Az én plátói döntésem
Látogatók száma: 92
Reenzynek ajánlva. Egy vállalati ügy miatt egy beszállító cég vezetőjével külföldre kellett utazni egy tárgyalásra és termék felmérésre. A vezető elvált független férfi volt, én akkor független voltam, csak a gyerekeim számítottak.
Nem is egy szállodában laktunk és nem is egyszerre voltunk ott minden megbeszélésen. Volt egy vállalati rendezvény a Dán cégnél, és bennünket is meghívtak Jenő Úrral a cégvezetővel.
A rendezvény rendhagyó volt egy darabig, mígnem egyszer szóltak, hogy most lesz egy kis tánc verseny, és minket is beneveztek.
Hiába próbáltuk megmagyarázni, hogy mi nem vagyunk egy pár, de ennek ellenére kaptunk a tánchoz illő ruhát, és minden kelléket és rajtszámot a hátunkra.
Aztán belementünk a mókába, mert viccesnek tűnt a dolog, és mert persze szeretünk is táncolni. A színfalak mögött pár lépést kipróbáltunk, hogy összhangban legyünk.
A cég ahol vendégeskedtünk nagyon élvezte a dolgot, mert számukra szimpatikus pár voltunk, s gondolták most megmutathatjuk mit tudunk.
Nem dicsekszem ment a dolog, nem minden táncban voltunk jók, de a keringőben nagyot arattunk. Volt bécsi keringő, és angol keringő is. Ennek a külön díját megnyertük. Sőt a legszebb pár, és a legkreatívabb ruha díját is megkaptuk, mivel a szambánál, a ruha alját felcsomóztam, hogy könnyebb legyen táncolni benne, a keringőknél pedig szépen leengedtem és siklottam, ahogyan kell.
Jó élmény volt. Az est végén elmentünk a hotel körül sétálni egyet, mert szép kellemes este volt. Jenő rám volt büszke, én pedig rá!
Aztán sokat beszélgettünk és egyszer jött az úton egy autó, Jenő félre rántott maga felé húzott, és túl közel és megcsókolt.
Csodás érzések kerítettek hatalmába és lebegtem a föld felett. Másnap a reggelinél leültünk félre és megbeszéltük hogyan tovább. Függetlenek voltunk mind a ketten, barátok is egyben, de az este óta kicsit többek is.
Aztán beszélgettünk mérlegeltünk, hogyan tovább, és ugyan szerettünk volna folytatást, de attól is féltünk, ha nem jól üt ki a dolog, akkor borul minden, a barátság, és a munka is. Aztán fájó, vérző szívvel, de a barátság mellett döntöttünk.
Ma is azt gondolom jól cselekedtünk. Sok mindent megbeszélünk, tudunk egymásról, de a barátságunk sérthetetlen és kikezdhetetlen azt hisszük. Ez így pont jó nekünk, és a körülöttünk lévő világnak is. Bármikor számíthatunk a másikra.
Mikor lebetegedtem a Jenő meglátogatott és azt mondta a mi "szerelmünk " megmaradt abban a csókban ami megtörtén, és a csodás érzések birodalmában álmokban tombol tovább. Kicsit könnyezett, de tudom akkor engem sajnált a betegségem miatt.
Mára már elfogadtuk az álmok birodalmát, ahol a szerelmünk él, s mi éljük a napjainkat a realitás talaján.
Nem miden tökéletes a napi világunkban, de nem bánjuk, hogy nem próbáltuk ki az együtt életet, mert így még van remény a képzeletben a szép és teljes jóra, s ki tudja mit hoz a holnap, s mi lesz a végzet. Bármi megtörténhet.
Jelenben most az a jó ami van, ezt fogadjuk el, ezt tesszük teljessé amennyire lehet. A jövőt pedig nem tudjuk, s ez így helyes.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hűha, kicsit megkésve bár, de megtaláltam ezt a cikket :) Még jó, hogy körbepislogtam az oldal Facebook lapján. Nehéz eldönteni, hogy mi éri meg jobban: bonyolítani vagy nem törődni vele. Mindkettőnek megvannak a maga kis kockázatai és szívfájdalmai, de néha tényleg jobb, ha elengedjük. Egy erős barátság sokszor többet ér. Ugyanakkor.. nem tudom, hogy mit tettem volna. Ha vonzódom valakihez, azt nehezen küzdöm le és ha viszonozza, akkor adok esélyt a dolognak. Egyszer meg is esett. Próbáltunk belőle többet kihozni, mint édes csókok és egyebek, de hamar rájöttünk, hogy a fő összetevő hiányzik és nem akarjuk kihasználni egymást. Így elköszöntünk és bár a mai napig barátok vagyunk, már más rá gondolnom. Ahogy neki is rám. Találkozni is furcsa volt vele. Szerencsére nem egy városban lakunk, így sosem botlunk egymásba.. :)
Köszönöm az ajánlást és remélem, hogy megmarad a barátságotok és ha mégis úgy alakul, hogy komolyabbra fordul, akkor tartós lesz és nem választ el titeket :) Puszi!
Köszi, hogy olvastál. Ezt egy hsz-ben nehéz lett volna megosztani. Most magam sem tudom melyik lenen jobb a későbbiekben. Most - mi egy városban élünk- elég gyakran összefutunk is, talán hálás vagyok az akkori döntésemért, de később ha úgy alakul, lehet én sem zárkózom el egy folytatástól, bár lehet akkorra már a görbebotot kell segítenie felvenni. Ki tudja mi jön, talán ezért szép és izgalmas az életünk ! Puszi Éva.
Köszönöm az ajánlást és remélem, hogy megmarad a barátságotok és ha mégis úgy alakul, hogy komolyabbra fordul, akkor tartós lesz és nem választ el titeket :) Puszi!
Akkor nektek írták a dalt: "Egy csók és más semmi.."
A függetlenség mindennél előbbre való...?!
Egyre több ilyen döntés születik párok között!
Sajnálatos ez ....
Lehet nekünk írták, helyesebben aktuálissá vált nálunk. Ebben az esetben arról volt szó, szerelem szex, vagy a barátság legyen köztünk. Mi közösen arra a megállapodásra jutottunk egymás "dilijeit" ismerve, hogy jobb döntés a barátság. AZ élet eddig minket igazolt. Nekem jelenleg van élettársam akivel már 16. éve húzzuk az igát együtt egyfele. Neki a mai napig nincs stabil kapcsolata, csak esetei vannak, megtörténő tovaszálló dolgok. Ezt ő mondta így egy beszélgetésünk után. A szeretetünk és tiszteletünk továbbra is töretlen egymás iránt. Gondban van hív, megyek utazok, segítek neki, de nem keverjük a dolgokat. Vannak mély pontjaink, mikor a másik ott áll mellettünk, de a segítségnél és tüneti kezelésnél nincs tovább. Nem megyünk bele mély, testi dolgokba. Tudom könnyű lenne olykor olykor a helyzetet kihasználni, de az egymással szemben nem lenne tisztességes, a páromról nem is szólva.
Azt nem tudom megmondani mások miért döntenek hasonlóan. Felvállalni a tetteinket merészség, bátorság kell az tuti, de nem tenni pedig ocsmány sunnyogás. Nem beszélek csúnyán, nem káromlok. Köszönöm, hogy olvastál. Üdv Éva.
A függetlenség mindennél előbbre való...?!
Egyre több ilyen döntés születik párok között!
Sajnálatos ez ....
Hú, Éva, ismerem ezt. A legeslegeslegjobb barátom az a srác, mára férfi, akivel még a gimiben osztálytársak voltunk és egymás lelki társai. Valahogy soha nem jött össze több, mert vagy nekem volt valaki, vagy neki...aztán mire mindketten elváltunk és olyan lett a szitu, megbeszéltük, jobb ez így. Valamiért így lett. Imádom, bármikor számíthat rám és fordítva, de ez már ennyi. Vagy persze ki tudja mit hoz az élet, mondhatnám, de tudom a mi "szerelmünk" barátság marad. Talán nektek is jobb ez így, lehet már rég elsodorta volna az élet, ha a másik variációt választjátok. Csók az volt, más soha!
Igen, valóban lehet elsodort volna az élet egymás mellől, de lehet nem. Jobb így, mert így még belegondolhatunk ábrándos éjszakán a mi lenne ha .... , dologba, de ha megtörtént volna bármi már ez sem lenne lelki kapaszkodóként ott. Megmaradt az emlék, a szépsége a dolognak, a csók édes íze. Üdv Éva.
Hú, ez nagyon szimpatikus történet! ;)
Köszönöm, hogy olvastál, és hogy tetszett. Van ilyen is az életemben, amibe sokszor kapaszkodhatok, ha dől a farakás!! Puszi Éva.
Kedves Éva!
Nagyon romantikus történet, köszönjük!
Pussz, Tündér
Nagyon romantikus történet, köszönjük!
Pussz, Tündér