Az első színművem német nyelven
Látogatók száma: 20
Egy kétéves munka, mely megelőzte apróbb sikerünket, persze ez is keserédessé vált.
Volt egy osztályom, akikkel egy három évig tartó projektet - ezt csak utólag tudtam meg, hogy így kell hívni - fejeztünk be majdnem.
Ekkor az egyik német csoportom azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy csináljak már velük is valami látványos dolgot. (Hozzáteszem, nem szeretem az öncélú látványos dolgokat, tevékenységeket, mire azt válaszoltam, hogy kitalálok valamit, de akkor igen is sok munkára lesz szükség, főleg a tanítványoktól. Vállalták.)
Ekkor írtam meg a "Piroska és a farkas" kifordított, modern változatát német nyelven. Szinte a jelentkezők jellemét is belefoglaltam. S úgy gondoltam, hogy német nyelvi gyakorlásnak sem rossz. Készültünk az órákon, az óra elején azzal "melegítettünk" be a német nyelvre, hogy összeolvasták a forgatókönyvet. Később már a színpadi előadásmódra helyeztem a hangsúlyt. Két évet vett igénybe. S mikor eljött a Guinness-rekord állítási kísérlet, készen volt egy programunk, amivel úgymond felvezettük az egész estét.
Először egy "Ki mit tud?" versenyen adtuk elő, ahol persze volt egy-két baki, azonban még sohasem adtak elő ebben a kis faluban idegen nyelven színdarabot.
Ám a Guinnes-rekord kísérleten igazán önfeledten adták elő tanítványaim a színművet. Nagyon büszke voltam rájuk.
S ekkor jutott az eszembe, hogy ha már ennyire sokat dolgoztunk ezzel a színművel, érdemes kamatoztatni. Megyénkben ott tartják minden évben a színjátszók seregszemléjét, ahol lakom. Jómagam a szomszédos községben tanítok. Tehát egyenes út volt, hogy beneveztem őket-magunkat.
Mondanom sem kell, mikor meglátták, hogy milyen nagy létszámú közönség előtt fogják előadni, egyre jobban elbizonytalanodtak. Ám csak annyit mondtam nekik, hogy csak is magukra és csak egymásra figyeljenek, s akkor nem lesz semmi gond.
Volt egy diákom, aki vállalta a súgó szerepét, így sikerült az előadásukat felvenni videóra.
Öröm volt látni, filmezni őket. S ami még jobban tetszett, hogy azok, akik más idegen nyelvet tanultak, ők is megértették a színmű mondanivalóját, együtt nevettek a poénokon.
Ekkor jött persze a zsűri értékelése. Minden "színmű rendező" kapott hideget és meleget is. Azonban olyan stílusban adták elő, hogy azt csak építő jellegűnek tudtuk felhasználni.
A díjkiosztásnál már nagyon izgultak a tanítványaim is, persze bevallom férfiasan, hogy én is. Hisz életem első, német nyelven megírt és előadott színműve.
Bronz minősítést kaptunk, meg nagyon sokan, csak egy csapat kapott arany minősítést.
Mondanom sem kell, milyen boldogok voltak a diákjaim! Olyan büszkén hozták "haza" az oklevél mellé kapott gyümölcstortát, ahol ráadásul még egy-egy adag diplomatapuding várta őket.
Büszke voltam rájuk, s láttam rajtuk is a megelégedettséget. A büszkeséget.
Hétfőn alig vártam, hogy bemutathassam az oklevelet. Be is mentem az igazgatónő szobájába, s elmeséltem röviden a történteket, mire csak ennyit mondott: "Jó, jó, hogy elhoztátok a bronz minősítést, pedig azt hittük, hogy le fogtok bőgni!"
Ekkor kijöttem az igazgatóiból, fogtam az oklevelet, lefénymásoltam, s azóta is nálam van az eredeti, és sohasem fogom átadni az iskolának.
Ennyit a közös örömről.
Azonban számomra sokkal többet jelentett az, hogy nemcsak jó képességű diákok szerepeltek a színműben, hanem olyanok is, akiket mellőzni szoktak.
Egy olyan élményt adtam és kaptam, mely meghatározó lett a további életükre, életemre.
Ezért is szeretek itt tanítani, mert az álmaimat meg tudom valósítani úgy, hogy közben diákjaim fejlődnek és különleges élményben részesülnek.
A többi meg csak nagyfokú értelmiségi irigység.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha ilyen tanáraim lettek volna, Kiki...de nem adatott meg sosem. Büszke lehetsz a tanítványaidra és magadra is!
úgy is lett
de mint ennek is vannak árnyoldalai, hisz - utólag jöttem rá - túl sok volt az irigy főnökom, s munkatársam, s szépen kikezdtek, amibe igen belefáradtam
dűhösek voltak rám, mert a gyerekeken kátták, hogy szeretnek engem, de nem ezért csináltam, hisz más volt a célom, s apránként abba is hagytam
ám, mindig kitalálok valamit, újra felkelek, de ki tudja, hogy meddig tart egy-egy lelkesedésem
:)
Szia kiki 64.
Jó hogy megosztottad velünk a történeted .
És hát innen is látszik hogy nem csak írásban vagy jó !
De még ezen kívül másban is jó vagy.
:)
Üdvőzölek: cuki1
:)
Jó hogy megosztottad velünk a történeted .
És hát innen is látszik hogy nem csak írásban vagy jó !
De még ezen kívül másban is jó vagy.
:)
Üdvőzölek: cuki1
:)
főleg a gyerekek miatt