AZ ELSŐ EMLÉKEIM!!
Látogatók száma: 37
Rendhagyó emlékek, négy éves voltam kb!!
A Hodály, ez volt a szállásunk! 80-90 ember összezsúfolva, emeletes ágyakon, valamivel éppen elválasztva, hogy ne lássuk egymást.
Előtte istálló volt, épp csak kitakarítva, de azt mondták, JÓ AZ NEKÜNK !!
Mivel szekrények nem voltak, a ruhák a plafonról lógtak le. Egyszer véletlenül meglöktem Őket, és legnagyobb örömömre, egy csomó pici egérke esett ki belőlük. Nagymamám valahogy nem örült neki!!
Imádtam az emeletes ágyon lenni, persze féltettek, le ne essek, ami végül meg is megtörtént.
Nem sírtam, erre Édesanyám úgy megijedt, hogy addig vert, míg nem kezdtem el sírni.
Belém égett ez az eset, sok évvel később beszéltük meg, attól félt, az ijedtségtől megnémultam.
24 éves volt!!
Mindenütt rendőrök voltak!! Valakit mindég kísértek!!
Nekem a kedvencem egy kék szemű rendőr volt, ha meglátott, mindég felvidított. Szekérrel elvitt egy darabon, huncutkodott velem, nagyon szerettem.
Gondolom ez a főnökei szemét is szúrta, mert egy idő után figyelembe sem vett, rám sem nézett. Nagyon zokon vettem, sokat sírtam miatta!! Később, felnőtt fejjel értettem meg, nekik sem lehetett könnyű, csak parancsot teljesítettek!!!
Ritkán esett az eső, de utána az egész határ fehérlett a gombáktól. Mi gyerekek imádtuk összeszedni, mert tudtuk, hogy az öregek finom vacsora kiegészítést fognak csinálni, nem éhen fogunk lefeküdni.
Ritkán kaptunk csomagot, vagy inkább úgy mondom ritkán kaptuk meg a nekünk küldött csomagot, mert valamiért mindig büntetésben volt mindenki.
Édesanyám húga 5 évvel volt idősebb, neki jutott az az "örömteli" feladat, hogy rám vigyázzon. Új melegítőt kaptunk, boldogan felvettük, meg kellett mutatni mindenkinek.
A barátaink lementek a csatornához, mentünk utánuk, de mielőtt találkoztunk volna velük, én megláttam egy pici békát, amit meg akartam fogni, csak egy kicsit csúszós volt a part, én meg szépen beleestem.
Nem volt az mély, csak egy 4 éves gyereknek, nagynéném kénytelen volt utánam jönni, hogy kiszedjen a vízből.
Mind a kettőnk szép melegítője odalett, sárosan, vizesen mentünk haza. Mind a ketten megkaptuk a magunkét!!, Ő, hogy így vigyázott rám, én meg , hogy ilyen kalamajkába keveredtünk.
Egyszer talán folytatom!
A cikket írta: BanMagdi
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér :-)
Felkeltetted az érdeklődésemet, remélem megírod mi lett!!! Az egerekre azt hiszem tudom miért nem örültek nekik. Érdekes, de majd megírom!
Tetszik nagyon jó olvasmányos!!! FOLYTASD!!!!