lefutott lemeznél leragadni!
- Szerettél valaha igazán? - kérdezte.
-Az életemnél jobban! - válaszoltam
-Mindent megtettem volna hívó szavadért, de nem ért el hozzám! - mondtam csendesen.
-Most itt vagyok és kellenél!!- nyögte fájdalmasan.
-Azt hiszem későn ébredtél fel, vagy rá a dolgokra. Mi van a családoddal? - kérdeztem.
-Miattad elhagyom Őket.- mondta.
- Ne tedd, fölösleges. Már túltettem magam a dolgokon, s nem akarom senki életét feldúlni. Féltem a saját testi és lelki nyugalmamat!- válaszoltam.

Érdekesen nézett rám. Nem értette miért nem fogadom el a kegyet, amelyet most ennyi év után felajánl. Úgy éreztem már nem kell. Megvagyok a magam kínjával, s nem kell senki alamizsnája, hogy boldogabb legyek.
Egyébként is van gondom elég, a megromlott egészségem. Ez kitart még pár évig, amivel együtt kínlódhatok.

Nem kell az ami egykor volt, s akkor nem engem választott, így most Ő nem kell Nekem.
Amúgy sem az én profilom egy életet széttépni, vagy megbontani. Ha választott családot akkor éljen ott, ott a helye a családja mellett.
ezt meg is mondtam Neki.
Nagyon csodálkozott, hogy más kapna az alkalmon.
Az más , ez meg én vagyok. Nekem vannak saját erkölcsi szabályaim, melyeket nem óhajtok áthágni, vagy megszegni.

Én mindig annyit várok el, amennyit adok, nem többet, de nem is kevesebbet!!
Az Önbecsülésem fontosabb mindennél. A lelkiismeretemmel Nekem kell elszámolni, s én úgy élek, hogy az tiszta legyen.
A mások életébe nem avatkozom, vagy nem tenyerelek bele.
Az enyémet magam is körömmel védem!!