Az első ölelés
Látogatók száma: 56
Péntek reggel másnaposan, fésületlenül, az előző napi ruhámban és izgalommal telve mentem dolgozni. Kíváncsi voltam, hogy fogadnak a fiúk. DD félmosollyal üdvözölt, a többiek némileg kedvesebben köszöntek. Beszélgetni nem volt időnk, mert nekik is rohanniuk kellett, és engem is várt az adminisztrálni való.
Kicsit megnyugodtam, de valami hiányzott. Talán az, hogy tisztázzam DD-vel a történteket. Hogy a szemébe nézzek, és megbizonyosodjam arról, hogy minden rendben. De dolgoznunk kellett. Fogalmam sem volt, mikor lesz időnk egymásra. Mikor tudom elmondani neki, mennyire fontos nekem. Vagy ha nem is elmondani, csak éreztetni.
Munka után nem volt kedvem hazamenni. Csak lógattam az orrom. A szomszédban kötöttem ki Krisztánál. Még a cipőmet sem vettem le, amikor megcsörrent a telefonom. DD volt az: - Itthon vagy, Tami? Le tudsz jönni a ház elé? Nem akarok úgy hazamenni, hogy nem beszéljük meg!
- Itt vagyok a szomszédban, várj, lemegyek - válaszoltam fülig érő szájjal. Mint mindig, most is pontosan tudta, mire van szükségem.
Lerohantam a lépcsőn, és ott állt. Ahogy megláttam, könnybe lábadt a szemem. Közeledtem felé, közben végig egymásra néztünk. Próbáltam mosolyogni, de éreztem, hogy tele vagyok félelemmel. Mert most vagy azt mondja, hogy áruló vagyok, vagy azt, hogy nincs semmi baj. Nem szerettem volna az első lehetőséggel szembesülni. Szerencsére nem is kellett. Megkért, hogy akármi van, Balázst hagyjam ki belőle, mert ő sokkal régebb óta ismeri, és higgyem el, nem mindig a jó szándék vezérli, még ha úgy is tűnik. És akármilyen aggályom van, egymás között beszéljük meg, mindig számíthatok rá, bármikor megtalálom. És ne hagyjuk, hogy bárki vagy bármi közénk álljon. Nagyrészt csak nyugtáztam a szavait, mert az enyémek valahol félúton elakadtak. És ha néha mondtam is valamit, olyan furán rekedtes volt a hangom. Beleolvadtam a tekintetébe.
- Na adj gyorsan két puszit meg egy ölelést, mert mennem kell - mondta, és azzal a lendülettel húzott is magához. Mikor megpuszilt, lehunytam a szemem. Jólesett. És tudtam, amit addig is, de most már még inkább: nekem van a legjobb kollégám a világon. És igen, DD a legjobb barátom lett.
A cikket írta: Bigyóka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Micsoda sztorik, micsoda emberek és főleg, micsoda munkahely! Kicsit olyan érzés, mintha a főnök ki akarna játszani benneteket egymás ellen...kíváncsian várom a folytatást!
Pussz,
Tündér